Ezt kiszurkoltuk. 1-0 arányban győzött a magyar labdarúgó válogatott Tallinn-ban Észtország ellen. Ezzel a győzelemmel versenyben tartottuk magunkat a brazíliai világbajnokságra való kijutás szempontjából, Ez a győzelem viszont akkor lesz értékes, ha a törököket is sikerül legyűrni kedden a Puskás Stadionban. Ez viszont egyáltalán nem lesz könnyű dolog. A törökök ugyanis Isztambulban 1-0-ra kikaptak Romániától és ezt nyilván egy budapesti győzelemmel szeretnék feledtetni és kárpótolni közönségüket, akik kedvenceiket füttykoncerttel kísérték az öltözőbe a mérkőzés lefújása után. Foglalkozzunk viszont a mi meccsünkkel. Egervári egy 4-5-1-es formációt választott, ahol a középpályára csak egy védekező középpályást tett. Ez váratlan volt, de bejött. Az észt válogatott számomra csalódást okozott, elképzelni nem tudom, hogy ez a gárda az EB selejtezőkön hogyan tudta megelőzni Szerbiát és Szlovéniát. Nem képviselnek különösebb játékerőt, gyakorlatilag 80 percig Bogdán Ádám teljesítménye értékelhetetlen volt, addig egy nehezebb védése sem volt. Nagyon fontos győzelem volt, viszont nem szabad túlértékelni, látni kell a hibákat, mert a végén majdnem kiengedtük azt a meccset a kezünkből, amelyet végig kézben tartottunk. A középpályán elég sok labdát elszórtunk, pontosabb játék kell a törökök ellen mindenképpen. A védelmünkben mindig benne van a hiba, most is megvoltak, csak észt barátaink ezeket nem tudták kihasználni, hála istennek. Időnként nagyon szép rövid passzos játékkal kihoztuk a labdát, majd azonnal jött egy bosszantó hiba. Már hiszek abban, hogy a hollandok ellen sem égtünk volna meg, ha a bal oldali védekezésünk hasonlóan lett volna megoldva. Ezért már késő bánat, túl kell rajta lépni. Ez egy olyan meccs volt, ahol 4-5 góllal nyerhettünk volna, viszont akár a végén ikszre is hozhatták volna az észtek. Hála nekik, nem tették, viszont érzésem szerint teljesen megérdemelten győztünk, bebizonyították a fiúk, hogy a mi válogatottunk a jobb.

Nézzük az egyénenkénti értékelést:

Bogdán Ádám 80 percig szinte munkanélküli volt. Az előző meccseken hiányoltam a bravúrt, na most megvolt kétszer is a mérkőzés végén. Dicséret illeti, ilyen helyzetben a legnehezebb bravúrt bemutatni, amikor nincs kellően bemelegedve, sőt a hidegben kellőképpen le is lehetett merevedve.

Varga Józsefről ismét kiderült, hogy jobbhátvédben tudja a csapat számára a leghasznosabb és legjobb teljesítményt nyújtani. Gyakorta futott fel a szélen, beavatkozott a támadásokba is, valamint szokás szerint ott volt a belső védő helyén menteni, amikor erre volt szükség. Jól játszott.

Mészáros Norbert hozta a szokásos teljesítményét, úgy játszott, ahogy tud, beleadott mindent, de a védekezésében benne van a hiba, az utolsó percekben egy rossz labdaérintést követően majdnem gólpasszt adott az észt csatárnak, de szerencsére Bogdán résen volt. Liptáktól jobb megoldás, de képzettebb csatárok ellen az ő védőmunkája kevés lehet.

Juhász Roland még mindig nem az igazi, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen pályafutása során először csak a kispadot koptatja a klubjában, a belga Anderlecht-ben. Nagyon kellene a csapatnak a régi Juhász, mert hatalmas nyugalmat sugárzott a jelenléte és a játéka a korábbiakban. Ez most nincs így. Furcsa tőle, hogy időnként szemmel láthatóan bizonytalan. Gratulálok 75. válogatottságához!

Kádár Tamással megtalálta Egervári a spanyol viaszt, csak azt nem értem, hogy már miért nem a hollandok ellen tette, csak az utánpótlástól kellett volna átirányítani az A válogatottba. Kádár jól játszott, gyakran futott fel, beavatkozott a támadásokba, voltak kitűnő beadásai, nagyon jó benyomást tett rám, sokkal jobb megoldás Laczkó Zsoltnál is, ez ma kiderült.

Gera Zoltán hajtott, becsúszott, nem kímélte magát, lőtt, ahogy lövőhelyzetbe került, de rendkívül sok labdát elszórt a középpályán, tőle szokatlan volt a sok rossz passz. A szívvel semmi gond nem volt, de nem erre a teljesítményére fog emlékezni a válogatottban jó szívvel, ha már abbahagyta az aktív futballt.

Koltai Tamás remekül kezdett, kis szerencsével gólt fejelhetett volna, néhány centi hibádzott, Rendkívül aktív volt, jól avatkozott a játékba, az első félidő egyik legjobb magyar teljesítményét nyújtotta, a második félidőben kicsit beleszürkült a mezőnybe, de a félidő vége felé ismét volt néhány egészen pazar megoldása. Most nyújtotta a válogatottban eddigi legjobb teljesítményét. Érdemes a bizalomra, jól játszott.

Hajnal Tamás – na végre! Gratulálok 50. válogatott fellépéséhez, ami nagyon emlékezetesre sikeredett. Az egész mérkőzésen jól mozgott, gyakorta visszalépett labdáért és azokat jó helyre továbbította, jó helyen volt nála a labda. Gólpassz ugyan nem sikerült, de győztes gólt rúgott, ami egy egészen káprázatos, okos csatárteljesítmény volt. Ő volt a meccs embere.

Korcsmár Zsolt, mint egyetlen védekező középpályás, végigrobotolta, végigszáguldozta a meccset. Semmi panasz nem lehet rá, két ember helyett futott. Aztán gólhelyzetben mentett remekül, ebbe sérült bele, remélem nem komoly az ügy. Jó teljesítményt nyújtott.

Dzsudzsák Balázs sokkal több labdát kapott a mai mérkőzésen, mint előtte. Ez annak is volt köszönhető, hogy Kádártól végre támogatást is kapott, nem árvult el, mint az előző meccseken. Az ő érdeme, hogy a bal oldalunk most jóval veszélyesebb volt, mint az előzőekben. Próbálkozott lövésekkel, beadásokkal váltakozó sikerrel. Arra viszont figyelnie kellett volna, hogy ne kapjon egy egészen buta sárga lapot. Összességében jól játszott, de volt már lényegesen jobb is.

Szalai Ádám sokat birkózott az észt védőkkel, kevés sikerrel, viszont volt két ziccere, ahol mindkettőnél rosszul döntött. Az elsőnél a hosszúra tartó csavarását megfogta az észt kapus, talán, ha megemeli, akkor gól, a másodiknál pedig arra cselezett, amerre dőlt a kapus, ezt ráadásul elönzőzte, ha egy bokapasszal kiteszi Dzsudzsák Balázsnak, neki már csak az üres kapuba kellett volna gurítani. Néhány perc izgalmat megspórolhatott volna a magyar szurkolóknak. Tőle joggal többet várunk.

Elek Ákos a megsérült Korcsmár Zsolt helyett jött be egy szem védekező középpályásnak. Azonnal beilleszkedett, nagyon határozottan, jól teljesített, rengeteget futott. Látszik, hogy ez az ő helye, egyre jobb formában van, mindenképpen ezen a poszton lehet rá számítani. A félórányi játékával engem meggyőzött, hogy helye van a csapatban.

Szabics Imre Gera Zoltán helyett állt be, A bő tíz perc alatt több jó megoldást láttunk tőle, ez alatt a rövid idő alatt is nagyon hasznosan játszott.

Gyurcsó Ádám a korábban görcsöt kapó Koltai Tamást váltotta. A rövid időbe, amelyet a pályán töltött, egy jobb oldali felfutására és beadásra futotta, eggyel növelte válogatottságainak a számát.

Jelenleg az a lényeg, hogy lehoztuk ezt a meccset, ugyanis gyanítom, hogy nem mindenki fog nyerni Tallinn-ban és most ide nem Andorrát értem. Azt azért tudni kell, hogy a törökök ellen ettől sokkal több kell, igaz az a meccs itthon lesz, várhatóan egy fanatikusan szurkoló közönséggel a Puskás Stadionban. Az összeállítás a törökök ellen viszont fejfájást okozhat Egervárinak, mivel mind Juhász Roland, mind Dzsudzsák Balázs begyűjtötte második sárgáját is, ugyanis a hollandok ellen már mindketten besárgultak. Így kedden egyikük sem játszhat.

Aggódtam az izraeli bírótól, Liran Liany-tól, de a félelmem alaptalan volt. Tulajdonképpen jól vezette a meccset, viszont rá is illett volna felkészülni. A Loki-BATE, illetve a Hannover-Levante meccs után, valószínűleg nem csak én láttam az ő dirigálásával a két meccset, lehetett tudni, hogy szórja a lapokat mindenért. Dzsudzsák a lapot teljesen feleslegesen kapta, neki ítélt szabadrúgást, akkor a francnak kell kakaskodni. Juhászt viszont nem hibáztatom, az ő sárgája szerintem jogtalan volt, ahogy éppen csak  picit hozzáért az észt csatárhoz, az máris dobta magát. A gondok most következnek, szerintem Juhász helyett Korcsmárt vissza kell vinni belső védőnek, és akkor most már két védekező középpályással, szerintem Pintérrel és Elekkel kell felállni. Hogy Dzsudzsákot ki tudja kiváltani, azt nem tudom, valószínűleg tökéletesen senki (legfeljebb Huszti Szabolcs), de lehet, hogy valaki bal oldali, ballábas középpályást be kell hívni a keretbe.

Külön felüdülés volt Knézy Jenő közvetítése az eddigi borzasztóak után, akkor is, ha néha tévesztett, - Szalai Tamás, a románokkal játszunk kedden - de Menczerhez hasonlítva ég és föld, korábban már azon spendíroztam, hogy lehalkítom a TV-t és rádiót fogok hallgatni. Javaslom az MTVA illetékeseinek, hogy tiszteljük meg a magyar válogatottat azzal, hogy olyan kommentálást hallgassunk a mérkőzéseik alatt, ami méltó a nemzeti tizenegyhez. Itt az MTVA gárdájából kizárólag Knézy Jenőt és Gundel Takács Gábort tudom elképzelni.

Egy nagyon fontos állomáson sikerrel túl vagyunk, ha törököket megvernénk kedden, akkor nyugodtan mehetne téli pihenőre a magyar labdarúgó válogatott. Nagyon fogok szurkolni érte! Így legyen!

SZÉP VOLT FIÚK!!

HAJRÁ MAGYAROK!!

Egy nappal vagyunk a magyar labdarúgó válogatott újabb – ki tudja hányadik – sorsdöntő mérkőzése előtt. Utálom ezt a szót, viszont ez sokkal jobban sorsdöntő, mint eddig bármikor volt. Ugyanis, ha kikapunk, akkor már most elbúcsúzhatunk gyakorlatilag a brazíliai világbajnokságtól, valamint össznépi átok fog hullani a csapatra az egész magyar futballtársadalomtól. Ettől függetlenül a válogatott csapatunk messze nem a lehető legjobb összeállításában játszik. És nem sérülések miatt, hanem emberi problémák miatt. Milyen is a magyar? Személyes bosszújánál és büszkeségénél nincs fontosabb, inkább a mártírhalál. Találunk erre elég példát a magyar történelemben. Ha józan ésszel is meg lennénk áldva, talán minden szinten előbb tartanánk, de nem ezzel szeretnék ebben az írásomban foglalkozni, hiszen ezt az előzőekben alaposan kitárgyaltuk.

Igyekszem kielemezni, hogy az adott keretből hogy lehetne a legjobb válogatottat és a legjobb teljesítményt kihozni. Igyekszem Egervári fejével gondolkodni, megpróbálom kitalálni a kezdőjét. Azt azért nagy pénzben le merném fogadni, hogy jó pár helyen különbözni fog az enyém a mesterétől.

Az észt labdarúgó válogatott

Beszéljünk egy kicsit az észtekről. Két meccs után nulla pont, 2-0-ás zakó a románoktól otthon, majd 3-0-ás zakó a törököktől idegenben. Nemrégen pedig még az EB-ért játszottak pótselejtezőt. Ez a meccs az észteknek is sorsdöntő, egy harmadik vereség boríthat mindent náluk, így fel lehetünk készülve rá, hogy az életüket fogják adni a pályán. A románok elleni otthoni meccset nem láttam, de a törökök elleni idegenbelit igen. Nagyon jó benyomást tettek az észtek egészen addig, amíg nem történt észt oldalról egy elég véleményes kiállítás. Ez megpecsételte az észtek sorsát, innentől sansztalanok voltak az egyébként is lényegesen jobb játékerőt képviselő, klasszisokkal felálló törökökkel szemben. Nézzük meg az észt válogatott legjobbjait, hogy ellenfélként kire kell különösen figyelnünk.

Andres Oper az észt labdarúgás ikonja. 34 éves, 127 válogatott mérkőzés van mögötte, jelenleg a ciprusi Nea Salamis Famagusta csatára.

Ragnar Klavan, a 26 éves balhátvéd az FC Augsburg balhátvédje. A 82-szeres válogatott játékos a Bundesligában játszik jelenleg, de ezt megelőzően három évet játszott Hollandiában az AZ Alkmaar színeiben is.

Henrik Ojamaa, a 21 éves csatár korábban kevés sikerrel volt már a Derby County és az Alemannia Aachen labdarúgója is. Jelenleg a Motherwell játékosa, már 7 gólnál tart a skótoknál az idén, nem árt rá odafigyelni.

Sander Puri, a 24 éves, 45-szörös válogatott támadó középpályás 2011-ben 12 mérkőzésen szerepelt nálunk a Lombard Pápa színeiben, túl nagy benyomást nem tett rám, de emlékszem, hogy volt ott. Jelenleg a finn Kuopion Palloseura futballistája, korábban megfordult a görög Larissa és a lengyel Korona Kielce csapataiban is.

Tarmo Kink, a 27 éves csatár régi ismerősünk. 2009-2010-ben 40 mérkőzést játszott a Győri ETO színeiben, ezalatt 15 gólt szerzett. Régebben volt a Szpartak Moszkva játékosa is, majd a győri időszak után a Championship-be igazolt a Middlesbrough-ba. Most Ukrajnában játszik a Karpati Lviv színeiben. 42 válogatottsága alatt 3 gólt szerzett nemzeti színekben.

Jarmo Ahjupera számunkra a legismertebb észt labdarúgó. A 28 éves 196 cm magas csatár idegenlégiósként csak hazánkban szerepelt. A Győri ETO játékosa jelenleg is, már 2009-től. Közben 2011-ben kölcsönadták Újpestre, ahol 14 mérkőzésen 8 gólt szerzett. Nem stabil kezdő az ETO-ban, Pintér Attila leginkább csereként számít rá, kérte volna az Újpest ismét, de nem adták. Rá mindenképpen oda kell figyelnünk.

A magyar labdarúgó válogatott

Látszólag azért a mi válogatottunk nagyobb nevekből áll, de ez nem jelenti azt, hogy már a miénk is a meccs. Nem túl jó, hogy az észtek az első két meccsüket elveszítették, pedig az EB selejtezősorozatban történetük legjobb eredményét érték el a pótselejtezővel. Nyilván csalódás számukra ez után, hogy két vereséggel kezdték a VB selejtezőket. Kapóra jövünk mi, egy győzelemmel ellenünk maradhatnak még pariban, tudják, hogy három zakó után elszállnak. Mi meg valljuk be böcsülettel, akkora nagy respektünk nincs a nemzetközi labdarúgásban, hogy ne legyen ellenünk esélyes egy EB pótselejtezős válogatott, ráadásul hazai pályán. A még létező tisztelet a csapatunk iránt a hollandok elleni 1-4, és a kilátástalan játékunk után még tovább kopott. Ez akár a mi malmunkra is hajthatja a vizet. Minden bizonnyal két bizonyítani vágyó görcsös csapat fog összecsapni Tallinn-ban péntek este. Aki a görcsöt hamarabb ledobja magáról, az nyerhet. A döntetlen senkinek sem jó, legfeljebb a törököknek és a románoknak.

Hogy állhatunk fel? Ez jó kérdés. Ebből a keretből én a következő csapatot küldeném a pályára. Bogdán – Takács, Juhász, Korcsmár, Kádár – Varga, Pintér – Koltai, Gera, Dzsudzsák – Szalai.

Egervári azt nyilatkozta, hogy még két helyen morfondírozik. De melyik kettőn? Első blikkre azt gondolom, hogy, ha már Vanczák Vilit behívta, akkor játszatni is fogja, csak azt nem tudom, hogy a jobb, vagy a bal oldalon. Szerintem így kezd Egervári: Bogdán – Varga, Lipták, Juhász, Vanczák – Pintér, Korcsmár – Koman, Gera, Dzsudzsák – Németh. Ha Szabiccsal kezd elől, mert azt sejtem, hogy nem Szalaival, Ádám fekete listán van nála, akkor a következő lehet, ez egy kissé jobban fest, mint az előző: Bogdán – Vanczák, Juhász, Korcsmár, Kádár – Varga, Pintér – Gera, Hajnal, Dzsudzsák – Szabics. Breaking news: miután egy új hír szerint Varga a jobbhátvéd és Koman sérülése miatt még a padra sem ül le, így ezt a tizenegyet valószínűsítem: Bogdán - Varga, Juhász, Korcsmár, Vanczák -  Pintér, Elek - Gera, Hajnal, Dzsudzsák - Szabics.

Így meg tudja Egervári ünnepeltetni Hajnal Tamással az 50-ik válogatott mérkőzését, csak remélni tudom, hogy 49 gyenge játék után talán jó teljesítményt nyújthat a Stuttgart légiósa. Ha Koman játszott volna, akkor szerintem Németh lett volna az ék, hiszen ők csukott szemmel is megértik egymást, így viszont Szabicsot valószínűsítem. Őszintén remélem, hogy Lipták nem játszik, az ő jelenlegi formájával tálcán nyújtunk néhány ajándék gólhelyzetet az észteknek. A Juhász, Korcsmár belső védő kettős már bizonyított, hogy tudnak egymás mellett remekül játszani, lásd a svédek elleni meccset. Nagy öröm, hogy Pintér Ádám egészséges, nagyon kell a védekező munkája a középpályára. Én játszatnám a remek formában lévő Koltait, Gera játszhat kedvenc helyén, az ék mögött, Dzsudzsák helye nem vitás. Nálam Szalai az ék, egyértelműen.

Liran Liany a mérkőzés játékvezetője

Beszéljünk néhány szót a mérkőzés játékvezetőjéről. Nem örülök neki, sőt. Ő vezette Nyíregyházán a Loki BATE Borisov elleni BL selejtező visszavágóját. Az akkori írásomban így vélekedtem róla: „Az egész csapat síkideg volt, érezték, hogy nem megy, pattanásig feszült volt mindenki. Ebben nagy részt vállalt az izraeli bíró, jegyezzük meg a nevét: Liran Liany, ne találkozzunk vele még egyszer. Arcátlanul csalt, de okosan. Úgy, hogy senki ne mondhasson neki semmit ezzel kapcsolatban. Amíg nem dőlt el a továbbjutás, addig minden kétes, sőt jó pár nem kétes helyzetet a BATE részére fújt be. A védelmünket megtizedelte azzal, hogy tucat szabálytalanságokért, plusz még annak is, aki csúnyán nézett rá, azonnal sárga lapot adott. Csak Coulibaly-t vagy ötször rúgták fel olyan helyen, ahonnan kecsegtető helyzetből rúghattunk volna szabadrúgást, egyet sem fújt be. A másik oldalon viszont a ha ráleheltek a védőink egy kékre máris fújt, sőt ha valakinek nem tetszett, már villant is a sárga.” „Sajnos látszott, hogy mi itt gólt nem fogunk rúgni, ha meg véletlenül igen, drága Liany játékvezető barátunk úgyis gondoskodik róla, hogy sok babér nekünk ne teremjen ezen a kedd estén. Még biztos, ami biztos Nikolovot kiállította második sárgával, azért szórta meg a csapatot, hogy valaki úgyis beleszalad a késbe, vagy már úgysem mer szabálytalankodni. Ezt követően megkaptuk a második gólt, ami nagyon peches volt, egy lepattanó labda becsúszott. Innen Lyani spori felfogása teljesen megváltozott. Megmutatta, hogy tud ő pártatlanul bíráskodni, az ítéletei is ültek, sőt még a BATE-nak egy nyilvánvaló tizenegyest sem adott meg. Természetesen akkor, amikor a feladatát már teljesítette, amikor már minden eldőlt.” Tehát egy ilyen bíró fog fújni Tallinn-ban. Már ez sem egy jó hír. Ő vezette a Hannover-Levante EL csoportmeccset Hannoverben. Pocsékul. Akkor a Hannoverből a 4. percben kiállított. Igaz a végére Husztiék, javarészt Szabi remeklése folytán fordítottak. Kérdés, hogy a mi válogatottunk hogy fog tudni felülkerekedni a várható bírói nyomáson. Ezek után egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy Liany sporttárs tisztességesen fog bíráskodni.

Ilyet szeretnék látni holnap este - minél többet

Mindezektől függetlenül nagyon remélem, hogy ezeken sikerül a csapatunknak felülkerekedni, vissza tudjuk szerezni azt a respektet, amit kínkeserves munkával elértünk, ehhez viszont győzni kell. Ez egy nagy lökést adhat a törökök ellen, ugyanis az a gyanúm, ha kikapunk Tallinn-ban, akkor a törököktől is néhány nap múlva, az pedig mindennek a végét jelentené. A brazíliai világbajnokságnak, valamint minden bizonnyal Egervárinak és a szakmai stábjának is. Mert akkor lépni kell, váltani kell, és építhetünk új csapatot a 2016-os EB-re való kijutáshoz. Oly sokszor hallottam már ezt, most nem szeretném. Nem szeretnék újabb ehhez hasonló déja vu érzést a futballválogatottal kapcsolatban.

Péntek este sok minden kiderül. Kiderül, hogy egy ilyen zakó után mennyi vér van a magyar fiúk pucájában. Ha van elég, akkor, ha már a hollandok ellen is nemzeti virágokkal példálóztam, mi énekelhetjük, hogy: „Kiskertemben három cserép muskátli” és nem az észtek dalolják, hogy: „Kék a búzavirág, kék az egész világ, mikor a szemedbe nézek”.

Remélem sikerült kedvet csinálnom a péntek este Tallinn-ban a Le Coq Arénában  20:30 órakor kezdődő mérkőzéshez. Üljünk le együtt a képernyők elé és szorítsunk a mi fiainknak, érezzék, hogy itthonról mennyien vagyunk velük!

HAJRÁ MAGYAROK !!!

Egervári hajthatatlan Huszti ügyben, semmilyen jó szó, észérvű rábeszélés nem használ neki, így ezzel egyre szorosabbra húzza a kötelet a saját nyaka köré. Még egy bajnoki forduló és jönnek a VB selejtezők, lehet Egervári utolsó fellépései a magyar válogatott kispadján. Nem vitás, hogy, ha nem sikerülnek úgy a dolgok, ez nálam kb. azt jelenti, hogy nem szerzünk 6 pontot, akkor nem adná egy bukméker iroda sem nagy oddsz-szal a magyar kapitány menesztését. Az egész ország, egyre dühösebben követeli Huszti Szabolcsot a válogatottba, nem ok nélkül, egészen pazar formában van, a Hannover messze legjobb játékosa, tegnap EL mérkőzésen a Levante ellen a 4. perctől 10 emberrel játszottak a felhőszakadásban. Huszti vezérletével megfordította a mérkőzést a Hannover. Huszti Szabolcs ugye két évvel ezelőtt írta a közleményét. Ezt kitárgyaltuk, olvasható részletesen néhány írással ezelőtt. Egervári azt mondja, hogy egy bocsánatkérés kevés, ő hajthatatlan, mert Huszti a hibás. Azt viszont nem igazán értem, hogy miért kellene Husztinak bocsánatot kérnie? Mert merészelt nem egyetérteni a kapitánnyal? Hogy véleményt merészelt mondani a nem éppen fair válogatási elvekről, hogy rávilágított, hogy a válogatottba kerülés nem játéktudás, forma függvénye, hanem egyesek anyagi érdekét szolgálják? Jelzem ezt soha nem cáfolták, sőt a játékosok szerint is igazat írt Huszti. Egervári a szent, a sérthetetlen és a tévedhetetlen? Érdekes módon működik a demokrácia a magyar labdarúgó válogatottnál. Körülbelül úgy, mint egy nagy állami vállalatnál az átkosban. Husztinak az a sorsa, ami lett volna valakinek az 1970-es években, ha merészel nem egyetérteni a párttitkár elvtárssal. Azért is jó ez a hasonlat, mert amiket Husztira, Vassra, Tőzsérre és már Szalaira is mond Egervári, az nem más, mint kommunista blabla, ezt a stílust jól kitanulta.

Ha nehéz volt valamire őszintén válaszolni, kvázi hazudni kellett valamit, akkor Egervári nagy mentora Mezey György is nagyokat nyögött a mikrofonba, de úgy, hogy simán elment volna egy-két felnőtt film szinkronjának. Ő viszont legalább mondott valamit. Egervári nem mond semmi konkrét dolgot, ködösít, néhány kétértelmű mondatot halkan elmond, a hibákat rákeni a játékosaira, ő semmi felelősséget nem vállal semmiért, fenyegetőzik, de eltántoríthatatlan, szilárdan kiáll az „elvei” mellett, aki rosszul viselkedik, már az ő „elvei” szerint, az nem lesz válogatott, és punktum. Nem tudom van-e valamelyik irodájában filodendron. Nem éppen tinédzser kortársaim pontosan emlékeznek rá, hogy minden párttitkár irodájában ilyen növény volt. Így, akit a pártirodára csak hívattak és nem éppen szép szóval, az a filodendron nevű növényt ki nem állhatta és egyszerűen „kommunista dudvának” titulálta. Egervári gondolkodása olyan, mint egy 70-es évekbeli magyar párttitkáré. És ez nagyon nem jó, veszélyes mindenre. Egy „reakcióssal” is nehezen bír (Huszti), de Szalai is nyilatkozott olyat, hogy örülne Huszti behívásának. Egervári már most csattogó fogakkal várja Szalait hétfőn a táborban. Nyugodtan borítékolható, hogy hiába Szalai formája, nagy pénzben le lehet fogadni, hogy Szabics, vagy Németh fog kezdeni Tallinban. Ha Németh, akkor azt fogja mondani Egervári, hogy lehetőséget biztosít a bizonyításra, Ha Szabics, akkor azt, hogy szerinte jobb formában van, vagy az ő „elképzelésébe, ebben a formátumban” jobban belefér. Nikolic Nemanjának nem tudom hány gólt kell még szerezni, hogy meghívót kapjon. Ő ugyan a Videoton játékosa, de biztosan nem az Egervárihoz „közel álló” futballkalmárok portékája, ahonnan ő is kap valami koncot.

Csak a vak nem látja, hogy nagyon nagy bajok vannak a válogatottnál. Ezt fémjelzi az is, hogy a világranglistán az elmúlt hónaphoz képest 12 helyet visszaestünk, köszönhető ez a hollandok elleni megalázó vereségnek, amelyért szinte kizárólag Egervári Sándor a felelős dilettáns csapat összeállításával és serdülő II-be sem való defenzív taktikájával, azért csak a defenzív, mert offenzív egyáltalán nem létezett. Így a világranglistán méltó helyünkre kerültünk, közvetlenül a Közép-afrikai Köztársaság után és közvetlenül a Zöld-foki Köztársaság elé. Vass Ádámmal egyszerű dolga van, mert sérült. De azt nyilatkozta korábban, hogy tőle jobb és értékesebb játékosok vannak a posztján. Kik? És nem azért mert bundát kiáltott, amikor az volt, hiszen akkor nem is ő volt a szövetségi kapitány. Ebből látszik, ha mégis ő lett volna, a bundát egyszerűen le kell tagadni. Úgy tudom hasonlóért került eljárás alá például Aczél Zoltán. Vassal kapcsolatban nyilvánvaló, hogy ismét hazudik Egervári. Vass Ádám bárhogyan játszik, ennél a bandánál soha nem lesz válogatott, akárcsak Huszti Szabolcs. Tőzsér Dániel szintén nem, ő nem fér be Egervári elképzeléseibe. Kezdem azt érezni, hogy Egervári elképzelései ekvivalensek az általa alkotott remekmívű grafika művészeti értékével, amely most Tarsoly Csaba „műgyűjtő” tulajdonában van tudomásom szerint. Miután kiállításról nem tudok, a képtárak pedig még nem bombázzák a tulajdonost, hogy tegye lehetővé, hogy a művészet kedvelő közönség is gyönyörködhessen benne, így megosztom mindenkivel ezt a, csak a Mona Lisához mérhető zseniális remekművet, amit a Győrből való kirúgásakor alkotott és helyezett Tarsoly Csaba klubelnök asztalára Egervári a hírek szerint.

A kép, csak 18 éven felülieknek, a linket másold a böngészőbe:

http://imagerz.com/QE9FUEtvAwMAX15JQgVR

Most a kosárból kiesőkhöz hozzá fog tartozni Szalai Ádám, hiszen merészelte azt mondani, hogy az „áruló, osztályellenség, kulák, népellenség” Husztit tessék már beválogatni.

Eddig borzasztóan idegesített az, hogy személyes bosszúból, egyéni érdekből nem a legerősebb magyar válogatottat állítja össze az, akinek nagyon jó pénzért ez a dolga. Már nem zavar, tudom, hogy már most kiestünk a Rióba tartó versengésből. Az azért dühítő, hogy ezért újabb éveket bukunk. Egervári nagyobb bűnt követ el azzal, hogy Husztit kihagyja a válogatottból, mint követne el az argentin kapitány, ha Messi-t kihagyná, vagy a régi brazil kapitány, ha Pelét kihagyta volna. Isten őrizzen, hogy Huszti Szabolcsot Messivel, vagy Pelével hasonlítsam össze. A különbség az, hogy mind a jelenlegi argentin válogatottban, mind a régi brazil válogatottban van/volt olyan játékos, aki baj esetén kiválóan tudja/tudta volna helyettesíteni a sztárokat. Nálunk nincs ilyen, már csak azért sem, mert azok a játékosok is Egervári feketelistáján vannak: Tőzsér, Vass, Korhut, akik nagyon kellenének. Ennyi dilettáns hibát szerintem a magyar futball történetében egy szövetségi kapitány sem követett el. Pedig voltak, ajánlom a magyar szövetségi kapitányokról szóló írásomat néhány poszttal lejjebb. Már mindenki látja, hogy Egervári feketelistája bővül, a válogatottnál nincs demokrácia, nincs őszinteség, hiszen nekik is hazudik a kapitány. Csányi Sándornak időszerű lenne beavatkozni, de minél hamarabb. Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben jó lehet a hangulat a csapatnál, ha azt mondják, hogy igen, akkor hazudnak. Egészen biztos, hogy klikkesedés van, vannak, akik Husztit, Tőzsért és jobb eredményeket szeretnének, vannak, akik féltik a jobbaktól a saját helyüket és folyamatosan Sanyi bá’ valagát nyalják. Van még egy harmadik csoport is, aki nem kötelezi el magát egyik csoporthoz sem, végzik a munkájukat szó nélkül, a véleményük megvan az egészről, csak nem teszik közzé, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Egervárival lennének. Ilyen körülmények között borítékolható a vereség. Még úgy is, hogy a Sport TV Zuhanyhíradó című műsorában Puhl Sándor majdnem ölre ment Zombori Sándorral a válogatott és a keret kapcsán. Puhlnak el kellene döntenie, hogy a műsor alatt az MLSZ alkalmazottja, vagy független, fizetett szakértője a Sport TV-nek. Mert lehet más véleménye is valakinek, mint a hivatalos MLSZ blabla, nem kellene ennyire MLSZ alkalmazottként védeni a mundér becsületét, főleg úgy, hogy ez egyáltalán nem volt Puhlra jellemző, amíg nem került vissza az MLSZ vezetésébe, valamint akkor nem is az MLSZ fizeti, hanem a Sport TV. Azt mondja Puhl, hogy várjuk meg, mit játszanak a fiúk. A baj az, hogy utána is lehet lépni, csak akkor már késő lesz egy esetleges dupla zakó után. A helyzet az, hogy itt az oldalon nem reprezentatív felmérés folyik, arról lehet szavazni, hogy hány pontot szerzünk a következő két VB selejtezőn. Amikor ezt a posztot írom, 12 szavazó közül senki sem gondolja, hogy 3 pontnál többet szerzünk, a szavazók fele, azaz 50 %-a 1 megszerzett pontban reménykedik. Ide vezetett az eszetlen hurrápotimizmus, már a szurkolók kezdenek kijózanodni a mesterséges agymosás után. A most vagy soha, vagy jobbak vagyunk, megverjük a hollandokat, mikor, ha nem most stb. jelmondatokkal feleslegesen felkorbácsolták a csapat körüli hangulatot, teleszórták ezekkel a médiát, a mérkőzés kommentátorát pedig vásári kikiáltóvá degradálták. Jelen esetben a VB selejtező csoportunkban csak a negyedik hely elérése lehet a reális követelmény, de ehhez is bravúr kellene, hiszen azokkal az észtekkel szemben kellene jobban szerepelnünk, akik EB pótselejtezőt játszottak az idei EB-re való kijutáshoz, hogy mi mit, azt tudjuk. Az elmúlt 25 év legjobb eredményét Csank János válogatottja érte el 1997-ben, VB pótselejtezős helyen végzett, igaz a pótselejtezőn két meccsen 1-12 a jugoszlávokkal. Azt a válogatottat szétzavarták, utánuk szinte felszórták sóval a pályát. Jelentem, az a csapat az Egervári taktikájával felálló csapatnál több klasszissal jobb volt még az itthoni 1-7 és a kinti 0-5 dacára is, ám, ha a legjobb keret lehetne a válogatottban, ott már nagyon kérdéses lenne a dolog. Komoly futballszakemberrel sokra vihetné ez a generáció, de így semmi sem fog történni, mindig várjuk a következő EB-VB selejtezőket, reménykedünk, aztán csalódottan legyintünk, elfoglaljuk méltó helyünket a világban, közvetlenül a Zöld-foki Köztársaság válogatottja előtt.

Még várom, hátha valami történik, a keret kihirdetéséig reménykedtem, hátha győz a józan ész, a válogatott érdekében Egervári hajlandó engedni a büszkeségéből, de nem. Egerváritól többé semmire sem számítok. A szerethető csapat már csak a játékosok miatt szerethető, igaz úgy nagyon, ezért szurkolunk nekik, de összességében már a kép csúnyácska. Kizárólag a csökönyös, bosszúálló, autokrata szövetségi kapitánya miatt, aki fejjel megy a falnak és semmi jó szó, észérv nem használ neki. Ezzel az emberanyaggal Baróti Lajos bácsi képességű tréner könnyen lehet, hogy az első helyen kvalifikálna a VB-re, mivel a hollandok sem azok a hollandok, akik VB döntőt játszottak két éve. Igaz nekünk így is nehéznek találtattak, hiszen a Puskás Stadionban vertek meg minket nagyon. Csak sajnos Baróti Lajos bácsi meghalt. Azt a posztot, ahol ő nagyon eredményesen dolgozott, most más bitorolja. Még.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

A nagy port felvert Hollandia elleni 1-4 után rengeteg írás jelent meg Egervári Sándorral és a válogatottal kapcsolatban. A vélemények finoman fogalmazva sem dicsérték Egervári edzői kvalitásait. Az én, előzőekben olvasható írásaimban is leszedtem róla a keresztvizet. Most látva az „új” keretet, elkeseredtem. Láttam, hogy a kapitánynak esze ágában sincs bármit változtatni, tudatosan üget neki a falnak. Mintha mazochista lenne, élvezi a kudarcokat. Most ugyan mit vár? Úgy szeretném, ha nem lenne igazam, de félek tőle, most úszik el végleg Brazília, mégpedig a csökönyös, meggyőzhetetlen, fafejű Egervári Sándor miatt.

Elemezzük egyenként a keretét, majd én is felvázolok egy keretet, csak, hogy ne mondja azt senki, hogy pufogtatok a levegőbe, anélkül, hogy lenne alternatívám.

Lássuk Egervári keretét:

Kapusok:

Bogdán Ádám (Bolton Wanderers) beválogatása jogos, annak ellenére, hogy a csapata a Championship 18. helyén áll. Ennek a nagyon zsenge teljesítménynek az okaiból nagyon nehéz lenne a sztenderd védő kapust kivenni. Az nyilvánvaló, hogy nincs bombaformában, játékából hiányoznak a bravúrok. Amit lehet fogni, annak a nagyját fogja, amit nem, azt nem. Ettől lényegesebben jobb teljesítményre képes, mint manapság.

Király Gábor (1860 München) beválogatása ellen semmit nem lehet mondani, kitűnő formában véd a Bundesliga 2-ben. Helye biztos. Ő már, mint a válogatott kapusedzője is dolgozik, de bármikor a kapuba is lehet nyugodt szívvel állítani.

Megyeri Balázs (Olympiakos Pyreus) igaz, hogy a BL-ben is véd, de azóta, amióta Papadopoulos, a Schalke játékosa úgy fejelt neki gólt, hogy magasabbra ugrott, mint ő két kézzel, megingott felé a bizalmam, az, hogy azt a gólt, meglátásom szerint helytelenül, nem adtak meg, ez változtatott a megítélésemen. Szinte mindegy, hogy ki a harmadik számú kapus a válogatottnál, nagyon kicsi az esélye, hogy védjen, ha kellene, szerintem Gulácsi lépne elő, vagy Köteles, ha egészséges.

Védők:

Halmosi Péter (Haladás) Univerzális labdarúgó, több poszton is képes jó teljesítményt nyújtani. A baloldalon mindenképpen helye volna, akár vészbalhátvédként is, a Haladásban is játszani szokta, igaz meg kell nézni az ellenfél jobb oldalát, ha nagyon gyorsak, nem jó. Halmosi már kissé lelassult, de azért remekül helyezkedik. Miután többen vannak, véleményem szerint előtte, így most nálam kimaradna, de első számú vésztartalékként számítanék rá.

Juhász Roland (Anderlecht) Gera távollétében ő a csapatkapitány. Prágában szerencsétlenül megsérült, azóta a dolgai nem úgy alakultak, ahogy azt mindenki, és főleg ő várta. Az Anderlechtben az eddig bombabiztos helye megingott, nem játszik. Lehet, most el kellett volna mennie a brüsszeli liláktól. A formája kiszámíthatatlan. Azért a keretben a helye nem megkérdőjelezhető.

Kádár Tamás (Roda Kerkrade) játszik a Rodában rendszeresen, igaz nem balhátvédet, hanem bal belső védőt. Így ő is több helyen bevethető a védelemben. Már a hollandok ellen jobban jártunk volna vele, nem kellett volna Elek Ákost ebbe a helyzetbe hozni, valamint szorosabb eredményt értünk volna el, minden bizonnyal. Most már viszont lassan a pályán a helye.

Korcsmár Zsolt (Brann Bergen) játszik a klubjában a Brann Bergenben, gólt ért el, ott a helye a keretben, de most már belső védőként játsszon, onnan hiányzott, védekező középpályásként meg más, pl. Elek Ákos jobban teljesített volna.

Lipták Zoltán (Győri ETO) meghívása továbbra is óriási kérdőjel. Jelenleg a magyar NB I egyik legbizonytalanabb védője, Takács Ákos figyel rá folyamatosan, amikor hibázik ott terem, javítja. Meccsenként 3-4-szer, nálam Lipták a Győr kezdőcsapatába sem férne be, de ez Pintér Attilára tartozik, vezet a Győrrel, addig szó nem érheti.

Mészáros Norbert (DVSC-TEVA) egy végtelenül becsületes, jó szándékú, lelkes futballista. Jó játékos magyar NB I-es szinten, ez viszont nem elég a válogatottba. A képességei be vannak határolva, ez a kora miatt már nem fog fejlődni, sajnos ő nem válogatott szintű játékos.

Takács Ákos (Győri ETO) nagyon jó periódusban van. Vele együtt szárnyal a Győr. Lipták bakijait 100 %-osan javította az utóbbi két meccsen, univerzális játékos, bevethető a védelem bármelyik posztján, illetve védekező középpályásként is, Matthäus óta el lett felejtve, pedig abban az időben már volt válogatott, gólt is lőtt. Beválogatása helyes és kellemes meglepetés.

Varga József (DVSC-TEVA) szintén biztos befutó. A több poszton is bevethető csupaszív játékos nem maradhat ki a keretből. Rosszul tud játszani, de szív nélkül soha.

Középpályások:

Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva) játszik a Dinamo-ban, kezdenek Dan Petrescu segítségével a padlóról feltápászkodni. Most a CSKA Moszkva otthonában nyertek, Dzsudzsák Balázs lőtte az első gólt, nem kérdés a helye a keretben.

Elek Ákos (Diósgyőr) Hétről-hétre hozza be a lemaradását, ő is portéka lehetett a külföldre igazolók fehérvári központú pénzcsináló intézetben. Az más, hogy ezeknek a srácoknak a karrierjük mehet rá egyesek pénzhajhászásának. Ákos helye a keretben nem vitás, de könyörgöm, nem balhátvédként, hanem védekező középpályásként számítsanak a játékára. Ott meg tudja hálálni a bizalmat.

Gera Zoltán (West Bromwich Albion) Gerzsonnak szárnyal a csapata, remekül állnak a Premier League-ben, Zoli is játszik javarészt, elképesztő gólt lőtt a Liverpool-nak, edzője bizalmát élvezi, a csapatkapitány helye a keretben van.

Gyurcsó  Ádám (Videoton) Talán a legtehetségesebb magyar fiatal játékos, persze, hogy adni kell neki a bizalmat, ez a jövőben kamatostul fizethet. Már az első válogatottságán gólt lőtt Petr Czech-nek. Ez a jó szokása folytatódhatna. Helye a keretben megkérdőjelezhetetlen.

Hajnal Tamás (VfB Stuttgart) Hajnal Tamással egy darabig nem kísérleteznék tovább, egy alkalmat nem tudok mondani, amikor jól játszott a válogatottban. Egy időre kihagynám, hátha jobb játékra inspirálja. Nálam nem lenne biztos helye a keretben, amikor formán kívül játszik. Keretben tartása véleményem szerint most hiba.

Koltai Tamás (Győri ETO) Mikor, ha nem most? Koltai Tamás pazar formában játszik fordulóról fordulóra. Középpályás létére vezeti a góllövőlistát. Most biztosan kezdőként számítanék a játékára. Egyik legbiztosabb pont a keretben.

Koman Vladimir (Kuban Krasnodar) nem élete legjobb időszakát éli. Már a Monaco-ban sem ment a játék, kiestek, idén az orosz első liga, a Kuban Krasnodar, ide csak be-be féreget, egyáltalán nem stabil kezdő. Pályája nem ível olyan szépen, amilyet előre joggal várhattunk. Azért ő nagy értéke labdarúgásunknak, bármikor olyan teljesítményt nyújthat, ami átlagon felüli, ezért a keretben mindenképpen ott a helye.

Pátkai Máté (Győri ETO) Már a tavalyi szezonban is volt egy ilyen brillírozó időszaka, aztán egy sérülés után mérsékeltebben játszott, ki is került Pintér Attila kezdőjéből. Most viszont ismét a tavalyi Pátkai Mátét látjuk a pályán. Remek formában van, védekező középpályásként gólpasszokat ad, fáradhatatlanul küzd, behívása örömteli és jogos.

Pintér Ádám (Real Zaragoza) sérülése rendbejött, hiányzott nagyon a csapatból. Az egészséges Pintér Ádámra mind a magyar válogatottnak, mind a Real Zaragozának nagy szüksége van.

Szakály Péter (DVSC-TEVA) az elmúlt időszakban, a kupakudarcok óta formán kívül játszik, rá sem lehet ismerni. Meghívása teljesen indokolatlan és érthetetlen, főleg akkor, amikor másokat jogtalanul hanyagolnak. Lehet Szakály is az eladólistán van? Valahová el akarják passzolni jó jutalékért?

Támadók:

Németh Krisztián (Roda Kerkrade) Tehetsége vitathatatlanul nagy, akár az arca is. Különösen Komannal együtt tudnak jól együtt játszani. Csak együtt számítanék rájuk, Krisztiánt pedig nem cserélném be minden meccsen 10 percre, az alatt nem bizonyíthat. Most nem hívnám be a keretbe.

Szalai Ádám (Mainz) Rugdossa a gólokat a Bundesligában, stabil kezdő jó formában. Jelenleg a formája alapján is kihagyhatatlan.

Szabics Imre (Sturm Graz) Egy egészséges Szabics Imrére szüksége van a válogatottnak. Felgyógyult, helye a keretben nem vitatható.  A magyar labdarúgás egyik legnagyobb szégyene az ő 10 évre való érthetetlen kihagyása a keretből. Aki ebben bármilyen szerepet vállalt, szégyellje magát.

Ennyi lett volna Egervári Sándor kerete, nem okozott számomra meglepetést sajnos. Ugyan a keret túlnyomó része jó, viszont pontosan azokat hagyta ki, akik egészében határoznák meg a magyar válogatott játékát. Rugalmatlan ember a kapitány, nem hajlandó hallgatni a józan észre. Ez nagyon sokba fog kerülni a magyar labdarúgásnak.

Most leírnám az én keretemet. Természetesen teljesen szubjektív, lehet vele vitatkozni, sőt kell is. Akiket Egervári is beválogatott, oda a néven és a klubon kívül nem írok semmit, az már fentebb megtalálható.

Kapusok:

Bogdán Ádám (Bolton Wanderers)

Király Gábor (1860 München)

Dibusz Dénes (PMFC-Matias) A nagyon tehetséges fiatal pécsi kapust a keretbe behívnám, hadd szokja a nagyválogatott légkörét, ő a jövő embere. Játékára úgysem kerülne sor, de a közös munka később kamatozhatna.

Tehát nálam Megyeri Balázs helyett Dibusz Dénes lenne a harmadik kapus a mostani keretben, ez azért sok vizet nem zavar.

Védők:

Juhász Roland (Anderlecht)

Kádár Tamás (Roda Kerkrade)

Korcsmár Zsolt (Brann Bergen)

Takács Ákos (Győri ETO)

Varga József (DVSC-TEVA)

Leandro de Almeyda (Omonia Nicosia) Leo annyira kellene ebbe a keretbe, mint egy korty víz a Szaharában. Rutinos, kiváló játékos, vétek elfelejteni. Bármikor bevethető a bal oldalon bármilyen poszton, vele rengeteg taktikai variációt lehetne váltogatni, hátvédtől támadóig minden poszton alkalmas átlag feletti teljesítményre. Csapatában folyamatosan játszik, mindig a legjobbak között van.

Korhut Mihály (DVSC-TEVA) Korhut bizonyította már, hogy az egyik legtehetségesebb fiatal magyar bal oldali védő. Nehéz mellette elmenni, kiválóan szerel, utána nagy lendülettel kapcsolódik be a támadásokba, jól lő, jól ad be, összjátékban is kiváló, Dzsudzsákkal hamar megértenék egymást. Nem értem, hogy miért nem merült fel eddig a neve.

Debreceni András (Bp. Honvéd) A remek felépítésű 21 éves, 191 cm magas kispesti belső védő remekül játszik a Honvédban, csapata jó szereplése az ő érdeme is. Ha nem is kezdőként, de a keretben számítanék rá, megnézném, hogy mozog együtt a többiekkel. Tehetsége vitathatatlan, nagy értéke lehet a magyar labdarúgásnak.

Tehát nálam a keretből kimaradt Halmosi Péter, Lipták Zoltán és Mészáros Roland, a helyükön Leandro de Almeyda, Korhut Mihály és Debreceni András kapna bizalmat a védelemben.

Középpályások:

Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva)

Elek Ákos (Diósgyőr)

Gera Zoltán (West Bromwich Albion)

Gyurcsó Ádám (Videoton)

Koltai Tamás (Győri ETO)

Koman Vladimir (Kuban Krasnodar)

Pátkai Máté (Győri ETO)

Pintér Ádám (Real Zaragoza)

Huszti Szabolcs (Hannover 96) A bombaformában játszó Huszti beválogatása nem kérdés. A magyar labdarúgás érdekében felnőtt emberek módjára kell tisztázni a nézeteltéréseket, nem visszamenni az óvodába haragszomrádot játszani. Husztinak a válogatottban a helye, a miénknél sokkal erősebb válogatottakban is meghatározó ember lenne, nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ő nem játszik.

Tőzsér Dániel (Genoa) A Huszti Szabolcsnál leírtak szinte minden pontja egyezik a Tőzsérhez tartozó leíráshoz is. Egy kivételével. Vele nem kell semmit rendezni, őt be kell hívni. Nevetséges, hogy a Serie A-ban sztenderd kezdő Tőzsér még a keretbe sincs meghívva. Vele nagyon sok variációt lehet játszani, közben lehet belenyúlni a meccsbe, nem imádkozni a kispadon, hogy most mi legyen.

Tehát nálam a keretből kimaradt Hajnal Tamás és Szakály Péter, bekerül két, az egész magyar futballtársadalom által a válogatottba követelt Huszti Szabolcs és Tőzsér Dániel.

Támadók:

Szalai Ádám (Mainz)

Szabics Imre (Sturm Graz)

Lovrencsics Gergő (Lech Poznan) Lengyelországból remek hírek érkeznek Lovrencsics Gergőről. Gólokat rúg, gólpasszokat ad, bekerül a forduló válogatottjába. Megnézném, hogy a már tavaly Pápán látott rendkívül technikás, minden idegszálával gólra törő csatár más közegben mire képes.

Ennyi lenne az én keretem. Persze az egészséges Vass Ádám és a már formába lendült Rudolf Gergely mindenképpen bekerült volna, de sajnos Vass lábtörésből lábadozik, Rudolf meg még nem is játszott Diósgyőrben. A bő keretben, a most kihagyottakkal egyetemben Liptákot kivéve, nálam még helyet kapna a szombathelyi Guzmics Richárd, aki remek felépítésű belső védő, a fehérvári Kovács István Ádám és Nikolic Nemanja. Kovács az egyik legtehetségesebb fiatal labdarúgó, nála mindig jó helyen a labda, Nikolic-nak nem tudom mennyi gólt kell még lőnie, hogy egyáltalán a keretbe hívják. A keretben a helye véleményem szerint, a rám nagyon jó benyomást tevő MTK-s Csiki Norbertnek, valamint a szintén szombathelyi Radó Andrásnak is. Ők a jövő. Szokják a nagyválogatottat, szívják magukba a rutint.

Az általam felvázolt keretből számtalan variációt lehet alakítani.

Talán így kezdenék Tallinban: Bogdán – Takács, Juhász, Korcsmár, Korhut – Varga, Pintér – Koltai, Huszti, Dzsudzsák – Szalai.

Takács helyett visszamehet Varga jobbhátvédbe, Pátkai jöhet szűrőbe, Koltai helyett Gera, Dzsudzsák átmehet a jobb oldalra, a Dinamóban úgyis ott játszik, akkor bejöhet balra Tőzsér, Szalai helyett pedig Szabics, vagy Lovrencsics. Átállhatunk 3 védős rendszerre is. Akkor így festhetne a csapat: Bogdán – Takács, Juhász, Korhut – Pátkai, Pintér – Gyurcsó, Gera, Huszti, Dzsudzsák – Szalai. De számtalan variáció létezik, mindig az adott taktikához és az ellenfélhez idomulva. Az előző egy nagyon támadó csapat volt, most jöjjön egy védekezőbb: Bogdán – Takács, Juhász, Korcsmár, Korhut – Varga, Elek - Koman, Huszti, Dzsudzsák – Szalai.

A többi formációt rátok bízom. Egyben biztos vagyok. Amit itt ezekkel a magyar játékosokkal összeállítottam, ettől Egervári Sándor az ő keretéből csak rosszabbat tud a pályára küldeni. Ettől még nyerhetünk, de nem mindegy, hogy van-e attól jobb válogatott, vagy nincs, mint látjuk van, csak a magyar futball érdekében félre kellene tenni mindenféle vélt, vagy valós sérelmet.

Jobbra, az oldalon kérem, szavazzatok, hogy szerintetek hány pontot szerzünk a soron következő két meccsen, valamint látogassátok a „Gondolatok a sportról” című facebook oldalamat is, ha tetszik lájkoljátok. Várom a kommenteket, az ötleteket az összeállításra, a véleményeket. Köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy elolvasta a posztomat.

HAJRÁ MAGYAROK!

Huszti Szabolcs 2010 szeptemberében kiadott egy közleményt, amelyben 51 válogatott szereplés után lemondott a válogatottbeli szerepléséről. Most közreadom a teljes szövegét Huszti közleményének, amelyet boncolgathatunk, mi történt az elmúlt pontosan két év alatt.

Íme a közlemény teljes egészében:

"Elszomorít, hogy azt olvastam egyik-másik internetes sportoldalon, hogy kedden földúltan távoztam a Szusza Ferenc Stadionból, azt pedig egyenesen fölháborítónak tartom, hogy a pepsifoci.hu azt állítja cikkében: azért voltam feldúlt, mert nehezen dolgoztam fel a mellőzöttséget. Elhiszem, sokakat meglepett a döntésem, pedig nem hirtelen felindulásból határoztam el, hogy lemondom a válogatottbeli szereplést. Nem a moldávok elleni meccs után született ez a döntés, ha a pályán vagyok s – mondjuk – két gólt szerzek, akkor is ugyanígy teszek.

Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor az angolok elleni mérkőzést megelőző edzésen a szakvezetés azzal vádolt, hogy motiválatlan vagyok. Rólam, aki mindig a maximális odaadásra törekedett, azt feltételezte Egervári Sándor, hogy lélektelenül készülök. A barátságos összecsapás után már jeleztem néhány társamnak, hogy nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk.

Tiszta a lelkiismeretem, mert a véleményemet – amit eddig, s amit a következőkben elmondok – személyesen Egervári Sándorral is megosztottam. A Moldova elleni összecsapás után jeleztem a kapitánynak, hogy szeretnék néhány percet az idejéből. Négyszemközt beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy sajnos az utóbbi időben kevés szerepet kapok a klubcsapatomnál, ezért a jövőben a Zenitre kívánok koncentrálni, ott kiharcolni, hogy stabil csapattag legyek – ezzel pedig megkönnyítem az ő dolgát is, nem kell, hogy számoljon velem a kerethirdetéseknél, nem kell, hogy megmagyarázza, mi az oka a mellőzésemnek…

Sanyi bá’ a meccshiánnyal magyarázta, hogy nem jut nekem főszerep a válogatottnál, amit el is fogadok, ugyanakkor azt nem tartom korrekt húzásnak, hogy több társamnál nem veszi figyelembe, milyen és mennyi szerep jut az adott futballistának az egyesületében. Való igaz, az utolsó két Zenit-mérkőzésen nem kerültem a keretbe, de majd száz Bundesliga-, körülbelül húsz francia és jónéhány orosz bajnoki s nemzetközi találkozó van a hátam mögött – míg aki kezdőként jut szóhoz a válogatottnál, sosem játszott külföldön, vagy még felnőtt meccse se nagyon van. Mondjuk érdemes megnézni, Van der Vaart, vagy Huntelaar úgy húzóember a hollandoknál, hogy az elmúlt évben perceket kaptak a klubjukban. Klose pedig úgy volt gólzsákja Németországnak a világbajnokságon, hogy nem volt stabil helye a Bayernben, de Podolski válogatottbeli szerepe sem attól függött, milyen szerep jutott neki annak idején a müncheni együttesben.

Ezért mondom, fura, hogy egy Hajnal Tamást, akinek eddigi teljesítményét Németországban nagyra értékelik; egy Vanczák Vilmost, aki évek óta alapember Svájcban; vagy éppen egy Huszti Szabolcsot, akit minden állomáshelyén megbecsültek, olyanok helyettesítenek, akik a gyengébb színvonalú magyar bajnokságban szerepelnek. Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. Azt hiszem, mindezt alátámasztja, hogy a Vidit egy Maribor simán kiejtett az Európa-liga selejtezőköréből, a Basel pedig könnyedén átgázolt a Debrecenen – hogy csak a jelenlegi állapotokra mutassak rá.

Én mindig híve voltam a pozitív hozzáállásnak, éveken át hangoztattam, az eredményhez szüksége van a válogatottnak a szurkolók és a média felöl érkező támogatásnak, de ami most zajlik, annak köze nincs a realitáshoz. Az hülyítés. Az nevetséges. Simán kikapunk Svédországban, de dicsérjük az első félidőt, miközben momentumunk sincs – a házigazdáknak pedig ziccerei egymás után. A meccset közvetítő riporter dicshimnuszokat zeng a produkcióról, egekbe emel játékosokat, a stúdióban ülő szakkommentátorok pedig fényezik az edzőt és fejlődésről beszélnek. Szerencsével, kínkeservesen megverjük Moldovát és elégedetten értékelünk. Tavaly, amikor oda-vissza felülmúltuk a moldávoknál jelentősen nagyobb erőt képviselő Albániát, akkor természetesnek vettük a sikert. És hiába álltunk helyt becsülettel Svédországban, s játszottunk jobban egy félidőn át ellenfelünknél a vb-selejtezőn, kizárólag a végeredmény, a 2-1-es vereség volt a téma. Holott aközött a stockholmi és a múlt pénteki negyvenöt perc között hatalmas volt a differencia. Persze, tiszta sor, hogy egy külföldi trénernek nehezebb elfogadtatni magát egy idegen országban, de Erwin Koemant végig bírálták, most, hogy magyar edzőnk van, most aztán határtalan a türelem.

Azt is elmondtam Egervári Sándornak, hogy érdekesnek találom Mezey György szerepét. Amikor hazaértünk Stockholmból, gratulált a Vidi-játékosoknak, majd meglátta Cvitkovics Pétert, tőle azzal búcsúzott: „Magának majd a keddi meccs után”. Aztán Peti valamiért kezdőként kapott helyet a gárdában, úgy, hogy az azt megelőző két meccsen még a keretbe se került. Angliában azzal indokolta a kihagyását a kapitány, hogy nála az értékrend számít, és abban Hajnal és Huszti előrébb áll... Állt – ezt már én mondom…

Amikor ezt felhoztam, Sanyi bácsi azt mondta, hogy ez csak véletlen egybeesés. Arra viszont szerintem nincs magyarázat, hogy amikor én otthagytam a válogatottat, akkor féléves büntetést szabott ki rám a szövetség, Gera Zolit pedig nagy csinnadrattával hívta vissza az MLSZ – miután csapatkapitányként otthagyta Dániában a társaságot. Ráadásul Juhász Rolandtól hirtelenjében elvették a karszalagot és az visszakerült Zolihoz. És most még véletlenül sem Gerzson ellen szólok, ő régóta barátom, átbeszéltem vele ezt a témát, ismertettem vele a véleményemet, pusztán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a válogatottnál jelenleg nem azonos a mérce.

Szóval bőven akad olyan dolog, ami véleményem szerint nem normális, és sajnos rajtam kívül több játékosnak is feltűntek ezek az érdekességek – más kérdés, hogy én úgy határoztam, ezt nem tartom magamban. Nem szeretném, hogy a döntésemmel lavina indulna el, ugyanakkor azon sem lepődnék meg, ha a jövőben más is felállna.

Aki ismer, tudja, milyen fontos szerepet töltött be az életemben a válogatott, büszke vagyok az eddigi ötvenegy meccsemre, különösen, hogy az ötvenediket a Wembleyben értem el, ugyanakkor sajnálom, hogy ilyen körülmények között, ilyen módon fejezem be a nemzeti csapatban való szereplést. Átgondolt, megfontolt döntést hoztam, mert úgy vélem: karrieremből így tudom a maximumot kihozni, ráadásul úgy ítéltem meg, ha rávilágítok a csapat háza táján lévő problémákra, azzal a magyar futball ügyét is szolgálom."(forrás pepsifoci.hu)

Ennyi lett volna a közlemény és essünk neki a boncolgatásnak.

Mint Huszti Szabolcs elmondta, közleményével a magyar futball ügyét kívánja szolgálni. Tehát kár őt szapulni, Gerától sokkal korrektebb módon távozott. Most nézzük meg, mit hasznosítottak belőle. Megérte-e? Azért mindenképpen igen, mert ezzel a magyar futballszerető társadalom megtudja, hogy mi folyik a válogatott holdudvarában. Ez olyan főbenjáró bűn volt, hogy innentől a nevét is csupa kisbetűvel írták, mint Nemecsek Ernőnek, valamint hallani sem akartak róla a magyar futball irányítói, hiszen a szennyest kiteregette. Gyorsan felejtsük el Husztit, szólt a jelszó, de arra Egerváriék legsötétebb álmukban sem gondoltak, hogy szentpétervári száműzetése után visszatér korábbi sikereinek színhelyére Hannover-be, ahol  pazar játékot mutat.

„A bundesliga.de internetes oldalon a szurkolók a 2. és a 3. kör után is a legjobbnak választották, azaz öt kör alatt harmadszor kapta a legtöbb voksot a drukkerektől, ráadásul a negyedik fordulóban eltiltása miatt nem léphetett pályára. Ezúttal a szavazatok 43,03 százaléka érkezett rá, s az Eintracht Frankfurt japán futballistáját, Takashi Inuit (36,72) és a Bayern München német válogatott középpályását, Bastian Schweinsteigert (9,09) előzte meg. A hétközi fordulóban egy góllal és két gólpasszal vette ki a részét a Hannover szerda esti, Nürnberg felett aratott 4-1-es győzelméből, amellyel csapata feljött a tabella harmadik helyére. A Kicker című szaklap osztályzatai alapján magasan a mezőny legjobbja eddig, továbbá a kanadai táblázatot is vezeti. Előbbi rangsorban 1,17-es átlag osztályzatával - a Kickernél az 1-es a lehető legjobb értékelés - a Hamburg kapusát, René Adlert (1,80) és Schweinsteigert (1,88) előzi meg, míg utóbbiban három góljával és hét gólpasszával a 2006-os világbajnokság aranycipősét, az eddig százszázalékos Bayernt erősítő, a négy-négy gólnál és előkészítésnél járó Thomas Müllert utasítja maga mögé.”(forrás: atv.hu)

Azt gondolták Egerváriék, hogy visszamegy Szentpétervárra és a magyar futballistákra jellemző módon megunja a mellőzést, aztán hazajön és levezet, úgyis szarrá kereste magát. De Szabi nyakas borsodi legény, összeszorította a fogát és mellőzés ide, mellőzés oda, edzett és készült, ha játszott a Zenitben, ha nem, de sokkal jobb játékosként, rengeteg rutinnal felvértezve tért vissza Németországba, ahol az egész Bundesligának a szája tátva maradt. Biztos vagyok benne, hogy ilyen teljesítménnyel Joachim Löw figyelmét is felkeltette volna a német válogatott összeállításánál, már ha német lenne. Más kérdés, hogy a „világverő” magyar válogatott nem tart igényt a szolgálataira. Mert a válogatottnál uralkodó állapotokra fel merte hívni a figyelmet. Az érdekes az a dologban, hogy a közleménnyel kapcsolatban senki sem cáfolt semmit. Tehát ez igaz. De térjünk rá a közlemény elemzésére. Ugye az első vád a vezetés részéről az volt, hogy Huszti „motiválatlan” volt az angolok elleni mérkőzés előtt. Nos, ez akkora baromság, hogy szóhoz sem jutok. Mutasson nekem valaki egy futballistát, aki az ötvenedik válogatott fellépésére készül, ami a Wembley-ben lesz és motiválatlan. Ez kellőképpen felháboríthatta a mindig szorgalmas Husztit. Szerintem más volt ennek az oka. Szabolcs helyére már volt jelentkező, akiben a stáb és a súgók pénzt láttak és keresték a kifogást, hogy milyen indokkal mellőzzék. Tiszta Huszti lelkiismerete, mert négyszemközt beszélte meg a véleményét Egervárival. Na, ezt nem kellett volna, mert Egervári csúnyán visszaélt ezzel a bizalommal. Huszti meccshiányával magyarázta azt, hogy miért is fogja kihagyni. Rágta a küszöböt a következő húsból és vérből álló pénzeszsák, aki arra volt hivatott, hogy egyesek zsebét teletömje, hiszen a meccshiány csak Husztinál számított, másnál nem. Biztosan az is piszkálta a vezetést, hogy a magyar bajnokságról enyhén szólva dehonesztálóan szólt, csak mondani nem lehetett rá semmit, mivel az eredmények őt igazolták, ahogy kiléptünk ez európai porondra, csúfos vereségek jártak nekünk osztályrészül. Nehogy valaki most azt mondja, hogy bezzeg most a Videoton, a fehérvári csapatban a válogatott tehetséges fiatal csatára Gyurcsó Ádám is csak kiegészítő ember, a sztenderd játékosok a portugál második vonalból, illetőleg a zeniten régen túlhaladott egykori portugál és más nemzetiségű válogatott játékosokból állnak.

Kitért arra Huszti Szabolcs, hogy a moldáviai győzelem után dicshimnuszokat zeng a közvetítő riporter a csapatról. Nem ismerős ez valakinek? Menczer Tamás gyomorforgató közvetítése, ami a Rákosi-rendszer Magyar Filmhíradóira emlékeztetett? Tartok tőle, hogy ez a közvetítési stílus parancsba lett adva, ha nem, akkor a riporter vak és annyit ért a futballhoz, mint a magyar futballtársadalom a kriketthez.

Mezey szerepe… Na, itt is belenyúlt Szabi a darázsfészekbe. Czvitkovics játéka, Mezey (Stirlitz után szabadon) már tudta, hogy kezdeni fog kedden. Ő nyilván a portékák között volt. Sikerült is eladni a hatalmas belga klubnak a Kortrijk-nek, ahol 19 meccset játszott, majd hazajött Debrecenbe. Még ugyan nincs formában(?), de nem lepődnék meg, ha már a válogatott keretben találná magát. Igen ő kell ide, nem az áruló Huszti. Czvitkovics Péter Belgiumban megméretett és könnyűnek találtatott, de valakiknek a zsebét biztosan megtömte a szerződésével, már csak azt kellene tudni, ki mennyi jutalékot vett fel érte. Tőzsér Dániel is megméretett és egyáltalán nem találtatott könnyűnek, a BL-be vezette a Genk-et csapatkapitányként, most a Serie A-ban sztenderd kezdő a Genoa-ban, még csak le sem cserélik. De ő sem kell, nem fér bele Sanyi bá’ elképzeléseibe, biztosan belőle már nem lehet pénzt csinálni, lehet, rá haragszanak, mert nem az ő zsebükön keresztül szerződött külföldre, meg arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a kapitány milyen elképzelésébe nem fér be. Tessék mondani, van valami nálunk, ami nem a lenyúlásokról szól? Most, hogy ezeket írom, és szembesítem az eseményeket Huszti két évvel ezelőtti közleményével, komolyan mondom, nem hiszem el ezt az egészet. Egervári Czvitkovics szereplésével kapcsolatban azt mondta, hogy ez véletlen egybeesés. Persze. A kiváló pedagógusnak aposztrofált Egervári a cél és amit mondanak neki, annak érdekében hajlandó úgy hazudni, mint a vízfolyás.

Közös mérce. Igen Huszti féléves büntetést kapott, amikor otthagyta mezei játékosként a csapatot, elismerem, ez hiba volt, viszont Gera csapatkapitányként hagyta ott a gárdát Dániában, ő nagy csinnadrattával tért vissza úgy, hogy még a karszalagot is visszakapta. Pedagógia? Egyenlő bánásmód? Gyomorforgató az egész.

Most térjünk rá arra, hogy Huszti távozása után milyen eredményeket ért el a válogatott és kik ellen. EB selejtezőn legyőztük San Marino-t oda-vissza, Finnországot idegenben, ugye Dzsudzsák gólja az utolsó utáni pillanatban, Moldovát és Svédországot itthon, nagy gólkülönbséggel kikaptunk a hollandoktól oda-vissza, majd döntetlen itthon a finnekkel. Barátságos mérkőzésen legyőztük itthon Litvániát, Izlandot, Liechtensteint, semleges pályán Azerbajdzsánt. Idegenben győztünk a csehek ellen az EB előtti utolsó felkészülési meccsen, kikaptunk a lengyelektől. Itthon döntetlent játszottunk Bulgáriával, Írországgal és hatalmas bírói segédlettel Izraellel. VB selejtezőn idegenben lemostuk a BLASZ II. színvonalán játszó Andorrát, majd a csúfos vereség itthon a holland „korosztályos” válogatottól. Egyértelműen látszik, hogy ebből csak a csehek elleni idegenbeli, illetve a svédek elleni itthoni győzelem az, ami számít is valahol, de a csehek elleni is csak korlátozott szorzóval. Ellenfelet választani tudni kell, hatalmas önámítás azt hinni, hogy a világranglistán elfoglalt helyünk a valós helyzetet tükrözi. Tétmérkőzésen csak a svédek elleni győzelem az, ami megsüvegelendő, az összes többi olyan, akik ellen szégyen lett volna nem nyerni. A parasztvakítás folyik, pedig a bolgárok elleni győri meccsen is piszok nagy mázlink volt, az EB-n semmilyen teljesítményt nem nyújtó írek ellen sem volt több esélyünk, mint nekik, bár helyzeteink voltak. Az Izrael elleni döntetlent viszont megköszönhetjük a bíróknak, nem hagyták, hogy nyerjenek ellenünk. Ez a válogatott szerethető, ez a szlogen, nem is a csapattal van gond, azzal, hogy hogyan és miért állítják össze.

Lehet, hogy én vagyok túlságosan szentimentális, de úgy szeretném, ha a magyar válogatottat egy olyan szövetségi kapitány állítaná össze a stábjával, aki ténylegesen a legjobb magyar játékosokat hívja a keretbe, az ott lévő játékosokhoz szabja a taktikát. Szót ért a keret tagjaival, igazságos és következetes, igazat mond a játékosainak, mindent alárendel a csapatnak és a sikeres szereplésnek. Egervári Sándor a fenti elemzés alapján nem ilyen. Ő egy sértődékeny és befolyásolható ember, aki Győrben a kirúgása után az elnöke asztalára naiv népi rajzzal nyilvánítja ki a véleményét, péniszt rajzol és azt írja a herékre, hogy „ENNYIT ÉR ITT A SZAKMA”. Ugyan tagadja a kapitány, hogy ő volt, de aki az írását ismeri, az pontosan tudja, hogy ő volt-e, vagy sem. Másnak viszont ezt tenni Tarsoly Csaba asztalára semmi oka nem volt. A szavahihetőségéről pedig már az előzőekben is tájékozódtunk. Azt látom, hogy az egész magyar futballtársadalom megmozdult Huszti Szabolcsért, ennek kapcsán Tőzsér Dánielért  és Vass Ádámért is. A makacs Egervárinak viszont esze ágában sincs felülbírálni az eddigieket. Ez újabb néhány évre visszavetheti a válogatottunkat. Évek óta semmi fejlődés nincs, az nem fejlődés, hogy biztosan verjük San Marino-t, Liechtensteint, Andorrát.  Nincs ok a hurráoptimizmusra, amit mesterségesen gerjesztenek a csapat körül, meg kell nézni,  hogy milyen válogatottak ellen van ez a jó mérleg.

A Hollandia elleni nevetséges szarvashibákra azzal reagált a kapitány, hogy személyi konzekvenciái lesznek a vereségnek. A gond az, hogy nem a játékosok a hibásak, hanem az, aki odaállította őket. Jellemtelen dolog a saját dilettantizmusát arra kenni, akik csak végrehajtották a „taktikáját”.

Nagyon féltem a csapatot az elkövetkezendő két mérkőzéstől. Észtország nagyon jó benyomást tett a törökök ellen, a véleményes kiállításig abszolút pariban volt a törökökkel, sőt, helyzetük is több volt. Tehát nagyon nehéz dolgunk lesz. A sztárokkal felálló török válogatottról már nem is beszélek. Ezzel a garnitúrával már az egy pont is bravúrnak számítana. Én még mindig hiszek a józan észben, hogy talán most békét lehet kötni a csúcsformában játszó Husztival, ki lehet hagyni a Győrben is óriási bakikkal játszó Liptákot, ha nem, be kell hívni Matthäus után Takács Ákost is, az ETO-ban ő takarít utána, remekül, valakinek őt is kell figyelni, mindig benne van a váratlan hiba, gólpassz az ellenfélnek. Be lehet hívni a bal oldalra Leandro-t és Korhutot is és nem azzal a vérlázító és nevetséges kifogással kell élni, hogy a válogatott keret zárt.

Ha így kikapunk, semmi gond, legalább megpróbáltuk, de, ha ezzel a „zárt” kerettel bőgünk le, akkor Sanyi bá’ hegyezheti az irónt, előveheti az A4 formátumú famentes másolópapírt és újabb remekművét immáron Csányi Sándor asztalára helyezheti.

Megállapíthatjuk, hogy Huszti távozása után a válogatott semmit sem javult, attól az egytől eltekintve, hogy Szabics Imrét ismét behívták a keretbe. Két éve gyakorlatilag semmi nem történt. Jó eredmények szinte csak Európa pofozógépei ellen voltak, ez aztán szépen fel lett turbózva és abba a tévhitbe ringatta a magyar közvéleményt, hogy tényleg jó a válogatottunk. Komoly tétmérkőzésen semmi esélyünk, ugyanúgy tele a gatya már a kezdőrúgás pillanatában, mint évekkel ezelőtt folyamatosan. A kivétel, ami erősíti a szabályt, az a svédek elleni 2-1. Huszti Szabolcs közleménye pusztába kiáltott szó, amit leírt, annak megváltoztatására semmit nem tesznek, nem is akarnak, akkora az összefonódás, személyes anyagi érdekek dominálnak a mai napig is, itt a válogatott sorsa huszadrangú kérdés, lényeg a zsebek teletömése.

Távol álljon tőlem, hogy bárkivel is személyeskedni akarnék, csupán ezzel a poszttal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ebben az országban nem mindenki hülye, akivel ezt a maszlagot meg lehet etetni, amit igyekeznek velünk  minden nyilatkozattal, megrendelt újságcikkel, pátosszal teli riportsorozattal. Írásomat csak a válogatott és Magyarország iránti szeretet inspirálta, hiszem, hogy lehet esélyünk kijutni Brazíliába, de abban biztos vagyok, hogy ezzel az úgymond „zárt” kerettel annyi az esélyünk, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Torghelle kiállítása

Az elmúlt fordulóban több bírói ítélet is borzolta a szurkolók és a csapatok idegeit. Puhl Sándor a Sport TV Harmadik félidő című műsorában most is elmondta a véleményét a látottakról. Puhl elemzései az utóbbi időben merőben megváltoztak.

Vágner Lászlónak a viszonya sohasem volt jó a világ négyszer legjobb bírójának választott Puhl Sándorral. Az 1998-as VB-re Vágner Lászlót jelölték játékvezetőnek, mikor Puhl Sándor a világ legjobbja volt, igaz a hivatalos verzió szerint Puhl egy Manchester United – Feyenoord BL meccsen „nem eléggé” torolt meg egy szabálytalanságot, ezért fél évre szabadságra küldték, így állítólag nem jelölhették a francia VB-re, de ez eléggé homályos és sehol nincs megerősítve. Vágnernek sikerült olyan botrányosan rosszul bíráskodnia, hogy utána évekig el is voltunk felejtve a nemzetközi labdarúgás eseményein játékvezető szinten is. Nem kaptunk meghívást. Amit Puhl Sándor felépített, Vágner két VB csoportmeccs alatt a sárba döngölt. Ezt követően 2000-ben, Kovács Attila elnöksége idején rövid ideig Vágner László volt az MLSZ Játékvezetői Bizottság elnöke, biztosan Kovács Attila így értékelte a „remek” VB produkciót két évvel később. Ezt követően, Dr. Bozóky Imre MLSZ elnöksége alatt Puhl az MLSZ és ezzel együtt egykori partjelzője alelnöke lett, hozzá tartozott természetesen a JB. Ez alatt az idő alatt különböző sport- és kormánykitüntetéseket kapott. 2006-ig az MLSZ JB-t vezette, a FIFA JB tagja. Ment is ez szépen, de Dr. Bozóky lemondott, helyére Kisteleki Istvánt választották meg, aki azonnal kirúgta Puhlt és a helyére Vágnert nevezte ki.

Lassan összejárnak Puhlék és Vágnerék ugye? Kapcsolatuk olyan, valamint úgy él és virágzik, mint a megbonthatatlan magyar – román barátság. Vágner alezredes elvtárs 5 évig vezette az MLSZ JB-t és kapta a kritikákat folyamatosan Puhl Sándortól, aki a Sport TV szakkommentátoraként megmondta a bírókról a frankót, a tévénézők tanulhattak, hogy a bírók döntéseiben mi játszik szerepet, valamennyi hibájuk pellengérre lett állítva, még közvetlenül a meccs után, majd a Harmadik félidőben. 2011-ben átszervezték az MLSZ JB-t. Berzi Sándor lett az elnök, két alelnök lett, Puhl Sándor és Vágner László. Ahogy az illetékesek jól tudták, Vágner sok sót nem eszik meg alelnökként. Egyrészt nyilván sértődött a lefokozás miatt, a másik az, hogy még Puhlt is el kellene viselnie. Na, ezt nem, lemondott. Így maradt Puhl a bírók élén, nyilván Berzy sok vizet nem zavar, olyan ő, mint a szép emlékű Illetékes Elvtárs, Berzi az MLSZ fregoli embere, minden volt már ő az MLSZ-ben és egyik posztot sem csinálta sem jobban, sem rosszabbul a másiknál, valamint egyikhez sem értett jobban a másiknál. Így nyilván Puhl a magyar bírók első számú főnöke. Itt értünk el némi szófolyam után oda, ahonnan indítottam, hogy Puhl Sándor bírói kritikái merőben megváltoztak. Ez valamelyest érthető, hiszen már nem Vágnerét, hanem a saját bíróit kell értékelni akkor is, ha a bírók személye szinte változatlan. Sőt, most már a remek bírói döntések közül a legokosabb és legügyesebb ugrifülest Pu(h)lpitusra is állítja. Éles a kontraszt, Vágner alatt a bírók hülyék voltak, most viszont varázsütésre megváltoztak és jobbnál is jobb ítéleteket is hoznak. A baj csupán az, hogy a hűséges TV nézők Cavinton nélkül is emlékeznek arra, hogy Puhl Sándor mit mondott régebben.

A helyzet az, hogy a bírók semmivel sem jobbak és nem rosszabbak, mint Vágner idejében voltak, csak Puhl Sándor áll másképp a dolgokhoz. Vágner idejében keményen kritizálta a játékvezetést, következetesen elmondta az elkövetett hibákat, valamint azt is, hogyan kellett volna ítélni. Most következetesen védi a bíróit, ahol csak lehet, védi a mundér becsületét és úgy magyarázza be az ítéletek jogosságát, mintha az lett volna a helyes döntés. Minden csak hozzáállás kérdése, mindent meg lehet magyarázni, csak előre el kell dönteni, hogy megvédeni akarja őket, vagy fikázni.

Az NB I legutóbbi fordulójából volt jó pár olyan döntés, ami Puhl Sándor szerint helyes volt, sokak szerint, engem is beleértve, ha ez számít valamit (nem számít), helytelen.

Az első időrendben is a Haladás – MTK meccsen az első gól előtt 11-es. Zombori Sándor is azt mondta, hogy ez vicc. A következő történt. Egy használhatatlan labda csorgott le az alapvonal felé a 16-oson belül. Szépen kigurulna, de Nagy Dániel (Haladás) úgy döntött, megpróbálja befutni. Hídvégi Sándor (MTK) sokkal előnyösebb helyzetben levédte a labdát. Nagy Dániel nekifutott Hídvéginek, akiről lepattant, mint zománc a biliről. Solymosi Péter általános megdöbbenésre 11-est ítélt, Hídvéginek sárgát adott, a Sport TV teljes stábja Puhlt kivéve nem ítélt volna 11-est. Nem is kellett volna, mert nem volt az, valóban vicc volt, ahogy Zombori Sándor minősítette. Puhl úgy védte a helyzetet, hogy azt kell nézni, hogy ezért a mezőnyben szabadrúgást kell-e ítélni. Szerinte igen, persze, mert akkor 11-es, de ennél nagyobb ütközésekért sem adnak szabadrúgást, ez ugyanis nem egy kosárlabda nevezetű sport. Nem tudom, hogy Hídvéginek ebben a helyzetben mit kellett volna csinálnia, laza kézlendítéssel és meghajlással beengedni a labdához Nagyot? Ez egy szabályos ütközés volt véleményem szerint, ahol a bíró rossz döntése miatt a gyengébb kutya csinált kiskutyát. Ha ezért Solymosi nem ad 11-est, a műsorba sem került volna be.

Diósgyőrben Szabó János (Paks) úgy szabadított fel, hogy a labda a lendülő karjára pattant. Bognár Tamás nem fújta be a 11-est. Puhl régebbi oktatásai révén megtanultuk, hogy akkor 11-es az eset, ha a kéz keresi a labdát és nem a labda a kezet. Nos, nehéz lenne azt mondani, hogy egy lendülő kar passzív lenne, így nyilvánvaló, hogy, ha a kéz aktív, az keresi a labdát, kvázi 11-es. Puhl szerint nem, bár biztos vagyok benne, hogy ha 11-est ítél Bognár, akkor automatikusan életbe lépett volna az első verzió, megmagyarázta volna, hogy miért ítélt helyesen a bíró.

A legjobb a Videoton – Győr meccs volt. Van egy olyan érzésem, hogy a Videoton játékosai közül némelyik azt hiszi, hogy nekik mindent szabad. A tudatalattijukban benne van, hogy mellettük áll Magyarország miniszterelnöke és az MLSZ elnöke is, akik a díszpáholyban szotyolázva szurkolnak a piros-kékeknek. 1-0-ás győri vezetésnél a Videoton mindent megtett az egyenlítésért. Torghelle Sándor is eljátszotta újra a nagy halált, akárcsak a Honvéd ellen, igaz ott sikeresebben. Itt Fábián Mihály – helyesen – nem ítélt 11-est. A legvégén Torghelle dühében keményen lekönyökölte Linas Pilbaitis-t. Ezért sárga lapot kapott, majd elkezdte sértegetni Fábián játékvezetőt. A kiszivárgott jelentés alapján azt mondta Fábiánnak először, hogy: „Menjél már te a hülyeségeiddel, baszd meg!”. Erre a bíró felmutatta neki a piros lapot. Ezt követően az ország Sanyija nem ment le még percekig a pályáról. Megkérdezte még Fábiánt, hogy: „És most mit csinálsz, hazamész, és kivered magadnak?” Ezt követően Torghelle elhagyta a játékteret, majd a negyedik játékvezetőnek, Farkas Ádámnak is odaszólt: „Menjetek a Váci utcán kézen fogva!”

Most leszek nagyon kíváncsi, hogy az MLSZ Fegyelmi Bizottsága, várhatóan holnap (kedden) milyen döntést hoz. El meri-e rendesen tiltani a Videoton játékosát is? Emlékeztetőül, néhány héttel ezelőtt éppen Torghelle kapott egy olyan 11-est a Honvéd ellen az utolsó percben, hogy a földön fekvő mozdulatlan, kifeszített kezű Kemenes Szabolcs mellett elpöckölte a labdát, majd beakasztotta a lábát a fekvő kapusba. 11-es, piros lap Kemenesnek. Azért kapott négymeccses eltiltást, mert káromkodva, szitkozódva vonult le a játéktérről. Jelzem, nem inzultálta a bírókat, nem szólt be nekik, csak nagyon dühös volt és káromkodott. Akkor még nem tudta, hogy a vészkapus, Ivan Lovric kivédi Nikolic büntetőjét. Ha ez négy meccs az MLSZ FB szerint, akkor Torghelle Sándor vétsége mennyi? Ha az négy, akkor ez majdnem siralomház, akasztófa.

Nem tudok még szó nélkül elmenni Paulo Sousa nyilatkozatán. A következőt nyilatkozta a Sport TV-nek: „Ennek az országnak a labdarúgása ilyen bírókkal nehezen fog fejlődni. A jelek szerint a bírók és az ellenőrök együtt készítik el a jelentéseket, más magyarázatot a jelenségekre nem nagyon tudok. A fegyelmi bizottság együttműködik velük, a vezetésben meg ott van a Győr elnöke. Így ilyen dolgok történhetnek, mint ami ma történt velünk. Volt, hogy a győriek az utolsó pillanatban kértek bírócserét a meccsünk előtt, és meg is kapták. Nem tudni, ki kinek a főnöke, ki ellenőriz kit. Ma is fel akartuk pörgetni a ritmust, de a bíró akkor engedte el a faultokat, amikor csak akarta, aztán még mosolygott is ki a kispad felé. Így azért nehéz. Amíg én itt dolgozom, ez ellen harcolni fogok, mert nem az igaz futball az, amit támogatnak.” Nyilván nem értek mindenben egyet a folyton hisztériázó Sousa-val, de ha egy egész pici igazságtartalma van annak, amiket az ellenőrökről és a bírókról mondott, akkor bizony Puhl Sándornak igazából ezzel kellene foglalkozni, de nagyon.

Azt azért még megnézném, ahogy Fábián Mihály és Farkas Ádám rózsaszín öltönyben végigvonul kézen fogva a Váci utcán, ahol a szembe jövő Torghelle Sándor hangos „Csókolom a kezüket!” felkiáltással üdvözli őket.

„Bébi ellen jó a koton, legjobb csapat a Videoton!” kiáltotta be minden áldott este többször 1976 nyarán a zamárdi Kék Tó étterem, amit a pór nép csak egyszerűen Tócsának hívott, fehérvári zenekarának a frontembere. Úgy szerettem volna azt írni ma este a Videoton Európa Liga csoportkörének első mérkőzése után is, amikor a Racing Genk otthonában kezdtük meg az összecsapásokat, hogy ez igaz a mai napig is. Sajnos nem, egészen sima 3-0-ás vereséget szenvedtünk, de úgy, hogy már a kezdő sípszó felharsanásakor sem volt semmi esélyünk. A tavalyi belga bajnok, amely a Bajnokok Ligájába is bejutott a tavalyi szezonban, jóval nagyobb játékerőt képviselt a mieinknél. Elgondolkoztató, hogy ennek a csapatnak az a Tőzsér Dániel volt a csapatkapitánya, aki jelenleg a Genoa-ban játszik a Serie A-ban, tehát innen is előrelépett, de nincs rá szüksége Egervári Sándornak a magyar válogatottban, mivel nem fér be az elképzeléseibe. Igaz, nagyon "jók" vagyunk. A pazarlás, amit a tehetségeinkkel művel a szövetségi kapitány, az viszont az én elképzeléseimbe nem fér bele és még nem említettem Huszti Szabolcsot és Vass Ádámot.

Ma nem játszott jól a Videoton. A játékban sok elképzelést nem láttunk, most a védelem sem működött úgy, ahogy azt például a Trabzonspor elleni meccsen láttuk. Nagyon sok labdát elszórtunk, a Genk folyamatosan jött előre, igazából epizódszereplők voltunk a meccsen. A szórványos támadásaink erőtlenek voltak, gondolom a cél az lehetett, hogy a két méternél is magasabb kapusnak lőjünk laposan, hiszen nehezebben ér le, magas lövés felesleges, ekkora ember mindenhová odaér felül. A cserékkel kissé ötletesebbek lettünk, de ez kevés volt ahhoz, hogy komolyabb veszélyt jelentsünk a Genk kapujára. Nikolic keveset játszott, Torghelle pedig ugyan becsülettel birkózott a védőkkel, de ez kevés volt.

Rá kell jönnünk, hogy az Európa Liga csoportkörébe való bejutás is erőn felüli teljesítmény volt, amit illik megsüvegelni. Itt már minden mérkőzés ajándék. Sok reményem már nincs, hiszen attól a Genktől kaptunk ki teljesen simán, akitől a csoport másik két tagja a Sporting Lisszabon és az FC Basel is véleményem szerint nagyobb játékerőt képvisel. Abban reménykedhetünk csak, hogy valaki ellen itthon esetleg elcsíphetünk egy jó eredményt és nagyon örüljünk annak, hogy a tál szélére már odafértünk, de csak a saláta jut, a finomabb falatok belül vannak, az erőnk még kevés, ahhoz, hogy oda is bebocsátást nyerjünk, még tapasztalatot kell gyűjteni. Ez volt a realitás, mégis fájó kimondani azt, amit egyébként is tudunk, Európa messze van.

Ha már a régi idézettel kezdtem a posztot, érdekességképpen ideírom a Videoton 1976-os, a Fradi elleni Üllői úti bajnoki döntő összeállítását és a mait is.

1976: Kovács L. – Végh, Baranyi, Fejes, Nagy III (Czeczeli) – Kovács J., Csongrádi, Nagy II – Májer, Karsai, Szalmásy (Wollek). Edző: Kovács Ferenc

2012: Bozovic – Brachi, Vinicius, Caneira – Mitrovic, Tóth B. (Kovács I.) – F. Oliveira (Gyurcsó), Sándor Gy., Walter Lee -  Torghelle (Nikolic) Edző: Paulo Sousa

Az összeállítások elolvasása után mindenkire rábízom, hogy mit kezd a gondolataival.

Na végre! A show elkezdődött, a feleségek, a barátnők nélkülözni kénytelenek a család férfitagjait keddenként és szerdánként, elkezdődött a Bajnokok Ligája 2012-2013-as szezonja. Szinte csak azok a férfiak hiányoznak a képernyők elől, akik kedvenc TV műsora a Csak csajok, a Nők Lapja Caféra vannak a neten regisztrálva, remekül horgolnak és kötnek, valamint a Kék Osztriga bárba járnak szórakozni.

Az első kör a csoportkörben olyan volt, mint mindig, voltak egészen kiváló, de gyengécske meccsek is, voltak meglepetések, de papírforma meccsek is. Nézzük akkor a történteket.

A csoport:

A sorsolás után a papírforma szerint a Porto jut tovább első helyen, a második továbbjutó helyért küzd a Paris SG és a Dinamo Kijev.  Nos, a Paris Saint Germain sima 4-1-gyel intézte el a Dinamo Kijevet, Ibrahimovic, Pastore, Thiago Silva és Alex is gólt rúgott. A Kijevnek semmi esélye nem volt. A másik Dinamo a Zagreb, otthon kapott ki 2-0-ra a Portótól. A horvát futball szégyene, írták a horvát lapok. Szerettem volna ilyen szégyent a Debrecennek, azt hiszem más is. Az első kör után a PSG és a Porto továbbjutását jósolom.

B csoport:

Az újdonsült francia bajnok, a Montpellier 2-1-re kikapott otthon az egyre jobban játszó Arsenaltól. A csapat túl van a van Persie utolsó percben való távozását követő sokkon, egyre jobban játszanak. Giroud, a Montpellier volt csatára már az Arsenalban játszik, Podolski beilleszkedése a legjobb úton halad., azt hiszem, az ágyúsok hamarosan rendben lesznek és jobbak lesznek, mint tavaly. A Schalke megérdemelten győzött az Olympiakos oroszlánbarlangjában. Ott nem sokan fognak nyerni, tehát a gelsenkirchen-iek nagyon értékes három ponttal gazdagodtak. A forduló egyetlen magyarja, Megyeri Balázs, az Olympiakos kapusa, önmagához és másokhoz mérten is gyengén, bizonytalanul védett véleményem szerint, akármennyire igyekszik a magyar média elsikálni és elmismásolni a dolgokat.. Nem csodálkoznék, ha a következő meccsen Roy Carroll védene, ugyanis az edző helyében egyáltalán nem lennék nyugodt, ha Megyeri áll a kapuban, legfeljebb szükségmegoldásként, ha Roy Carroll másnapos. A meg nem adott gól erősen véleményes, megköszönheti Megyeri a bírónak, de az elgondolkodtató, hogy Papadopoulos (Schalke) magasabbra ugrott, mint Megyeri kinyújtott két kézzel. Huntelaar góljáról nem tehet, de a tizenegyest sem ő hárította, hanem a kapufa. Az első kör után az Arsenal és a Schalke továbbjutását várom.

C csoport:

Érdekes csoport. Az atomjaira hullott Milan, a BL-hez képest nem túl acélos Anderlecht, a precíz Zenit, és a fekete ló Málaga. A Milan simán kikaphatott volna a Giuseppe Meazzában, de egy zero-zero ikszre kihúzta az Anderlecht ellen. A BL újonc Málaga viszont sima 3-0-lal elintézte a Zenitet. Kerzhakov EB formában van, nincs olyan helyzet, amit ne tudna elbénázni. A Milannál nagyon nagy bajok vannak, ha nem lépnek, akár kiesési gondjaik is lehetnek a Serie A-ban. Itt nem lesznek, mert abszolút simán ki fognak pottyanni. Kérdés, győzelmük lesz-e egyáltalán? Ennek megfelelően a Málaga és a Zenit továbbjutását várom.

D csoport:

A halálcsoport. Már kedden találkozott a Bernabeu-ban a Real Madrid és Manchester City. Óriási, fordulatos mérkőzésen győzött a Real 3-2-re. Akkor fordított a Madrid, amikor már elhitte a City, hogy viszi mind a három pontot, de a végén egy sem lett belőle. Ennek a meccsnek az árnyékában a Borussia Dortmund nagy nehezen, egy utolsó pillanatban lőtt Lewandowski góllal mattolta az Ajaxot. Innen a Manchester City és a Real Madrid továbbjutását várom az első forduló történései alapján.

E csoport:

Érdekes csoport, bár elég egyértelműek az esélyesek. A Chelsea és a Juventus meccse remek volt. A gólokat BL újoncok vágták. Oscar most mutatta meg a világnak, hogy Roman Abramovich miért nyúlt érte ilyen mélyen a zsebébe, elképesztő klasszis két góllal, a második gól világklasszis gól volt. Ellenben a kétgólos vezetés kevés volt. Az európai klubfutballba visszatérő Juventus lassan, de biztosan ledolgozta a londoniak előnyét. A másik meccsen a Shakhtar Donetsk 2-0-ra, a vártnál kissé nehezebben győzött az abszolút BL újonc dán Nordsjaelland ellen. A továbbjutók a Chelsea és a Juventus lesznek véleményem szerint.

F csoport:

Nagy meglepetésre a Lille otthon 3-1-re kikapott az általunk jól ismert BATE Borisov-tól. Néhány hete még az idegenbeli 1-1 után azt hittük, továbbjuthat a Debrecen Nyíregyházán. Nem a bűnbaknak kikiáltott és eltávolított Ramos miatt kaptunk ki és búcsúztunk el a BL-től, hanem, azért mert a BATE sokkal jobb csapat. A másik meccsen a Bayern München az eredményt nézve nem, de a látottak alapján simán verte a Valenciát 2-1-re. Szerintem ebből a csoportból a Bayern München és a BATE Borisov fog továbbmenni.

G csoport:

Mindenki azt gondolta, hogy a Barcelona otthon egy egészen sima mérkőzésen lelépi a Szpartak Moszkvát. Az, hogy nem így lett, mindkét csapatnak köszönhető. A Barcelona nagy önbizalommal játszott, nem hitték el, hogy itt bármi gondjuk lehet. Egészen az 59-ik percig, amikor a Szpartak 2-1-re átvette a vezetést. Vagy tíz perc kellett, hogy a Barca összeszedje magát, aztán helyreállt az élet rendje. Tello egyenlítő góljánál már lehetett tudni, hogy nyer a Barca, 3-2 lett a vége, kopírozván a keddi Realt, de azért jelentősen gyengébb ellenféllel szemben. Figyelmeztető kell, hogy legyen a katalánoknak, hogy ha lebecsülnek valakit, attól még ők is könnyen kikaphatnak, tehát senki ellen nem mehetnek fel a pályára nagy arccal, főleg úgy, hogy véleményem szerint ez a Barca nem az a Barca, amit évekig láttunk.  A Celtic és a Benfica olyan meccset játszott, ami után vissza kellene fizetni a belépők árát. Az összefoglaló hossza az összeállításokkal együtt kb. fél perc volt, ez szerintem világcsúcs. Továbbjutónak a Barcelonát és a Szpartak Moszkvát várom.

H csoport:

Sir Alex Ferguson azt nyilatkozta, hogy a Manchester United négy-öt góllal is győzhetett volna. Így igaz, de ezzel az erővel szerintem a Galatasaray is győzhetett volna két-három góllal. A Unitedből véleményem szerint negatív irányban kilógó, időnként idegbeteg benyomását keltő Nani azt nyilatkozta, hogy hatalmas bravúrral védte a kapus a büntetőjét. Erre szokták mondani: pofája az van. Attól függ, honnan nézzük. Szerintem ritka szarul rúgta. A nekifutásnál topogott, várta, hogy a kapus elmozduljon, de az, az istennek sem akart. Így maga alól, gyengén, még csak nem is jól helyezve rúgta a bal sarok irányába. Elsősorban Nani az oka a kimaradt büntetőnek. Nem vitás, valószínűleg az idén az a szégyen nem esik meg a Uniteddel, hogy kiessen a csoportkör után, de az biztos, hogy a Manchester City csoportjában a City helyén nagy pénzben nem fogadnám le a továbbjutásukat. A portugál Braga meglepetésre otthon kikapott a kolozsváriaktól, de ez szerintem csak az Európa Liga helyéről fog dönteni. A Braga edzője, José Peseiro azt nyilatkozta, hogy nem érdemeltek vereséget. Dehogynem. Egyetlen egy helyzetet sem értékesítettek a portugálok, viszont kaptak kettőt, A CFR Cluj még okozhat meglepetést, de szerintem a csoportból várhatóan a Manchester United és a Galatasaray jut tovább így első blikkre.

Az első kör non plus ultrájának a Chelsea fiatal braziljának, Oscarnak a második gólját tekintem, gyönyörű találat volt ezt még sokat fogjuk látni. A non minus ultra, a leggázabb viszont Aleksandr Kerzhakov játéka, aki a jobbnál jobb helyzeteket tékozolja el, ennek is köszönhetően csapata a Zenit is 3-0-ra kikapott Málagában. Nem tudom, hogy Luciano Spalletti meddig viseli még ezt, már nem hiszem, hogy sokáig, helyette ha bárkit beküld az ifiből, több gólt fog rúgni, mint az orosz válogatott csatár.

Azok a szövetségi kapitányok kerülnek szóba, akikre én, személyesen emlékszem. Miután nekem az első válogatott mérkőzés, amire tisztán emlékszem 1965. május 25-én volt, a Wembley-ben kaptunk ki Jimmy Greaves góljával 1:0-ra az angoloktól. A lista elég hosszú lesz, ahol igyekszem úgy emlékezni a volt szövetségi kapitányokra, ahogy az akkori sajtó, szóbeszéd, média értékelte. Ezeket dominánsan figyelembe véve, igazából az én teljesen szubjektív véleményem lesz olvasható az alábbiakban, remélem lesz, aki egyetért velem, valamint lesz, aki nem, kérek mindenkit, a kommentben írja meg, ha valamit kihagytam, vagy van egy érdekes sztorija, vagy egyetért velem, vagy nem ért egyet velem, tehát bármit.

Baróti Lajos (1957-1966)

Lajos bácsi már jóval hamarabb szövetségi kapitány volt, minthogy én örök szerelembe estem a focival. Vele egyébként is elfogult vagyok, hiszen ő az egyetlen labdarúgó szövetségi kapitány, akivel személyesen találkoztam. Miután Lajos bácsi szegedi volt, az én édesapám szintén, kortársak voltak, egy gimnáziumba jártak Szegeden, a piaristákhoz, így nagy örömmel köszöntötték egymást 1968 március végén Miskolcon, az MVSC-pályán, a Kubik-ban, ahogy a miskolciak hívják, ott játszott akkor a DVTK, ez időben építették át a diósgyőri pályát. DVTK - Újpesti Dózsa meccs volt, 1:1 lett a vége, az utolsó percben egyenlített a Diósgyőr szegény Szucsányi Bandi találatával, ő volt az, akit később MTK játékosként a villám csapott agyon a pályán, edzésen. edzőtáborban. Én a kisfiú csodálkozásával néztem a történteket, láttam, hogy Lajos bácsi és az édesapám mennyire örülnek a találkozásnak, én addig autogram vadászatba fogtam, az akkori trendi szerinti szürkéskék fedelű vonalas füzetbe szereztem többek között Göröcstől, Dunai II-től, Solymositól, Fazekastól aláírást, meg persze Lajos bácsitól is.

Úgyhogy beestem Baróti Lajos első szériájának utolsó 13 válogatott meccsére, de ezek a meccsek egy életre meghatározták azt számomra, hogy foci nélkül nem kerek a világ. Furcsa úgy visszaemlékezni erre az időszakra, hogy gyerekfejjel csak a rajongás volt az, ami a focihoz kötött, hogy a meccsen mi miért van, azt még nem nagyon értettem. Az 1966-os angliai VB, az felejthetetlen élmény volt, képek villódznak előttem, fekete-fehéren, csalódás a portugálok elleni vereség miatt, aztán a fantasztikus 3:1 a brazilok ellen, Bene kígyózása a fekvő brazil védők között, Farkas kapásgólja, Mészöly felkötött keze. Miután a negyeddöntőben 2:1-re kikaptunk a szovjetektől, így semmi sem mosta le a csapatról azt, hogy szándékosan kellett lefeküdni nekik, úgymond pártutasításra, ezt mondta mindenki. Mindenesetre a mérkőzés után Baróti Lajos 9 évi munka után lemondott, ezzel véget ért magyar szövetségi kapitányságának első fejezete. Ugyan a statisztikát zsigerileg gyűlölöm, de fogok minden szövetségi kapitány mellé írni.

Baróti Lajos első kapitányi időszaka alatt 80 mérkőzést játszott a válogatott. 43 győzelem, 18 döntetlen, 19 vereség volt a mérleg. Ez ennyi meccsen egészen kiváló 65 %-os teljesítmény.

Illovszky Rudolf (1966-1967)

Illovszky Rudolfnak nem volt könnyű a helyzete, Baróti Lajos után nem volt túl hálás dolog szövetségi kapitánynak lenni. Rudi bácsi viszont mindig a kemény munkában bízott, valamint jó anyagot is örökölt. Albert Flóri élete formájában, Bene Ferit az egész világ csodálta, Farkas Jancsi szintén élete formájában. Varga Zoli a fiatal zseni, Mészöly Kálmán a Szőke Szikla. Rudi bácsi első kapitányi időszaka alatt legyőztük a hollandokat, a jugoszlávokat, a dánokat, az osztrákokat, az NDK-t. A tízedik meccsen kaptunk ki először az NDK-tól Lipcsében 1:0-ra miután Illovszky Rudolf lemondott.. Képzeljük el, hogy manapság egy ilyen sorozat után lemondana-e a kapitány? Ugyan már, mindenki ünnepelné, akkor még más világ volt. Most még vereség után is ünneplést várnának.

Illovszky Rudolf első kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez pazar, 85 %-os teljesítmény.

Sós Károly (1968-1969)

Illovszky Rudolf lemondása után került képbe Sós Károly, aki akkor az NDK szövetségi kapitánya volt, immár 6 éve. Sikerült hazacsalogatni. Ugyan a statisztikai mutatói nem rosszak, de erősen megosztotta a közvéleményt és a szakmát is a személye. Neki tulajdonítják az akkor óriási csalódást, hogy az 1970-es mexikói VB-re nem sikerült kvalifikálni magunkat, ez akkoriban főben járó bűn volt, csapatunk egészen idáig mindig ott volt. Ebben van is valami, de én nem a rémálmaimban előjövő 1969 decemberi marseille-i dráma (1:4) miatt bírálom Sós Károlyt, hanem a prágai 3:3 miatt. 3:1-es vezetésünknél, bő félórával a vége előtt Mészöly Kálmán helyett behozta Juhász Istvánt. Ezzel instabillá vált a védekezésünk és kiegyenlítettek a csehszlovákok. Nem Juhász Pistát bántom, csak a középhátvéd helyett támadó középpályást behozni 3:1-es vezetésnél idegenben, több mint baklövés. Ha Mészöly marad, akkor minden bizonnyal nincs Marseille, nincs „jönnek a csehszlovákok”, viszont ott vagyunk 1970-ben Mexikóban. Marseille után nem is tehetett mást Sós Károly, lemondott a kapitányi megbízatásról.

Sós Károly kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 5 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 70 %-os teljesítmény.

Hoffer József (1970-1971)

Ugyan Hoffer József ezt megelőzően a magyar ifjúsági válogatott szövetségi edzője volt 14 évig, folyton azt a jelzőt kapta, hogy újságíró, mivel az MTI sportrovat vezetője is volt. Így könnyebben ki tudták kezdeni, ismerve a magyar futball közeget, mindig az a rossz, aki most éppen ott van. Az elvárások nagyok voltak, a csapat gyengült, végül az elődjeihez híven szintén 10 meccs után mondott le, egy kiábrándító szófiai 0:3 után, Bulgária gyakorlatilag alázva verte a magyar válogatottat, ehhez akkoriban nem szokott hozzá a magyar focirajongó.

Hoffer József kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 4 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 55 %-os teljesítmény.

Illovszky Rudolf (1971-1974)

Rudi bácsi második szériája, mai divatos szóval élve keményen kezdődött. Az első meccs a Maracana-ban volt a fantasztikus világbajnok brazilok ellen, akik csikorgatták a fogaikat ellenünk, ugyanis még sosem győztek le bennünket, sőt, pontot sem szereztek. Az most sikerült, 0:0-lal úsztuk meg riói kalandot, ami világszenzáció volt és a magyar válogatott respektje nagyot emelkedett ezen 90 perc következtében. A legnagyobb feladat a müncheni olimpia megnyerése volt, ez elvárás volt, hiszen az előző két olimpiát a magyar válogatott nyerte. Nem sikerült. A Deyna-t, Lubanski-t, Gadocha-t szerepeltető lengyel válogatott nyert 2:1-re, pedig a félidőben még Várady Béla góljával vezettünk a szakadó esőben. A következő feladat a németországi VB-re való kijutás volt. Minden remekül alakult. Csak itthon a vélhetően kisebb játékerőt képviselő svédeket kellett volna legyőzni. Bicskei Bertalan első válogatottságára készült, Pazar formában védett. Viszont az edzőtáborban akadtak problémák, amelyre utólag nyugodtan foghatjuk kiesést. Juhász Péter, az Újpesti Dózsa játékosa Európa egyik, ha nem a legjobb balhátvédje volt akkoriban. A történet szerint ultiztak a fiúk a meccs előtti edzőtáborban Tatán. Juhász Péternek jó lapja volt, nem figyelt arra, hogy Rudi bácsi megérkezett. Kérdezett valamit tőle a szövetségi kapitány, amire Juhász csak azt válaszolta, hogy: „a faszom tudja”. Ezután Rudi bácsi szó nélkül kiment a szobából. A csapathirdetésnél mindenki megrökönyödésére azt a Szűcs Lajost jelölte balhátvédnek, aki még az életében nem játszott ezen a poszton. Csak annyi megjegyzést tett az összeállításra, hogy: „Juhász miért nem játszik? Juhásznak a fasza tudja”. A meccs 3:3 lett, háromból 2 gólt a balhátvéd, Juhász Péter elárvult helyéről kaptunk. Így nem jutottunk ki a ’74-es VB-re. Apró félreértés, büszkeség és sértődés miatt. Nem ismerős ez valakinek? A mai napig sem változott semmi a válogatott háza táján. Személyes vitákat, ellentéteket, sértődéseket nem tudtak rendezni, így inkább a jobb szereplést áldozták be, illetve áldozott be Illovszky mester. Sajnos. A kiesést követően még néhány előre lekötött barátságos mérkőzést lejátszott a magyar válogatott Illovszky Rudolf vezetésével. Székesfehérváron 1974. május 29-én nem csak Illovszky Rudolf búcsúzott a magyar válogatott-tól, Albert Flóriánnak is ez volt a búcsúmérkőzése.

Illovszky Rudolf második kapitányi időszaka alatt 29 mérkőzést játszott a válogatott. 12 győzelem, 9 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 57 %-os teljesítmény.

Bozsik József (1974)

Az egész ország nagy várakozással tekintett Cucu, a zseni szövetségi kapitányi kinevezéséhez. Sajnos a sors csak egy válogatott mérkőzést engedélyezett neki, azon Bécsben a sógoroktól kikaptunk 1:0-ra. Ezt követően már rendetlenkedett a szíve, ami sajnálatos korai halálát is okozta, így egy mérkőzés után egészségügyi okok miatt le kellett, hogy mondjon a posztjáról.

Bozsik József kapitányi időszaka alatt 1 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 0 %-os teljesítmény.

Moór Ede (1974-1975)

Őt nevezték ki Bozsik József után szövetségi kapitánynak. Nem volt túl hálás feladat. A tovább gyengülő válogatottól ugyanolyan jó eredményt vártak, mint a korábbi, sokkal jobb erőből álló csapattól. Hatodik mérkőzése után, amikor Bécsben az osztrákokkal 0:0-t játszottunk, menesztették. Ez nagyon megviselte, ezt követően a Tatabánya edzője lett, 1976 decemberében önkezével vetett véget életének.

Moór Ede kapitányi időszaka alatt 6 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Szőcs János (1975)

A kiváló zalaegerszegi edző megbízott szövetségi kapitányként működött. Miután egyetlen, általa irányított válogatottunk Walestől a Népstadionban EB selejtezőn 2:1-re kikapott, nem marasztalták tovább.

Szőcs János kapitányi időszaka alatt 1 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 0 %-os teljesítmény.

Baróti Lajos (1975-1978)

Lajos bácsit nem kisebb feladat várta, az 1978-as argentínai világbajnokságra kellett kivezényelni a válogatottat, két sikertelen selejtezősorozat után. A szovjetekkel és a görögökkel kerültünk egy csoportba, ennek megnyerése után még egy interkontinentális selejtezőt is nyerni kellett egy akkor még nem ismert dél-amerikai válogatott ellen, így válhatott szabaddá az út Argentínába. A szerencse az volt, hogy beérett egy új generáció. Nyilasi Tibor, Törőcsik András korosztálya. A legnagyobb feladat az volt, hogy a fiatalokat be kellett építeni a csapatba. Nyilasinak nem kellett sok, ötödik válogatottságán stílszerűen öt gólt vágott Luxemburgnak, ezután senki sem kérdőjelezte meg a fiatalok beválogatásának jogosságát. Ide tartozik még Ebedli Zoltán is, akit kebelbarátjával Törőcsik Andrással a repülőtéren csempészéssel kaptak el. Ennek mi értelme volt nem tudom, miután minden magyar focista csempészett korábban és annak idején is, és utána is, tehát tutira mehettek a vámosok, nyilván valaki jóakaró elvtársnak az utasítására. Nagy ügy nem lett belőle, de parancsba érkezett, hogy ezek ketten nem szerepelhetnek együtt a válogatottban, nyilván a cél is ez volt. Lajos bácsi elkeseredve ugyan, de Törőcsik Andrást választotta. Így a válogatottból kiszedték azt a fegyvert, amit Nyilasi, Ebedli és Törőcsik együttesen okozott az ellenfél védelmeinek. Egyszer korábban Baróti Lajos egy interjúban kijelentette:”A középpálya adott: Nyilasi, Ebedli, Zombori”. Így került be Pintér Sándor, aki mindenki helyett futott. A csapat fizikálisan erősebb lett, de az a szellemesség, amit hárman Ebedlivel nyújtottak, már jóval kevesebb lett, viszont a válogatott így is ütőképes volt. A VB-selejtezőkön idegenben egy iksz a görögökkel, vereség a szovjetektől, itthon mindkét riválisunkat vertük. Miután a görögök megtették azt a szívességet, hogy megverték a szovjeteket Görögországban, így megnyertük a csoportot és várhattuk Bolíviát az interkontinentális selejtezőn. Budapesten egy 6:0-lal, sziporkázó játékkal már az első mérkőzésen biztosítottuk a helyünket. A visszavágó csak formalitás volt, de a nagy magaslaton a visszavágót is 3:2-re megnyertük. Az Argentínába vezető út viszont rögös volt. A felkészülés alatt az adidas műfüvén megsérült Várady Béla, majd útközben lopáson kapták Törőcsik menyasszonyát és Fazekas feleségét Londonban. Ezen a morális mélyponton a VB-re nem kijutó angolok 4:1-re vertek minket, ki tudja, mi szükség volt erre a meccsre közvetlenül a VB előtt? A nyitómeccsre viszont elképesztően összekapta magát a csapat. A későbbi világbajnok, házgazda Argentína ellen hamar vezetést szereztünk Csapó Károly révén. Az argentinok szanaszét rugdosták a mieinket minden következmény nélkül. A portugál Garrido játékvezető, akinek a neve hallatán Nyilasi Tibor zsebében még mindig kinyílik a bicska, gondoskodott róla, hogy nehogy meglepetést okozzunk. Törőcsik a földhöz vágta a labdát a nagyon sokadik brutális belépő után, erre a bíró kiállította. Ezt követően Nyilasi szemei előtt nem a jótékony köd szállt le. A következő argentinba, nevezetesen Passarellába, beleszállt. Ő is megkapta a pirosat. Így is csak 2:1-re kaptunk ki, de a csapat összezuhant, kikaptunk az olaszoktól és a franciáktól is. Így végződött a legnagyobb magyar labdarúgó szövetségi kapitány pályafutása, aki még ott Argentínában benyújtotta a lemondását.

Baróti Lajos második kapitányi időszaka alatt 37 mérkőzést játszott a válogatott. 19 győzelem, 9 döntetlen, 9 vereség volt a mérleg. Ez 77 %-os remek teljesítmény.

Kovács Ferenc (1978-1979)

A világbajnokság után Baróti Lajos segítője, pályaedzője kapta a szövetségi kapitányi megbízást. A klubhűség élő szobra, Kovács Ferenc, akinek a neve összeforrt az MTK-val, nagyon nagy feladatot kapott. Egy romokban álló csapatot kellett valahogy összeszedni, miközben még itthon is az „okosok” még Törőcsiket és Nyilasit megbüntették, mert a világbajnokságon nem „szocialista emberhez” méltó módon viselkedtek. Lehet, hogy ez most nevetséges, de akkor nagyon nem volt az. A csapatot nem sikerült felrázni, tétmérkőzésen csak a Szovjetuniót sikerült itthon 2:0-ra legyőzni. Közben idegenben kikaptunk a finnektől, a görögöktől, itthon pedig csak döntetlenekre telt, így Kovács Ferenc munkáját is idő előtt megköszönték az illetékesek.

Kovács Ferenc kapitányi időszaka alatt 8 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Dr. Lakat Károly (1979-1980)

Már régen várható volt, hogy Dr. Lakat Károly szövetségi kapitány lesz egykor, még sokkal korábban. Ő a mai napig az egyetlen edző, aki magyar csapattal, a Ferencvárossal, európai kupát tudott nyerni. Finoman fogalmazva nem volt az elmúlt rendszer híve, így amikor szóba kerülhetett a neve, valamelyik elvtárs nyomban lehúzta a listáról. 59 évesen viszont a Tanár Úr valahogy bizalmat kapott. Nagyon nehéz dolga volt, a magyar labdarúgás az argentínai kudarc utáni életét élte. Nyilasi Tibor a kapitánysága alatt döntött úgy, hogy abbahagyja a labdarúgást, még szerencse, hogy később meggondolta magát. Nem is sikerült úgy a dolog, ahogy szerette volna, idő előtt megköszönték neki is a munkáját, ebben nyilván segítettek azok is, akik az első pillanattól nem látták szívesen a doktort a szövetségi kapitányi székben. Terjesztették azt, hogy nagyon szereti a hegy levét, Rizling doktornak neveztette a suttogó propaganda. Ha így is lett volna, akkor is szégyenteljes volt az eljárás azzal az edzővel, tanáremberrel, aki olyan sikert ért el magyar edzőként, magyar csapattal, megnyerte a mai Európa Ligának megfelelő Vásárvárosok Kupáját a Ferencvárossal, amit ki tudja, mikor tud majd valaki valamikor beállítani. Egyhamar biztosan nem.

Dr. Lakat Károly kapitányi időszaka alatt 6 mérkőzést játszott a válogatott. 3 győzelem, 0 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Mészöly Kálmán (1980-1983)

Lakat doktor pályaedzőjét, segítőjét, a 39 éves Mészöly Kálmánt nevezték ki a szövetségi kapitányi tisztségbe. Mészöly nagyon jó megoldásnak látszott, nem volt túl nagy korkülönbség a csapat és a kapitány között, valamint a habitusa miatt nagyon szerették a játékosai, világklasszis játékos múltja miatt pedig őszintén tisztelték. Az első mérkőzések elég vegyesen sikerültek, de az, hogy élvezte a bizalmat, kamatostul fizetett. Kivezényelte a válogatottat a spanyolországi VB-re. Akkor készült róla az a nevezetes portréfilm, ahol ugyanúgy káromkodott a kamerák és mikrofonok előtt is, mint egyébként. Ez megosztotta a futballszerető közvéleményt, de aki emiatt bármi rossz szót szólt, szól rá, az a véleményem szerint merően sznob és prűd. Összehozott egy remek válogatottat, amivel minimum a továbbjutás volt az előre meghatározott cél. Az első meccsen 10:1-re vertük Salvador csapatát, ez máig élő VB csúcs. A második mérkőzésen viszont Argentína ellen egy támadást feladó, teljesen defenzív csapatott állított össze Mészöly. Pedig nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy Maradonáék ellen bekkelve csak kikapni lehet. 4:1-re ki is kaptunk, így az argentinokat a nyitómérkőzésen 1:0-ra verő belgákat kellett volna megverni a továbbjutáshoz. Nem sikerült. Varga József góljával sokáig vezettünk, de egyenlítettek a belgák, ez viszont a repülőjegyet jelentette a csapat számára. Még egy évig élt a bizalom Mészöly irányában, de az eredmények elég vegyesek voltak. Miután 1983-ban egymás után három EB selejtezőt buktunk el az angolok, a görögök és a dánok ellen, így Mészöly Kálmán első kapitánysága is lejárt.

Mészöly Kálmán első kapitányi időszaka alatt 31 mérkőzést játszott a válogatott. 13 győzelem, 6 döntetlen, 12 vereség volt a mérleg. Ez 52 %-os teljesítmény.

Mezey György (1983-1986)

Szokás szerint Mészöly Kálmánt pályaedzője, Mezey György követte a szövetségi kapitányi poszton. Legfőbb cél a mexikói világbajnokságra való kijutás volt. A kinevezését követően nagy lendülettel vágott bele a munkába. Támaszkodott az előző válogatott stabil tagjaira, de újakat is beépített, leginkább az akkor legjobb magyar csapatra a Bp. Honvédra épített. Akkoriban új stratégiát dolgozott ki, a csapat az egész pályán letámadott, az ellenfelek nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a játékmodorral. A csapat ázsiója egyre feljebb kúszott. 1985-ben Mezeyt Európa legjobb szövetségi kapitányává választották, volt, amikor a világranglistán is az élen álltunk. Megvertük a törököket, a hollandokat, az NSZK-t, a brazilokat, Bécsben egy felejthetetlen 3:0 a Hanappi-stadionban, a meccs utolsó perceiben a magyar közönség ritmusra kiáltotta a Mexikó, Mexikó-t. Tömeghisztéria alakult ki a válogatott körül, mindenki alig várta Mexikót. 1986. június 2-án elérkezett az első mérkőzésünk a Szovjetunió ellen. 1953 novemberében volt utoljára, hogy kollektívan az egész ország akkor a rádió, most a televízió előtt ült. Ha valaki a mérkőzés kezdetekor kiment a hűtőhöz egy sörért, mint én, az nem látta az első gólt, amit kaptunk, viszont a sör felbontása után az első kortynál már a másodikat láthattuk. Néhány perc alatt a padlóra kerültünk, a szovjet válogatott játszott a ténfergő magyar játékosokkal, mint macska az egérrel. 6:0 lett a vége, amint azt mindenki tudja, ezt bánta néhány TV készülék is az országban, amelyeket a szurkolók tehetetlen dühükben az utcára hajítottak. A magyar futball történelmében a szörnyű vereségek és az ide tartozó városok nevének említésekor is a magyar focirajongókon lúdbőrözést okozó helyek száma eggyel bővült, Bern és Marseille után Irapuato is feliratkozott a sorba. Ezt követően legyőztük Kanadát 2:0-ra, de a franciáktól egy sima 3:0 keretében megkaptuk a repülőjegyet hazafelé. Sokan nyilatkoztak arról, hogy mi történhetett a csapattal. A játékosok nem tudták mi van velük, csak annyit észleltek, hogy lépni sem tudnak, ők a sikerek után vakon hittek edzőiknek, a felkészítő stábnak. Az eltelt idő után tisztult a kép, először a tésztaevés volt a fő bűnbak, de kiderült, nem ez volt a gond. Igazán az, hogy szarvashiba volt a magaslatra az alpesi magaslaton készülni, hiszen, a levegő összetétele teljesen más, mint a mexikói magaslaton. Valamint, amikor a többi csapat késő este edzett, a nappali borzasztó kánikulát kerülték, addig mi a meccs időpontjában, ottani idő szerint déli 12:00 órakor edzettünk, állítólag az ellenfelek finoman fogalmazva is megmosolyogtak minket, sajnos nekik volt igazuk. Nyilvánvaló, hogy ez merítette le a játékosokat teljesen. Elhibázott edzőtábor, elhibázott felkészülés volt a kudarc oka, ez bizony Mezey György és stábja számlájára írandó. Mezeynek és stábjának az elmúlt három évben minden bejött, bármit léptek, ha vakon is, bejött. Az a lépés, ami a VB-re való közvetlen felkészülést érinti, nagyon nem jött be, sőt végzetes hibának bizonyult. Mezey György még Mexikóban lemondott.

Mezey György első kapitányi időszaka alatt 30 mérkőzést játszott a válogatott. 18 győzelem, 5 döntetlen, 7 vereség volt a mérleg. Ez 67 %-os teljesítmény.

Komora Imre (1986)

A Bp. Honvéddal sikert sikerre halmozó olimpiai bajnok, EB bronzérmes labdarúgó, Komora Imre vette át a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját. Ebben nagy segítségére volt az, is, hogy az akkoriban kimagaslóan legjobb magyar futballista, Détári Lajos a veje volt. Komora Imrére nehezen lehet mondani, hogy a szavak embere, egy-egy interjújában a körmondatai között lámpással sem nagyon lehetett összefüggést találni. Ami a Honvédnál remekül bejött, a válogatottnál nem. Három meccset ért meg Komora, ebből egy döntetlent sikerült felmutatni. A kudarcot érő meccsek után a nyilatkozataiban csak közhelyeket tudott mondani némi hebegéssel, igazán a csapat mentségére semmi értelmeset nem tudott felhozni. Mint az előzőekben említettem, Komora nem a szavak embere, igaz a válogatottban a tetteké sem volt. Nem okozott meglepetést a menesztése, az egész ország a mágust, Verebes Józsefet követelte szövetségi kapitánynak.

Komora Imre kapitányi időszaka alatt 3 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 17 %-os teljesítmény.

Verebes József (1987)

Mindenki Verebestől várta a megváltást. A nyolcvanas évek elején a Győrrel parádézó Verebes szókimondásáról volt híres. Nem ápolt jó viszonyt a Mészöly-Mezey vonulattal, így a támadási felülete is meglehetősen nagy volt. Ugyan nagy csalódást nem okozott, játszottunk a lengyelekkel a kapitánysága idején egy 5:3-as parádés EB-selejtezőt, itt rúgta Détári élete gólját kicsivel a szögletzászló mellől a hosszú felső sarokba, de utána Lipcsében az NDK elleni meccs előtt az óriási kánikulában Verebes rövid nadrágban szállt le a repülőgépről. Ez volt olyan mérhetetlen vétek, hogy szinte azonnal eltávolították a szövetségi kapitányi posztról. Ezen az NDK-beli mérkőzésen lépett életében egyetlen egyszer pályára felnőtt válogatott mezben a tatabányai Plotár Gyula, aki elképesztő csatártehetség volt, de utána azonnal elfelejtették, ki tudja miért. Már akkor is két kézzel szórtuk ki az ablakon a tehetségeinket.

Verebes József első kapitányi időszaka alatt 4 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 62,5 %-os teljesítmény.

Garami József (1987)

Verebes után a higgadt pécsi tanárembert bízták meg a szövetségi kapitányi teendők ellátásával. Garami József hatalmas stratéga, kiváló pedagógus, valamint remek természetéből adódóan mindenkivel kiváló kapcsolatot ápolt. Így a munka és a nyugalom lett úrrá a válogatott háza táján. Az eredmények viszont ennek ellenére nem jöttek. Azonnal két vereséggel kezdett a Garami csapat, de utána a görögöket egészen pazar játékkal vertük 3:0-ra a Népstadionban, ez volt Bognár György pályafutásának legjobb, legemlékezetesebb válogatott-beli játéka, káprázatosan, szellemesen játszott, extraklasszis gólt rúgott.

Miután már az elején kikötötték, hogy Garami József csak ideiglenes jelleggel vállalja a megbízatást, így 1987 decemberében egy Ciprus elleni győzelem után ezt a megbízatást lejártnak tekintették.

Garami József kapitányi időszaka alatt 5 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Bálint László (1988)

Kevesebb, mint öt évvel az utolsó játékosként történő válogatott szereplése után Bálint Lászlót nem szövetségi kapitánnyá, hanem szakmai igazgatóvá nevezték ki. A közgazdász végzettségű Báróról, aki mindenhol, mindig úgy jelent meg, mintha a divatlapból lépett volna ki, azt gondolta az MLSZ vezetése, hogy a 76 válogatott fellépés, az első legálisan nyugati klubba szerződött játékos tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy a válogatottat irányítsa. Ez az ötlet sem volt világra szóló. A válogatott élén töltött ideje több volt, mint felejthető, tétmérkőzést nem vívott vele a csapat. Leváltása után még néhány klubnál vezető beosztást vállalt, majd kiszállt a futball vonatából, vele együtt a szakmai igazgató beosztás is megszűnt a válogatottnál, visszatért a jó öreg szövetségi kapitányi megnevezés.

Bálint László szakmai igazgatói ténykedése alatt 6 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Mezey György (1988)

Bálint László eltávolítása után visszatért a mexikói kudarcot feledvén Mezey György. Akkor még mindenki értetlenül állt, mi történhetett Mexikóban, mi lehetett az érthetetlen gyenge produkció oka, hiszen előtte végigvertük a világot príma játékkal. Mezey hozzáfogott második szövetségi kapitányi megbízatásához, ami lényegesen gyengébbre sikerült, mint az előző. Az 1990-es olaszországi VB-re szerette volna kivezényelni a válogatottat. Néhány barátságos mérkőzéssel melegített a csapat a VB-selejtezőkre. Az első VB-selejtezőn sokkoló 3:0-s vereséget szenvedtünk Athénban a görögöktől, majd a Népstadionban egy kiábrándító 2:2 Máltával. Ez volt Mezey György hattyúdala a magyar válogatottnál.

Mezey György második kapitányi időszaka alatt 5 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 60 %-os teljesítmény.

Bicskei Bertalan (1989)

A VB-selejtezők közepette jó megoldásnak tűnt a Moszkvában 1985-ben utánpótlás Európa bajnok magyar labdarúgó válogatott szövetségi edzőjét kinevezni a felnőttekhez. Bicskei sem tudott csodát tenni. A válogatottnak semmi esélye nem volt kijutni az olaszországi VB-re. Voltak jobb pillanatok, de az utolsó VB selejtezőn Spanyolországban kilátástalan játékkal 4:0-ra kikaptunk, ezt követően Bicskeinek is megköszönték a munkáját.

Bicskei Bertalan első kapitányi időszaka alatt 9 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 44 %-os teljesítmény.

Mészöly Kálmán (1990-1991)

Bicskei után visszatért a „Kazinczy-díjas”, ahogy a közvélemény hívta a már az előzőekben említett portréfilm kapcsán Mészöly Kálmánt. A Szőke Sziklára volt szükség, hogy kissé felrázza azt a posványt, ami abban az időben jellemezte labdarúgásunkat. Ne felejtsük, akkor még a sikerek élénken éltek a szurkolók emlékezetében és nagy fájdalommal látták azt, hogy labdarúgásunk olyan mélyre süllyed, hogy már egy Málta szintű válogatottat sem sikerül még a Népstadionban sem legyőzni. Mészöly sok barátságos mérkőzést kötött le, ezeken váltakozó teljesítményt nyújtottunk, de némi javulás látszott. Így futottunk neki az EB selejtezőknek. Itt már látszott, hogy hiába a javulás, a csapatnak jottányi esélye sincs kijutni a soron következő Európa bajnokságra. Zsinórban három mérkőzésen kikaptunk. Szovjetuniótól, Olaszországtól és Írországtól, ebből kettő EB selejtező volt. Így utaztunk, immár tét nélkül az utolsó EB selejtezőnkre a Szovjetunió ellen Moszkvába. Már mindenki tudta, hogy a következő válogatott mérkőzésen nem Mészöly Kálmán irányítja a csapatot. A csapat kitett magáért, 2:2-es döntetlent ért el, a repülőgépen hazafelé sírva búcsúzott a válogatott szövetségi kapitányától.

Mészöly Kálmán második kapitányi időszaka alatt 18 mérkőzést játszott a válogatott. 8 győzelem, 3 döntetlen, 7 vereség volt a mérleg. Ez 53 %-os teljesítmény.

Glázer Róbert (1991)

Átmenetileg Mészöly pályaedzője lett megbízva a szövetségi kapitányi teendőkkel. A politikával is kacérkodó Glázer, miután nem sikerült a rendszerváltás idején parlamenti mandátumot szerezni, visszatért a foci világába. Négy mérkőzés adatott neki, gyakorlatilag tiszta bukta volt az egész, ahol bravúr kellett volna, ott kikaptunk, ahol a papírforma szerint győznünk kellett volna, csak izzadtságszagú döntetlen volt az eredmény. 1:1-re játszottunk azzal a Salvadorral, akiket kilenc évvel korábban a spanyolországi VB-n még 10:1-re aláztunk, és nem Salvador lett jobb, mi lettünk ennyivel rosszabbak. Várható volt, hogy Glázer csak szükségmegoldás, lázasan keresett az MLSZ vezetése olyat, akinek neve van a futball világában, aki képes a válogatottunkat valamelyest felrázni, mert a futballunk színvonala közelített a bányabéka ülepéhez.

Glázer Róbert kapitányi időszaka alatt 4 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 25 %-os teljesítmény.

Jenei Imre (1992-1993)

Az erdélyi magyar Jenei Imre igazi nagy igazolásnak tűnt. BEK-et nyert a Steaua Bucuresti csapatával, román szövetségi kapitány is volt, világszerte elismert, ünnepelt szakember. Azon kevés romániai magyar közé tartozott Jenei, akit a románok is megsüvegeltek és tisztelték, tisztelik a mai napig is. Egy erdélyi magyar nem utasíthatja vissza a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját, más jár a lelkében, amikor romániai magyarként hallja a magyar himnuszt nem ellenfélként, ezt mi igazán nem tudjuk, nem érthetjük, csak sejthetjük, hogy így van. Csak, nem tudta hová jön. Teljesen más taktikát igyekezett megtanítani a magyarokkal, ez az itteni játékosoknak merőben szokatlan volt. Nem engedte például felívelgetni a labdát, a kapus hosszan nem rúghatta ki, a földön kellett volna rövid, pontos passzokkal felhozni. Ez elméletben nagyon rendben volt, csak a magyar játékosok nem voltak annyira képzettek, hogy ezt a taktikát rendesen végre tudják hajtani, gyakorlatilag így megtartani sem tudták igazából a labdát, ez azt jelentette, hogy már a saját térfelünkön elvesztettük, ez viszont az óbudai jósnők szerint sem vezet sok jóra. Jenei valamelyest felrázta a magyar futballt, de miután az 1994-es egyesült államok-beli VB-re nem sikerült kivezetni a válogatottat, kikaptunk itthon a görögöktől, megunta a szélmalomharcot és lemondott.

Jenei Imre kapitányi időszaka alatt 14 mérkőzést játszott a válogatott. 6 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség volt a mérleg. Ez 57 %-os teljesítmény.

Puskás Ferenc (1993)

Puskás Ferenc akkor már itthon élt, a magyar válogatott utazó nagyköveteként járta a világot a csapattal együtt, ő szállt ki először a repülőgépből. Neki köszönhető, hogy bárhová utazott akkoriban a csapat, tömegek, a média fokozott figyelemmel várta. Jenei nagy név volt a szakmában, akkor kellene egy másik, adta magát a dolog, már csak az Öcsi bácsit kellett befírolni. Edzőkent is nagyon sikeres volt, a Panathinaikos-t BEK döntőig vezette. Görögországban, és a világ számtalan helyén, mint azt a Puskás – Hungary filmből tudhatjuk, istenként tisztelték. Az egész világgal nagyon jóban volt, önzetlen, remek természete miatt mindenhol tömegesen voltak barátai. Az, hogy bevállalta a szövetségi kapitányi posztot, az is a kiváló emberi mivoltát fémjelzi, pontosan tudta mire vállalkozik, hiszen együtt élt a csapattal. Nem törődött a saját nimbuszával, igaz ez soha életében nem foglalkoztatta, haláláig az a kispesti vagány maradt, aki a haverjaival elkezdett focizni a grundon, majd a szomszédos Kispesti AC pályán. Ezzel a játékos anyaggal ő sem tudott csodát tenni, négy mérkőzésre korlátozódott a tevékenysége. Ezalatt egy meccset sikerült nyerni, Írországban 0:2-es félidő után 4:2-re sikerült fordítani, Hamar István a félidőben szállt be, rúgott két gólt, neki nyilván ez volt élete meccse a válogatottban.

Puskás Ferenc kapitányi időszaka alatt 4 mérkőzést játszott a válogatott. 1 győzelem, 0 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 25 %-os teljesítmény.

Verebes József (1993-1994)

Puskás Ferenc után ismét elővették Verebes Józsefet, akit a mondvacsinált rövid nadrágos ügy miatt csináltak ki, erről már volt szó az előzőekben. Igaz, akkor már teljes gőzzel a rendszerváltás rózsaszín köde borította el a fejeket. Senkit nem érdekelt Hobo figyelmeztetése: „Másik Magyarország, félek tőled”. Ami néhány évvel ezelőtt történt, az mind rossz volt, ami meg akkor, az minden csodálatos. Ma már tudjuk, hogy ez mennyire nem volt igaz. Verebes Józsefet viszont nem érdekelte a politika, szokása szerint elhitette a játékosokkal, hogy ők a világ legjobbjai, majd tőlünk lényegesen jobb válogatottakkal kötött le barátságos meccseket, a már bukott VB selejtező maradék két mérkőzésével nem foglalkozott. Pszichésen lehet, hogy hatott valamennyire a játékosokra, de a játéktudásukat nem tudta varázsló módjára feljavítani. Ez azt jelentette, hogy fél Európa önbizalom növelő mérkőzéseken vert minket cipóra. 1994 nyarán egy hollandiai 1:7, majd egy belgiumi 1:3 után Verebes mesternek megköszönték a szolgálatait.

Verebes József második kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 1 győzelem, 2 döntetlen, 7 vereség volt a mérleg. Ez 20 %-os teljesítmény.

Mészöly Kámán (1994-1995)

Ha Verebesnek nem ment, jöjjön az ellenpólus, a Szőke Szikla harmadszor, gondolták az illetékesek. Nem tudom mennyi kedve volt Mészöly Kálmánnak átvenni ezt a romhalmazt, de becsületére váljon, legalább megpróbálta. Úgy gondolta, hogy ő annyit kapott a magyar futballtól, hogy a tartozását felé még nem egyenlítette ki. Bemelegített egy a törökök elleni 2:2-vel, majd egy németek elleni 0:0-val. Igaz itthon volt mindkét meccs, de legalább nem kaptunk ki, ez is újdonság volt. Aztán jöttek az EB selejtezők. Teljes bukta, egy eredmény kifutott, 1:0-ra megvertük a svédeket itthon, de kikaptunk Izlandtól, Izraeltől, a törököktől és Svájctól. Reykjavik-ban, az izlandiak elleni meccsen közel lehetett a zajmikrofon a magyar kispadhoz, így ismét lehetett hallani Mészöly Kálmán taktikai utasításait a magyar szódás kocsis szótár legcifrább elemeivel bővítve. Knézy Jenő üzent a félidőben: „Szóljatok a Kálmánnak, hogy minden behallatszik a mikrofonba, amit mond”, így a második félidőben ezt már nem élvezhettük, pedig szórakoztatóbb volt, mint a meccs. A magyar labdarúgás soha nem látott mélységbe zuhant, a pokol legmélyebb bugyrába, ahol legfeljebb Málta, Ciprus, San Marino képességű együttesekkel léphettünk pályára papíron esélyesként.

Mészöly Kálmán harmadik kapitányi időszaka alatt 11 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség volt a mérleg. Ez 20 %-os teljesítmény.

Csank János (1996-1997)

Egy nyugodt hangú, nem kapkodó, a játékosaival nem bizalmaskodó, konzekvensen magázódó szakembert neveztek ki szövetségi kapitánynak. Csank János többször bizonyított, teljesen leírt játékosokat gyűjtött össze a Vác FC-Samsung csapatához és azokkal bajnokságot nyert, kétszer hajszállal lett második. Adva volt a feladat, megkísérelni a lehetetlent, kivívni valahogy a franciaországi világbajnokságra a kijutást, bár erre kevesebb esély volt a selejtezők indulásakor, mint prérifarkasnak az X-Faktor győzelméhez. Szisztematikus munkával kiemelte a csapatot a posványból, önbizalmat adott nekik, elhitette velük, hogy nem ők a legkutyábbak az egész futballvilágban, ahogy ezt a magyar közvélemény fájdalmas arccal legyintve állította. Kedvező sorsolást kaptunk, Norvégia, Svájc, Finnország és Azerbajdzsán csapataival kerültünk egy selejtező csoportba. Szerencsés körülmények között, de leginkább elképesztő mázlival, a finnországi néhány perces hosszabbításban egy finn felszabadítás után a védő lábáról visszapattant a labda a finn kapuba, ezzel a góllal sikerült Norvégia mögött a második helyen végezni és ez pótselejtezőt ért. A jugoszlávok vártak ránk. Az Üllői úton, a Fradi pályán beleszaladtunk egy 7:1-es vereségbe, majd másfél héttel később Belgrádban egy sima 5:0-ba. Itt már semmi sem segített, a tudásbeli különbség kijött, macska-egér harcot hozott mindkét meccs.

Ezt követően Csank mester lemondott. Akkor még ő sem sejtette, hogy ez követően még 2012-ben is azt mondhatjuk, ilyen közel a magyar labdarúgó válogatott világversenyre való kijutáshoz nem állt. Ebből következik az, hogy az eredmény, amit Csank János ezzel a játéktudású csapattal elért, az mindenképpen sikertörténet, remek munkával sokkal többet hozott ki belőlük, mint ami bennük volt, de a csúnya befejezés miatt ezt sokan elfelejtik, pedig manapság is lehetne emlékezni erre.

Csank János kapitányi időszaka alatt 16 mérkőzést játszott a válogatott. 6 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 44 %-os teljesítmény.

Bicskei Bertalan (1998-2001)

Bicskei Bertalan már egy morálisan más csapatot kapott, mint Csank János. A pótselejtező kudarcában szereplő idősebb játékosokról lemondott, és bátran nyúlt a fiatalokhoz. Első mérkőzésén egy remek találkozón Bécsben 3:2-re vertük az osztrákokat, akkor debütált egy fiatal, tehetséges szombathelyi kapus Király Gábor. Pazarul védett, tizenegyest hárított, ezzel megalapozta hosszú, a magyar válogatottban és az európai klubfutballban is dicséretes karrierjét. Bicskeivel jöttek a régen várt eredmények, igaz ezek gyengébb játékerőt képviselő válogatottak ellen, de a sikerre, győzelemre szomjas magyar futballszurkolónak már ez is elég volt a boldogsághoz. Sajnos az EB selejtezők mutatták meg a csapatunk igazi erejét, vagy nem erejét, Kikaptunk Portugáliától, Romániától, Szlovákiától, így a 2000-ben a belga-holland közös rendezésű Európa bajnokságra nem jutottunk ki. Azonban a bizalom tovább élt Bicskei felé, vele kezdhettük meg a 2002-es Japán-Dél-Korea közös rendezésű világbajnokságra a selejtezőket. Itt viszont már nem jöttek az eredmények. Volt egy kifutott eredmény, Kaunasban, Litvániában 6:1-re nyertünk, többek között az áldott emlékű Fehér Miki mesterhármasával. Itthon viszont már csak 1:1-re futotta ellenük. Aztán kikaptunk a románoktól, majd a grúzoktól. Ez pecsételte meg Bicskei Bertalan második kapitányságát. Az mindenképpen említést érdemel, hogy egy kapitányság alatt az elmúlt 50 évben egyedül Baróti Lajos vezette több mérkőzésen a válogatottat. Lajos bácsi kétszer is.

Bicskei Bertalan második kapitányi időszaka alatt 36 mérkőzést játszott a válogatott. 13 győzelem, 15 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 57 %-os remek teljesítmény.

Gellei Imre (2001-2003)

Bicskei után ismét egy csendes, halk szavú, a közös munkában hívő szakember vette át a csapatot. A tét nélküli VB-selejtezőket már az ő irányításával játszotta a válogatott. Itthon kikaptunk a románoktól, majd 1:0-ra Parma-ban az olaszoktól. Váltakozó eredményekkel melegítettünk a soron következő EB selejtezőkre, amelyek már Portugáliába irányítottak volna minket. Itt viszont ismét elbuktunk. Ugyan San Marino-nak két meccsen nyolc gólt rúgtunk, de édeskevés volt az üdvösséghez. A san-marino-i 5:0 után zsinórban kikaptunk idegenben a szlovénoktól és a lettektől, itthon a lengyelektől és az észtektől. Ez már sok volt, Gelleinek is megköszönték az eddigi tevékenységet.

Gellei Imre kapitányi időszaka alatt 23 mérkőzést játszott a válogatott. 8 győzelem, 3 döntetlen, 12 vereség volt a mérleg. Ez 41 %-os teljesítmény.

Lothar Matthäus (2004-2005)

Nagy titkolózás volt az MLSZ háza táján. Kellő csinnadrattával jelentették be, hogy a német világbajnok, világklasszis játékos Lothar Matthäus lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Igazából nem tudom, hogy mit vártak tőle, edzőként még különösebb eredményt nem mutatott fel, azt viszont mindenki tudja, hogy aki jó játékos volt, nem feltétlenül válik jó edző is belőle. Ha végigtekintünk az elmúlt ötven év szövetségi kapitányain, láthatjuk, hogy Puskás Ferenc és Mészöly Kálmán kivételével említésre méltó labdarúgó karrierje senkinek sem volt, de ha a világ labdarúgását nézzük, Mario Jorge Lobo Zagallo, Giovanni Trapattoni és Franz Beckenbauer kivételével igazából a nemzeti válogatottaknál nagyon sikeresen és eredményesen dolgozó trénerek közül senkinek sem volt világra szóló futballista karrierje. Matthäus-nak kiváló PR-t biztosított az MLSZ. Az ország egyik fele nagy várakozással, a másik szkeptikusan várta a jövőt. Kiváló kapcsolatai révén olyan válogatottakat hozott Magyarországra, amelyek egyébként biztosan nem jöttek volna hozzánk, vagy csak olyan nagy pénzért, amit nem tudtunk volna megfizetni. Igaz kikaptunk tőlük, de anyagilag biztosan megérte, a brazilok és az argentinok megtöltötték a már Puskás Ferenc nevét viselő stadiont. Ellenünk volt akkor először válogatott Lionel Messi, egészen kettő és fél percig, miután pofán csapta a lendítő karjával Vanczák Vilit, a szigorú német fogorvos, Markus Merk kiállította. Matthäus nagy szavakat használt, ígérte, hogy kijuttatja a magyar válogatottat a 2006-os németországi világbajnokságra. Ez a kijelentés természetesen minden realitást nélkülözött, de akartunk hinni neki és a remény hal meg utoljára. Két év alatt lejátszott 28 válogatott mérkőzést, igen csak sűrűre szabta a programot. A VB-selejtezők úgy alakultak, ahogy általában az elmúlt tizennyolc évben. Svédország, Horvátország és Bulgária kemény diónak bizonyult, partiban csak Izlanddal tudtunk lenni, pontosan az előzetes papírforma szerint. A VB búcsú után még Matthäus-szal kikaptunk a görögöktől Athénban, majd előre lekötött két meccset még le kellett játszanunk az Egyesült Államokban, állítólag gimnáziumi futballpályákon voltak a „nagy” derbik. Mexikótól kikaptunk, viszont elmondhatjuk magunkról, hogy 100 %-os a mérlegünk Antigua & Barbuda ellen, őket sikerült 3:0-ra legyőzni. Ezt követően Matthäus leköszönt. Nem tudni, hogy az MLSZ szólt-e neki, hogy ennyi volt, ezt nem igazán hiszem, egyesek nagyon szerettek a még mindig tartó fényében sütkérezni, inkább az lehetett az ok, hogy a szerb felesége, aki egy divatcég budapesti képviselője volt, máshol kapott megbízatást. Így Lotharnak már nem volt olyan kényelmes a magyar állás.

Lothar Matthäus kapitányi időszaka alatt 28 mérkőzést játszott a válogatott. 11 győzelem, 3 döntetlen, 14 vereség volt a mérleg. Ez 45 %-os teljesítmény.

Bozsik Péter (2006)

Matthäus után a Zalaegerszeggel bajnok, a BL selejtezőben a Manchester United-et Budapesten verő Bozsik Péterre esett a választás. Biztosan eszébe jutott Bozsik Péternek, hogy a világhírű édesapjának a betegsége miatt csak egy mérkőzés jutott szövetségi kapitányként, most a fia harminckét évvel később helyette is bizonyíthat. Igen ám, csak az 1974-es játékos anyagot össze sem lehet hasonlítani a 2006-ossal. Barátságos mérkőzéseken jól kezdtünk, megvertük Új-Zélandot és Graz-ban az osztrákokat, az angoloktól ki lehet kapni Manchester-ben, ezt senki nem rótta fel neki. Kiábrándító játékkal itthon kikaptunk a norvégoktól, majd Zenicán 3:1-re vertük Bosznia-Hercegovinát. Ez már napjainkban nem sikerülhetne, gondoljunk bele, hogy hat év alatt mit fejlődött a bosnyák labdarúgás és mit a miénk. Ezzel el is lőttük a puskaporunkat. Itthon vereség a törököktől, majd általános megdöbbenésre Vallettában is zakó Máltától. Ez már kiverte a biztosítékot, Bozsiknak mennie kellett.

Bozsik Péter kapitányi időszaka alatt 7 mérkőzést játszott a válogatott. 3 győzelem, 0 döntetlen, 4 vereség volt a mérleg. Ez 43 %-os teljesítmény.

Várhidi Péter (2006-2008)

Várhidit ideiglenesen nevezték ki, először csak egy mérkőzésre szövetségi kapitánynak, amíg Bozsik utódját megtalálják. Várhidi Péter, mint az U-19 válogatott szövetségi edzője, az egy mérkőzésére összeállított egy nagyon fiatal magyar válogatottat. Kanadát megvertük 1:0-ra, ezt követően a megbízását két évvel meghosszabbították. Az EB selejtezők most sem sikerültek. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fiatal válogatottunk Isztambulban remekül helytállt a törökök ellen. De a bírói nyomáshoz még kevés volt a rutin. 0:0-nál Gerát letarolta a török kapus, de 11-es és piros lap helyett a skót bíró Gerát állította ki műesésért második sárga lappal. Emre Belözoglu még a második félidő elején beletérdelt a kapusunk Fülöp Márton halántékába, innen Fülöp Marci semmire sem emlékezett, hogy mi történt a pályán, pedig kapott még egy gólt is Gera kiállítása után, a helyére becserélt Balogh János valószínűleg egyetlen válogatottsága alatt viszont máris kapott egyet, majd még a 94. percben is beügyetlenkedett egy öngólt. Ezek is közrejátszottak a kudarcainkban. Az MLSZ már tárgyalásokat folytatott külföldi szakemberekkel, ez nyílt titok volt, napi téma volt a sportsajtóban. Várhidi Péter mindenképpen elismerést érdemel a tevékenységéért, sok későbbi, még mindig fiatal játékos szerzett nála rutint a válogatottban. Ez pedig remélhetőleg kamatozik. Miután szerződést bontottak Várhidivel, már borítékolható volt az újabb nagy csinnadrattás bejelentés, ami az újabb külföldi szakember érkezését sejtette.

Várhidi Péter kapitányi időszaka alatt 16 mérkőzést játszott a válogatott. 7 győzelem, 1 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 47 %-os teljesítmény.

Erwin Koeman (2

Kikaptunk a hollandoktól ismét. A baj nem igazán az, hogy elment ez a mérkőzés, hanem az, hogy hogyan. Már az Andorra elleni meccsen látható volt, hogy mennyire rossz a védelmünk. Ez a mai estén hatványozottan igaz volt. Azt se felejtsük el, hogy bármit is mond bárki, ez a holland válogatott nem a világbajnoki ezüstérmes társulat, hanem egy nagyon fiatal, épülő válogatott, amely a törököktől kis híján kikapott odahaza néhány nappal ezelőtt, csak jókora szerencse mentette meg őket a blamázstól, akkor is, ha végül mégis ők nyertek 2 – 0 - ra.

Az viszont nyilvánvaló, hogy összeállítási hibák is közrejátszottak a mai vereségünkben. Kielemeztük, hogy a magyar válogatott Achilles-sarka a bal oldali védekezés. Én igazából nem tudom, hogy kinek az eszement ötlete volt Elek Ákost balhátvédben játszatni. Elek Ákos egy remek védekező középpályás, egy szűrő, de, hogy a kissé lassú és darabos játékost állítsa a szövetségi kapitány balhátvéd pozícióba a kisebb termetű, villámgyors, alacsony súlypontú holland támadókkal szemben az több, mint baklövés volt. Nyilván Louis van Gaal és csapata kielemezte, hogy erre érdemes támadni. Ez már a harmadik percben kamatozott. Gond nélkül beadtak egy labdát, amit a bámészkodó belső védők között simán be lehetett fejelni. Körülbelül ez volt igaz a második kapott gólunknál is. Közel-távol egy védő sem volt, a holland játékos úgy csúsztathatott Bogdán kapujába, ezt a fenti képen remekül lehet látni a játékos a 11-es pontnál van ennyire egyedül. A harmadik gólnál Elek gólpasszt adott az ellenfélnek, úgy fejelte középre a labdát, amiért a serdülő kettőben is csere és üvöltözés jár, ezen még a holland ifjú is elcsodálkozott, majd higgadtan belőtte a harmadikat. A negyedik meg adta magát. Az egész védelmünk közelről nézte, ahogy a gyorsan elvégzett szabadrúgás után ajtó-ablak helyzetben bepasszolja az üres kapuba Huntelaar a negyediket. A mi 11-esünk olyan volt, amit elsősorban Gera rutinjának köszönhetünk, kár sírni a másodikért, ami egy kezezés után lett volna. Az is véleményes volt, az első is, örüljünk, hogy egyet kaptunk belőlük.

Nagyon sok hibával játszottunk előre is. Alig jutottunk el az ellenfél kapujához, rengeteg átadási hibánk volt a középpályán is, az előreívelések pedig abszolút reménytelenek voltak. A hollandok támadtak, jöttek előre folyamatosan, mi a középpályán, sokszor azonnal eladtuk a labdát, alig volt nálunk. Csupán az a néhány helyzet maradt meg bennem 3 – 1-nél, amikor Priskin a kapus kezéhez pörgetett kecsegtető helyzetben, valamint az azt követő szögletből a megpattanó Hajnal lövés.  A középpálya körülményes volt, Priskin egyedül vergődött elől, sokszor szabálytalankodott. A csapatban érezhető volt a nagy akarás, de ez kevés. Ma bebizonyosodott, hogy nem sokkal járunk előrébb, mint Koeman-nal, amikor a portugálok ellen itthon 1 – 0-ás portugál vezetésnél úgy bekkeltünk, hogy ne kapjunk ki jobban.

Értékeljük a játékosainkat:

Bogdán Ádám egyik gólért sem hibáztatható, de az egész mérkőzésen egyetlen bravúrja sem volt időnként látszott, hogy bizonytalan.

Vanczák Vilmos tulajdonképpen csak szabálytalanul tudta szerelni a támadókat, simán átjátszották többször.

Lipták Zoltán az egész mérkőzésen bizonytalan volt, egy jó mentése volt viszont, azzal minden bizonnyal góltól mentette meg a csapatot.

Juhász Roland volt a rendkívül gyenge védelem legjobbja, de egyedül nem tudta feltartóztatni a holland rohamokat.

Elek Ákos balhátvéd játéka katasztrófa volt az egyébként is katasztrofális védelmünkben, de alapból nem őt hibáztatom, hanem azt, aki odaállította. Ezzel az erővel Bogdán is lehetett volna középcsatár, úgyis jó magas, és akkor Király véd.

Varga József ma is hozta magát, végig rakkolta az egész meccset, rá panasz nem lehet, amit tud, azt hozta.

Korcsmár Zsolt néhány jó belépéssel vetette magát észre. Meggyőződésem, hogy neki kellett volna belső védőt játszani Lipták helyett, és akkor Elek lett volna a másik szűrő középpályás és Halmosi a balhátvéd.

Gera Zoltán hajtott, megtett mindent, róla kaptunk 11-est, rá nem igazán lehet panasz.

Koman Vladimir nem játszott jól. Majdnem gólpasszt adott az egyik hollandnak, megakadtak rajta a támadások, szinte mindig szerelték, nem nagyon tudta a labdáit megjátszani. Cseréje jogos volt.

Dzsudzsák Balázsra nem lehetett panasz, végighajtotta a meccset, elkeseredetten próbálkozott, de miután szinte semmi segítsége nem volt, így hamvába haltak a próbálkozásai. Magabiztosan értékesítette a 11-est.

Priskin Tamás elveszett egyedül a holland védelemben, egy helyzete volt, de azt elbénázta.

Hajnal Tamás félidőben szállt be Koman Vladimir helyett. A „szokásos” válogatottbeli produkcióját nyújtotta. Gyenge volt, mint mindig címeres mezben. Az ő játéka hatalmas kérdőjel változatlanul.

Gyurcsó Ádám Elek Ákos helyett szállt be, néhány lendületes támadást vezetett jobb oldalon, de az utolsó passzok itt sem sikerültek.

Németh Krisztián ismét eggyel növelte válogatottságainak a számát. Eddigi 9 válogatott mérkőzésén 265 percet játszott. Egy mérkőzés volt csak, amikor végig a pályán volt, Serravalle-ban San Marino ellen. Átlag valamivel több, mint 28 perc játékkal, úgy hogy egyszer 90 perc volt, nem lehet bizonyítani.

Sajnos meg kell állapítanom, hogy a válogatottunk szerethető, de a képességei, valamint a szövetségi kapitány szakmai baklövései következtében, ha valami gyökeres változás nem jön, esélyünk sem lesz kijutni Brazíliába. Sőt megkockáztatom, sem a románok, sem a törökök ellen sem lesz sok sanszunk. Azonnal tárgyalni kell Huszti Szabolccsal a visszatérésről, valamint szívesen látnám a keretben Tőzsér Dánielt is. Össze kell hangolni a védelmet, lehet tanulni Paulo Sousától, aki ezt mesterfokon elérte a Videotonnál. Semmi helye nincs a továbbiakban a puffogásnak, a büszkeségnek, a lehető legjobb válogatott keretet kell behívni, benne Husztival, Tőzsérrel, talán Gruborovics is megérne egy próbát. Ez viszont már nem kérés, hanem elvárás és követelés a futballszerető magyar társadalom nevében a szövetségi kapitány felé. A közönség ma is bebizonyította, hogy vereség esetén is a csapat mellett áll. Most a szövetségi kapitányon a sor, hogy a lehető legjobb keretet és abból a legjobb csapatot állítsa össze. Ha ezt büszkeségből nem tudja megtenni, vélt, vagy valós problémákat nem képes megoldani és kezelni, akkor fel kell állni és átadni annak a helyet, aki erre képes és a válogatott csapat érdekében hajlandó megalázkodni és az arcából visszavenni.

HAJRÁ MAGYAROK!!!!