Chris Foy felmutatja Eden Hazardnak a piros lapot

2013. január 23-án szerdán este a Liberty Stadionban játszotta a Swansea és a Chelsea a ligakupa elődöntő visszavágóját. Az első meccsen a Stamford Bridge-en hatalmas meglepetésre a walesi csapat 2-0-ra legyőzte a Chelsea-t, így kétgólos előnnyel várta a visszavágót. A visszavágó 0-0 lett, döntőbe jutott a Swansea, de ez a mérkőzés aligha ennek a száraz ténynek köszönhetően marad mag a futballszurkolók emlékezetében.

A mérkőzés 78. percében egy labda gurult ki az alapvonalon túl. Eden Hazard igyekezett volna gyorsan visszaadni a labdát a kapusnak, hogy a kapus a kirúgást minél gyorsabban elvégezze. A labdaszedő viszont a lajhár sebességével elékolbászolt, kapus módjára rávetődött a labdára, majd összegubózott, mint sündisznó a rókatámadáskor. Hazard próbálta leemelni a fiút a labdáról, de nem ment, majd egyszerűen a hasa alól kipöccintette a labdát, megfogta és vitte a kapus felé. Ezek után a labdaszedő eljátszotta a nagy halált, hatalmas fájdalmat szimulált, mintha Hazard belerúgott volna. Pedig szerintem legfeljebb a labda üthette meg, ahogy Hazard kipöccintette alóla, de az is csak egészen minimális mértékben. Némi hezitálás és az asszisztenssel való konzultáció után Chris Foy játékvezető kiállította a kékek belga 17-esét. Nem is tehetett mást, a történtekből valószínűleg nem látott semmit, hagyatkozott az asszisztensére. A kiállítás jogosságát nem kívánom vitatni, hiszen Eden Hazard valóban sportszerűtlenül viselkedett. Ennek mértéke véleményem szerint azonban igencsak csekély. A labdaszedő sokkal súlyosabb sportszerűtlenséget követett el, provokálta a Chelsea játékosát, majd óriási fájdalmat szimulált, ezzel provokálva a Swansea és a Chelsea játékosait is. Volt is némi dulakodás, köszönhetően a fiú magánszámának, akiről kiderült, hogy ő Charlie Morgan, a Swansea klubigazgatójának, Martin Morgannak a pici fia, szeme fénye. Büszke lehet a fiára, ő is hozzátette a magáét a továbbjutáshoz. Az is kiderült, hogy a mérkőzés előtt, ahogy ezt a Twitteren közölte barátaival, azért lesz labdaszedő, hogy húzza az időt és ezzel segítse csapatát. Híres angol fair play… (?). Emlékszem, hogy egy spanyol bajnokin néhány éve, talán a Betis játszott valakivel otthon, a bíró az összes labdaszedőt leparancsolta a pályáról, mivel ők húzták az időt. Sosem gondoltam volna, hogy fair play ügyben egyetlen egyszer is a spanyol fociból kell felhoznom példát az angoloknak. Egy viszont biztos, a labdaszedő feladata az, hogy minél gyorsabban juttassa vissza a labdát a játékosoknak a zavartalan és folyamatos játék érdekében. Charlie fiú ténykedése kapcsán viszont csúnyán és szándékosan éppen az ellenkezője történt.

Íme az eset 3 perc 31 másodpercben, mindenki saját belátása szerint ítélheti meg a történtek súlyosságát

Ezeket mérlegelve meglepetésként ért a mai hír, hogy az FA eljárást indított Eden Hazard ellen, ami azt vetíti elő, hogy az ez esetben kiszabható 3 mérkőzéses eltiltást feltételezhetően keveslik. Ez azért vicc. Véleményem szerint az igazságos büntetés 1 mérkőzés Hazard-nak és súlyos pénzbüntetés a Swansea-nak lenne az úgy súlyához mérve megfelelő szankció. Valamint még kitiltanám a pályáról egy jó ideig Charlie Morgant. Eden Hazard egy ritka sportszerű játékos, őt sokszor ütik-vágják, de tőle én nem emlékszem szándékos szabálytalanságra. Gondoljuk el, ha ez az eset mondjuk egy lila fejű Wayne Rooney-val esik meg, akkor lehet, hogy Charlie fiúnak nem kellett volna szimulálni a fetrengést. De hasonló lett volna az eset, ha Luis Suárezzel, Nanival, Vincent Kompany-val, vagy uram bocsá’ Joey Bartonnal szívózik a legény. Na, ebbe az utóbbiba jobb nem belegondolni.

Az angol futballra nagyon-nagyon sokáig jellemző volt a fair play, az ellenfél tisztelete, a győzelemre törekvés kizárólag tiszta körülmények között történhetett. Ha ez ellen valaki vétett, szinte kitaszította magából a brit futballközeg. Ez is tette a legnépszerűbb bajnoksággá a világon. 2011 januárjában választották meg az FA elnökének (chairman) David Bernsteint. Az elnök (president) Vilmos cambridge-i herceg, aki nyilván a mi olvasatunkban tiszteltbeli elnök, csak a neve és a rangja miatt van ott, igazából semmivel nem foglalkozik arrafelé. Így Bernstein az FA-n belül az első számú vezető. Bernstein egy nagy formátumú pénzügyi szakember, vezető, aki a pénz világában óriási sikereket ért el. A futballba a Manchester City elnökeként kóstolt bele, majd a Wembley Stadium Limited elnöke volt, ő biztosította a pénzt az új Wembley építéséhez. Bernstein valószínűleg az FA-t is úgy vezeti, mint ahogy vezetett a pénzügyi világban igen sikeresen. Autokrata módon, mindenben ő akar dönteni és ő is dönt. Ez a vezetési stílus nem való egy futballszövetség elnökének, eleve bukásra van ítélve. Ez persze csak hipotézis, amivel Bernsteinnel kapcsolatban elmélkedtem, de az biztos, hogy az ő regnálása óta vannak nagyon furcsa bírói ítéletek, nagyon furcsa eltiltások minden bizonyíték nélkül, majd ugyanolyan bizonyíték nélküli vádaskodásért a vádaskodót tiltják el. Következetlen, kiszámíthatatlan döntések sorozata történik az FA berkein belül az elmúlt két évben. Gondolok itt a Suárez-Evra, Terry-Anton Ferdinand, Clattenburg kontra Juan Mata, Obi Mikel ügyekre. Az elmúlt sok-sok évben csupán egy dolog borzolta a kedélyeket Angliában, ugye Eric Cantona karaterúgása egy néző feje irányába, amiért 8 hónap eltiltást kapott. A Bernstein-éra röpke két éve alatt a leírtakhoz még jön az elképesztő bírói bakikon (?) kívül ez is, ahol még ugye nincs döntés, de az előzmények után Eden Hazardnak nem sok jót jósolok, már csak azért sem, mert Huw Jenkins a Swansea elnöke bankár, úgyszólván kollégája Bernsteinnek. Abramovich-csal meg azt tesznek, amit akarnak, őt ide nem fogadják be. Ez így már sajnos nem a fociról szól, pedig arról kellene. Lehet, hogy Bernstein az angol futballt egy nagyon sikeres gazdasági vállalkozássá teszi, de ezzel elveszi a varázsát. Azt, amiért szívesen nézzük és szeretjük. A kettőt kellene ötvözni, a fair play-t és a pénzt, de ehhez nem bankár elnök kellene, legfeljebb alelnök, akinek nincs korlátlan hatalma.

David Bernstein az FA elnöke (chairman).

Az FA elnökének olyan embert kellene választani, aki köztiszteletben áll, feddhetetlen, úgymond first class gentleman, az sem baj, ha van valami angol nemesi címe és rajongásig szereti a futballt. Így biztosítva lehetne a fair play, visszatérne az angol futballba a kiszámítható, korrekt vezetés. Aki a pénz világában sikeres, összeharácsolt mindenhonnan egy csomó pénzt, nyilván ebben sok-sok kétes ügylet is volt, másképp ez nem menne, nem lehetne sikeres, ennek kapcsán nyilván emberek sokaságának okozott jelentős vagyoni veszteséget, vagy juttatta őket koldusbotra. Így semmiképpen nem lehet Mr. Bernstein first class gentleman, de még gentleman sem. Lehet azt válaszolni rá, hogy a foci manapság a pénzről szól, ez igaz, de azért annyira nem kellene. Szólnia kell elsősorban a sportról, másodsorban az emberek szórakoztatásáról és csak harmadsorban a pénzről.

Vagy legalábbis így kellene…