Böde Dániel egyenlít

Öt nap alatt két fontos világbajnoki selejtezőt játszott a magyar válogatott. Itthon Románia és idegenben Törökország ellen. Egyik meccsen sem kaptunk ki, viszont egyiken sem nyertünk, pedig a lehetőség megvolt rá. A románok kiénekelték a sajtot a szánkból az utolsó percben rúgott egyenlítő góljukkal. A románok ellen a meccs döntő részében jól játszottunk, a törökök ellen nem, csak rövid ideig. Kezdjük a csapat értékelését:

Király Gábor 89. válogatottságát ünnepelte. Nagyrészt rajta múlt, hogy a meccset sikerült lehoznunk döntetlenre. Igaz Burak Yilmaz góljánál talán kijöhetett volna, hiszen az ötösről fejelték a gólt.

Vanczák Vilmos jól játszott. Kis szerencsével ismét gólt szerezhetett volna, de a szerencsére ne panaszkodjunk.

Mészáros Norbert a védelem leggyengébb láncszeme. Nem vagyok nyugodt, ha nála a labda, mert minden meccsen elkövet néhány hajmeresztő hibát, bizonytalan. A gólt Burak Yilmaz róla fejelte. Nem ő a hibás, hogy játszik, mint régebben leírtam, egy végtelenül becsületes, szimpatikus futballista, csak a képességei erősen behatároltak.

Korcsmár Zsolt volt a védelem legjobbja, sajnos megsérült és cserélni kellett a félidőben. Bravúrosan szerelt időnként, sallangmentes kiváló játékot láttunk tőle.

Kádár Tamásra ismét nem lehet panasz, több jó közbelépése volt, néhányszor felfutott a bal oldalon.

Varga József hozta csupaszív alkut nem ismerő játékát, nagyon hasznosan játszott. Nem játszik látványosan, de ha nem játszik, akkor látszik, hogy mennyire hiányzik.

Pintér Ádám nagy lelkesedéssel játszott, önfeláldozó módon dobta bele magát többször a törökök próbálkozásaiba.

Koman Vladimir visszajött hátra segíteni a védekezést, miután szinte az egész meccsen védekeztünk. Előre sok ereje nem maradt, bár elől is volt néhány jó észrevétele.

Hajnal Tamás válogatottbeli formáját hozta sajnos. Csupán pontrúgásoknál tud a csapat hasznára lenni kiváló rúgótechnikájának köszönhetően, a mezőnyben csak másodpercekig volt nála a labda, valamint egy nagy helyzetben csúnyán eltörte a labdát.

Dzsudzsák Balázs is szenvedett a meccs túlnyomó részében. A labdái nem nagyon sikerültek, igaz majdnem gólpasszt adott Hajnalnak, az már nem Balázson múlt, hogy kimaradt. Kapott viszont egy teljesen felesleges sárga lapot.

Szalai Ádám Böde érkezéséig értékelhetetlen teljesítményt nyújtott. A labdák elpattantak tőle, egyet sem tudott megtartani. Miután Böde bejött egy csapásra megváltozott minden. A labdáinak szeme volt, innentől ő is és a csapat is jól játszott.

Guzmics Richárd Korcsmár sérülése miatt jött be a szünet után. Hálátlan feladat így bejönni, de nagyon kellemes meglepetést okozott. Nagyon jól játszott. Úgy gondolom ő lehetne Korcsmár mellett a másik kezdő belső védő.

Böde Dániel volt a magyar csapat szuper cseréje. Hajnal Tamás helyett jött be a 68. percben. Három perc múlva pedig egy igazi lesipuskás gól lőtt, tökéletes helyzetfelismerés volt.

Elek Ákos a 78. percben számomra teljesen érthetetlenül Szalai Ádám helyett jött be, és ezzel egyáltalán nem Ákost akarom bántani, ő tette a dolgát, volt néhány jó megindulása, ennyi idő alatt ennyi telt.

Két meccsből két pontot szereztünk, ez kevés. Nem hiszem el, hogy a kapitány nem veszi észre, hogy az alatt az idő alatt játszott jól a csapat, amíg két csatárral játszottunk. A románokat is akkor húztuk magunkra, amikor Szabicsot lehozták. Eredménye két vesztett pont lett. Amikor láttam a Szalai-Elek cserét, azt mondtam, kikapunk. Hála istennek a törökök nem éltek a lehetőséggel, hogy még egy gólt szerezzenek a csak bekkelő magyar válogatottnak, vízipólósok módjára a semleges sarokba rugdostuk a labdákat. Gyáva népnek nincs hazája, szokták mondani. Ezzel a húzással feladtuk a támadást, a győzelem lehetőségét és a törökök gólja a levegőben lógott. Tisztelt Kapitány Úr! A magyar válogatottnak a célja tudomásom szerint Brazília lenne, de ahhoz győzni kell és nem nem kikapni. A döntetlen kevés. Arról nem beszélve, hogy a török védelem megzavarodott a két csatárunktól. Nem jobb lett volna elől tartani a labdát és helyzeteket kialakítani, esetleg lőni még egy gólt? Nos, ez kockázat nélkül nem megy. A magyar futballközvéleményt nem lehet már kielégíteni egy csoport harmadik hellyel, azt mondva, hogy a törököket megelőztük. Ebben a csapatban sok van. Támadni kell és győzni. Ez a csapat nem tud bekkelni, valamint a nem túl veretes védelmünk gól nélkül nem nagyon tud megúszni meccset komolyabb ellenfél ellen. Innentől csak az lehet a megoldás, hogy két csatárral játszunk a továbbiakban. Igen, még Hollandiában is. Még a mi kezünkben van a sorsunk, de ennek az az ára, hogy győzni kell Bukarestben. Nem bekkelve, mert akkor végünk van. Vegyes érzéseim vannak. Ez akár hat pont is lehetett volna, ha van vér a pucánkban. Lehet, hogy a játékosoknak volt, de a kapitánynak nem, aki be is vallotta a meccs utáni interjú(?)ban, hogy a védelem megerősítése volt a cél a Szalai-Elek cserével. Esett az eső, biztos bepárásodott Egervári szemüvege. Olyat pedig, könyörgöm, ne nyilatkozzon, hogyha tudta volna, hogy Böde gólt rúg, akkor kezdeti. Ezzel nevetségessé teszi magát az egész magyar futballtársadalom előtt. Lenyilatkozza még azt is, hogy elégedett az eredménnyel. Nos, én nem, és gyanítom, vagyunk még így ezzel páran. Ha a meccs úgy döntetlen, hogy felvállaljuk a támadást, harcolunk a győzelemért, és így alakul, akkor igen, de így semmiképpen sem.

Az mindenképpen jó hír, hogy a tavaszi(?) mondom én ilyen időben, világbajnoki selejtezők után pontelőnnyel másodikok vagyunk. Tudva viszont az őszi párosításokat, bizony a második helyhez bravúr kell. Kis bátorsággal a bravúr faktort kiküszöbölhettük volna.

 

OTP Bank liga 18. forduló 2013. március 1. pénteki játéknap:

Három hónapos pihenő után a meteorológiai tavasz első napján Magyarországon is útjára indult a labda az első osztályú bajnokságban. A magyar focit kedvelők hosszú várakozás után reménykedve, dörzsölgetve kezeiket ültek le a TV képernyője elé, vagy mentek ki a mérkőzésekre. Szinte minden csapat kerete jócskán megváltozott, így minden szurkoló kíváncsi az új szerzeményekre, a pályák közeli kocsmák alapkérdése az mostantól, kire volt érdemes pénzt áldozni, illetve kit nem kellett volna elengedni.

Miroslav Grumic belövi a PMFC második gólját az MTK kapujába

Péntek délután Pécsett vendégszerepelt az MTK. A szemre is szép futballt játszó fővárosi kék-fehérek csatárhiánnyal küszködnek, Csíki sérült, Könyvest eladták Paksra, így Tischler Patrik volt az egyedüli olyan csatár, aki az őszi szezonban is tényező volt az MTK csatársorában. Igazolni szokásuk szerint nem igazoltak senki említésre méltót. A kevesebb szerepet kapó Ladányi Tibor így tavasszal többet játszhat, illetve kíváncsian várjuk a nagy tehetségnek kikiáltott Bese Barnabást is. Garami József éppen szűkebb pátriájában, Pécsett lett a magyar labdarúgó első osztály legidősebb aktív vezető edzője, Illovszky Rudolftól vette át a stafétabotot, ezúton gratulálok neki sok szeretettel. Ő az az edző, akire nem lehet rosszat mondani, mind szakember, mind ember, mind pedagógus életpályájáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A sors a válogatott kispadján csak öt mérkőzést adott neki, azt is csak megbízással, bizony sokkal többet érdemelt volna. A pécsieknél Matyi Dezső tulajdonos, mint várható volt, kirúgta Supka Attilát, miután módszeresen szívatta a karácsonyi ünnepek előtt/alatt. A fél csapatot is lecserélte, távozott Bodnár, Bajzát, Demjén, Panikvar, Ceolin, hogy csak az ismertebbeket említsem, míg többek között érkezett Balogh Béla Kecskemétről, a volt válogatott Lázár Pál, Simon Attila Paksról és visszajött a keretbe a Supka által mellőzött Koller Krisztián. A vezető edző papíron Lőrincz Emil lett, a pályaedző Márton Gábor. Ennek kellett lenni, hiszen csak Lőrincznek van UEFA pro-licence. Lőrincz gyakorlatilag ugyanúgy ül a padon, mint ősszel, csak akkor Supka ordibált és rohangált előtte a legújabb divat szerinti öltönyben, most ugyanezt Márton Gábor teszi tréningruhában. A meccs erősen közepes színvonalú volt, a kényelmesen kezdő MTK-t hamar meglepték a pécsiek agresszív letámadással. Ennek köszönhetően már a 8. percben megszerezték a vezetést Zoran Zeljkovic pókhálózta ki a bal felső sarkot izomból, úgy 25-ről. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a megítélt szabadrúgás jogtalan volt, Solymosi Pétert Nagy Olivér erősen megvezette egy műeséssel. Ezt követően volt néhány próbálkozása az MTK-nak, legközelebb Ladányi állt a gólhoz, pörgetése alig ment el a bal kapufa mellett. Majd a 25. percben jött az újabb pécsi gól. Bal oldali szöglet után Vukmir és Hegedűs egymásra várt, Miroslav Grumic kibújt és becombozta-térdezte a labdát a kapuba. Ezt követően az MTK sebességet váltott, sorra dolgozta ki a helyzeteket, ami a 36. percben góllá érett. A pécsi védelem rosszul tolódott, így Tischler passza után Ladányi Tibor egyedül maradt és lőtt a bal felsőbe. Lázár elkésett a keresztezéssel. Úgy érzem ebben a gólban Dibusz is benne volt. Jó formában ezt kivédi, nem csak beleér. Itt nem gondoltam volna, hogy ez így marad, de mégis így lett. A második félidőt javarészt az MTK meddő támadásai jellemezték. Jó benyomást tett a gyakorlatilag újoncnak számító Pölöskei Zsolt, valamint a második félidőben volt néhány ügyes megmozdulása Bese Barnabásnak is. Kanta József nem volt az igazi, arról nem is beszélve, hogy majdnem sikerült magát kiállíttatnia, egy szót sem szólhatott volna, ha az Uzomával szemben elkövetett szabálytalansága után megkapja a második sárgáját. Itt a bíró szerintem mérlegelt, ismerve Kanta sportszerűségét, nem akarta kiállítani. A Pécsben Simon Attila nem tudta megközelíteni sem a paksi formáját, csak kereste önmagát, amíg a pályán volt. A nagy tehetségnek kikiáltott Márkvárt Dávid egyenlőre nem hozta a tőle várt teljesítményt, de még bőven van ideje. Nagy Olivér jól játszott, igazából az ő szorgalmas, ügyes játéka volt a legüdítőbb jelenség a hazaiak játékában. Mondhatni a Pécs szerencsésen győzött, a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna.

Solymosi Péter játékvezető is idény eleji formában volt, rengeteg apró hibával vezette a meccset.

PMFC-Matias – MTK Budapest 2 – 1 ( 2 – 1 )  Gólszerzők: Zeljkovic, Grumic ill., Ladányi.

 

Tisza Tibor elől becsúszva ment az egri védelem

Este Vácott csapott össze az Eger és a Diósgyőr. Az egrieknek, szegényeknek most a váci stadion jelenti az otthont. Legalább a váci közönség is lát focit a tavasszal, mert nagyon úgy néz ki, hogy a város csapatától ezt nem fogják látni. Sztrájkolnak a váci fiúk és a klub vezetésében is elképesztő káosz uralkodik. Egerben kirúgták Simon Antal vezetőedzőt és jelenleg a technikai vezető Tóth Dénes ül a kispadon. A keretben is jelentős változások történtek, távozott az őszi rendszeresen játszók közül Knakal, Kovács Gábor, Pavlov, Pisanjuk, Stanislaw, míg többen érkeztek, közülük Vidovic (Bp. Honvéd) és az éppen Diósgyőrből érkező Savo Rakovic neve cseng ismerősen. Diósgyőrben kizárólag a válogatott Kádár Tamás említésre méltó igazolás. Lejátszotta a két csapat a mérkőzést és sok jót nem lehet erről a meccsről elmondani. Nem állok messze az igazságtól akkor, ha azt mondom, hogy az egész szezon legpocsékabb színvonalú meccsét játszotta a két csapat. A mérkőzés 17. percében esett az egyetlen gól, jobb oldali szöglet után Rudolf együtt ugrott fel Sztankóval, aki egy nagy gyertyát öklözött, majd némi flipperezés után Tisza Tibor elé került a labda, aki azt a hálóba lőtte. Felmerült az a kérdés, hogy Rudolf akadályozta Sztankót. Nos, az a dolga Rudolfnak, hogy akadályozza a kapust. Félreértések elkerülése végett a kapust nem illeti meg semmilyen védelem az ötösön belül, vagy ahogy most trendi mondani, a kis téglalapon belül sem. Rudolf nem lökött, nem fogott, csak felugrott a kapussal együtt, így szó sem lehetett szabálytalanságról. Ezt követően unalmas mezőnyjáték zajlott a pályán némi egri mezőnyfölénnyel. A második félidő vége felé úgy beszorult a Diósgyőr, hogy emberhátrányban lévő jégkorongozók módjára vagdosták ki a labdákat. Abban reménykedhettek az egri szurkolók, hogy talán Németh Norbert lába elsül, de nem így történt. Diósgyőrben örülhetnek a teljes szezon első idegenbeli győzelmének, a játéknak kevésbé, mert az elszomorító volt. Ilyen játékkal az Eger biztos kieső, gyanítom ettől sokkal jobb játékkal is, a Diósgyőr pedig piszok nagy szerencsével nyert, de ez a produkció csak az Eger ellen lesz elég. Ettől a miskolci publikum sokkal, de sokkal többet vár és érdemel. A döntetlen ezen a meccsen is igazságosabb eredmény lett volna, de ezt a sportágat nem pontozzák, igaz akkor lehet egyik csapat sem kapott volna pontot. Nagyon fontos három pontot gyűjtött be a Diósgyőr, de tudniuk kell, hogy nem érdemelték meg, dolgozni kell, ettől sokkal jobban kell játszani.

Kassai Viktor játékvezető gyakorlatilag hibátlanul vezette a meccset, a lassítások minden alkalommal az ítéletei helyességét igazolták. Csak, hogy kötekedjek, talán, ha műesésért Rudolf Gergelynek az első félidőben nem adott sárga lapot, akkor a másodikban Farkas Ádámnak ugyanezért szintén nem kellett volna. Ha viszont Farkas az eset után odaszólt Kassainak, amit persze nem tudok, akkor még a kötekedést is visszavonom.

Egri FC – Diósgyőri VTK 0 – 1 ( 0 – 1 ) Góllövő: Tisza.

Az Afrikai Nemzetek Kupája plakátja

Úgy fogok bele ebbe a posztba, hogy még hátra van a tornából a bronzmérkőzés és a döntő. Mindkét esetben a csoportmérkőzések során már találkoztak egyszer a felek. A bronzmérkőzést játszó Ghana és Mali esetében Ghana győzőtt 1-0-ra meglehetősen furcsa mérkőzésen Mubarak Wakaso tizenegyes góljával. A döntő résztvevői pedig megosztoztak a pontokon, Nigéria - Burkina Faso 1-1, Emmanuel Emenike, illetve Alain Traoré góljaival. Furcsa, hogy ilyenkor kezdek bele egy torna értékelésébe, de, ami mondanivalóm van ezzel kapcsolatban, azt a hátralévő mérkőzések abszolút nem befolyásolják.

Valamikor a ’90-es évek elején kezdődött. Az Eurosport révén láthattuk az akkori tornákat, és lenyűgöztek a látottak. A taktikailag képzetlen játékosok olyan elképesztő lelkesedéssel játszottak, hogy az európai nézőket is magukkal ragadták. Fantasztikus atlétikus felépítésű fiúk harcoltak egymással szó szerint. Néhányan meg közülük cirkuszba való labdazsonglőrök voltak, de taktikai elképzelésük a zéróval volt egyenlő. Így fordulhatott elő, hogy volt olyan mérkőzés, ahol 5 perccel a vége előtt 4-1-es vezetésről is sikerült valamelyik válogatottnak kikapni. Ez viszont a múlt. Ezek a játékosok Európába kerültek, egyre többen, megtanították őket igazán futballozni és felkészítették őket taktikailag is. A játékos ügynökök ezeken a tornákon jegyzeteltek tele sok-sok jegyzettömböt, így kerültek el, többnyire Európába és változott meg ezeknek a legényeknek az élete egy csapásra. Olyan emberek kerültek az európai futball körforgásába a teljesség igénye nélkül, mint a későbbi aranylabdás George Weah, mindenki nagy kedvence Roger Milla, aztán Abedi Pelé, később szegény Marc-Vivien Foé, Samuel Eto’o, Nwankwo Kanu, Finidi George, Michael Essien, Didier Drogba, Kolo Touré, Yaya Touré, Emmanuel Adebayor, John Obi Mikel és még folytathatnám a sort.

Ezt a trófeát adják át vasárnap este vagy Nigériának, vagy Burkina Faso-nak

A ma még játszó világsztárok, akiknek az éves jövedelme, gyanítom, jócskán meghaladják bizonyára néhány afrikai ország éves költségvetését, amolyan koronázatlan királyokként érkeznek erre a tornára és miután hajlandóak voltak eljönni, így királyi fogadtatást várnak, valamint olyan allűrjeik vannak, amit a szegény szövetségük nem igazán tud teljesíteni. Ezért megsértődnek és végigalibiznek egy egész tornát, mielőtt egyöntetűen azt nyilatkozzák, hogy semmi sem fontosabb számukra, mint a nemzeti válogatottjuk sikere. Ennek következtében az őszinte, és jó focit váró közönség nagyot csalódik. Botrányosan futballozó(?) világsztárok, nézhetetlen meccsek kísérték végig ezt a tornát. Líbiában kellett volna, hogy legyen, de az ottani polgárháborús események miatt az afrikai szövetség Dél-Afrikát kérte fel a megrendezésre. A döntés jónak tűnt, 2010-ben kiváló labdarúgó világbajnokságot rendeztek Dél-Afrikában. Azonban legalább egy tisztségviselőnek el kellett volna látogatni a torna előtt a helyszínre, ugyanis a pályák olyan állapotban vannak, hogy sejtésem szerint a VB befejezése óta ezeket a gyepeket, bár így barokkos túlzás lenne nevezni a pályákat, a jó istenen kívül senki sem locsolta, nem tartotta karban. Jelenleg biztosra veszem, hogy Magyarországon sok falusi futballpálya, ahol napközben libák és tehenek legelnek, valamint a fejkendős, otthonkás nénikék kosárral a kezükben eső utáni reggel harmatgombát szednek, sokkal jobb állapotban vannak, mint ezek.

A másik kérdés, hogy mi a bánatnak kell ezt a tornát kétévente megrendezni. Most ráadásul egy év után, gondolom azért, hogy kikerüljék a VB évét. Untig elég lenne négyévenként, az értéke is több lenne. Nem biztos, hogy egyedül vagyok, akit ezek után már sem a bronzmeccs, sem a döntő nem érdekel.

A másik kardinális kérdés a játékvezetés. Ilyen botrányosan rossz, elképesztő hibákkal tarkított játékvezetést még sehol nem láttam, és ez folyamatosan az egész tornára érvényes, a kirívó már egy közepes alá érdemjegyet érdemlő bíró lenne, de nincs ilyen. Ha nálunk a megye II-ben ilyen hibákat követne el egy játékvezető, szerintem elbeszélgetnének vele, hogy nem biztos, hogy neki ezt kellene csinálni, váltson hobbyt, gyűjtsön inkább bélyeget. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ezek közül néhányan ott lesznek jövőre Brazíliában, hogy valakinek tönkretegyék a több éves munkáját. Ők legalább nem szándékosan csinálják, mint 2002-ben a Dél-Korea-Japán közös rendezésű VB-n egy ecuadori, na ide szoktam úriembert írni, de ezt az ő esetében inkább nem használnám, bizonyos Byron Moreno, aki elképesztő módon csalt Dél-Korea javára Olaszországgal szemben. Ez volt minden idők legszégyenteljesebb játékvezetői csalása, már amit én láttam. Moreno már a jól megérdemelt helyén van, börtönben, miután, 2010 szeptemberében New Yorkban a JFK repülőtéren lebukott hat kiló heroinnal az alsógatyájában. Az afrikai játékvezetők nem fognak csalni, mert azt sem tudnak, olyan gyengék.

A 2002-es VB-n, már a hosszabbításban, röviddel ezelőtt Tottit durván felvágták a 16-oson belül, Byron Moreno megbízóihoz hűen természetesen nem 11-est ítélt, hanem Tottinak mutatott fel piros lapot.

Summázva a dolgokat, elment a kedvem a továbbiakban az Afrikai Nemzetek Kupáját nézni. Befejeztem, másképp is el tudok tölteni másfél órát, ezzel a továbbiakban nem büntetem magam. Ennek a tornának több tényező együttes fennállása miatt semmilyen sportértéke nincs. Sajnálom, mert egykor, még néhány éve is nagyon jól szórakoztam. Ettől még az is sokkal jobb, ha megnézem az NB I őszi szezonjából az Eger - Pápa meccs ismétlését, élőben úgyis csak 56 szerencsés(?) volt, aki láthatta.

Úgyhogy, African Nations Cup I say goodbye…

Először is elnézést kell kérnem azért, hogy ezt a keserű, de mai szösszenetemet ide felteszem. Amiért úgy döntöttem, hogy igen, az azért van, mert csak itt van blogom, másodsorban meg azért, mert van bőven sportvonatkozása is.

Fogadjátok szeretettel:

 

Interista Pancho:

 

Hanyas vagy? '57-es?

 

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Mi a forradalmat követő évben születtünk, de 33 évig mindenki azt mondta nekünk, hogy ellenforradalom volt.

Amikor születtünk, még sokan éltek a később kivégzett forradalmárok közül.

Előttünk a szüleink gyorsan elhallgattak, ha szidták a rendszert, de azért meghallottuk és megbeszéltük egymással.

Mi még emlékszünk arra, hogy a TV-ben hétfőn és pénteken nem volt adás. Mi még emlékszünk arra, hogy a lépcsőház egyetlen TV-je elé az egész lépcsőház beült, hozva a saját székét.

Nekünk személyes emlékeink vannak a tokiói olimpiáról és ’66-ban élőben láttuk a magyar-brazilt.

Nekünk kilencévesen megengedték, hogy fennmaradjunk és láttuk, hogy azon a júliusi késő estén felbolydult a város, mindenki kiment az utcára és vadidegen emberek borultak egymás nyakába.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Minket még olyan pedagógusok tanítottak az iskolában, akik nem azért mentek a tanárképzőbe, mert máshová nem vették fel őket.

Minket még megvertek az iskolában a tanárok, ha rossz fát tettünk a tűzre. És nem mertük otthon megmondani, mert otthon is megvertek volna.

Nálunk nem volt cigánykérdés, nekünk a cigánygyerekek a barátaink voltak az iskolában. Minket minden barátunkhoz a szülők beengedtek és náluk és nálunk is játszhattunk sokáig.

Mi imádtunk gombfocizni, társasjátékozni is, mi mindig el tudtuk magunkat foglalni.

Mi túléltük azt, hogy senki nem figyelt arra, hogy mi egészséges a környezetünkben, illetve mit eszünk és mit iszunk. Mi a zsíros kenyeret is cukorral ettük.

Mi mindenhol otthon éreztük magunkat, mert minden lakás ugyanúgy volt berendezve.

Mi a nyári szünetben lakáskulccsal a nyakunkban egész nap csavarogtunk és senkit sem hívtak a szülők telefonon. Mert otthon még vezetékes telefon sem volt senkinél.

Nálunk a játszótéren a hinta volt a kapu, addig rugdostuk labdával a hintázó lányokat, amíg megunták és kezdhettünk focizni. Egész nap.

Emlékszel? Minket a parkőr folyton lekergetett a fűről, ha ott fociztunk, üldözött a szöges bottal, de mi inkább a labdát mentettük.

Mi bambit ittunk, utazáskor utast, ettünk jégrakétát és egy gombóc fagyi 50 fillér volt.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Közülünk mindenki a Fradinak, a Dózsának, a Vasasnak, vagy a Honvédnak szurkolt. A csapatunkért gyakran össze is verekedtünk, de a barátság akkor is töretlen maradt miután összevertük egymást.

A mi kedvenceink és példaképeink magyar futballisták voltak.

Minket elvittek a telt házas Népstadionba, az akkor 80 ezer embert jelentett, kettős bajnokira, válogatott meccsre és soha nem volt semmilyen balhé.

Ha azt mondom Albert, te azt mondod: a Császár.

Ha azt mondom Szőke, te folytatod, hogy: Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi.

Ha azt mondom Fazekas, te folytatod, hogy: Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó.

Ha azt mondom Molnár Dezső, te folytatod, hogy: Puskás, Farkas, Fister, Pál Tibor.

Ha azt mondom Bodonyi, te folytatod, hogy: Dajka, Esterházy.

Ha azt mondom Törőcsik, te azt mondod: táncolj Törő.

Ha azt mondom Nyilasi, te azt mondod: bólints Tibi.

Ha azt mondom Détári, te azt mondod: Döme.

Ha azt mondom Kiprich, te azt mondod: Kipu.

Ha azt mondom Várady, te azt mondod: Béla, Béla, Béluska, úgy lő, mint egy géppuska.

Ha azt mondom Szűcs Lajos, te azt mondod: Pécsi Ildikó.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Nekünk tilos volt hosszú hajat növeszteni, de hosszú hajunk volt. Nekünk a nyakláncunkat a kereszttel levetették az iskolában, de másnap ismét feltettük, aztán újra levetették, mi újra feltettük és ez így ment a végtelenségig.

Minket a nagyszülők tanítottak imádkozni, mi nem járhattunk hittanra, mert a szülők nem akartak vitát a párttitkárral.

Mi kisdobosok voltunk, aztán úttörők és senki sem tartotta be soha, sem a 6, sem a 12 pontot.

Mi a középiskolában beléptünk a KISZ-be és senkit sem érdekelt a politika.

Mi az első szavazásunkon emléklapot és virágot kaptunk. Majd szavaztunk arra az egy emberre, aki a szavazólapon szerepelt.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Mi minden nyáron a Balatonon voltunk.

Imádtuk az adakozó NDK-s lányokat. Napjában többször oda-vissza megtettük a Szántód és Tihany közötti utat a komppal. De egy dupla whisky-ért át is úsztunk.

Minden este disco-ba jártunk, ittunk, csajoztunk, Boney M-re, Saturday Night Fever-re, Supermax-re táncoltunk.

Mi többen ott dolgoztunk először. Volt, aki campingben, volt, aki halsütőnél, volt, aki lángossütőnél. De amit ott kerestünk, azt rögtön el is vertük.

Nekünk a Balaton volt az első igaz szerelem. Ez viszont egy soha sem múló érzelem, a mai napig is tombol.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Mi még voltunk katonák. A sorozáson mindenki ánuszába benéztek és ezen röhögtünk napokig.

Aztán bevonultunk. Mindenki az ország másik végébe.

Amikor beöltöztünk senkit sem ismertünk meg azok közül sem, akikkel együtt utaztunk a vonaton és nagyon csodálkoztunk azon, hogy minket mindenki elvtársnak nevez.

Úgy nyolc hónapig úszóhártyák nőttek a kezeinkre, majd bő egy évig nem csináltunk semmit.

De remekül megtanultunk lopni, csalni és hazudni.

Mi nem mehettünk be tiltott helyekre inni, de az lett a törzshelyünk. A laktanyában nem árultak sört a kantinban, így a kimaradásról az is részegen jött vissza, aki egyébként soha nem ivott.

De ebből sem volt soha baj, mivel szinte minden katonatiszt alkoholista volt.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Emlékszel? Mi még udvaroltunk a lányoknak.

Kellő félelemmel tekintettünk az apákra, akik méregettek bennünket, hogy ki csábítja el a kislányukat. Aztán a saját lányunknál mi is ugyanezt tettük.

Ugye emlékszel, azoknak a lányoknak még érdemes volt udvarolni, ők úgy főztek, mint az anyjuk, a mostaniak pedig úgy isznak, mint az apjuk.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Nekünk azonnal lett munkánk, amikor befejeztük az iskoláinkat.

Minket komolyan vettek az első munkahelyünkön, mi még kiváló szakemberektől tanultuk meg azt, amit nem lehet az iskolában megtanítani.

Minket megtanítottak az idősebbek tiszteletére.

Mi a munkahelyen közösen néztük végig rövid időn belül Brezsnyev, Andropov és Csernyenko temetését.

Mi fokozott figyelemmel tekintettünk a lengyelországi, majd a prágai eseményekre. Izgultunk a romániai forradalom alatt és boldogok voltunk, hogy megbukott a Ceausescu-rendszer.

Aktívan és reménykedve vártuk a rendszerváltást.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Emlékszel? Akkoriban sokan kiléptek a pártból és azonnal buzgó ellenzékiek lettek. Aki előtte azt mondta neked, hogy nem vagy eléggé marxista, akkor már úgy beszélt, hogy mi MDF-esek.

Egyik napról a másikra az elvtársból úr lett. De nagyon nagy úr.

Csak mi nem voltunk soha elvtársak, ahogy utána urak sem lettünk.

Mi már akkor sejtettük, hogy kamu az egész, de azért reménykedtünk.

Nekünk még régen azt mondták a felnőttek, hogy gyerekek, nektek építjük ezt a szép, új világot. Mit mondjak, sikerült.

Nekünk a rendszerváltás után azt is elmondták, hogy amit mi a XX. század történelméből tanultunk, mind ordas nagy hazugság volt.

Hanyas vagy ’57-es? Mi is félszavakból megértjük egymást.

Tudod, barátom, mi vagyunk a rendszerváltás vesztesei.

Feltűnt, hogy közülünk csak nagyon kevesen vannak vezető beosztásban?

A kommunista rendszerben túl fiatalnak tartottak minket, utána egy év alatt öregek lettünk mindenhez, túl sokáig dolgoztunk az átkosban.

Hanyas vagy ’57-es? Mi még mindig félszavakból megértjük egymást.

Észrevetted, hogy a gyermekkori barátaink közül mennyien meghaltak? Tudod, hogy közülünk mennyinek ment tönkre a házassága és vált el? Mennyien váltak pont azért hajléktalanná, mert egy szál gatyában, megalázva eljöttek otthonról szégyenükben, mert nem tudták eltartani a családjukat? Hogy aztán önmagukat gyilkolva minden szemét itallal, minél hamarabb befejezzék az egészet?

Drága barátom! Ha velem szembejössz az utcán, kissé sántikálva, mindig örömmel üdvözöljük egymást, de nem merjük a másiktól megkérdezni, hogy „hol dolgozol?”, mert félünk attól, hogy munkanélküli lettél és nem akarunk zavarba hozni, vagy szégyenedben hazugságba kergetni. Nálunk így működik a tisztelet.

De azt is tudom, hogy te vagy az, aki egy rongyos ruhás szegény, sovány kisfiúnak reggelit nyomsz a kezébe és gyorsan elsietsz onnan köszönetet nem várva és inkább te nem eszel. Minket még erre tanítottak, és ezt nem felejtjük.

Hanyas vagy ’57-es?

Akkor tudod, hogy mi vagyunk az a korosztály, akiknek először 65 év a nyugdíjkorhatár.

Már most is alig vagyunk. Egy tétova mozdulat, egy régről ismert, de elhomályosodott szemvillanás, egy szkeptikus félmosoly elég ahhoz, hogy lássam, te is tisztában vagy azzal, hogy ez az elátkozott generáció soha sem megy nyugdíjba.

 

Az ötvenszeres válogatott Dzsudzsák Balázs ad be egy labdát a bal oldalról Fehéroroszország ellen Belekben

Megvallom őszintén nehéz dolgom van. Olyan mérkőzésről elég problémás írni, amit nem láttam teljes egészében. Csupán az MLSZ TV jóvoltából egy ötperces összefoglalót láttam én is minden kommentálás nélkül, amelyet én is minden olvasó rendelkezésére bocsájtok, kicsit lejjebb lesz látható. Ennyi személyes tapasztalat után nyilván kihagyom a szokásos személyenkénti értékeléseket.

Az összefoglaló alapján lendületes mérkőzést játszottunk, ahol itt is ott is alakultak ki helyzetek, de különösebb bravúrt egyik kapus sem mutatott be. Bogdán Ádámról sokat nem tudok írni, a gól, amit kapott, ebből a szögből nem tűnt védhetetlennek, de azt igazán ő tudja, hogy benne volt-e vagy sem, ezt én ennyiből nem tudom megállapítani. A védelmek nem brillíroztak egyik oldalon sem, nálunk Mészáros Norbert saját maga vallotta be, hogy bizonytalannak érezte magát. Egervárit nem igazán értem, Szolnokit miért nem próbálta ki. Olyan védelmet játszatott, ahol már nem nagyon volt vitás kérdés. Itt már mindenkit ismer. Azt pedig végképp nem értem, hogy amikor Németh Krisztiánnak nem volt csapata, mindig behívta a kapitány, kapott is érte keményen kritikát, most pedig Juhász Rolandot nem. Igaz most Némethet sem, pedig most van csapata és javarészt játszik is Hollandiában. Azt hiszem tett annyit a magyar labdarúgásért Juhász Roland, hogy ezt a gesztust ő is megérdemelné, igazából őt az Anderlecht csúnyán elárulta, nem kellene még a kapitánynak is olyanokat nyilatkozni, hogy Juhász egyre távolabb a válogatott kerettől. Igaz Egervárinál már megszokhattuk, hogy abszolút következetlen, a válogatott keretben nem ugyanaz vonatkozik mindenkire, ezáltal kiszámíthatatlan, avagy azt tudják a játékosok, hogy személyfüggő, hogy kinek mit szabad és mit nem. Huszti Szabolcs tulajdonképpen ilyen dolgok miatt dobta be a törölközőt és írta meg levelét. Gyanítom, tisztában van ma is vele, hogy, amit leírt, falra hányt borsó volt, minden megy tovább ugyanúgy, mint eddig, aki meg maradni akar, az kussol. Egy korábbi posztomban olvasható a levél teljes tartalma. Előbb-utóbb ez okozhat a keretben morális problémákat, addig nem gond, amíg megy a szekér, de ha netán elbúcsúznánk a továbbjutási esélyektől, amit nagyon nem szeretnék, akkor fog ez előjönni, mint kelés az ember hátsóján. A középpályán akadtak ügyes húzásaink, a gólunk kifejezetten tetszett, Dzsudzsák remek labdaszerzése, Szabics  labdaátlépése, majd Rudolf parádés továbbítása vissza Szabicshoz. Az, hogy szerencsésen megpattant a labda nem érdekes. Több rendszert kipróbált a kapitány elmondása szerint, ezt egy ötperces összefoglalóból nem lehet megállapítani. Elek Ákosnál ismét bejött az, amit már a keret beharangozójánál megírtam. Szünetben jött be és három perc elteltével már be is sárgult. Ezzel sürgősen tenni kell valamit, mert gólokat kaphatunk abból, ha a sárgás játékos nem mer becsúszni, vagy belépni, félvén a piros laptól. Ákos játékában ez a legnagyobb probléma, egyébként helye lenne a középpályán a harcos, lendületes játékának. Le kell tisztítani a játékát sürgősen és ebben klubedzőjének, Szentes Lázárnak is kulcsfontosságú feladata van. Dzsudzsák Balázsnak gratulálok ötvenedik válogatottságához, kívánom, hogy még sokkal több, mint ennyi jöjjön össze neki. Rá nem lehetett panasz, a tudósításokban gyakran szerepelt a neve, a gól előtt pazar labdaszerzést mutatott be az ellenfél térfelén. A csatárokról sok újat nem tudok leírni, az viszont örömteli, hogy Böde Dániel bemutatkozott a válogatottban, a tudósítások alapján nem okozott csalódást, remélem ez volt a kezdet, nagy szükség van egy gólerős erőcsatárra. Gratulálok az első válogatottságához. Remélem ő lesz a váratlan csodafegyver a románok ellen. Egervári Sándornak a mérkőzés tetszett is meg nem is. Én meg Egervárit megértem és nem értem meg. Ez azért elég semmitmondó nyilatkozat. Ezt minden mérkőzésre mindenki ráhúzhatja, hiszen nincs olyan meccs, ahol minden sikerül, vagy nem sikerül.

 

A mérkőzés bő ötperces összefoglalója (MLSZ TV)

Eldőlt, hogy zárt kapuk mellett vagyunk kénytelenek játszani a románok ellen, lassan el kellene dönteni, hogy hol, mert a Puskás Ferenc Stadion erre nagyon nem alkalmas. Az oldalon lévő nem reprezentatív szavazáson Győr vezet, jelenleg a szavazók 38 %-a gondolja az ETO Parkot a legjobb helyszínnek zárt kapus mérkőzésre. Országosan meg kellene szervezni a szurkolóknak a közös meccsnézést kivetítőkön, valamint a mérkőzés helyszínén a stadion közvetlen közelében, ahonnan behallatszik a szurkolás. Erre valóban Győr a legalkalmasabb, plusz nem szabad közel vinni a román határhoz, nem kellenek újabb balhék.

Fehéroroszország nem egy világverő csapat, a FIFA világranglistáján jelenleg 65. helyet foglalja el. Magyarország a 32. helyen áll. Számomra nyilvánvaló, hogy a két válogatott között nincs ekkora különbség, arról meg ne nyissunk vitát, hogy mi vagyunk túlságosan elől, vagy a fehéroroszok túlságosan hátul. A románok egy pozícióval mögöttünk állnak, ez nyilván változni fog, nem használt nekik a 4-1-es zakó a lengyelektől, igaz a fehéroroszok elleni iksz nekünk sem fog előrelépést jelenteni, sőt.

Remélem a magyar válogatott 2013-as meze már az adidas új feliratozásával lesz ellátva, el kellene felejteni a régi, csúnya stilizált betűket. Valamint nagyon örülnék, ha a mi mezünkön is megjelenne a címer alatt a mérkőző két ország zászlaja és a felirat a dátummal és a résztvevő felekkel. Ezt jobb helyeken évek óta alkalmazzák, adjunk már a külsőségekre mi is.

A főpróba nem sikerült, mert aligha nevezhetünk sikernek egy döntetlent, egy tőlünk, a világranglistán 33 hellyel hátrább álló válogatottal. Színházi berkekben azt mondják, hogy ahol a főpróba nem sikerül, príma lesz a premier. Ezt kívánom én is a magyar labdarúgó válogatottnak és valamennyi magyar szurkolónak. Régen kijárna már nekünk a siker, egy generáció felnőtt anélkül, hogy picit is megízlelte volna a siker ízét a magyar futballal kapcsolatban. Most ott vagyunk a küszöbön, csak végre be kellene lépni.

 

HAJRÁ MAGYAROK!!!

 

 

Szerdán délután magyar idő szerint 17 órakor játszik a magyar labdarúgó válogatott felkészülési mérkőzést a törökországi Belekben, olyan helyen, ahová az európai csapatok szívesen mennek edzőtáborba a kiváló éghajlati viszonyai és a tábor minden igényt kielégítő szolgáltatásai miatt. A Győri ETO FC már ott van, így a keret győri játékosainak csak zöld-fehérből kell átöltözni nemzeti szerelésbe. Pátkai Máté korábban belázasodott, ugyan felépült, de visszatért az ETO-hoz, mert nincs még olyan állapotban, hogy hasznára tudjon lenni a válogatottnak. A csapat a helyszínen készül a szerdai összecsapásra.

Breaking news: Rossz, de nem váratlan hír, a FIFA Fellebbviteli Bizottsága nem változtatta meg a zárt kapus döntést (merte volna Blatter nyilatkozata után???), így minden bizonnyal a románok ellen üres stadionban kell játszanunk. Ugyan az MLSZ a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordul, de ez már szerintem csak vihar egy pohár vízben. Ezzel a CAS nem fog foglalkozni. Az oldalon nem reprezentatív szavazás folyik, hogy hol játsszunk a románok ellen, aki gondolja, szavazzon, jelenleg Győr vezet, a szavazók 46 %-a gondolja, hogy az ETO Park lenne a legalkalmasabb erre. Egyetértek.

Eddig egy mérkőzést játszott egymással a két válogatott, 2002. április 17-én Debrecenben csúfos, 5-2 arányú vereséget szenvedett Gellei Imre válogatottja. Láttam a mérkőzést, borzalmas volt. Egy nem egészen 21 éves focista bohócot csinált a védelmünkből, bizonyos Alekszandr Hleb, aki már akkor a VfB Stuttgartban légióskodott, de később megjárta az Arsenalt és a Barcelonát is. Csak érdekességképpen az akkor pályára lépett csapat a következő volt: Király Gábor (Babos Gábor  46’) – Bodnár László (Fehér Csaba  46’), Kuttor Attila, Juhár Tamás, Mátyus János (Füzi Ákos 46’) – Gyepes Gábor (Tóth Norbert 37’) – Kabát Péter (Böőr Zoltán 46’), Lisztes Krisztián, Dárdai Pál – Gera Zoltán (Korolovszky Gábor 72’), Kenesei Krisztián (Fehér Miklós 46’). Kenesei Krisztián góljával még vezettünk, aztán a szünetig kaptunk négyet, a szünetben a fél csapatot lecserélte Gellei, a második félidőben kaptunk még egyet, majd a végén egy tizenegyesből kozmetikázott valamit ezen a borzasztó eredményen az áldott emlékű Fehér Miki. Ezt gyorsan felejtsük el, viszont arra kellő módon figyelmeztet, hogy a fehéroroszok ellen teljes koncentrációval kell futballozni, mert azonnal és kíméletlenül büntetnek. A BATE Boriszov kapcsán a Loki játékosai is tudnak erről mesélni.

A magyar labdarúgó válogatott

A magyar válogatott kerete:

Kapusok: Bogdán Ádám (Bolton Wanderers), Gulácsi Péter (Liverpool FC), Megyeri Balázs (Olympiakosz Pireusz)

Védők: Guzmics Richárd (Szombathelyi Haladás), Kádár Tamás (Diósgyőri VTK), Korcsmár Zsolt (Brann Bergen), Mészáros Norbert (DVSC-TEVA), Szolnoki Roland (Videoton FC), Vanczák Vilmos (FC Sion)

Középpályások: Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva), Elek Ákos (Diósgyőri VTK), Hajnal Tamás (VfB Stuttgart), Gyurcsó Ádám (Videoton FC), Koltai Tamás (Győri ETO FC), Koman Vladimir (FK Krasnodar), Pintér Ádám (Real Zaragoza)

Csatárok: Böde Dániel (Ferencvárosi TC), Rudolf Gergely (Diósgyőri VTK), Szabics Imre (Sturm Graz), Szalai Ádám (FSV Mainz)

Koltai Tamás a helyszínen csatlakozott a válogatott utazó keretéhez, mint szó volt róla, a gyógyult, de legyengült Pátkai Máté visszatért a győri kerethez. Varga Józsefet az új Bundesliga klubja kérésére nem vitte magával a kapitány, valamilyen orvosi panaszra hivatkozással. Én a magam részéről azt gondolom, hogy Gelsenkirchenben a Schalke elleni győzelem alkalmával Varga Józsi olyan játékot produkált, hogy a Greuther Fürth vezetői még bele akarnak kapaszkodni az utolsó szalmaszálba, ami a bennmaradásukhoz szükséges és ezt a szalmaszálat a friss szerzemény Varga Józsi kezébe kívánják adni, egyszerűen nem szerették volna ebben a helyzetben, hogy bumlizzon egyet a héten, inkább készüljön nyugiban a hétvégi Wolfsburg elleni meccsre. A magyar kerettel kapcsolatban már kifejtettem a véleményemet egy korábbi posztban, sokat nem lehet vele vitatkozni.

A fehérorosz labdarúgó válogatott

A fehérorosz keret:

Kapusok: Alekszandr Gutor (BATE Boriszov), Szergej Verjemko (Krilja Szovjetov)

Védők: Makszim Bordacsov (BATE Boriszov), Jegor Filipenko (BATE Boriszov), Alekszandr Martinovics (FK Krasznodar), Vitalij Trubilo (Dinamo Minszk), Dmitrij Verhovcov (Krilja Szovjetov), Makszim Zsavnyercsik (Kuban Krasznodar)

Középpályások: Ilja Alekszijevics (BATE Boriszov), Szergej Balanovics (Sahtar Szoligorszk), Renan Bressan (Alanyija Vlagyikavkaz), Sztanyiszlav Dragun (Krilja Szovjetov), Szergej Kiszljak (Rubin Kazany), Anton Putyilo (SC Freiburg), Jan Tyigorjev (Lokomotiv Moszkva), Alekszandr Volodko (BATE Boriszov)

Támadók: Vlagyimir Hvasinszkij (Dinamo Minszk), Vitalij Rogyionov (BATE Boriszov)

A fehérorosz labdarúgás nemzetközi klasszisa Alekszandr Hleb, aki jelenleg a BATE Boriszov játékosa. A jó hír, hogy ő nincs a keretben. Az azért látszik, hogy a válogatott a BATE Boriszovra épül. Hat játékos a BATE Boriszovból, kettő a Dinamo Minszkből, egy a Sahtar Szoligorszkból lett beválogatva. A csapat légiósai egy kivételével az orosz Premjer Ligában játszanak, Anton Putyilo az SC Freiburg játékosa, tehát a német Bundesligában játszik. Igazából sokat nem lehet tudni róluk, az európai futballkedvelők látókörén kívül vannak, néha nézhetünk orosz első osztályú mérkőzéseket, de bevallom őszintén, nem kísértem figyelemmel, hogy a csapatokból ki az orosz és ki a fehérorosz. Gondolom Egervári Sándor és stábja megnézte a fehéroroszok tavalyi válogatott mérkőzéseit és ebből van képük az ellenfélről.

A beleki edzőközpont pályája

Ha nekem kellene a válogatottat pályára küldeni, én a Bogdán – Szolnoki, Vanczák, Korcsmár, Kádár – Pintér – Koltai, Hajnal, Dzsudzsák – Böde – Szalai tizenegyet kezdetném. Tehát 4-1-3-1-1 rendszerben Böde amolyan árnyékék lenne Szalai mögött, amiből könnyedén váltható ki kétcsatáros játék is a kialakult helyzet függvényében, Koltai, Hajnal és Dzsudzsák szervezné a támadásokat, adná a labdákat a támadóknak, valamint négy hátvédes rendszer előtt Pintér szűrne. Lehet, hogy a mester nem Szolnokival kezd, akkor valószínűleg Vanczák lesz a jobb szélső védő és Mészáros a belső, de én Szolnokit kezdetném. Így derülne ki, hogy mennyire lehet rá számítani, hogy alkalmazkodik a társakhoz, ez kezdőként jön ki jobban, kevésbé akkor, ha 20 percre a végén becserélem. Most lehet kísérletezni, tétmeccsen már nem. A bombaformában lévő Bödét nem szabad kihagyni, lehet, hogy Rudolf már lassan 100 %-os, de ne felejtsük el, hogy ez legfeljebb fizikálisan igaz, kemény meccshiánnyal küzd. A meccshiányt viszont nem a válogatottban kell behozni, hanem a klubjában. Rudolf Gergely a DVTK felkészülési meccsein már játszott, de ezek a meccsek nem róla szóltak eddig, hanem egy alig 17 éves fiatalemberről, Icsó Zsoltról, aki zsákszám szerzi a gólokat. Újabb diósgyőri nagy kedvenc a láthatáron, már rugdossa az első osztály ajtaját keményen, jó lesz megjegyezni a nevét, minek ide afrikai légiósok, alsóbb osztályú szlávok, ha ilyen tehetségeink vannak. Ez igaz a Honvédra is és még jó néhány magyar klubra. Igazán a magyar közönség akkor szerette a magyar focit, amikor magyarok futballoztak magyarokkal. Akkor telt meg az akkori Népstadion kettős meccsekre, napokkal előbb meg kellett venni a jegyeket, ha valaki be akart jutni. Most meg első osztályú meccset 56-an néznek meg. Vicc. Bár akkor a foci is más volt, és nem elhanyagolható tény, hogy a legjobbjaink is itthon voltak. De bízzunk a fiatal tehetségeinkben, ne hagyjuk őket elkallódni, elmegy a kedvük az egésztől, ha elé igazolnak egy afrikai menekültet, vagy egy 35 éves szlovák, vagy román másod-, harmadosztályú játékost, akit favorizálni kell, ha már pénzt adtak érte. Nem kell értéktelennek tekinteni azt, aki ott nevelkedett a klubban és ingyen van. Bocsánat, kicsit elkalandoztam az alap témától, a válogatott meccstől, de ez a jövő. A holnap magyar válogatottjában nem szlovákok, románok, délszlávok és afrikaiak fognak szerepelni.

Fehéroroszország a VB selejtezők európai I csoportjában szerepel Spanyolország, Franciaország, Grúzia és Finnország társaságában. Négy mérkőzésből egyet nyertek meg, otthon Grúzia ellen 2-0-ra, hármat elveszítettek, Grúzia ellen idegenben 0-1, Franciaország ellen idegenben 1-3 és Spanyolország ellen otthon 0-4. Ezzel a csoport negyedik helyén állnak, csak Finnországot előzik meg, de nem elhanyagolható tény, hogy a finnek két mérkőzéssel kevesebbet játszottak, így a vesztett pontokat számítva a fehéroroszok az utolsók. Nem túl veretes eredmény.

Nem láttam sehol, hogy a mérkőzést bármilyen adó közvetítené, így valószínűleg csak helyszíni tudósításokból értesülhetünk arról sajnos, hogy a fiúk hogy játszottak, pedig nagyon kíváncsi lennék rá. Nyilván a török TV nem adja a meccset, magyar stáb meg nem települ ki Belekbe, biztos nagyon drága lenne. Kár.

Azt, hogy ki lesz a bíró, nem tudni, csak annyit, hogy török. Azt azért nem hinném, hogy a török sztárbíró Cüneyt Cakir vezetne a beleki edzőközpontban, inkább valamelyik egészen fiatal FIFA-kerettag fog fújni sejtésem szerint, esetleg Mete Kalkavan, vagy Halis Ozkahya.

A FIFA 2013. január 17-én közzétett legfrissebb világranglistáján Magyarország a 32. helyen áll, Fehéroroszország pedig a 65. A papírforma tehát a mi győzelmünket ígéri, a Tippmix 3,05-ös szorzóval adja a fehérorosz győzelmet, 2,10-es szorzóval a magyart. Meglátjuk, ebből mi realizálódik. Mindenesetre szurkolok nagyon a válogatottnak, az újoncoknak nagyon sikeres helytállást kívánok!

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Chris Foy felmutatja Eden Hazardnak a piros lapot

2013. január 23-án szerdán este a Liberty Stadionban játszotta a Swansea és a Chelsea a ligakupa elődöntő visszavágóját. Az első meccsen a Stamford Bridge-en hatalmas meglepetésre a walesi csapat 2-0-ra legyőzte a Chelsea-t, így kétgólos előnnyel várta a visszavágót. A visszavágó 0-0 lett, döntőbe jutott a Swansea, de ez a mérkőzés aligha ennek a száraz ténynek köszönhetően marad mag a futballszurkolók emlékezetében.

A mérkőzés 78. percében egy labda gurult ki az alapvonalon túl. Eden Hazard igyekezett volna gyorsan visszaadni a labdát a kapusnak, hogy a kapus a kirúgást minél gyorsabban elvégezze. A labdaszedő viszont a lajhár sebességével elékolbászolt, kapus módjára rávetődött a labdára, majd összegubózott, mint sündisznó a rókatámadáskor. Hazard próbálta leemelni a fiút a labdáról, de nem ment, majd egyszerűen a hasa alól kipöccintette a labdát, megfogta és vitte a kapus felé. Ezek után a labdaszedő eljátszotta a nagy halált, hatalmas fájdalmat szimulált, mintha Hazard belerúgott volna. Pedig szerintem legfeljebb a labda üthette meg, ahogy Hazard kipöccintette alóla, de az is csak egészen minimális mértékben. Némi hezitálás és az asszisztenssel való konzultáció után Chris Foy játékvezető kiállította a kékek belga 17-esét. Nem is tehetett mást, a történtekből valószínűleg nem látott semmit, hagyatkozott az asszisztensére. A kiállítás jogosságát nem kívánom vitatni, hiszen Eden Hazard valóban sportszerűtlenül viselkedett. Ennek mértéke véleményem szerint azonban igencsak csekély. A labdaszedő sokkal súlyosabb sportszerűtlenséget követett el, provokálta a Chelsea játékosát, majd óriási fájdalmat szimulált, ezzel provokálva a Swansea és a Chelsea játékosait is. Volt is némi dulakodás, köszönhetően a fiú magánszámának, akiről kiderült, hogy ő Charlie Morgan, a Swansea klubigazgatójának, Martin Morgannak a pici fia, szeme fénye. Büszke lehet a fiára, ő is hozzátette a magáét a továbbjutáshoz. Az is kiderült, hogy a mérkőzés előtt, ahogy ezt a Twitteren közölte barátaival, azért lesz labdaszedő, hogy húzza az időt és ezzel segítse csapatát. Híres angol fair play… (?). Emlékszem, hogy egy spanyol bajnokin néhány éve, talán a Betis játszott valakivel otthon, a bíró az összes labdaszedőt leparancsolta a pályáról, mivel ők húzták az időt. Sosem gondoltam volna, hogy fair play ügyben egyetlen egyszer is a spanyol fociból kell felhoznom példát az angoloknak. Egy viszont biztos, a labdaszedő feladata az, hogy minél gyorsabban juttassa vissza a labdát a játékosoknak a zavartalan és folyamatos játék érdekében. Charlie fiú ténykedése kapcsán viszont csúnyán és szándékosan éppen az ellenkezője történt.

Íme az eset 3 perc 31 másodpercben, mindenki saját belátása szerint ítélheti meg a történtek súlyosságát

Ezeket mérlegelve meglepetésként ért a mai hír, hogy az FA eljárást indított Eden Hazard ellen, ami azt vetíti elő, hogy az ez esetben kiszabható 3 mérkőzéses eltiltást feltételezhetően keveslik. Ez azért vicc. Véleményem szerint az igazságos büntetés 1 mérkőzés Hazard-nak és súlyos pénzbüntetés a Swansea-nak lenne az úgy súlyához mérve megfelelő szankció. Valamint még kitiltanám a pályáról egy jó ideig Charlie Morgant. Eden Hazard egy ritka sportszerű játékos, őt sokszor ütik-vágják, de tőle én nem emlékszem szándékos szabálytalanságra. Gondoljuk el, ha ez az eset mondjuk egy lila fejű Wayne Rooney-val esik meg, akkor lehet, hogy Charlie fiúnak nem kellett volna szimulálni a fetrengést. De hasonló lett volna az eset, ha Luis Suárezzel, Nanival, Vincent Kompany-val, vagy uram bocsá’ Joey Bartonnal szívózik a legény. Na, ebbe az utóbbiba jobb nem belegondolni.

Az angol futballra nagyon-nagyon sokáig jellemző volt a fair play, az ellenfél tisztelete, a győzelemre törekvés kizárólag tiszta körülmények között történhetett. Ha ez ellen valaki vétett, szinte kitaszította magából a brit futballközeg. Ez is tette a legnépszerűbb bajnoksággá a világon. 2011 januárjában választották meg az FA elnökének (chairman) David Bernsteint. Az elnök (president) Vilmos cambridge-i herceg, aki nyilván a mi olvasatunkban tiszteltbeli elnök, csak a neve és a rangja miatt van ott, igazából semmivel nem foglalkozik arrafelé. Így Bernstein az FA-n belül az első számú vezető. Bernstein egy nagy formátumú pénzügyi szakember, vezető, aki a pénz világában óriási sikereket ért el. A futballba a Manchester City elnökeként kóstolt bele, majd a Wembley Stadium Limited elnöke volt, ő biztosította a pénzt az új Wembley építéséhez. Bernstein valószínűleg az FA-t is úgy vezeti, mint ahogy vezetett a pénzügyi világban igen sikeresen. Autokrata módon, mindenben ő akar dönteni és ő is dönt. Ez a vezetési stílus nem való egy futballszövetség elnökének, eleve bukásra van ítélve. Ez persze csak hipotézis, amivel Bernsteinnel kapcsolatban elmélkedtem, de az biztos, hogy az ő regnálása óta vannak nagyon furcsa bírói ítéletek, nagyon furcsa eltiltások minden bizonyíték nélkül, majd ugyanolyan bizonyíték nélküli vádaskodásért a vádaskodót tiltják el. Következetlen, kiszámíthatatlan döntések sorozata történik az FA berkein belül az elmúlt két évben. Gondolok itt a Suárez-Evra, Terry-Anton Ferdinand, Clattenburg kontra Juan Mata, Obi Mikel ügyekre. Az elmúlt sok-sok évben csupán egy dolog borzolta a kedélyeket Angliában, ugye Eric Cantona karaterúgása egy néző feje irányába, amiért 8 hónap eltiltást kapott. A Bernstein-éra röpke két éve alatt a leírtakhoz még jön az elképesztő bírói bakikon (?) kívül ez is, ahol még ugye nincs döntés, de az előzmények után Eden Hazardnak nem sok jót jósolok, már csak azért sem, mert Huw Jenkins a Swansea elnöke bankár, úgyszólván kollégája Bernsteinnek. Abramovich-csal meg azt tesznek, amit akarnak, őt ide nem fogadják be. Ez így már sajnos nem a fociról szól, pedig arról kellene. Lehet, hogy Bernstein az angol futballt egy nagyon sikeres gazdasági vállalkozássá teszi, de ezzel elveszi a varázsát. Azt, amiért szívesen nézzük és szeretjük. A kettőt kellene ötvözni, a fair play-t és a pénzt, de ehhez nem bankár elnök kellene, legfeljebb alelnök, akinek nincs korlátlan hatalma.

David Bernstein az FA elnöke (chairman).

Az FA elnökének olyan embert kellene választani, aki köztiszteletben áll, feddhetetlen, úgymond first class gentleman, az sem baj, ha van valami angol nemesi címe és rajongásig szereti a futballt. Így biztosítva lehetne a fair play, visszatérne az angol futballba a kiszámítható, korrekt vezetés. Aki a pénz világában sikeres, összeharácsolt mindenhonnan egy csomó pénzt, nyilván ebben sok-sok kétes ügylet is volt, másképp ez nem menne, nem lehetne sikeres, ennek kapcsán nyilván emberek sokaságának okozott jelentős vagyoni veszteséget, vagy juttatta őket koldusbotra. Így semmiképpen nem lehet Mr. Bernstein first class gentleman, de még gentleman sem. Lehet azt válaszolni rá, hogy a foci manapság a pénzről szól, ez igaz, de azért annyira nem kellene. Szólnia kell elsősorban a sportról, másodsorban az emberek szórakoztatásáról és csak harmadsorban a pénzről.

Vagy legalábbis így kellene…

Orbán Viktor, egy VIP hölgy, Sepp Blatter és a nem igazán ehhez az alkalomhoz öltözött Gerard Depardieu

2013. január 7-én Zürichben kiosztották az újabb aranylabdát, amelyet immáron zsinórban negyedszer ismét Lionel Messi kapott meg. A díjátadó gálán Orbán Viktor miniszterelnök úr és Herr Sepp Blatter FIFA elnök között csupán egy számomra ismeretlen hölgy foglalt helyet, akivel a képek tanúsága szerint miniszterelnökünk jó kedélyű csevejt folytatott. Herr Blatter balján Gospodin Gerard Depardieu francia származású orosz filmsztár ült. Igen, orosz, manapság sok minden változik. Például az is, hogy a díjátadás másnapján jelentette be a FIFA, hogy az augusztusi Magyarország – Izrael barátságos mérkőzésen történt antiszemita, rasszista megnyilvánulások miatt a Románia elleni VB selejtező mérkőzést zárt kapuk mellett kell megrendeznünk.  Akkoriban írott posztomban én is elítéltem az ott történteket, de erre legrosszabb rémálmaimban sem számítottam. Az hogy büntetést érdemlünk, nem vitás, de annak a mértéke nagyon is. Ilyen büntetést még soha nem szabott ki a nemzetközi szövetség, gyanítom nem is szabott volna ki, ha nem éppen Magyarországra kellett volna kiszabni. A FIFA mindenhatói úgy látszik nem szeretnék, ha „véletlenül” mégis sikerülne kvalifikálni magunkat Brazíliába. Nagy országokkal ezt nem merték volna megtenni, kapóra jöttünk mi és a bolgárok, velünk lehet példát statuálni, hiszen a sportdiplomáciánk a zsenge lepkefinggal egyenértékű. Titoktartó népek lehetnek ezek a FIFA tisztségviselők, ha Orbán Viktornak senki sem súgta meg a másnapi bejelentést.

Az ürességtől kongó Puskás Ferenc Stadion, így lesz márciusban is?

Egervári Sándor kihirdette a magyar labdarúgó válogatott keretet. Van benne papírforma, valamint  meglepetés is, de nézzük egyenként a meghívott játékosokat:

 

Kapusok:

Bogdán Ádám (Bolton Wanderers)

Behívása természetes, a legjobb magyar kapus, hatalmas fölénnyel lett a válogatott legjobbja 2012-ben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gulácsi Péter (Liverpool FC)

A behívását nem értem. Egervári folyton papol arról, hogy meccsben kell lenni, játszani kell, többeknek ezzel indokolta a keretből való kimaradását. Nos, Péter néhány éve folyamatosan a kispadot koptatja, ha Liverpoolban megsérül az első számú kapus, igazolnak elé egy másikat, kvázi, abszolút nem bíznak benne. Lehet, hogy Gulácsi szép pénzt kap a padozásért, de rámehet a pályafutása erre, el kellene sürgősen igazolni a Liverpool padjáról, akár kevesebb pénzért is.

 

 

 

 

Megyeri Balázs (Olimpiakosz Pireusz)

Megyerinek is itt a helye a keretben, jó kapus, csak a Schalke elleni meccsüket tudnám feledni…

 

 

 

 

 

 

 

Védők:

Guzmics Richárd (Szombathelyi Haladás)

Guzmics tehetséges futballista, a norvégok ellen debütált, elég pechesen, de a bizalom nagyon fontos lehet számára.

 

 

 

 

 

 

Kádár Tamás (Roda JC)

Kádárban megtalálta szerintem Egervári a válogatott balbekkjét hosszas keresés és csúnya melléfogások után. A törökök ellen nyújtott produkcióhoz hasonlót várok tőle a továbbiakban.

 

 

 

 

 

 

 

Korcsmár Zsolt (Brann Bergen)

Nem tudom most mi a helyzet, de olvasni lehetett, hogy Zsolt elvágyódik Norvégiából. Kérdés, hogy milyen érdeklődés mutatkozik iránta. Egy jó válogatott szereplés az ázsióját neki is feldobná. Szükségmegoldás volt a belső védő játéka a svédek ellen, ma már azt mondom, hogy azt kell játszania, nem védekező középpályást.

 

 

 

 

 

 

 

Mészáros Norbert (DVSC-TEVA)

Mészáros megbízható futballista, amit tud, azt szinte mindig hozza, kérdés, hogy ez ki ellen elég. A keretben ott van a helye mindenképpen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szolnoki Roland (Videoton FC)

Ügyes játékos, többször láttam játszani, de bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy ő lehet Egervári következő újonca. Megértem Egervárit, Varga Józsit nem akarja jobb-bekkben játszatni, jobban kell a középpályára. Helyette viszont kell oda valaki, így keresgél a kapitány. Remélem a játéka kellemes meglepetés lesz.

 

 

 

 

 

 

 

Vanczák Vilmos (FC Sion)

Vili az öreg rutin. Univerzális játékos, több poszton bevethető, védő létére gólerős is, bűn lenne kihagyni a keretből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Varga József (DVSC-TEVA)

Én inkább őt így már a középpályások közé tettem volna, de a listában a védők közé került, a csupaszív játékára mindig szüksége van a csapatnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Középpályások:

 

Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva)

A magyar labdarúgás egyik legnagyobb értéke. A klubjában is egyre jobban játszik, ezért meglepetésként értek azok a cikkek, amelyek arról szóltak, hogy eljönne a Dinamótól. Remélem, ezek nem zavarják meg, rá aztán tényleg nagy szükség van.

 

 

 

 

 

 

Elek Ákos (Diósgyőri VTK)

A védekező középpályás helye az övé. A játékát le kellene tisztítani, mert a sárga lap szinte borítékolható a játékában, aztán a piros elkerüléséért cserélni kell. Ennek a problémának a megoldása az ő esetében a legfontosabb feladat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajnal Tamás (VfB Stuttgart)

A klubjában nem igazán játszik, csak hébe-hóba becserélik, sokan már lemondtak róla, aztán remekül játszott az észtek ellen Tallinnban és jól a törökök ellen itthon. Ha a játéka ehhez a két produkcióra hajaz, nem a sok korábbira, akkor van helye a csapatban. Pedig most Gera hiányában nagy feladat hárulhat rá, neki kellene a fazont szabni.

 

 

 

 

 

Gyurcsó Ádám (Videoton FC)

Berobbant a magyar válogatottba és győztes góllal tette le a névjegyét a csehek ellen Prágában. Azóta is várjuk tőle azt a játékot, amit a tehetsége alapján joggal várhatunk. Remélhetőleg ez az év lesz az igazi kiugrása.

 

 

 

 

 

Koltai Tamás (Győri ETO FC)

Ő a 2012 év egyik felfedezettje. Olyan teljesítményt nyújt folyamatosan a klubjában és a válogatottban is, hogy már senki sem kérdőjelezi meg senki a beválogatását. Kiváló rúgótechnikájú, penge játékos, aki ésszel játszik és lát a pályán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Koman Vladimir (FK Krasnodar)

Az ő helye is vitathatatlan a keretben. Róla kevesebb információ jut el felénk, mint Dzsudzsák Balázsról, csak annyit lehet tudni, hogy hol kezdő, hol lecserélik, hol becserélik. Mindenesetre ezek alapján csak azt lehet feltételezni, hogy nem alapember. Az orosz foci nem Koman focija.

 

 

 

 

 

 

 

 

Pátkai Máté (Győri ETO FC)

Ő is a tavalyi év felfedezettje, nagyon jól játszik a klubjában, ezt várjuk tőle a válogatottban is. Az ő éve is lehet 2013.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pintér Ádám (Real Zaragoza)

Nagyon jó és fontos játékosa a válogatottnak, de túlzás lenne azt állítani, hogy meghatározó ember lenne a klubjában. Éppen ezért van arra szükség, hogy a válogatottban nyújtson olyan teljesítményt, amin elgondolkodna a Real Zaragoza edzői stábja.

 

 

 

 

 

 

 

 

Támadók:

Böde Dániel (Ferencvárosi TC)

Bummmm! Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam erre, különösen azután, hogy a sajtóban megjelent, Csányi Sándor szinte követeli a válogatottba. Márpedig, ha a szövetség elnöke valakit követel a válogatottba a világ bármelyik országában, annál a postás minden bizonnyal hamarosan levelet hoz szövetségi címeres borítékban. Egy jó Bödére nagyon nagy szükség van, erőcsatár a magyar válogatottban mindig hiánycikk volt, különösen, ha még jól is bánik a labdával és kiváló a rúgótechnikája. A közelmúltban a marbella-i tornán ahol a Dinamo Kijevet, az FC Baselt és a lópokróc módjára futballozó Steaua Bukarestet megelőzve tornagyőztes lett a Fradi, Böde lett a torna gólkirálya, láthatóan bombaformában van. Talán ő lehet a csodafegyver a románok ellen. Nagyon bízom benne, hogy így lesz.

 

 

Rudolf Gergely (Diósgyőri VTK)

Nálam a másik kérdőjel. Játszott jó másfél-két meccset az ősszel, előtte mindig csak arról hallottunk, hogy nem akarja siettetni a visszatérést. Hát mit mondjak, nem lett elsietve. Kérdés, hogy jelenleg milyen állapotban van Rudolf. Én a helyére inkább Varga Rolandot hívtam volna be, aki egész ősszel pompás teljesítményt nyújtott. Ez ugye Rudolf Gergelyről barokkos túlzással sem állítható. A Diósgyőrből a 70-es évek végi nagy Diósgyőr óta sohasem volt egyszerre két játékos a válogatott keretben. Tulajdonképpen inkább senki.

 

 

 

 

 

 

 

Szabics Imre (FC Sturm Graz)

Hosszú évekre Szabicsot elfelejtették a magyar válogatott keret hirdetésekor, teljesen méltánytalanul. Hála istennek ismét stabil kerettag, megbízható, remek játékos és remek ember. Nagy szükség van rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

Szalai Ádám (FSV Mainz)

A Bundesliga sztárja, jelenleg a legkapósabb magyar futballista. Remek őszt produkált, az álomcsapatok sztenderd embere. Kihagyhatatlan.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel összeállt a keret, először a fehéroroszok ellen, akik ellen van mit törleszteni, de igazából a román meccs számít. A keret túlnyomó részével nem lehet vitatkozni, igaz nem is kell. Egervári Sándoré a felelősség. Huszti Szabolcsot ezúttal is hiányolom, de hajlok arra, hogy ő Egervári alatt nem lesz válogatott, pedig nagyon kellene. Valakinek a közös cél érdekében békejobbot kellene nyújtani. Ha igaz, hogy Egervári többször kereste, ahogy ezt Csányi Sándor nyilatkozta, akkor Szabolcson lenne a sor. Óvodás szintű haragszomráddal ez az ügy jottányit sem fog előre menni. Én várom az összeborulást, de azt hittem, hogy ez mostanra megoldódik. Sajnos tévedtem, pedig erre a Husztira pokoli nagy szüksége lenne a csapatnak.

Ha mégis zárt kapus meccset kell játszanunk a románokkal, így képzelem el az ország több pontján...

Kicsit térjünk vissza a zárt kapuhoz. Az, hogy a románok abban bíznak, hogy pontokat vonnak le tőlünk, illetve akár ki is zárhatnak minket, nem kívánok foglalkozni, ez az ő sportszerűségüket és intelligenciájukat fémjelzi, valamint azt is, hogy tartanak tőlünk. Az aránytalanul nagy és példátlan büntetés miatt félek, hogy a FIFA ezzel olajat önt a tűzre. Magyarországon az egyébként is felszínen lévő antiszemitizmus tovább erősödhet, ahogy a románok elleni gyűlölet is. Ha román szurkolók érkeznének hazánkba, azoknak a biztonsága korántsem lenne biztosítva, könnyen 2006 őszi állapotok lehetnek ennek kapcsán a fővárosban, különösen akkor, ha elveszítenénk a mérkőzést. Azért ebbe is bele kellene gondolni a FIFA felelős tisztségviselőinek. Megfellebbezte a döntést az MLSZ, szerintem az egyetlen helyes döntés az lenne, ha a zárt kapus büntetést felfüggesztenék, de igazából nem reménykedem. Amennyiben marad a büntetés, nem szabad a meccset a Puskásban megrendezni, ahol félelmetes lenne a nagy, üres, kongó katlan. El kell vinni jó messze a román határtól, mondjuk Győrbe, az ETO-Parkba,  ott még a pálya közelében is lehet közös meccsnézést szervezni, ott van hely, onnan még a szurkolás is behallatszana a pályára, valamint az ország többi részén is összegyűlhetnek a szurkoló magyarok a kivetítők előtt, szervezés kérdése az egész. Jó lenne, ha ez a nagy összefogás a mieinket olyan csak azért is teljesítményre inspirálná, hogy győztesen hagyjuk el a zöld gyepet. Ez nagyon nagy győzelem lenne. Bármi is lesz, meg kell oldani, most van a legnagyobb szükség a fegyelmezett összefogásra futballisták és szurkolók részéről egyaránt.

GYERÜNK FIÚK, HAJRÁ MAGYAROK!!!