Ma este a festői Pireneusokban, Andorra la Vella-ban, az Estadio Comunal-ban, azaz a Közösségi Stadionban játszották le a futballtörténelem első felnőtt válogatott mérkőzését Andorra és Magyarország között. Ez egyben világbajnoki selejtező is volt, a 2014-es brazíliai VB-re való kijutásért léptek pályára a csapatok. Miután 1986 óta a magyar válogatott nem tudott túljutni a selejtezőkön, mindig izgatottan várjuk, hátha most sikerül.

Felnőtt egy generáció anélkül, hogy látta volna világbajnokságon szerepelni a mieinket. Pedig annak idején nélkülünk nem nagyon volt világbajnokság. Nemzeti tragédia volt az 1970-es mexikói VB-ről való kipottyanásunk, akkor volt a marseille-i dráma, 1-4 a csehszlovákok ellen, majd négy évvel később itthon kellett volna győznünk a svédek ellen az 1974-es VB-ért, az volt a 3-3, szegény Bicskei Berci egyetlen válogatottsága és az az Edström fejes, ami a rémálmainkban néha előjön. Legalábbis az én futballszerető korosztályomnak.

Térjünk vissza a ma estéhez. 5 - 0 arányban nyert a magyar válogatott és ez nagyon örömteli esemény. Ellenben azt sem lehet elhallgatni, hogy ennek az andorrai válogatottnak a játékereje nem ér fel a Duna TV-n délután látott NB II-es Ferencváros II – Kazincbarcika mérkőzés egyik csapatának a játékerejével sem.

Egyre azonban nem számítottunk. Az andorrai válogatott kisebb játékerejét alattomos durvaságokkal igyekezett kompenzálni. Csupán a nagy szerencsének köszönhetjük, hogy senki sem sérült meg komolyabban ezen a mérkőzésen, legalábbis nagyon remélem, hogy így van. A bosnyák játékvezető sem fogta meg időben a durvaságokat, ennek köszönhető Vales kiállítása is, igaz a Juhász Roland ellen elkövetett alattomos gyomorszájas ütésért egyből piros járt volna, nem sárga. Egészében közepes alá teljesítményt nyújtott a bíró, Szalai Ádám teljesen szabályos gólját nem adta meg a harmadik percben, későn fogta meg a durvaságokat, valamint nagyon sok apróbb hibája volt a mezőnyben is, fordított ítéletekkel tarkítva.

A játékvezető finoman fogalmazva nem nyújtott felejthetetlen teljesítményt a mérkőzésen, de ezt is mélyen alulmúlta Menczer Tamás ma esti kommentálása. Az Izrael elleni mérkőzés utáni posztomban már feltettem vele kapcsolatban egy kérdést, hogy megtiltotta-e a főnöke, hogy bírálja a bírót, ha nekünk téved. Ma este rájöttem, nem. Menczer Tamás nincsen tisztában a labdarúgás alapvető szabályaival, valamint a magyar játékosokból is bosszantóan felkészületlen. Szalai Ádám meg nem adott góljánál azt mondta, les volt Szalai előbb volt a két védőnél. Innen súgom meg neki, hogy miután a gyep csíkozásából jól lehetett látni, a labda Gera lábán a rúgás pillanatában jóval előbb volt, így szó sem lehetett lesről. Itt ugyanis a labda vonala számít, az pedig ez esetben a dombon ülő kutyát nem érdekli, hogy Szalai előbb volt-e mint a védők. A másik okossága azzal volt kapcsolatban, amikor az andorrai játékos aláfeküdt Komannak, aki így magasan a levegőbe repült és a hátával, derekával, csípőjével csapódott a gyepbe. Menczer Tamás megtekintette a visszajátszást, majd közölte, hogy az eset nem volt szabálytalan. Az volt, sőt sárga lapot érően volt az, igaz a derék bosnyáknál a sárga elmaradt. Aki kommentátorként szerepelhet a magyar labdarúgó válogatott mérkőzésein, bár lehet, hogy én vagyok túl igényes egy Vitray, Knézy, Faragó, Hajdú, Gundel Takács után, az legalább a játékosokhoz tartozó adatokkal jó lenne, ha tisztában lenne. Akkor valószínűleg nem mondhatnám azt, hogy a magyar válogatott játékosaival kapcsolatos tájékozatlansága felháborító. Ezúton tájékoztatom Menczer urat, hogy Dzsudzsák Balázs nem a Lokomotiv Moszkva, hanem a Dinamo Moszkva, Lipták Zoltán pedig már nem az Újpest, hanem a Győri ETO játékosa. Talán ezek minimális ismerete elvárható lenne a magyar futballválogatott mérkőzésének kommentátorától. Most pedig kezdjük a játékosok egyenkénti értékelését.

Bogdán Ádámnál látszik, hogy megkezdődött a bajnokság. Nem sok dolgát hibátlanul látta el, látszott rajta a magabiztosság. Érezhető volt, hogy ma este nem kap gólt.

Vanczák Vilmos kiválóan játszott. Gyakori felfutásai kivétel nélkül veszélyesek voltak, a második gólunk előtt őt buktatták 11-est érően, majd a harmadik gólunk előtt ő varázsolta Szalai Ádám fejére a labdát.

Lipták Zoltán eleinte kissé bizonytalan volt néhány labdát eladott, de a második félidőre feljavult a játéka, pazar gólpasszt adott Priskinnek a negyedik gólunk előtt.

Juhász Roland játéka nagyon sokat javult az izraeli mérkőzés óta, igaz volt honnan. Megadta a mérkőzés alaphangját a fejesgóljával. Remélem, hamarosan teljesen visszatér önmagához, azt az igényes, kiváló játékot nyújtja a következő mérkőzéseken, amit megszoktunk tőle. Látható, hogy még nem 100%-os, de a javulás számottevő. Gólja a lelkének olyan lehetett, mint éhezőnek egy falat kenyér. Csak így tovább!

Laczkó Zsolt véleményem szerint továbbra is a leggyengébb láncszem a csapatban. Igaz, lőtt egy kapufát, kis szerencsével nagy gól lehetett volna, de a gond nem ez. Az ő gyengébb játéka miatt féloldalas a csapat, így Dzsudzsákhoz is ritkábban jut el a labda, mert inkább a jobb oldalt erőltetjük. Halmosi balhátvéd játékán is el lehetne gondolkozni, vagy időszerű lehetne behívni erre a posztra Korhut Mihályt. Van még egy harmadik alternatívám is, ami az első lenne igazából, de erről később.

Koman Vladimir ma is hozta szorgalmas, ötletes játékát, szemfüles gólt is szerzett, de kissé tompának éreztem, benne ettől sokkal több van. Németh Krisztián becserélése után vártam, hogy megint jön a kettőjük közötti tiki-taka, de ez elmaradt, el tudom azt is képzelni, hogy fájt az oldala a nagy esése után.

Korcsmár Zsolt szűrőként játszott ma, nem okozott csalódást, de nyugodtabb lennék, ha Lipták helyett belső védőt játszana, az az igazi posztja. A meccs első tíz percében az andorraiak szanaszét rugdosták, dicséretre méltó, hogy nem veszítette el a fejét.

Hajnal Tamás ugyanazt hozta, mint a válogatott mérkőzésein általában. Semmi különös, ott volt ő is, nem is játszott rosszul, de igazán jól sem. Megérne egy misét, vagy egy sportpszichiáteri vizsgálatot, hogy miért nem tudja meg sem közelíteni azt a játékot, amit a klubcsapatában produkál.

Gera Zoltán hosszú sérülése után került vissza a válogatottba mindenki nagy örömére. Adott egy gólpasszt Szalainak, tökmindegy, hogy a szabályos gólt nem adták meg, attól az volt, a 11-est védhetetlenül helyezte a jobb alsóba, közel a kapufához. Jól osztogatott, jól tartotta a labdát, jó volt, hogy a pályán volt. Remélem Egervári Sándor nem sérülés miatt cserélte le félidőben, hanem azért, mert félt, hogy a favágó andorraiak lerúgják.

Szalai Ádám az izraeli mérkőzés után újabb metamorfózison esett át, a külseje ismét a régi, hála istennek, rúgott két gólt, itt is mindegy, hogy az egyiket tévesen nem adták meg. Az ő lelkének is jót tettek a gólok, főleg a megadott. Remélem, most indul be igazán ezek után. Nem okozott csalódást, jól játszott, látszik, hogy lehet rá számítani.

Dzsudzsák Balázs ma is jól játszott, a kevés kapott labdáját jól megjátszotta, semmi gond nem volt vele, csak a gól hiányzott a mai napi produkciójából, de üsse kő, ez sem baj, ha a többiek ötöt rúgnak.

Priskin Tamás Gera helyett szállt be a második félidőre, így kétcsatáros játékra tértünk át. Minden megmozdulásában benne volt a gól, lőtt is egyet, plusz egy kapufát, kis szerencsével az is gól. Bár a kapufát kiemelve, arra mondják, hogy az is mellé, csak nem nagyon. Semmilyen panasz nem érheti.

Elek Ákos játékán látszott a kihagyás, de hatalmas lelkesedéssel vetette be magát a játékba, a nagy lelkesedésbe néhány szabálytalanság is becsúszott, remélhetőleg él az újabb behívóval és hamarosan utoléri régi önmagát.

Németh Krisztián bő 10 perc játéklehetőséget kapott, vártam néhány váratlan megoldást vele és Komannal párban, de ez most elmaradt, nem feltétlenül Németh hibájából. Eggyel növelte válogatottságainak a számát.

Mielőtt még elvinne a hurráoptimizmus csalóka rózsaszín köde, annyit még mindenképpen el kell mondanom, hogy most játszottunk a csoport messze leggyengébb csapatával. A védelem elkövetett néhány olyan hibát, amit komoly ellenfél azonnal büntet. Szeretnék olyan védelmet látni, mint a svédek elleni itthoni győzelem alkalmával, de attól még messze járunk. Remélem a szakmai stáb is látja, hogy attól, hogy ma nem kaptunk gólt, nem jó a védelem, hiszen többet is kaphattunk volna ettől a harmatgyenge csapattól is. A védelem játékát össze kell hangolni, mert ez a mai produkció nem csak a hollandok, hanem a románok és a törökök ellen is kevés lesz. Sürgősen rendbe kell hozni a válogatott bal oldali védekezését. Laczkó Zsolt hiába egy példaértékű harcos, szorgalmas, szimpatikus srác, de ő nem megoldás. Vészbalbekknek akár Halmosi Pétert is el tudom képzelni, de mindenképpen behívnám Korhut Mihályt akkor is, ha még nem játszik. A legfontosabb viszont az lenne, hogy rendezzék az ellentéteket és a történteket Huszti Szabolccsal. Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Bundesligában pazarul és bombaformában játszó Husztit egy „haragszomrád” miatt száműzünk a válogatottból. Ha Gera Zoltánhoz ki lehetett menni Londonba visszahívni a válogatottba, ugyanis ő is lemondta nem csak Huszti, és rendezni a történteket, ugyanezt Huszti Szabolccsal is meg lehet, sőt kell tenni egy hannoveri látogatással egybekötve. Nyilasi Tibor is visszavonult a labdarúgástól 1979 októberében, de Szepesi György és Mészöly Kálmán hathatós rábeszélésének következtében csak visszatért és még jó pár remek produkcióval örvendeztette meg a publikumot, még az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is, pedig akkor még ettől összehasonlíthatatlanul erősebb válogatottunk volt. Tehát Csányi Sándor és Egervári Sándor ne tartsa megalázónak a hannoveri kiruccanást, hiszen ők azért kell dolgozzanak, hogy a válogatottunk minél erősebb legyen. Nem mondhatunk le Huszti Szabolcsról, különösképpen úgy, hogy pont azon a helyen lyukas a csapat, ahol ő remekül tudna játszani. Ezzel Dzsudzsák Balázst is többször be lehetne vonni a játékba, így nem lenne féloldalas a támadásunk, így sokkal nehezebb lenne védekezni is ellenünk. Nem igazán értem azt sem, hogy Tőzsér Dániel miért nem tagja a keretnek. Nem hiszem, hogy a Serie A-ban sztenderd kezdő játékosra nincsen szüksége a magyar válogatottnak. Nem azt mondom, hogy egyből kezdetni kell, de vele mindenképpen bővülne a taktikai repertoár is. Tehát a keretet is át kellene értékelni. Ettől egy sokkal erősebb keretet is össze lehetne állítani, csak lejjebb kellene adni az arcból és a felesleges büszkeségből. Aki tud a magyar válogatotton segíteni, arra számítani kell és múltban történteket el kell felejteni és tiszta lapot adni a „renitens”nek, illetve annak, aki csak remekül játszik az olasz élvonalban. Tőzsér ennél többet nem tehet, de Szakály Péternél mindenképpen jobb megoldás lenne, de szerintem a válogatottban hosszú ideje szenvedő Hajnal Tamásnál is. Félre a büszkeséggel és állítsák össze a legjobb magyar válogatott keretet azok, akiknek ez a dolga. Hívják be Huszti Szabolcsot, aki szerintem örömmel jönne. Ne kövessük el még egyszer azt a hibát, mint Szabics Imrével, akit válogatott szinten elfelejtettek vagy tíz évre. Ha ezek a változások meglennének, talán Egervári mesternek is lenne valami olyan eredménye, amire méltán büszke lehet, mert az utánpótlás VB bronzérem nem az ő érdeme, hanem Sisa Tiboré. Csak neki nem hagyták, hogy a művét befejezze és ennek gyümölcsét kiélvezze, odaajándékozták Sisa sikerét Egervárinak, nehogy már a palóc sikere legyen, mikor a Sanyinak még nem nagyon van semmije. Ugyanis az akkor MTK-val és a Dunaferr-rel szerzett bajnoki címek nem voltak túl nagy edzői durranások, úgyszólván borítékolhatóak voltak. Sürgősen el kellene dönteni, hogy mi a fontosabb, a saját büszkeségem, vagy a magyar válogatott érdeke.

Ezek, amiken itt elmélkedtem, akkor is érvényesek lesznek, ha legyőznénk kedden a hollandokat, bár úgy lenne. Előre kedden a győzelem reményében, de ha esetleg döntetlen lenne, akkor sem fogok nagyon keseregni.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Volt tegnap este egy európai szuperkupa döntő Monaco-ban a Bajnokok Ligája győztes Chelsea és az Európa Liga győztes Atletico Madrid között. Ha valaki végignézte a Honvéd - MTK meccset, akkor az első gólról máris lemaradt, akárcsak én, igaz a szünetben és a meccs után többször is újra láthattuk az első csodát.

Radamel Falcao Garcia Zaráte 1986. február 10-én született a kolumbiai Santa Marta-ban. A Falcao nevet az édesapjától kapta, aki rajongásig szerette a brazil futballválogatott penge, világklasszis középpályását Paulo Roberto Falcao-t. Uramatyám, micsoda középpálya volt: Zico, Falcao, Socrates, de a csúcsra nem érhettek fel egy bizonyos Paolo Rossi nevű olasz úr akadályozta meg őket ebben 1982-ben a spanyolországi VB-n. A kis Radamel sorsa így már pici korában eldőlt, focista lesz a gyerekből, akárki meglássa. És az lett, nem is akármilyen. Tehetségére jellemző. hogy már 14 évesen elvitte az akkoriban még jó napokat látó argentin szuperklub, a River Plate. 2005-ben, 19 évesen profi szerződést kapott tőlük, ott pallérozódott tovább, majd 2009-ben megvette az FC Porto. Itt már bizonyította tehetségét, az Európa Ligát az ő góljával nyerte meg a Porto 2011-ben. Akkor már mindenki figyelt rá. Az őszi szezont már az Atletico Madridban kezdte és játszotta végig kitűnően, valamint a pompás játékával és két góljával a következő szezonban is Európa Ligát nyert immáron a matracosokkal. Az a remek teljesítmény még azonban kevés volt ahhoz, hogy a csapból is ő folyjon. Remek játékos, tudta mindenki, de a formája az Atletico Madrid hektikus teljesítményével együtt váltakozott.

Elérkezett 2012. augusztus 31-e. Először kora délután nyújtott kitűnő teljesítményt, ő sorsolta ugyanis az Európa Liga csoportbeosztását, majd jött a felejthetetlen este.

Az Atletico Madrid egészen káprázatos futballal lemosta a Bajnok Ligája győztesét, az angol Chelsea-t. De úgy, hogy a londoniaknak szemernyi esélyük sem volt a végig eksztázisban futballozó madridiakkal szemben. A 4-1 nem tükrözte a különbséget, sokkal nagyobb arányban is nyerhetett volna az Atletico. Szemet gyönyörködtetően, szellemesen játszottak az az egész meccsen, Diego Simeone valami olyan taktikát dolgozott ki, amelyhez egyszerűen semmi válasza nem volt az angol szuperklubnak. Míg a spanyol oldalon Diego Simeone végigtáncolta a meccset az edzői zónában, addig Roberto Di Matteo megsemmisülten, összeroskadva ült az angol kispadon. Ennyit változik a világ 3 hónap alatt, legnagyobb örömére a meccset végigtomboló piros-fehér csíkos rengetegnek és hazánk legismertebb Aletico fan-jának Ganxsta Zoleenak.

Csak azt nem értem, hogy ha az Atletico Madrid így tud focizni, azt a La Ligában miért nem látjuk? Ennek a teljesítménynek egy viszonylagos tartóssá tételével a spanyol bajnokság kétesélyesből azonnal háromesélyessé válhatna. De az a baj a matracosokkal, hogy nagy pénzben nem merné senki még ezek után sem lefogadni, hogy a jövő hétvégén a Vicente Calderon-ban egyáltalán megverik a Rayo Vallecano-t.

Radamel Falcao európai kupadöntőben klasszikus mesterhármast ért el, pazarul játszott, tarthatatlan volt. Ha ez a meccs nem az átigazolási szezon lezárása előtt másfél órával fejeződik be, biztos vagyok benne, hogy csillagászati ajánlatokkal bombáznák a klubot Falcao leigazolása érdekében. És tudjuk, van az a pénz. És tudjuk, vannak klubok, akiknél ez abszolút nem számít, a tulajdonosok olajmiliárdosok.

Péntek este egy kolumbai fiatalember beért oda, ahol csak a legnagyobbak vannak. Ha eddig a világ, a sajtó, a média leginkább Lionel Messi-re, Cristiano Ronaldo-ra, Wayne Rooney-ra figyelt hatványozottan, most ebbe nagyon szűk elitbe meggyőződésem szerint odakerült egy 26 éves kolumbiai futballzseni, nevezetesen Radamel Falcao Garcia Zaráte, röviden Falcao, akinek nagy névadója előtt egyáltalán nem kell szégyenkeznie.

Mint rendesen, most is televízió képernyője előtt töltöttem a péntek délutánt, estét. Volt egy elég gyenge színvonalú Pécs - Kecskemét, majd egy érdekesebb Honvéd - MTK meccs.

A Kazinczy-díjat már odaítélték képletesen Mészöly Kálmánnak az elhíresült portréfilm alapján, ami 1981 késő őszén végigkísérte az egykori világklasszis hátvédet, az akkori fiatal szövetségi kapitányt a spanyolországi VB-re való kijutás szempontjából sorsdöntő Norvégia elleni hazai mérkőzés előtt, közben, után. A film a youtube-on most is megtekinthető, ha esetleg valaki még nem látta volna.

A folyamatos kamera és mikrofon jelenléte abszolút nem feszélyezte Mészöly Kálmánt, ugyanúgy viselkedett, beszélt, káromkodott, mint rendesen, ez akkoriban nagy felhördülést okozott az ország prűd lakosságában. Mostanában, hála a sok kamerának, ezt a filmet legfeljebb realista jelzővel lehet címkézni, a mostani futballközvetítések szokásainak hála(?), már látjuk, halljuk a cifrábbnál cifrább mondatokat, amelyek a pályán elhangzanak. Ez valahol természetes, hogy így van, csak nem biztos, hogy ez a tévénézők széles nyilvánosságára tartozna, sőt Kemenes Szabolcsot az MLSZ Fegyelmi Bizottsága a videofelvételek alapján tiltotta el 4 mérkőzésre, – szerintem igazságtalanul – mert kiállítása után a szájáról le lehetett olvasni ékes mondanivalóját a történtekről.

Van egy barom szabály, hogy ha a támadó a kapu felé vezeti a labdát, elesik és a kapus nem ér a labdához, de fizikai kontaktus van a két játékos között, akkor a kapust ki kell állítani és 11-est  kell ítélni. Naná, hogy minden csatár hajaz erre, elgurítja a kapus mellett a labdát, lehetőleg kifelé, hogy esélye sem legyen elérni, aztán telibe, az oldalába beakasztja a lábát, esik egyet látványosan és a siker nem marad el, szinte biztos, hogy piros lap és 11-es, pedig ez szerintem még sportszerűtlenebb cselekedet, mint a műesés. Nálam ez a csatárnak sárga lap és szabadrúgás kifelé lenne az igazságérzetem szerint. Ezzel valamit kellene csinálni, mert itt a vétkes a támadó, de a védekező kap dupla büntetést. Kemenes kiállításánál is pontosan ez történt, ő még a kezeit is visszahúzta, de az ellen már nem tudott védekezni, hogy a kötelező gyakorlatot a csatár ne tudja kivitelezni. Nyilván a 4 meccses bünti a káromkodásért volt. Így már a büntetés tripla, hiszen Kemenes nem káromkodott volna normál helyzetben. Ezzel viszont az MLSZ Fegyelmi Bizottsága nagyon veszélyes precedenst teremtett, lavinát indíthat el, ha a Kemenes-ügy után ezzel kapcsolatban következetes akar maradni.

Miután a műesés megítélése is a játékvezetőre van bízva, ugyanígy tennék ezekkel a helyzetekkel is, ahol látszik szemmel láthatóan, az a szándék, hogy a csatár nem a gólszerzésre törekszik, hanem a 11-esre és a piros lapra a kapusnak, akkor életbe léphetne a sárga lap a csatárnak és a szabadrúgás kifelé. Jelentősen tisztulna vele a játék szerintem.

Visszatérve a Kazinczy-díjra érdemes történésekről. A pécsi meccsen a kecskeméti Vaskó Tamás becsúszva szerelte a pécsiek nigériai csatárát Okoronkwo-t, aki  utána véletelenül (készakarva?) keményen beletaposott Vaskó vádlijába. Ez pont a zajmikrofon közelében történt, így végigélvezhettük Vaskó reakcióját. Teeeee!!!! Majd felszólította a nigériait, hogy létesítsen szexuális kapcsolatot orálisan a valószínűleg zöld textilbe csavart léha életű édesanyjával. Nos, az vesse Vaskó Tamásra az első követ, aki hasonló helyzetben hirtelen fájdalmában nem valami hasonlót, hanem cizellált irodalmi értékű mondattal szólt volna a vele durváskodó színesbőrű támadó felé. Azt, hogy Okoronkwo szándékosan taposott Vaskóba azt sajnos nagyon valószínűnek tartom.  A meccs folyamán már több konfliktusuk is volt, többek között meg is ütötte Vaskót a nigériai. Okoronkwo véleményem szerint egy ritka sunyi, alattomos játékos, neki járna már régen egy többmeccses eltiltás, ámokfutásai rendszeresek. A játékvezetők viszont ezt valahogy nem akarják észrevenni, azt viszont meghallják, amit nagyvonalú bíró nem hall meg. Puhl Sándor szokta mondani, hogy ha mindent meghallott volna, akkor a végére nem maradt volna játékos.

Mondom ezt úgy, hogy a pécsi csapatot nagyon szeretem, ott voltam katona, ha tehettem minden meccsen ott voltam Újmecsekalján, igaz akkor még Katzirz Béla volt a kapus és a középpálya általában Kardos vagy Lőrincz, Lutz, id. Dárdai felállásban játszott. Tehát nem tegnap volt, de a foci is más volt, élvezhető volt nagyon, ellentétben a tegnapival.

Kemenes a piros lap után a pályáról jött le teljesen elkeseredetten, tehát amit mondott, nem a bírónak mondta, akkor sem, ha bizonyítványt ezzel magyarázza az MLSZ FB. Azt sem értettem, hogy a pápai Rodenbüchert miért kellett eltiltani, mikor egyértelmű volt, hogy hozzá sem ért a Fradi csatárhoz a 11-es előtt. Kemenesnél használtak videofelvételt, mert azon látszik, hogy milyen csúnyán beszélt, Rodenbüchernél nem használtak videofelvételt, a játékvezető jelentése alapján hozták meg a döntést. Annak a Németh Ádámnak a jelentése alapján, aki, ha sürgősen nem javít a formáján, könnyen első számú közellenség lehet az első- és másodosztályú csapatok szűkebb és tágabb környezetében.

Azt sem értem, hogy a játékvezetők eltiltásait miért nem hozzák nyilvánosságra. Ha valaki 80.000.- Ft-ért - annyit fizetnek egy NB I-es meccs levezetéséért a vezető bírónak - szarul dolgozik, akkor igenis állítsák őt is pellengérre, ne csak a játékosokat, az edzőket, akiknek a játékvezető ténykedése az egzisztenciájukba kerülhet. A játékvezetők ugyanolyan szükséges résztvevői a mérkőzéseknek, miért kell velük kivételt tenni.

Már egy előző posztomban leírtam, hogy nem tartom szerencsésnek, hogy a játékosokat premier plánban mutatják, miután hibáztak, vagy kiállítják őket. A Honvéd - MTK meccsen Ivancsics Gellértet is behozták egy elhibázott szabadrúgás után, persze Ivancsics is egy olyat mondott, amire a szódás kocsis is elismerően csettintett volna. Tessék már erről leszokni. Ezekért hibáztatom a mérkőzések közvetítésének rendezőit, ez ugyanis rajtuk múlik, kényük-kedvük szerint befolyásolják a dolgokat. Gondolja a rendező, eltiltatom már Kemenest, két forduló után a csapatommal játszik, ne csak egy meccset kapjon.

A visszajátszásokkal kapcsolatban, a Videoton-Trabzonspor meccsen sikerült bebizonyítani, hogyan nem szabad egy mérkőzést közvetíteni. Itt is a felesleges visszajátszások miatt gólhelyzetekről, akciókról maradtunk le. Miért nem lehet a visszajátszást leállítani, ha elindult a meccs élőben? Javaslom, hogy egyetlen egy Premier League közvetítést nézzenek meg a rendezők, hogy megtanulják, mikor kell a visszajátszást megszakítani. Így talán a magyar közvetítések színvonala közelíthetne az angolokéhoz, ha már a játékban erre semmi esély nincs.

Ha az MLSZ Fegyelmi Bizottsága következetes, akkor most Vaskót és Ivancsicsot is eltiltja, mert csúnyán beszéltek, de ezt nagyon nem szeretném, meg erre a bizottságra nem is a következetesség a jellemző. Sokkal jobban szeretném, ha a mérkőzés videofelvételeit arra használnák, hogy az alattomos durvaságokat, sportszerűtlenségeket torolnák meg keményen, amelyek a játékvezető háta mögött történtek. Volt erre példa már világversenyen, emlékeim szerint Tottit tiltották el így köpés miatt. Tehát a precedens adott, csak ahhoz, hogy változtassanak a rossz gyakorlaton, a nem túl acélos magyar bajnoksághoz fel kellene nőnie az MLSZ Fegyelmi Bizottságának is. Mert ők még lejjebb vannak ettől is, igaz borzasztóan meg vannak elégedve magukkal.

Ezek után nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni ezekben az ügyekben, szerintem semmi. Szeretném, ha az MLSZ Fegyelmi Bizottsága az eltiltásait és rendelkezéseit a játék és a sportszerűség szellemében, a videofelvételek megtekintésével hozná meg, ne a bírói jelentés legyen az alap, ki az a hülye bíró, aki ha tudja is, hogy hibázott, azt a jelentésében ne kívánná a hibáját bagatellizálni, elmosni, illetve rákenni valamelyik játékosra. Tehát a játékvezető jelentése csak akkor legyen alap, ha az eseményről nincs videofelvétel.  A mostani gyakorlat szerint az ítélkezés egyoldalú, hiszen, ha nincs jelentés, a bizottság elé nem is kerülne a játékos, így viszont a videofelvételek alapján berendelhetik az alattomos játékosokat és ők megkaphatják méltó büntetésüket. Így lenne fair, ha már fair play-ről papolunk folyton.

<div class="fb-like-box" data-href="http://www.facebook.com/GondolatokASportrol" data-width="292" data-show-faces="true" data-stream="true" data-header="true"></div>

2012. augusztus 25-én délután a putnoki városi sporttelepen a soron következő NB II-es bajnoki labdarúgó mérkőzés kezdete előtt ünnepséggel készült Putnok városa.

Ettől a naptól fogva a putnoki sporttelepet a Vasas és a magyar válogatott egykori legendás ballábas csatáráról nevezték el.

A 36-szoros válogatott Várady Béla válogatott fellépésein 13 gólt ért el. Ugyan a közeli Gömörszőlősön született, de gyermek és kamasz éveit Putnokon töltötte. 1971-ben, 18 évesen igazolta le a Vasas, ahol kiteljesedett sportkarrierje. 1972-ben a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett, a Lengyelország ellen 2-1-re elveszített döntőn ő rúgta a válogatott gólját. 1977-ben 36 góllal magyar gólkirály lett és ezzel európai ezüstcipőt szerzett.

Tamás Barnabás országgyűlési képviselő, Putnok város polgármestere átadta Várady Bélának a Putnok Városért Plakett kitüntetést, majd Negrutz Ágoston, a Putnoki VSE elnöke feliratozott putnoki mezt nyújtott át az ünnepeltnek. Ezt követően Várady Béla kért szót, nagyon meghatottan beszélt, élete legszebb napjának nevezte ezt a napot, amikor róla nevezték el azt a sporttelepet, ahol egész gyermekkorát, minden szabad idejét töltötte.

Várady Béla nélkülöz minden allűrt, megmaradt 59 éves korára is annak a remek embernek, aki még a putnoki focipályán rúgta a bőrt napkeltétől napnyugtáig, illetve később válogatott futballista korában is mindig szerényen nyilatkozott, a botrányok messze elkerülték.

Egy kiváló sportolónak mindig addig tart a rivaldafény, az érdeklődés, amíg nem fejezi be pályafutását. Néhányan még egy ideig fent tudják tartani az érdeklődést, de ők a folyton nyilatkozók, ha már írnak róluk nagyon jó, gondolkodású emberek, valamint páran edzősködnek, esetleg szakkommentátorok valamelyik csatornánál. Várady Béla egyik kategóriába sem tartozik. Nem pózol, ritkán nyilatkozik, nincsenek botrányai, egy nyugodt, higgadt kiváló ember, így nem érdekes a médiának.

Nagyon szép gesztus volt ez Putnok városától, hogy nem felejti egykori fiát, aki kiváló sportteljesítményével öregbítette Putnok város hírnevét. Most már aki Putnok városában jár és esetleg sporteseményt tekint meg, ahogy átmegy a bejáraton, illetve az öltöző épületének falán látja a feliratot: VÁRADY BÉLA SPORTKÖZPONT. Innen azonnal érkeznek az emlékek, óriási ballábas bombák, tömött lelátók a Fáy utcában, felejthetetlen kettős mérkőzések, válogatott meccsek a Népstadionban. Valamint arra is, hogy volt egyszer egy remek Vasas, amelyet csodált a világ és ennek a Mészölyöket, Farkasokat követő generációnak szerves része, kihagyhatatlan eleme volt Várady Béla. A mostani Vasas ugyanaz a klub, de most az NB II Keleti csoportjának tagja abszolút ingatag anyagi háttérrel. Itt játszik a Putnoki VSE is.

Volt ezen a délutánon egy NB II-es bajnoki labdarúgó mérkőzés is a Putnoki VSE és a Kazincbarcikai SC között. A kezdőrúgást természetesen putnoki mezben Várady Béla végezte el. A két szomszédvár csatája egy szikrázó, hektikus jó mérkőzést hozott, amelyen - ilyenek a pályaavatók általában, az ünneplők ilyenkor szinte mindig kikapnak - a Kazincbarcika nyert 3-2-re.

Az ünnephez minden adott volt, nézősereg, jó mérkőzés, szurkolás. Az ünnepet csak egy dolog homályosította el, Németh Ádám játékvezető teljesen formán kívüli működése. Körülbelül olyan szinten bíráskodott, mint néhány héttel ezelőtt a Ferencváros-Pápa mérkőzésen, amit Puhl Sándor a Sport TV Harmadik félidő című magazinműsorában kielemzett, alaposan lehúzta róla a vizes lepedőt. Ha ez a meccs is odakerülne, biztos vagyok benne, hogy hasonló „jókat” nyilatkozna az egykori bírólegenda. Nem tudom, hogy a mérkőzés ellenőre Sápi sporttárs mit írt a jelentésébe, de véleményem szerint ezzel a teljesítménnyel nem csak a büszkén viselt FIFA jelvényre hoz szégyent, hanem egy üzemi kövérek-soványak sörmeccs levezetése után sem valószínű, hogy szívesen bontanának neki a csapatok a hűsítő nedűből.

A péntek délutánt és kora estét azzal töltöttem, hogy megnéztem a Paks - Eger, majd utána az MTK - Újpest NB I-es bajnoki labdarúgó mérkőzéseket.

Olyan dolog történt a paksi meccsen, amit nem látunk gyakran. A partjelzők a meccs előtt bemennek a két kapuba, a zászlóikkal, a kezükkel megbökdösik, megvizsgálják a hálót, majd békésen a szolgálati helyükre, az oldalvonalra kocognak. Itt viszont az egyik partjelző nem ment el az egyik kapuból, jelezte, hogy a hálóval nincs minden rendben. 10 percet késett a meccs, mert valószínűleg a bemelegítésnél kiakadt a háló a felső saroknál. A gond nem is ez volt, az, hogy senki sem jött javítani, biztos a pályamunkásnak lejárt a munkaideje. Aztán a partjelző és néhány játékos segítségével visszapattintották a helyére a hálót és kezdődhetett a forró kánikulában a meccs.

Arra gondoltam, hogy a közjáték miatt lekéssük az MTK - Újpest elejét, de legnagyobb meglepetésemre ott is úgy kezdődött a közvetítés, hogy mindkét partjelző a kapuban állt, itt is gond volt a hálóval, de ez nem kiakadt, az olyan lyukas és szakadozott volt, mint a megye II-ben játszó falusi csapat serdülő meccsén a kiszuperált „gyakorló” háló. Itt is valahogy összedrótozták cellux-szal és az orvos táskájából kölcsönvett leukoplast-tal. Szégyen és nevetséges, de nem meglepő, és nem mulatságos, lopva egy kicsit Friderikusztól.

Ez 2012 OTP Bank liga Magyarország. A Hidegkuti Nándorról  elnevezett Hungária körúti pályán egy első osztályú tévés mérkőzésen olyan botrányos állapotban voltak a hálók, hogy nem lett volna szabad a mérkőzést ezekkel elkezdeni. A nagy szerencse az volt, hogy a gólok nem okoztak olyan pusztítást, - nem olyan helyre mentek a labdák a góloknál – hogy szétszakítsák az egykor jobb sorsra érdemes kék-fehér zsinegekből kötött hálót. Félek, hogy ezek után az MLSZ jó szokásához híven meg fogja büntetni a csapatokat „rendezési hiányosság” miatt. Pedig jó lenne szembenézni a ténnyel. Valószínűleg nem azért volt olyan háló a Hungária körúton a kapukon, amiket jobb helyeken már a kölyök csapat edzésein sem használnak, mert ezt akarták feltenni, valószínűleg nincs másik, újra meg nincs pénz. Közben az MLSZ olyan feltételeket igyekszik teremteni, mintha a Bundesliga lenne az OTP Bank liga.

Ezért tartom sportszerűtlennek, borzasztónak és nevetségesnek egyszerre, hogy szerencsétlen egrieket azért nem engedik otthon játszani, mert nincsen villanyvilágítás. Ugyanis a többi hiányosságot még a rajt előtt elhárították, sőt szerintem ott a háló is ép. Olyan időpontban kellene Egerben játszani, amikor még nem kell villanyfény. Októberre pedig készen lesz. A fair play azt diktálná, hogy nem szabadna senkit, főleg egy újonc csapatot olyan mínusz hendikeppel elindítani az első osztályban, hogy a kiesése borítékolható az elején. Igaz az Egri FC mindent megtesz ennek ellensúlyozására, szimpatikus társaság. Úgyhogy a mai magyar NB I jelmondata így is szólhat: Rongyos hálóval villanyfényben...  Az egész mizéria olyanhoz hasonlít, amikor a szomjhalál küszöbén a Szaharában beesik a vándor az oázisba, de megtiltják neki, hogy igyon, mert a víz még nincs bevizsgálva nitrát tartalomra. Azért remélem, hogy az MTK vezetése ad annyit magára, hogy a következő hazai mérkőzésig befektet egy pár új hálóra, ha már Hidegkuti Nándor nevét viseli a stadion.

A másik problémám pedig a közvetítéssel van. Nem mostantól, az elejétől fogva. Jó lenne tudatosítani a közvetítések rendezőjével, hogy a visszajátszó berendezés nem azért van, hogy szórakozzanak vele, minden jelenetet nyolcszor, különböző szögből visszajátsszanak. Csak azokat, amelyek arra érdemesek és azt is olyankor, amikor áll a játék. Most azt is látjuk különböző kameraállásokból, hogy a hátvéd taccsra passzolja a labdát. Miután nyolcszor megnéztük - közben persze megy a meccs – még láthatjuk premier plánban a bekk erőfeszítéstől eltorzult arcát, miután egy hegyeset pök és a fejéről lesepri a verítéket - a meccs továbbra is megy – és utána még az edző reakcióját, ahogy megvakarja a fejét és meredten nézi a meccset. Na, mi nem nézzük, csak amikor a közvetítés rendezője erre méltónak talál minket és elégedetten kiélvezte művészi hajlamait. Így lemaradunk több akcióról, már gólról is majdnem sikerült, miközben egy gyönyörű taccsot láttunk nyolcféle szögből. Lehet, hogy ez a szakmában különös elismerést jelent, hogy milyen csodás képeket kaptak el, de könyörgöm, én a meccs miatt ültem le a TV elé, nem művészfilmet nézni. Ha azt akarok, akkor előveszek egy olyan DVD-t és megnézem. Emlékszem, a ’78-as VB-re való kijutásért játszottunk interkontinentális selejtezőt Bolíviával, de rég is volt, de szép is volt, és 6–0-ra nyertünk. Egy rendezői hiba miatt Zombori Sanyi góljáról lemaradtunk, majdnem palotaforradalom lett belőle, ez folyt utána a médiából, értem ezt akkoriban a TV két csatornájára és az újságokra.

Szumma szummárum, nagyon örülnék, ha a focikedvelő tévénézőkre is gondolnának a közvetítések vezetői és itt ugyanúgy értem a Sport TV és az MTVA közvetítéseit is. Szelektálják a visszajátszásokat és csak azokat játsszák vissza, amik valamiért érdekesek, figyelemreméltóak és ha a játék időközben elindult, akkor azonnal hagyják abba. Legfeljebb később vissza lehet térni rá. Több szögből pedig csak a különösen szép dolgokat, gólokat esetleg kirívó durvaságokat, vitás eseteket kérnék. Nem becsúszást, taccsot, vagy szögletre kifejelt labdát. A meccs életképeit pedig össze lehet gyűjteni és a szünetben két percben leadni, akit ez érdekel, biztosan akkor is szívesen megnézi. A játékosokra pedig ne vadásszanak, ne adják be a fejüket akkor, amikor kiállítják őket és abban a helyzetben pontosan és hosszan idéznek a szódáskocsis szótárból. Szegény Kemenes Szabolcs ennek az áldozata, négy meccset nem érdemelt, de például Kabát Péter sem József Attila Ódáját szavalja lemenetel közben, miután felmutatták neki a piros lapot és még sorolhatnám. Ne ezeket idézzék a gyerekek, ne erről jusson az eszükbe kedvenc focistájuk, ha még esetleg létezik olyan magyar gyerek, aki nem külföldi játékosért rajong.

Köszönöm, ha ezt a posztot valaki olyan is elolvassa, aki tehet érte és tesz is.

2012. augusztus 18-án szombaton délután Pécsett első osztályú labdarúgó mérkőzést vívott egymással a PMFC-Matias és a DVSC-TEVA, avagy a Munkás és a Loki. Nem a mérkőzésről szeretnék értekezni annak ellenére, hogy kifejezetten jó mérkőzést láttunk sok góllal.

Az első félidő vége felé Eke Uzoma a pécsiek színes bőrű nigériai védekező középpályása fellökte a debreceniek válogatott irányító középpályását, Szakály Pétert. Ez egy olyan esemény, ami egy futballmérkőzésen számtalanszor előfordul. Ami viszont utána történt, olyat még soha nem láttam.

A játékvezető a szabálytalanságot annak rendje módja szerint lefújta és szabadrúgást ítélt a Loki javára. Ilyenkor a vétkes játékos nyújtja a kezét, elnézést kér, felsegíti a földre került ellenfelet, megveregeti a vállát, megpaskolja, megsimogatja a fejét stb., igyekszik valahogy elkerülni a sárga lapot, szánja-bánja bűneit, felteszi a kezét a játékvezető felé. Uzoma azonban egy teljesen más, szokatlant és váratlant lépett. Odafutott a méltatlankodó, a gyepen ülő Szakály Péterhez és egy cuppanós puszit nyomott a rövidre vágott, sörtés kobakjára. Szakály annyira meglepődött, hogy még a sérelmét is elfelejtette és olyan arcot vágott, mint a szűzlány, aki először pillantja meg élőben azt, amivel a közeljövőben szoros barátságot fog kötni. A háttérben a játékvezető asszisztens sem bírt magával, széles mosollyal, nevetve reagált a történtekre. Ez az eset egy kis oázis volt a sivatagban, néhány pillanatra mindenki elfelejtette, hogy hol van, mit néz, játszik, vezet és ez jó dolog.

Mi járhatott ugyan Uzoma fejében? Jaj-jaj, fellöktem feleslegesen, most sárga lapot fogok kapni, a mester is meg fog büntetni, pedig nem is akartam, csak vitt a lendület. Szegény fiú, még szerdán a magyar válogatottban játszott én meg sérülést okozok neki. Adok neki egy puszit. Ez ugyan Nigériában nem szokás, de itt Magyarországon mindenki puszilkodik mindenkivel. Pécsett gyönyörű lányok vannak, olyan jó velük is puszilkodni, sőt el is várják és ezt én is szeretem. Adok akkor neki én is egy puszit, lássa, hogy megbántam, amit tettem szegénnyel.

A helyzetkomikumnak, vagy egyszerűen a játékvezető szabályértelmezésének köszönhetően Uzoma megúszta ekkor még a sárga lapot.

Ellenben teljesen más oka is lehetett a puszinak. Eke Uzoma olvasó és internetező ember, ellenfeleit feltérképezte és feltűnt neki, hogy Szakály Péter augusztus 17-én töltötte be 26-ik életévét. Úgy döntött, hogy ezt a módot választja a születésnapi köszöntésre.

Isten éltessen sokáig Szakály Péter, további sportsikereket és sok boldogságot kívánok a magánéletedben eme nevezetes nap alkalmából!

Magyarország  Izrael  1 – 1   (0 – 0)

2012. augusztus 15. Budapest, Puskás Ferenc Stadion

Volt szerdán este egy labdarúgó mérkőzés. Trendi új nevén nem barátságos, felkészülési labdarúgó mérkőzés. Tudnám ki mondta azt, hogy nincs többé barátságos mérkőzés, felkészülési van mától kezdve és punktum. Hiszen angolul továbbra is a „friendly” szót alkalmazzák.

Volt több ilyen meccs, a németek az argentinokkal, a svédek a brazilokkal, Puerto-Rico a spanyolokkal mérkőzött. Minket azonban egy meccs érdekelt igazán. A mi fiaink Izraellel játszottak a Puskás Ferenc stadionban. Az elmúlt évtől egy 1986 óta nem érzett kellemes érzés járja át a magyar futballszurkolók szívét. Elkezdték szeretni ezt a válogatottat. Ez az érzés remek, a mostani fiatalság sosem élte még át. Várjuk a VB-selejtezőket, Nagyon régen nem adtak ennyi esélyt a brazíliai VB-re való kijutásra válogatottunknak, mint most. A magyar futballszurkoló felveszi nemzeti mezét, kimegy a stadionba, vagy leül TV-készülék elé, várja, hogy hogyan fociznak a kedvencek.

Nos, ez a szerdai meccs nagyon nem jött össze. Nagyon tompa volt a csapat, nem voltak kellőképpen felpörgetve a mérkőzésre, vagy mi történt, nem tudom, de kizárólag azért nem kaptunk ki, mert a szlovák bírók bizony a mi vállunkat fogták. Nem tudom, hogy Menczer Tamás a kommentálásához milyen instrukciókat kapott a főnökétől, de vagy vak a kommentátor, vagy nem szabad neki akkor bírálni a játékvezetőt, ha a javunkra téved. Egy biztos, két abszolút tiszta 11-est nem kapott meg Izrael. Egyet az első percekben, amikor Juhász Roland egyszerűen kirúgta az izraeli csatár támaszkodó lábát, Menczer Tamás szerint nem volt fizikai kontaktus, a másikat pedig már 1–1 után, amikor az izraeli csatárt a 16-oson belül lerántották a mezénél fogva. Nyúlt a mez látszott a többszöri ismétlésen. A kommentátor szerint helyesen nem ítélt 11-est a bíró. A védelmünk ma nagyon gyenge napot fogott ki. Egy holland szintű válogatott itt a Puskás Stadionban akár 7-8 gólt mért volna ránk. Nem tudom, hogy jobb lett volna-e az, ha kikapunk, de az, hogy nem nyertünk, mindenképpen el kell, hogy gondolkoztassa a szakmai stábot. Nézzük egyenként játékosainkat:

Bogdán Ádám bizonytalanabb volt a szokottnál, igaz voltak bravúrjai is, de csúcsformában a gól előtti labda nem jön ki róla.

Varga József hozta szokásos csupaszív játékát, feltűnt a pálya minden szegletén és kétszer góltól mentette meg a csapatot. Rá nem lehet panasz, abszolút alapember.

Mészáros Norbert úgy játszott, mint Debrecenben szokott, csak az ellenfél csatárai voltak kissé gyorsabbak és képzettebbek. Nehéz dolgát ugyan hibákkal együtt, de megoldotta.

Juhász Rolandot még ilyen gyengén soha nem láttam játszani. Hogy a sérülése miatt még nem érte utol magát, vagy más gondja vannak arról nem, szól a fáma, de ilyen formában a védelem közepén játszatni életveszélyes.

Laczkó Zsoltot elnézve mindig elgondolkodik az ember, hogy ő-e az igazi balbekkje a válogatottnak. Véleményem szerint nem, nagyon nem. Játszik, hajt ő becsülettel, de a képességei behatároltak. Szívesebben látnám Korhut Mihályt ezen a helyen. Vagy Halmosi Pétert a kezdőben ezen a poszton, vagy ki kellene már békülni Huszti Szabolccsal. Azért mert megírta a frankót, azért nem kellene száműzni, Száműzzenek mindenkit, aki egyetértett vele az szerintem az egész válogatott volt, de a Szabi volt egyedül tökös gyerek. Annyira nem vagyunk gazdagok, hogy Husztiról lemondjon a magyar labdarúgó válogatott. De ez az én véleményem.

Pintér Ádám az első félidőben egyedüli szűrőként játszott, nem rosszul, de volt már sokkal jobb is. Amiikor Vanczák bejött, akkor Varga Józsival ketten szűrtek, de az izraeli egyenlítés után kellett is, mert majdnem kikaptunk.

Gyurcsó Ádám játéka alapvetően értékelhetetlen volt, kevés olyan megmozdulása volt, ahol jól avatkozott játékba, a beadásai egy kivételével rosszak voltak, pattant el tőle a labda.

Szakály Péter sem tud debreceni létén igazán túllépni. Időnként mintha az ifiben játszana és meglepődik, ha a labda hozzákerül, máskor zseniális megoldásai vannak. A válogatottban ettől több kell, sokkal több.

Koman Vladimirnak sem tett jót az orosz bajnokság. Nyilván nyelvi problémái nincsenek, de nem az ő játékkultúrája az orosz bajnokság, igaz a Dzsudzsáké sem. A meccsen nem játszott rosszul, de jól sem. Németh Krisztián becserélésétől feljavult a játéka a sérüléséig. Szemmel látható, hogy becsukott szemmel tudják Németh Krisztiánnal egymásról, hogy hol vannak.

Dzsudzsák Balázs lendületesen, jól játszott gólt lőtt, olyat, amit már előtte Szalai, aztán Németh is elhibázott. De valakinek be kellett rúgni. Vele semmi probléma nem volt.

Szalai Ádám gyengén futballozott, igaz egyedüli csatárként birkózni nem könnyű, a baj az, hogy a kevés helyzetét is elbénázta. Játéka is olyan metamorfózist ért meg, mint a külseje. Sajnos.

Németh Krisztián jó csere volt. Koman játéka is sokkal jobb lett, ők ketten a hóembert is meghülyítik. Ott volt mindenütt, megjátszható volt, kapufája balszerencsés volt, szerencse, hogy utána Dzsudzsák betalált.

Vanczák Vilmos azért jött be, hogy kiváltsa Varga Józsi helyét jobbhátvéd pozícióban, ő pedig be tudjon lépni második szűrőként Pintér mellé. Kevés dolgát jól oldotta meg. De annyira nem volt aktív, mint Varga Józsi.

Koltai Tamás Koman sérülése miatt kapott játéklehetőséget. Nem mozgott rosszul, volt a végén egy nagyon precíz passza, sajnos a helyzet kimaradt. Nem okozott csalódást.

Halmosi Péter Pintér Ádám helyett jött be, szerintem Laczkó Zsolt helyett kellett volna. Néhány labdaérintéstől eltekintve sokat nem tudott hozzátenni a meccshez.

Szabics Imre eggyel növelte válogatott mérkőzéseinek a számát, olyan utolsó percekre szállt be, amikor a magyar csapat a kapujához volt szögezve.

Összességében ez a felkészülési mérkőzés nagyon hasznos volt, a szakmai stábnak látni kell a hibákat. Az Andorra elleni meccset nem számítva három hét van az itthoni Hollandia elleni VB-selejtező mérkőzésig. Kevés az idő. Pedig azt a meccset meg kellene nyernünk ahhoz, hogy komolyan gondoljuk a kijutást a brazíliai VB-re. Főleg úgy, hogy a hollandok is kaptak egy jókora pofont a belgáktól. Van Gaal újabb debütálása nem sikerült, az hogy a hollandoknál is gond van, az már az EB-n is nyilvánvaló volt, ezzel nekünk élni kellene, mert nem hiszem, hogy Hollandia betlizései sokáig tartanának.

Sajnos nem mehetünk el szó nélkül a közönség viselkedésén. Végigfütyülték az izraeli himnuszt, „mocskos zsidók”, „Palesztina” rigmusokat lehetett a TV közvetítésébe is behallani, pedig biztos vagyok benne, hogy a hangmérnökök mindent megtettek azért, hogy ezeket legalább a tévénézők ne hallják. Nyilvánvaló, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus egyre nagyobb teret hódít az országban. Ez alapjában sem egy jó hír. Az is nyilvánvaló, hogy Izrael és Palesztina helyzetét sok ember teljesen másként ítéli meg, viszont a sportnak semmi köze a politikához. A sportban sportemberek küzdenek meg egymással a jobb eredmény elérése érdekében politika nélkül. Jó lenne, ha egy sportrendezvényen nem a küzdőtéren sportoló emberek vallásával, bőrszínével, országának politikai hovatartozásával foglalkozna a nagyérdemű, hanem a sportteljesítményével. Ez viszont az Úr 2012-ik esztendejében hiú ábránd. Ez a viselkedés Magyarország szégyene, így a miénk is egytől egyig, pedig a domináns többség futballmeccsre ment ki a Puskás Ferenc Stadionba, nem igazán érdekelve, hogy éppen Izrael, vagy bárki más az ellenfél. Hangsúlyozom, a domináns többség. A domináns kisebbség pedig igyekezett olyan hangulatot kelteni, mintha az 1936-os berlini olimpián lett volna.

Ezek után nagyon kíváncsian várom, hogy mennyit sikerül válogatottunknak az éles meccsekre javulni. Most kell megragadni a lehetőséget, élni vele és ezzel ismét örömkönnyeket lehet csalni a sikerekre oly régen váró magyar futballszurkolók szemébe. De azért engedtessék meg nekem még egy mondat ezzel kapcsolatban csendben reménykedve, felhasználva a Color együttes egykori nagy slágerének utolsó sorát:

Magyar labdarúgó válogatott: „Tudom, már, hogy mit jelent, hogy féltelek, úgy féltelek.”

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Kiesett a Loki, nincs BL, EL csoportkör még nincs, de a playoffban javíthatunk. Pedig a fehéroroszországi első meccs után joggal reménykedhettünk, illetve reménykedhetett Kondás Elemér és csapata a továbbjutásban.

Hogy miért nem sikerült, ezt próbálom boncolgatni.

Boriszov-ban taktikusan, helyenként jól és nem kevés szerencsével játszottunk, igaz az egész meccsen tartó szerencse aztán az utolsó pillanatban ellenünk fordult. Igaz, abban sem vagyok biztos, hogy Nyíregyházán elég lett volna a kinti feltételezett 1-0-ás győzelem, ha nem kapjuk a hosszabbításban azt a szerencsétlen gólt.

Térjünk vissza egy kicsit a Skenderbeu elleni albániai mérkőzésre. Hát ott a Loki egy abszolút minősíthetetlen teljesítményt nyújtott. Simán 4-5 góllal kikaphattunk volna szégyenszemre és ez hatalmas arculütés lett volna az egész magyar labdarúgásnak és reprezentáns csapatának a DVSC-TEVA-nak. Ne szégyelljük kimondani, piszok szerencsénk volt, hogy 1-0-ás vereséggel megúsztuk az albán kirándulást. Nyíregyházán viszont helyenként jó játékkal, pazar megoldásokkal tovább tudtunk jutni.

A szerencse faktor kísérte utunkat a boriszovi első mérkőzésen is, ebben különös része volt Verpecz kapusnak is, aki a védhetetlent is védte. De Fortuna istenasszony egy idő után megunja, hogy, akinek ad, és igazán nem tud élni vele, így elvesz és a másik félt kedvezményezi. A továbbjutás viszont nem ezen múlt. Valljuk be, a BATE Boriszov sokkal jobb csapat, mint a Loki. Ez még ugyan Boriszov-ban nem jött ki, de Nyíregyházán már annál inkább.

Már az első percekben azt éreztem, hogy tele a debreceni fehér gatya, csak nyomoztuk a labdát, a kékek, mintha otthon játszottak volna, pedig Kondás Elemér nyilván nem olyan taktikát dolgozott ki, hogy 0-0-lal ússzuk meg és menjünk tovább. A játékunk az első perctől kezdve teljesen kilátástalan volt. Az egész csapat síkideg volt, érezték, hogy nem megy, pattanásig feszült volt mindenki. Ebben nagy részt vállalt az izraeli bíró, jegyezzük meg a nevét: Liran Liany, ne találkozzunk vele még egyszer. Arcátlanul csalt, de okosan. Úgy, hogy senki ne mondhasson neki semmit ezzel kapcsolatban. Amíg nem dőlt el a továbbjutás, addig minden kétes, sőt jó pár nem kétes helyzetet a BATE részére fújt be. A védelmünket megtizedelte azzal, hogy tucat szabálytalanságokért, plusz még annak is, aki csúnyán nézett rá, azonnal sárga lapot adott. Csak Coulibaly-t vagy ötször rúgták fel olyan helyen, ahonnan kecsegtető helyzetből rúghattunk volna szabadrúgást, egyet sem fújt be. A másik oldalon viszont a ha ráleheltek a védőink egy kékre máris fújt, sőt ha valakinek nem tetszett, már villant is a sárga. Aztán gólt kaptunk, de milyet. Nem akarom bántani Verpecz Istvánt, hiszen csodálatosan védett Boriszov-ban, javarészt neki köszönhető a kinti iksz. De hová a búbánatba jött ki? Egy mélységi passz ment befelé, amire kiindult. Ami nagyobb baj az, hogy azonnal látható volt, hogy nem ér oda. Mészáros sem, de ő ott volt és zavart, odacsúszott. Mozolevszkij így csak pöccinteni tudott, Verpecz, ha feleslegesen nem fut ki, ölbe vehette volna a labdát.

Itt el is dőlt a meccs. Sajnos látszott, hogy mi itt gólt nem fogunk rúgni, ha meg véletlenül igen, drága Lyani játékvezető barátunk úgyis gondoskodik róla, hogy sok babér nekünk ne teremjen ezen a kedd estén. Még biztos, ami biztos Nikolovot kiállította második sárgával, azért szórta meg a csapatot, hogy valaki úgyis beleszalad a késbe, vagy már úgysem mer szabálytalankodni. Ezt követően megkaptuk a második gólt, ami nagyon peches volt, egy lepattanó labda becsúszott. Innen Lyani spori felfogása teljesen megváltozott. Megmutatta, hogy tud ő pártatlanul bíráskodni, az ítéletei is ültek, sőt még a BATE-nak egy nyilvánvaló tizenegyest sem adott meg. Természetesen akkor, amikor a feladatát már teljesítette, amikor már minden eldőlt.

Összesítve a történteket, nem azért estünk ki, mert a bíró mindent megtett érte, hanem azért, mert a BATE jobb csapat és megérdemelte a továbbjutást. A DVSC-TEVA korrekt bíráskodás mellett is kiesett volna valószínűleg, csak nem ilyen könnyedén. A Loki még nem olyan jó csapat, hogy ilyen nyomást elbírjon. A szám íze viszont sokkal jobb lenne, ha becsületes körülmények között esünk ki.

Nagyon hiányzott Varga Józsi csupaszív játéka, bár amilyen vehemenciával játszik, lehet, hogy Lyani spori első áldozata ő lett volna. Nem játszhatott a Loki hazai pályán. Ez is nagy hátrány. Én igazán nem értem, hogy Nyíregyházán, az ország legelmaradottabb és legszegényebb megyéjében volt arra pénz, hogy olyan módon felújítsák a stadiont, hogy BL selejtezőre alkalmas legyen, Debrecenben nem. Igaz állítólag elkészül a kacsalábon forgó stadion, de ebben is kissé szkeptikus vagyok, hogy mikor és miből.

Nyilvánvaló, hogy minőségi focihoz sok pénz kell, nagyon sok pénz. Az a pénz, ami van, arra elég, hogy a Loki megnyerje a nem túl acélos magyar bajnokságot. A következő kérdés az, hogy hajlandó-e áldozni valaki - TEVA gyógyszergyár? - arra, hogy az európai porondon is legyen esélyünk, mert így nincs. Van egy kis OTP Bank ligánk, amit a Loki megnyer, de ennyi, megállunk a zsíros kenyérnél, de még a lila hagyma is hiányzik a tetejéről. Pedig a szurkolók, a magyar futballszeretők Wellington-bélszínt szeretnének.

Ahhoz, hogy legalább egy menza ebédhez odakerüljünk, még sokat, nagyon sokat kell tenni és befektetni.

Mindentől függetlenül a Lokinak csak gratulálni lehet, hogy ilyen körülmények között a BL selejtezőjében két kört ment, valamint a gratuláció kijár az elmúlt 30 év legtehetségesebb magyar edzőjének Kondás Elemérnek, aki nagyon sokra hivatott, egyszer a magyar válogatott szövetségi kapitánya is lehet, minden ehhez szükséges szakmai ismerete és emberi tulajdonsága megvan. Az emberi tulajdonság adott, a szakmai ismeretek pedig naponta bővülnek, a sikerhez a bukás is kell, ez a kedd is tanulságul szolgál számára.

Nagyon sajnálom ezt a nyíregyházi fiaskót, de gyorsan el kell felejteni és előre kell lépni.

Sok sikert a továbbiakban, az EL playoffban Loki és köszönjük a két kört a BL-selejtezőben !

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar kerékpársportot, annak népszerűsítését, a magyar sportkommentátorokat, az egyetemes magyar sportéletet, valamint az összes sportkedvelő magyar tévénézőt. 61 éves korában elhunyt Sipos János egykori válogatott kerékpárversenyző, 11-szeres magyar bajnok, a Magyar Kerékpáros Szövetség egykori főtitkára, a Magyar Olimpiai Bizottság egykori tagja, az  Eurosport magyar nyelvű adásának szakkommentátora.

Most sem akarom elhinni a szörnyű tényt, Sipi nincs többé. Néhány napja még Vinokurov olimpiai országúti győzelmét kommentálta a londoni olimpián szokásos humorával, pengeéles szakértelmével. Meg is jegyeztem, hogy ugyanazt a versenyt az Eurosporton Sipi, a királyi tévén Knézy Jenő kommentálta. Furcsa volt, hiszen ők úgy össze voltak nőve, mint Lennon & McCartney, Simon & Garfunkel, Szörényi & Bródy, Tango & Cash, Payer & S. Nagy, de kerékpáros közvetítés kapcsán egyértelműen Sipos & Knézy.

Kevesen tudják, hogy gyorskorcsolyázott is, rádióban kommentált két téli olimpiáról is, különösen a biatlont és a síugrást kedvelte. Univerzális, remek sportember volt.

Sokkal többen kedvelték, szerették, minthogy személyesen ismerték volna, valószínűleg az utcán is elmentek mellette anélkül, hogy tudták volna, hogy a Sipivel találkoztak, viszont ahogy megszólalt, a hangjáról máris fel lehetett ismerni, főleg, ha valami humoros megjegyzése is volt valamihez. Ez abból adódott, hogy az arca nem volt képernyőn, a királyi tévé nem nagyon tartott igényt a szolgálataira, hiszen kerékpárversenyt az olimpiáktól eltekintve csak anno a békeversenyeket közvetítették, de ezeken a baráti és elvtársi versenyeken még ő is indult, olyan régen volt.

A kerékpársportot ő szerettette meg sok-sok olyan nézővel, aki el sem hitte volna magáról, hogy végig tud nézni egy 4-5 órás közvetítést anélkül, hogy unatkozna, tömegesen miatta váltak a kerékpársport rajongójává, már vártuk valamelyik nagy verseny, a Giro, a Tour illetve a Vuelta kezdetét. Augusztus 18-án elrajtol a Vuelta Espana 2012. Immáron Sipi nélkül. El nem tudom képzelni, hogy nélküle a közvetítés milyen lesz, egy biztos ugyanolyan, sőt még hasonló sem lesz soha többé, fájdalmas hiányérzettel fog küszködni néző és kommentátor egyaránt.

Biztosan mondhatom, hogy nem csak nekem, hanem a kerékpársport összes kedvelőjének, rajongójának a szívében egy nagy űr keletkezett ezzel a borzasztó ténnyel, senki nem érhet, nem érhetett fel hozzá, soha többé élőben nem hallhatjuk a közvetítés végén, hogy Sipos Jánost, vagy Sipos Jánost és Knézy Jenőt hallották.

Sipos János a kerékpársport magyarországi helytartója volt, ennyit a sportág hazai népszerűsítése érdekében senki nem tett, mint ő. A példája kapcsán sok kis srác kezdett el versenyszerűen kerékpározni, a televíziós közvetítéseinek Knézy Jenővel egyetemben óriási vonzereje volt a gyermekek, a fiatalok körében. Az idősebbek is megszerették a kerékpározást, úgy várták a versenyeket, mint a foci VB-t, a profik és a sztárok nevét kívülről fújták, mindenki választott magának kedvencet, akinek izgatottan szorított, számolták az időeredményeket. A Tour de France, a Giro d’Itala, a Vuelta Espana általános érdektelenségből először az ország sportszerető lakosságának figyelmébe, majd számukra is az év legnagyobb sporteseményei közé került. Ez szintén az ő és Knézy Jenő érdeme. Remekül kiegészítették egymást. Sipi a szakma minden csínját-bínját ismerve olyan kulisszatitkokat osztott meg a nézőkkel, akik úgy érezték, hogy valamelyik profi csapattal együtt utaznak a Tour-on, élvezetes sztorikat mondott hosszú sportpályafutásából. Knézy Jenővel pedig mindig tudtuk hol járunk és mit érdemes látni azon a helyen. Olyanok voltak, mintha még két karosszékben mellettünk ültek volna és mindannyian nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában. Sajnos a kegyetlen sors közbeszólt, ilyen nem lesz soha többé. Sipos János halála nem pótolható veszteség sem a magyar kerékpársportnak, sem a magyar sportszerető társadalomnak.

Csak a jók mennek el, Sipi nagyon jó volt. Ha van mennyország, ő már biztosan ott van egy versenybringán, vagy együtt közvetíti idősebb Knézy Jenővel az égi Tour-t, ahol Fabio Casartelli, Wouter Weilandt, Tom Simpson, Emilio Ravasio, Andrej Kivilev és a kalóz Marco Pantani is indul.

Isten veled Sipi, soha nem felejtünk el!