Az Afrikai Nemzetek Kupája plakátja

Úgy fogok bele ebbe a posztba, hogy még hátra van a tornából a bronzmérkőzés és a döntő. Mindkét esetben a csoportmérkőzések során már találkoztak egyszer a felek. A bronzmérkőzést játszó Ghana és Mali esetében Ghana győzőtt 1-0-ra meglehetősen furcsa mérkőzésen Mubarak Wakaso tizenegyes góljával. A döntő résztvevői pedig megosztoztak a pontokon, Nigéria - Burkina Faso 1-1, Emmanuel Emenike, illetve Alain Traoré góljaival. Furcsa, hogy ilyenkor kezdek bele egy torna értékelésébe, de, ami mondanivalóm van ezzel kapcsolatban, azt a hátralévő mérkőzések abszolút nem befolyásolják.

Valamikor a ’90-es évek elején kezdődött. Az Eurosport révén láthattuk az akkori tornákat, és lenyűgöztek a látottak. A taktikailag képzetlen játékosok olyan elképesztő lelkesedéssel játszottak, hogy az európai nézőket is magukkal ragadták. Fantasztikus atlétikus felépítésű fiúk harcoltak egymással szó szerint. Néhányan meg közülük cirkuszba való labdazsonglőrök voltak, de taktikai elképzelésük a zéróval volt egyenlő. Így fordulhatott elő, hogy volt olyan mérkőzés, ahol 5 perccel a vége előtt 4-1-es vezetésről is sikerült valamelyik válogatottnak kikapni. Ez viszont a múlt. Ezek a játékosok Európába kerültek, egyre többen, megtanították őket igazán futballozni és felkészítették őket taktikailag is. A játékos ügynökök ezeken a tornákon jegyzeteltek tele sok-sok jegyzettömböt, így kerültek el, többnyire Európába és változott meg ezeknek a legényeknek az élete egy csapásra. Olyan emberek kerültek az európai futball körforgásába a teljesség igénye nélkül, mint a későbbi aranylabdás George Weah, mindenki nagy kedvence Roger Milla, aztán Abedi Pelé, később szegény Marc-Vivien Foé, Samuel Eto’o, Nwankwo Kanu, Finidi George, Michael Essien, Didier Drogba, Kolo Touré, Yaya Touré, Emmanuel Adebayor, John Obi Mikel és még folytathatnám a sort.

Ezt a trófeát adják át vasárnap este vagy Nigériának, vagy Burkina Faso-nak

A ma még játszó világsztárok, akiknek az éves jövedelme, gyanítom, jócskán meghaladják bizonyára néhány afrikai ország éves költségvetését, amolyan koronázatlan királyokként érkeznek erre a tornára és miután hajlandóak voltak eljönni, így királyi fogadtatást várnak, valamint olyan allűrjeik vannak, amit a szegény szövetségük nem igazán tud teljesíteni. Ezért megsértődnek és végigalibiznek egy egész tornát, mielőtt egyöntetűen azt nyilatkozzák, hogy semmi sem fontosabb számukra, mint a nemzeti válogatottjuk sikere. Ennek következtében az őszinte, és jó focit váró közönség nagyot csalódik. Botrányosan futballozó(?) világsztárok, nézhetetlen meccsek kísérték végig ezt a tornát. Líbiában kellett volna, hogy legyen, de az ottani polgárháborús események miatt az afrikai szövetség Dél-Afrikát kérte fel a megrendezésre. A döntés jónak tűnt, 2010-ben kiváló labdarúgó világbajnokságot rendeztek Dél-Afrikában. Azonban legalább egy tisztségviselőnek el kellett volna látogatni a torna előtt a helyszínre, ugyanis a pályák olyan állapotban vannak, hogy sejtésem szerint a VB befejezése óta ezeket a gyepeket, bár így barokkos túlzás lenne nevezni a pályákat, a jó istenen kívül senki sem locsolta, nem tartotta karban. Jelenleg biztosra veszem, hogy Magyarországon sok falusi futballpálya, ahol napközben libák és tehenek legelnek, valamint a fejkendős, otthonkás nénikék kosárral a kezükben eső utáni reggel harmatgombát szednek, sokkal jobb állapotban vannak, mint ezek.

A másik kérdés, hogy mi a bánatnak kell ezt a tornát kétévente megrendezni. Most ráadásul egy év után, gondolom azért, hogy kikerüljék a VB évét. Untig elég lenne négyévenként, az értéke is több lenne. Nem biztos, hogy egyedül vagyok, akit ezek után már sem a bronzmeccs, sem a döntő nem érdekel.

A másik kardinális kérdés a játékvezetés. Ilyen botrányosan rossz, elképesztő hibákkal tarkított játékvezetést még sehol nem láttam, és ez folyamatosan az egész tornára érvényes, a kirívó már egy közepes alá érdemjegyet érdemlő bíró lenne, de nincs ilyen. Ha nálunk a megye II-ben ilyen hibákat követne el egy játékvezető, szerintem elbeszélgetnének vele, hogy nem biztos, hogy neki ezt kellene csinálni, váltson hobbyt, gyűjtsön inkább bélyeget. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy ezek közül néhányan ott lesznek jövőre Brazíliában, hogy valakinek tönkretegyék a több éves munkáját. Ők legalább nem szándékosan csinálják, mint 2002-ben a Dél-Korea-Japán közös rendezésű VB-n egy ecuadori, na ide szoktam úriembert írni, de ezt az ő esetében inkább nem használnám, bizonyos Byron Moreno, aki elképesztő módon csalt Dél-Korea javára Olaszországgal szemben. Ez volt minden idők legszégyenteljesebb játékvezetői csalása, már amit én láttam. Moreno már a jól megérdemelt helyén van, börtönben, miután, 2010 szeptemberében New Yorkban a JFK repülőtéren lebukott hat kiló heroinnal az alsógatyájában. Az afrikai játékvezetők nem fognak csalni, mert azt sem tudnak, olyan gyengék.

A 2002-es VB-n, már a hosszabbításban, röviddel ezelőtt Tottit durván felvágták a 16-oson belül, Byron Moreno megbízóihoz hűen természetesen nem 11-est ítélt, hanem Tottinak mutatott fel piros lapot.

Summázva a dolgokat, elment a kedvem a továbbiakban az Afrikai Nemzetek Kupáját nézni. Befejeztem, másképp is el tudok tölteni másfél órát, ezzel a továbbiakban nem büntetem magam. Ennek a tornának több tényező együttes fennállása miatt semmilyen sportértéke nincs. Sajnálom, mert egykor, még néhány éve is nagyon jól szórakoztam. Ettől még az is sokkal jobb, ha megnézem az NB I őszi szezonjából az Eger - Pápa meccs ismétlését, élőben úgyis csak 56 szerencsés(?) volt, aki láthatta.

Úgyhogy, African Nations Cup I say goodbye…