Véget ért az NB I őszi szezonja. Akkor is, ha még van két előrehozott forduló. Van, akinek jó a plusz két forduló, van, akinek nem. Így szokott ez lenni. Mindenesetre érdekes és tanulságos fél szezonon van túl a magyar első osztály. Értékeljük a csapatok félévi munkáját egyenként, az általam közölt értékelés természetesen abszolút szubjektív.

1. Győri ETO FC  15  10  4  1  32-14  34 pont

Ez azért már évek óta benne volt a pakliban, csak valahogy sosem sikerült. A Győri ETO-nak eddig sem volt semmivel sem gyengébb játékosállománya, mint pl. a Debrecennek, csak amikor nyerni kellett volna, elcsúsztak. Most viszont egyértelműen demonstrálják teljesítményükkel, a bajnoki cím kell nekik. Már nem foglalkoznak a bírókkal annyit, mint tavaly és íme itt az eredmény. Pintér Attila, a csapat és a közönség egymásra talált. Egyre több a néző is az ország legszebb stadionjában. Sasha Stevanovic még mindig jó kapus. Valószínűleg utolsó idényét tölti az ETO-nál, biztos kezű, jó utód kellene helyette, ha nem lesz, talán még egy évet ráhúz. A magyar válogatott keretébe meghívták Takács Ákost, Játéklehetőséget is kapott az éven a magyar válogatottban Koltai Tamás, Lipták Zoltán és Pátkai Máté. A házi gólkirály Varga Roland 9 gólos, miután az augusztusi, Kaposvár elleni, először öngólnak titulált találatot végül is neki adták, Koltai Tamás pedig 8 gólos a fél szezon alatt, talán Koltai volt az ősz győri legjobbja. Kitűnő teljesítményt nyújtott még az 5 gólos Djordje Kamber és 4 gólos Rok Kronaveter is. Jó a csapat, de még nem tökéletes, van amikor egészen remek játékot nyújtanak, van, amikor szenvednek. De ez is elég féltávkor a 6 pontos előnyhöz. Ennek az ETO-nak azt hiszem ennyi előny elég lesz. A két előrehozott mérkőzés otthon a Debrecennel és idegenben a Haladással lesz. Ha ezt a két meccset most még behúzza az ETO, akkor már csak elveszíteni tudja a 2012-13 évi magyar első osztályú labdarúgó bajnokságot.

2. MTK Budapest FC  15  8  4  3  25-17  28 pont

Az újoncról mindenki tudta, hogy nem újonc. Azt viszont senki sem gondolta, hogy félidőben a második a gárda. Garami József, aki Ciro Blazevic után Európa második legidősebb első osztályú vezetőedzője, remek pedagógus és hatalmas stratéga. Gondolja át mindenki, hogy a bajnokság kezdetekor tudta, hogy Lázok János valahová el fog igazolni. Most meg azt tudja, hogy Könyves Norbert is elmegy a téli átigazolási időszakban. Történetesen Lázok után Paksra. Nehéz így csapatot építeni, de a Sándor Károly Akadémia folyamatosan löki ki magából a tehetségeket. Megijesztettek mindenkit, amikor nyáron kiestek az EL selejtezői során egy Senica nevű harmatgyenge szlovák csapat ellenében, amelyik nem hiszem, hogy az akkori produkciójával most a magyar NB II-ben meghatározó szerepet játszana. Jött azonban a többi meccs, mindenki tudta, hogy olyan csúfság nem eshet meg velük, mint két éve, nem eshetnek ki, így néhány „idősebb” játékos is erősíti a csapatot. Dragan Vukmir és Kanta József nagyon fontos eleme a csapatnak, de az egykori ferencvárosi Rafe Wolfe is kitűnően játszik. Igazából, hogy milyen csapat a mostani MTK, négy meccset említenék, az Újpest, a Honvéd az FTC és a Debrecen ellenit. Remek játékkal intézte el az MTK mind a négyet. Pedig volt, hogy a kapujukhoz voltak szögezve, de hősiesen védekeztek, a villámgyors kontrákból meg betaláltak. A már említett játékosokon kívül Csiki Norbert, Tischler Patrik, Hídvégi Sándor és Vadnai Dániel játszott remekül és hívta fel magára a figyelmet. De a kapusuk Hegedűs Lajos is kitűnő őszt zárt. A házi gólkirály 6 góllal Tischler Patrik, utána közvetlenül 5 góllal Kanta József, 4 góllal Csiki Norbert. A válogatott keretbe az MTK-ból senki sem került be. Úgy gondolom, az előrehozott két forduló az MTK-nak mindenképpen jól jön, de azért meglepődnék, ha a szezon végén is ezen a helyen állna az MTK, de talán újdonsült kabalaállatuk, Gedeon, a liba segít. A két előrehozott meccse, idegenben a Kaposvár és otthon a Kecskemét. Megjósolhatatlan, szerintem 3 pontnál az MTK nem szerez kevesebbet, de ebben akár a 6 is benne van.

3. Debreceni VSC-TEVA  15  8  1  6  22-15  25 pont

1966-ban a Vasas Mészöllyel, Ihásszal, Mathesszel, Farkassal nyert utoljára veretlenül bajnokságot. Ez sikerült tavaly a Debrecennek. Kondás Elemér az újonc tréner besöpört mindent, amit csak lehetett. A probléma első jelei már a BL selejtező első fordulójában láthatóak voltak, csak igazán senki sem foglalkozott vele. Az albán Skenderbeu együttese, amelynek nevére a korosztályomnak legfeljebb egy egészen jó minőségű konyakmárka jut az eszébe első blikkre, az első meccsen, ha egy kicsit is figyel, nagy veréssel küldhette volna haza a Lokit Albániából. Csak 1-0 lett, így továbbmentünk, csak kisiklásnak véltük az első meccset. A második meccs a BATE Borisov-val a kinti meccsen remek volt 1-1, joggal reménykedhettünk a visszavágóban, de itthon egy egészen sima 0-3, amit aztán rákentek Ramosra, és a piros lapjára, aki meg sem állt Kecskemétig. A csapat viszont továbbra is csikorgott, valami nem stimmelt, pedig visszaigazolt Ibrahima Sidibe az egykori kedvenc. Tavaly is voltak olyan meccsek, amit igazából el kellett volna veszteni a Lokinak, de aztán szerencséjük volt, az utolsó 10 percben valahogy nyertek. Nyertek, mert akartak nyerni. Pécsett az idén is egy ugyanolyan meccset hoztak vissza a sírból. De ezután a debreceni szurkolók hiába várták ugyanazt, mint tavaly, semmi sem sikerült, a szerencsefaktor is teljesen elmaradt. Ami tavaly bement, az idén kifelé pattant, semmi sem jött be, az egész csapat görcsös lett, Kondás Elemér pedig egyre gyakrabban találkozott a kudarc eddig nem igazán ismert ízével. Debrecenből elmaradoznak a szurkolók, padlón a csapat. A válogatottnál azért nem felejtkeztek el a debreceniekről, Varga József abszolút alapember, játéklehetőséget kapott Mészáros Norbert, de kerettag volt sérüléséig Szakály Péter is. Jelzésértékű a tavalyi egész szezon 0 veresége után a mostani fél szezon 6 veresége, de ezt hiba lenne Kondás Elemérre kenni, ő semmivel sem rosszabb edző, mint tavaly, sőt jobb. Csak most nem jönnek az eredmények. Itt van ismét Czvitkovics Péter, aki szintén jó játékos, ha belelendül, biztosan hasznára tud lenni a csapatnak, eddig nem volt az. 9 góllal Adamo Coulibaly a góllövőlista második helyén áll, Ibrahima Sidibe 4, Kulcsár Tamás 3 góllal követi a házi góllövőlistán. Ha valakinek rosszul jön az előrehozott két forduló, az a Loki, ráadásul idegenben Győrben, majd otthon a meglepően jó Kaposvárral zárnak. Csak bízhatnak abban a Loki-fanok, hogy megfordul a szerencse, de valljuk be, Győrben nem sok esélyük van, a Kaposvár meg hihetetlenül veszélyes, úgyhogy ebben még a 0 pont is benne van, de szerintem 3 azért lesz belőle.

4. Videoton FC  15  7  4  4  20-13  25 pont

A fehérvári alakulat igazából eddig feláldozta az NB I-et az Európa Liga szereplésért. Ellenben nagyon nincsenek lemaradva, tehát érzésem szerint, ha valaki beleszólhat a Győri ETO bajnoki címébe, az a Videoton. Kiváló játékosok alkotta csapat remek védekezéssel, klasszis kapussal, akiben azért bármikor, bármilyen bugyuta hiba benne van. A montenegrói válogatott Bozovic-ról ír az európai sportsajtó, remekül véd az EL-ben. A temperamentumos portugál egykori világklasszis játékos Paulo Sousa remekül irányítja a gárdát, csak kicsit sokat ütközik a játékvezetőkkel. Itthon érzésem szerint rászálltak a bírók, minden második meccsen elzavarják a kispadról, érdekes, hogy EL meccsen még csak nem is figyelmeztették. A 4 döntetlent 4 vereséget tudjuk be az Európa Ligának, a hátrány nem behozhatatlan. Sousa kezében ifjú magyar csiszolatlan gyémántok is vannak, akiket értéküknek megfelelően óvatosan és ésszel kezel, Gyurcsó Ádám, aki már a felnőtt válogatottban is bemutatkozott, valamint az a Kovács István, akitől nagyobb magyar tehetséget a Nyilasi, Ebedli, Törőcsik trió óta nem látott magyar futballszurkoló. Hamarosan ő is fel fogja húzni szerintem a nagyválogatott címeres mezét, mert fel kell. Olyan váratlan húzásokra képes a 20 éves labdarúgó, amire nagyon nagy szüksége lenne a válogatottnak is. A csapatból Gyurcsó Ádámon kívül még Sándor György kapott meghívót a válogatottba, játszott is, de egy ideje neki a meghívó elmaradt. Itt játszik még a nemzet Sanyija, Torghelle Sándor, aki bármikor, bármilyen helyzetben képes gólt szerezni, valamint olyan kellemetlen csatár, aki harcol, rúg, harap a labdáért. A csapat házi gólkirálya Nikolic Nemanja 8 góllal, a második Torghelle Sándor 3 góllal. Az előrehozott két meccsen először Pápán idegenben, majd az Újpesttel otthon találkoznak, enyhén szólva nem megoldhatatlan feladat a Vidinek.

5. Budapest Honvéd FC  15  6  4  5  24-22  22 pont

Az Európa Liga selejtező viszonylag hamar végetért számukra. Egy soha nem hallott és nem megjegyzendő nevű albán gárdát búcsúztattak, majd, mint az várható volt, az Anzhi Makhachkala már kemény diónak bizonyult. De ez korántsem szégyen. A bajnokság elején, volt, hogy a Honvéd állt az élen, de a csapat ott tört meg, amikor ugyan 1-0-ra megnyerték a Videoton elleni meccset Székesfehérváron, Lovric, mint szükségkapus 11-est hárított, de az egészen eszement szabály miatt kiállított Kemenes Szabolcs káromkodva ment le a pályáról és 4 meccses eltiltást kapott, szerintem teljesen igazságtalanul. Eszement szabály az, amikor a csatár vezeti a labdát, a kapus elfekszik, a csatár elpasszolja a kapus mellett a labdát, majd beakasztja a lábát a fekvő kapusba. Ez ugye 11-es és piros lap a kapusnak. Erre fázott rá Kemenes Szabolcs. Nálam ez sárga a csatárnak és szabadrúgás kifelé lenne igazság szerint. Azután még a Fradit az Albert Stadionban sikerült 2-0-ra legyőzni, jelentős szerencsével, de utána jöttek a vereségek és a döntetlenek. Nem lehet elmenni szó nélkül a Honvéd Akadémiája, a Magyar Futballakadémia mellett. Szerintem ezt kellett volna Puskás Ferenc Akadémiának nevezni, de ez az én véleményem, mi köze Öcsi bácsinak Felcsúthoz? Kispesthez viszont annál több, sőt. Igazából a Honvéd játékospolitikáját sem értem, előszednek valahonnan néhány soha nem hallott, látott színes bőrű játékost és ők azonnal a kezdő csapatba kerülnek. Az akadémisták meg ülnek a padon, pedig ők a jövő, a magyar labdarúgás jövője. Ez a tendencia azért a szezon második felére kissé megváltozott, több akadémista játszik, jobb is lett a Honvéd. Baráth Botond egy fegyelmezetlenségtől eltekintve egészen kiváló hátvédjátékot mutat be, sőt klasszisgólt is rúgott, Vidovic-ot kiszorította a csapatból. Vernes Richárd elképesztően gólerős, bármilyen helyzetből képest gólt lőni, fejelni, pedig nem egy égimeszelő. A csak júliusban 20 éves Vécsei Bálintot már Supka Attila beépítette a csapatba a tavalyi tavaszi szezonban, Marco Rossi viszont érthetetlenül elfelejtkezett róla. Most már ismét játszik. Hála istennek. Vécsei Bálint egy olyan futballista, aki teszi a dolgát, hajt az egész mérkőzésen. Ésszel játszik, olvassa a játékot, kiváló az összjátékban, remekül helyezkedik, a passzainak szeme van, kitűnően fejel, a lövése pontos és bombaerős, ebből két gólt is szerzett már a közelmúltban. Ha nem játszik, hiányzik valami a Honvéd játékából. Úgy érzem, igazából a tavasz lehet az övé és nem árt őt is és a többi Honvédos akadémistát figyelni Egervári Sándornak a jövő szempontjából. Tehát, elsősorban ezeknek a fiúknak kell minél többet játszani, szerintem így a Honvéd is odaérhet egy európai kupát érő helyre. A házi góllövőlistát Délczeg Gergely vezeti 7 góllal, a következők csak 3 gólt szereztek, nevezetesen: Souleymane Diaby és Vernes Richárd. Az előrehozott két meccsen a Honvéd először otthon a Siófokkal, majd idegenben a Diósgyőrrel játszik. Akár 6 pont is lehet belőle, a Siófok sem lebecsülendő, de simának tűnik, a Diósgyőr pedig belső gondokkal küzd.

6. Kaposvári Rákóczi FC  15  6  4  5  16-18  22 pont

Meglepetés a Kaposvár 6. helye. Prukner László visszatért korábbi sikerei színhelyére, és sikerült mindenkivel elfelejtetni a számára tragikus tavalyi szezont. Még egyszer ilyen nem lehet. A csapatban nincsenek sztárok és ez adja a Kaposvár legnagyobb erejét. Lett volna, de Waltner Róbert hamar megsérült, azóta nem hallottunk felőle, de nem is hiányzik ebből a csapatból. A Rákóczi minden mérkőzésen a létező legjobb taktikát alkalmazza, látszik a felkészülés, a videózás, amellyel javarészt sikerrel találnak rá az aktuális ellenfél gyenge pontjaira és ez mindenképpen Prukner mester munkáját dicséri. Jellemző az is, hogy házi gólkirályok hatan vannak két góllal. Ami javítandó a tavaszra, az mindenképpen a góllövés és a védőmunka. Negatív gólkülönbséggel ritkán lehet csapat ilyen előkelő helyen. Az erő a csapategységben és a kiváló felkészülésben rejlik, de az a gyanúm, hogy ez a hely a Kaposvárnak túlságosan elől van, szerintem a végén a mezőny második felében fognak végezni, de ez ezzel a játékosállománnyal egyáltalán nem lebecsülendő dolog. Jó passzban van a Rákóczi, hiszen az elmúlt négy mérkőzésből hármat megnyertek, a Videotontól kikaptak, de legyőzték idegenben a Diósgyőrt, a Paksot, otthon a Ferencvárost. Nekik jól jön a plusz két forduló, először otthon az MTK-val meccselnek, majd utaznak Debrecenbe. Ez nem sok jót ígér, de a Rákóczinál sosem lehet tudni, hol okoznak meglepetést. Nem hiszem, hogy pont nélkül zárnák az előrehozott két fordulót.

7. Ferencvárosi TC  15  5  6  4  21-19  21 pont

A Fradi Détári Lajossal kezdte a szezont, hasonlóképpen rosszul, mint a tavalyit Prukner Lászlóval, bár a Pápát sikerült megverni, igaz jelentős bírói segédlettel. Döme néhány "érdekes" nyilatkozata után, már ami nem fulladt görcsös köhögésbe, krákogásba és nem volt minden második szava az, hogy „természetesen”, borítékolható volt a közeli edzőváltás. Erre remek alkalom nyílt a derby, azaz az Újpest-Fradi elveszítése után. Pechesen vesztett a Fradi ezen a meccsen, de minden bizonnyal akkor is váltanak az Üllői úton, ha ezt a meccset nyerik a zöldek. Ricardo Moniz érkezett. A holland mester átalakította a csapatot, a keretet és lassacskán a saját arcára kezdi formálni az együttest. Ez az átalakítás ugyan vereségekkel is együtt járt, de vak az, aki nem látja a Ferencváros teljes metamorfózisát pozitív irányban. A csapat küzd, hajt és harcol az utolsó percig, az utolsó verejtékéig. Ez az elején még csak kb. 60 percig tartott, de most már a meccs végéig tart, a fiúk kondíciója jelentősen javult a holland mester érkezése óta. Ez már tetszik a zöld-fehér publikumnak is, a közönség is visszatalált az Üllői útra, illetve az idegenbeli meccseken is nagy szurkolótábor buzdítja a zöld sasokat. Már azt mondja a szurkolótábor, hogy ilyen agresszíven támadó, megalkuvást nem tűrő módon hajtó Fradit régen nem láttak, így akár ki is lehet kapni. Az MTK ellen például, ha megelégszenek az 1 ponttal, akkor biztosan nem kapnak ki, de ez az új Fradi nem ilyen, nem elég az iksz, minden meccsen nyerni akarnak. Moniz új igazolásai is ülnek, Besic, Ionescu és Bönig is nagy erősítés a csapatnak. Egy igazi góllövő csatár hiányzik még. Milan Peric nem váltotta meg a világot, igazából be sem fér a csapatba. Böde ugyan sok gólt lő, de nem befejező csatár, tehát egy ilyet kell találnia a tél folyamán a Fradinak. 5 góllal Böde Dániel és Józsi György a házi gólkirály, de Józsi a találatainak a java részét tizenegyesből érte el. Igaz, azt is be kell rúgni. Egy biztos, ha a tavaszi szezonban a Ferencváros csak egy picit is javít a helyzetkihasználásán, akkor komolyan kell velük számolni akár az európai kupát érő helyek vonatkozásában is. Moniz előtt az alapozás, most össze tudja rakni a Fradit, kíváncsian várom a tavaszt, az már 100 %-osan csak Moniz Fradija lesz. Lehet, hogy le kellene vetni ezt a rémes idegenbeli fekete mezt, az egy átok a Fradira, bajnoki mérkőzésen nem emlékszem, hogy ebben a szerelésben nyertek volna, arra viszont, hogy kikaptak benne, többször is. Ha a csapat színe zöld-fehér, akkor miért nem lehet zöldben focizni a fehér mellett? Egyszer már próbáltak piros-fehéret csinálni a Fradiból (Bp. Kinizsi), nem sikerült, akkor most miért kell ilyennel próbálkozni. A fekete mez egyetlen egyszer volt jogosan a Ferencváros játékosain, a Császár, Albert Flóri halálát követő hazai meccsen. Többször ezt nem illett volna felvenni szerény véleményem szerint. A feketétől még a narancssárga is jobb volt, pedig az is valahol a borzalom szintjét kerülgette. A Fradi legyen zöld-fehér, az a színe, nem fekete, nem narancssárga, de nem is hupikék, bármilyen divatos színekbe is lehetne öltöztetni a fiúkat. A Ferencváros szerintem szívesebben játszott volna tavasszal 15 meccset, de hát ez van. Idegenben a Kecskemét, otthon a Pécs, akár jól is kijöhetnek belőle, de rosszul is, mert nagyon veszélyes mindkét ellenfél. 0-tól 6 pontig itt minden elképzelhető, de a 0 pontot azért nem valószínűsítem, sőt minimum 3 pontra fogadnék is.

8. Újpest FC  15  5  5  5  23-20  20 pont

Az újpesti szurkolók nagyon nem boldogok ezzel az 50 %-os eredménnyel. A csapat nem jó, nem tudom, mi lenne velük, ha kivennénk a csapatból Kabát Pétert és Balajcza Szabolcsot, akiknek ez a helyezés pozitív értelemben egyáltalán köszönhető. Ők tartják a lelket a lila-fehérekben. Rajtuk, Dusan Vasiljevic és Simon Krisztián kivételével alig találunk olyan játékost, aki megérdemelten viselné a lila-fehér csíkos mezt. Sajnos Simon Krisztián nagyon sérülékeny, soha nem tudni, mikor és meddig számíthatnak rá. Bruno Moraest szándékosan nem említettem, mert igazából nem tudni még, hogy mire képes, vagy tényleg nagyon jó, vagy csak ebben az egészen középszerű gárdában tűnik ki, volt ugyanis egy Tulio anno, aki hasonlóan kezdte, aztán dicstelenül távozott. Tavasszal ez is kiderül. A többi légiós erősen átlagos, közülük talán csak Iandoli üti meg az Újpest szintjét, de a szombathelyi fegyelmezetlenségével elérte, hogy nyerhető meccsen kapjanak simán ki. Mások is hajlamosak úgy ámokot futni, mint például Aarab, aminek a jutalma azonnali piros lap, ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozva a csapatot. Mohammed Remili meg sokszor teljesen feleslegesen dobálja magát, lassan úgy fog járni, hogy a bíró azt sem fogja neki elhinni, ha tényleg felrúgják. Kabát Péter 10 góllal vezeti a góllövőlistát, így a támadások erősen egy emberre épülnek és ez nagyon veszélyes dolog. Valamit tenni kell Újpesten, mert a belga vonal sem hozta meg a kívánt változást, Jos Daerden vezetőedző szinte minden meccsen a bírót okolja mindenért, de azt a fanatikus lila szurkoló is látja, hogy ez nem igaz. Kevés klasszis, kevés jó játékos és sok erősen közepes futballista. Egy Újpesthez ez nagyon kevés. Minden magyar futballszurkoló nagyon szeretne már egy nagyon jó Újpestet és egy nagyon jó Fradit. Ettől mindkét gárda messze van, de érzésem szerint e pillanatban a Ferencváros előrébb tart, ha még nem is sokkal. Előrehozott meccsük otthon, a gondokkal küzdő Diósgyőrrel, majd Fehérváron a Videotonnal. Bravúr lenne, ha 3 pontnál többet szereznének.

9. Diósgyőri VTK  15  5  5  5  13-17  20 pont

A Diósgyőr hajszálra ugyanolyan teljesítményt ért el, mint az Újpest, csak jóval rosszabb gólkülönbségével szorult hátrább. A csapattal történt valami. Közel nem harapnak úgy, mint tavaly, hiába az elképesztően fanatikus közönség, a Diósgyőr játéka színtelenné vált. Sisa Tibor szerdán lemondott, csütörtökön ezt elfogadták, Dzurják Csöpit is elzavarták, ismét Szentes Lázár az edző, mellette Bene Ferenc a pályaedző. Meg vagyok arról győződve, hogy a Diósgyőr vezetőedzőjét még mindig Benczés Miklósnak kellene, hogy hívják. Elhamarkodottan küldték el, egy kisebb hullámvölgy kapcsán, azóta a csapat sokkal nagyobb mélységeket élt és él meg. Sajnos, látni, hogy a DVTK meccsein már-már szemmel láthatóak az üres helyek, erre tavaly nem volt példa, ez a csapat játékát bírálja, pedig a miskolci közönségnél fanatikusabb kevés van, nem csak az országban, az egész világon. Erwin Koeman-ban gondolkodik a vezetés, ami szerintem nagy hiba. Minek oda a spanyolokhoz egy flamandul, angolul, németül beszélő tréner? Ha már külföldit akarnak, akkor hozzanak egy spanyolt, szerintem. Tisza Tibor 4 góllal a házi gólkirály, ez is jellemző az elég impotens támadójátékra. Pont arra, amiért tavaly csodálták a Diósgyőrt, a folyamatos gólratörést, támadásokat. Az őszi szezonban elért eredmény jó lenne a miskolci csapatnak, ha a kiesés ellen küzdenének, de az európai kupaporond volt a kimondott cél. Így viszont ez nagyon kevés. A diósgyőri oroszlánbarlang, ahol – Nyilasi Tibor után szabadon – még a bedobást is meg kellett becsülni, sajnos olyanná vált, ahol már ki meri mondani az ellenfél, hogy fanatikus közönség ide, hangzavar oda, nyerni mennek Miskolcra. Valamit tenni kell, hogy Miskolcon a futballszurkoló, ahogy a himnuszuk mondja: „Szombaton délelőtt már a meccsre gondolok…” tényleg arra gondoljon. Például meg kellene erősíteni a keretet, mert szerintem tavaly óta sokat gyengült, a pad is nagyon rövid. Akire emlékszem, Arze, a bolíviai fiú például hová lett? Ha elküldték, az is nagy hiba volt. A két előrehozott meccsük, az első Újpesten, a második otthon a Honvéd ellen. A jelenlegi diósgyőri állapotok miatt a dolog erősen 0 pontra hajaz, ha viszont így lesz, tavasszal nagy baj lehet az acélvárosban és nagy balhé a diósgyőri stadionban. Ezt senki sem szeretné, a nagyon szimpatikus miskolci közönség sokkal többet érdemel, Benczés Miklós pedig tavaly sokkal több türelmet érdemelt volna, mert az, hogy a DVTK jelenleg itt tart, az innen ered. Dicséretes dolog, hogy a tulajdonos pénzt áldoz a futballra, de ha nem ellensége a saját pénzének, akkor a focit hagyja a szakemberekre.

10. Kecskeméti TE - Phoenix Mecano  15  5  4  6  18-21  19 pont

Rémálomszerűen kezdett a Kecskemét futballcsapata. Meglepetés volt, hogy az alsóházba várható Eger és Siófok mellé odakerült harmadik kieső jelöltnek. Török László annak rendje módja szerint lemondott, majd néhány ideiglenes edzővel letudott mérkőzés után jött Szigetszentmiklósról és a futsal pályáról Horváth Ferenc, a Videoton és a Ferencváros egykori válogatott csatára. Azonnal új színt hozott a csapat játékába. Életkora alapján is közel került a futballistákhoz és csodát művelt velük. Egymás után nyerték a mérkőzéseket és Kecskeméten ismét öröm költözött az öltözőbe. Elkerült a csapat a kieső zónából. Az a vád érte a csapatot, hogy durvák, erre Horváth Ferenc nagyon frappánsan válaszolt: „A labdarúgás férfiak játéka, ez egy ilyen sport”. Székesfehérváron valamin összekapott a két kispad, de azt, hogy min, azt sem Horváth Ferenc, sem Paulo Sousa nem kommentálta, viszont Sousa lenyilatkozta, hogy nagyon örül annak, Horváth Ferenc bekerült az első osztály edzői közé. No lám, Sousa is szereti a tökös gyerekeket, mert Horváth Feri valóban az. Az volt játékosként, az most edzőként is. A keret tavaly óta erősen gyengült, Cukic és Alempijevic távozása azért meggyengítette a gárda középpályáját, a támadó szekció pedig Lencse távozásával gyengült erőteljesen. A Debrecenből kiakolbólintott Ramos érkezett, valamint két brazil, Jorginho és Tarabai. A védelemmel vannak gondok, Vaskó feltűnően lassú, igaz azt jó helyezkedéssel igyekszik kompenzálni. A házi gólkirály az a Franci Litsingi 5 góllal, aki már szinte született kecskemétinek tekinthető, a fekete legény neve már összeforrt a város labdarúgásával. Ha így folytatják és jól sikerül az alapozás, a KTE komoly tényező lehet tavasszal az NB I-ben. Sokat várok az ifjú Pekár Lászlótól, akinek a tehetsége vitathatatlan, remélem ezt a tavasszal bizonyítja és sok játéklehetőséget kap Horváth Ferenctől. Az előrehozott két fordulóban először otthon a Ferencvárossal meccselnek, majd idegenben az MTK-val. Ezt szerintem szívesen hagyták volna tavaszra, nem lesz egy egyszerű menet.

11. Pécsi MFC – Matias  15  4  7  4  14-15  19 pont

Ugyan a csapat pontos neve Pécsi Mecsek Football Club – Matias, azért a pécsi közönség változatlanul Munkásként biztatja a csapatot, talán meggondolandó lenne az M betűt ismét Munkásra változtatni. Amikor még PMSC volt, akkor a gyönyörű baranyai város futballszeretői egyszerűen PAMACS-nak becézték kedvenc csapatukat, ami egyszerre volt bájos és egyszerre jelentette azt, hogy mennyire szeretik ezt a gárdát. Érdekes, hogy a csapat sokkal jobban teljesít idegenben, mint otthon. A Pécs otthon egyetlen egy mérkőzést tudott megnyerni, azt is a sereghajtó Siófok ellen. Ez is megérne egy tanulmányt, miért van ez így. Ha hoznák a hazai meccseiket, az élmezőnyben tanyáznának Supka Attila fiai. Matyi Dezső, a tulajdonos, színtelen, szagtalannak minősítette a csapat játékát, nem igazán szerencsés a csapat életét ilyen beszólásokkal megzavarni, akkor sem, ha a tulajdonos adja pénzét és ezért mindenhatónak érzi magát. Ha már a Diósgyőrnél megemlítettem Benczés Miklóst, itt is megemlíteném azt, hogy a vezetőedzőt itt Mészáros Ferencnek kellene hívni. Egy időben menesztették őt is Pécsről, amikor Benczést Diósgyőrből. Ugyanolyan hiba volt ez is. Ráadásul Mészáros Feri a Pécs legendás válogatott csatára volt. Supka Attila remek szakember, biztosan meg fogja találni a hazai gyenge szereplés okát, ha ezt orvosolni tudja, a Pécs meglepetéscsapat lehet tavasszal. Jó játékosai vannak, a magyar mezőny legtehetségesebb fiatal kapusával Dibusz Dénessel, technikás középpályással, például Wittrédi Dáviddal, és életveszélyes csatárokkal, Bajzát Péterrel és Miroslav Grumic-csal. Adva van minden, hogy Rapp Imre, Katzirz Béla, Róth Antal, Zombori Sándor, Dr. Dunai János, Dunai II Antal, id. és  ifj. Dárdai Pál, Toma Árpád, Mészáros Ferenc, Gera Zoltán és még sok más legendás pécsi játékos nyomába érjenek. A házi gólkirály 3 góllal Solomon Okoronkwo és Wittrédi Dávid. Ez kevés, ezen majd a jól sikerült alapozás javíthat. Van tehát mit tenni Supka mesternek és a csapatnak. A két előrehozott mérkőzése a Pécsnek, otthon a Paks és idegenben a Ferencváros. A Paksot elvileg verni kellene, de az otthon van, a Fradi alapvetően esélyesebb az Albert Stadionban, de tudjuk, milyen a Pécs idegenben, úgyhogy minden lehet.

12. Szombathelyi Haladás  15  4  5  6  19-13  17 pont

A nagy meglepetés a Haladás őszi szereplése. Negatív értelemben természetesen. Jobbnál jobb játékosok, tehetségek és valami nem működik. Rózsa Dániel remek kapus, Guzmics Richárd most mutatkozott be a válogatottban, Halmosi Péter, Ugrai Roland, Iszlai Bence, valamint a szupertehetséges Radó András, akit szintén ajánlok Egervári figyelmébe. Ez a gárda 12. helyen áll az NB I-ben. Nem kell hozzá nagy ész, hogy megállapítsuk, itt nagyon súlyos gáz van. Kenesei Krisztiánt szándékosan nem említettem eddig. Kenő 6 góllal vezeti a házi góllövőlistát, 4 góllal a második az az Iszlai Bence, aki a tizenegyeseket rúgja és a játékában mindig benne van a piros lap, Ugyan nem láttam még, hogy kiállították volna, de minden meccsen zsilettpengén táncol ezzel kapcsolatban. Artner Tamás, a Haladás vezetőedzője a 35 éves Kenesei Krisztiánt, a csapat legeredményesebb játékosát öregnek minősítette és közölte vele, hogy a jövőben csak a meccsek végén csereként számít rá. Kenőnek ez nyilván nagyon rosszul esett, hogy nem a teljesítményével, hanem az életkorával foglalkozik az edzője. Az Újpest elleni hazai meccsen senki sem tudott a kapuba találni, majd egy kiállítás, majd tizenegyes és még egy kiállítás, így vezetett a Hali 1-0-ra, de 8 mezőnyjátékos ellen is képtelenek voltak gólt szerezni. Ekkor nagy kegyesen beküldte Artner Keneseit, aki néhány perc után be is talált, majd leült a kispadra és ott ünnepeltette magár, majd visszament a pályára és még befejezte a mérkőzést. Ezt követően Artner úgy döntött, hogy őt ezzel annyira megsértették, hogy másodszor is megalázza legjobb és legrutinosabb gólszerzőjét, száműzi az NB II-es csapatba. Artner kiheréli egyetlen igazán potens emberét. Ezt okos edző megoldja másképp. Megbünteti Keneseit ezért, aztán az élet megy tovább. Az a sanda gyanúm, hogy Artner valamiért mindenképpen ki akarta golyózni Kenőt, csak az alkalomra várt. Így viszont a Haladás helyzete csak romlik, a belső morál szakadozik. A télen az a gyanúm, hogy valaki távozik. Vagy Kenesei, vagy Artner, mert mind a ketten alig hinném, hogy egy csapatban kezdenék a tavaszt. Az előrehozott két meccse a Haladásnak, az Eger idegenben, majd a Győr otthon. Az Egerre már ráfázott a Debrecen, a Győrt meg szerintem a Haladás nem fogja megverni. Még 3 pontnál is rezeg a léc, de, ha 3 pontnál kevesebbet hoz a Hali, akkor szerintem Artnernak menni kell.

13. Lombard FC Pápa  15  4  5  6  11-23  17 pont

Pápán Bene Ferenc vezetésével kezdődött a szezon, de a rossz teljesítmények hatására, mint az a Lombard háza táján szokás, hamar útilaput kötöttek a talpa alá, és visszatért Zsivoczky Gyula, akit újabban Zsivoczky-Pandel Gyulának hívnak. Bíró Péterben a Lombard tulajdonosában az a jó, hogy kirúgni is barátilag tud, így Zsivoczky is visszatérő edző, de lehet, hogy látjuk még arrafelé Véber Györgyöt és Bene Ferencet is. A Pápa alapból nem rossz csapat, bárhol tud meglepetést okozni, de igaz ez visszafelé is, hiszen a Siófok ellene érte el egyetlen győzelmét. A legbiztosabb pont a csapatban a veterán kapus Szűcs Lajos, aki még most is klasszisteljesítményekkel segíti csapatát. Visszatért az a Goran Maric, akit már egyszer elküldtek a klubtól. Ezt meghálálta, hiszen 7 góllal ő a házi gólkirály. Itt is a téli felkészülés milyensége fogja meghatározni a tavaszt. Maróti Béla és Tóth Bence is biztos pont a csapatban és a kapura életveszélyes Mouhamadou Seye. Kiesési problémái nem lesznek a csapatnak, de hogy feljebb kerüljön, ahhoz jobb játék kell. Talán egy-két igazolás is ráférne a csapatra. Az előrehozott két fordulóban először otthon játszik a csapat a Videotonnal, ami nem sok jót ígér, majd idegenben egy hatpontos meccs következik a Pakssal.

14. MVM Paksi FC  15  3  8  4  19-18  17 pont

A csapat a szezont régi és sikeres edzőjével kezdte, Kis Károllyal. Nem tudni, mi történhetett, de már a szezon elején egy vesztes meccs után lemondott. Őt követte Máté Csaba, aki Kis Károly pályaedzője volt. Máté Csabával is gyengén szerepelt a csapat. Máté Csabát viszont nem kellett kirúgni, hiszen Ricardo Moniz mellé leigazolta a Fradi, lévén Máté Csaba remekül beszél flamandul. Tomislav Sivic érkezett a tiszta magyar csapathoz, és hamarosan ő sem volt kakukkfióka, hiszen megkapta a magyar állampolgárságot. A csapat viszont gyengén szerepel. Betudható ez a kalandos ősznek, várhatóan a tavasz egy Sivic felkészülés után jobban fog sikerülni, plusz még Könyves Norbert is érkezik az MTK-ból. A házi gólkirály Simon Attila 7 góllal, meglepő, hogy Tököli Attila még csak kettőnél jár. A két évvel ezelőtti Európa Ligás hely nyilvánvaló, hogy erőn felüli teljesítmény volt, de azért ennyire nem lett volna szabad leromlani, akkor sem, ha a csapat gólfelelősét Böde Dánielt elvitte a Fradi. Ismerve Tomislav Sivic munkásságát, egy kőkemény alapozás vár a csapatra, majd egy őszinte támadójáték tavasszal. Ez a bennmaradásra mindenképpen elég lesz, kérdés mennyivel sikerül feljebb kúszni a Paksnak a tabellán, mert nem hiszem, hogy itt végezne. Az előrehozott két fordulóban először Pécsre látogatnak, majd otthon a Pápával lesz egy ki-ki meccsük. Bármi megtörténhet.

15. Egri FC  15  2  5  8  11-24  11 pont

Az Eger azzal, hogy hazai mérkőzéseit is „idegenben” játssza, eleve hatalmas hátrányt szenved az NB I többi csapataival szemben. Az indok az, hogy még nincsen villanyvilágítás, tavaszra állítólag meglesz. De igazán nem értem, hogy méltányosságból miért nem lehetett ennek az újonc csapatnak ebben a gazdasági helyzetben azt engedélyezni az őszi szezonban, hogy az otthoni meccseit még világosban játssza le. Így szinte garantált a kiesése, már 6 pont a hátránya az első nem kieső pontszámával szemben. Csak két győzelmet értek el, még nyáron meglepetésre Pakson tudtak nyerni, de az igazi, az a Debrecen felett aratott siker Németh Norbert csodagóljával Diósgyőrben. A „hazai” mérkőzéseiken gyakorlatilag nincs néző, volt olyan, hogy 56 néző előtt játszottak első osztályú bajnokit. Ettől jóval több néző előtt játszanak bármilyen falusi meccset a magyar foci legalsóbb vonalában. Villanyvilágítás nélkül a teljes szezon egy túlélőtúra, az egri futballszurkolók szerintem sokkal szívesebben néztek volna otthon NB II-es mérkőzést, így ennek sok értelme nincs. Simon Antal vezetőedző a lehetőségeihez mérten tisztességesen végzi a dolgát, de sokat nem tehet. Azt gondolom, hogy, ha otthon játszhatnak, akkor is a kiesés ellen harcolnának, így meg borítékolható a kiesésük. Ha tavasszal már Eger adhat otthont a hazai mérkőzéseinek, biztosan több pontot szednek össze, de a bennmaradáshoz ez is kevés lesz. A házi gólkirály a rutinos Németh Norbert 6 góllal. Az előrehozott meccsek nekik aztán igazán nem hiányoznak, már ha a tavaszi kezdetre tényleg megépül a villanyvilágítás Egerben. Először „otthon” játszanak a Haladással, majd Siófokra látogatnak egy kiesési rangadóra.

16. FGSZ Siófok  15  1   3  11  11-31  6 pont

Nehéz dolog egy halálraítéltről írni. A 15 meccsen megszerzett 6 pont semmire sem jó, tudja ezt Horváth Károly vezetőedző is, aki valamilyen csoda és edzői tudás folytán az elmúlt években valahogy mindig benntartotta a csapatot. Nyilvánvaló, hogy ez ebben a szezonban nem fog sikerülni. Ezt a hátrányt sokkal jobb csapatok sem lennének képesek behozni. Így a Siófok tavasszal tulajdonképpen tét nélkül játszhat, úgy szólhat bele a bajnokság kimenetelébe, hogy kiktől fognak pontot, pontokat rabolni. A házi gólkirály Pál Szabolcs 3 góllal. Jobb eredményt fognak elérni tavasszal, mint ősszel, abban biztos vagyok, sőt abban is, hogy kölcsönbe fog érkezni a Balaton partjára néhány épkézláb, a keret tagjaitól nagyobb tudású labdarúgó. Hogy ez mire lesz elég? Valószínűleg csak szépítenek a hátrányon, de a kiesésük már most eldőlt. Az előrehozott két meccsen először a Honvéddal játszanak idegenben, majd az Egert fogadják. Számukra minden megszerzett pont ajándék. Üde színfolt a Siófok az NB I-ben, hiányozni fognak jövőre, a kérdés csak az, hogy meddig, mert könnyen visszakerülhetnek, elég nagy a szakadék az első- és a másodosztály között. Ja, és fontos, hogy hol van villanyvilágítás, Siófokon van.

Ennyi lett volna az OTP Bank Liga 2012 őszi szezonja. Láttunk sok jót, némi rosszat, de azért el kell mondjam, hogy ugyan a színvonal még nem verdesi a csillagos eget, viszont fokozatosan, évről-évre javul. Mindenki tudja: „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Magyar narancs”. Magyar foci.

A 19 éves Havard Nielsen bepasszolja az első gólt a magyar kapuba

Kikaptunk a norvégoktól 2-0-ra ez a száraz tény, de aki látta a mérkőzést, az tudja, hogy hogyan. A játékunk volt elkeserítően rossz, még akkor is, ha a magyar válogatott játékának soha nem feküdt ez az északi típusú hajtós, harcos, elveszett labdát nem ismerő, foggal, körömmel küzdő stílus. A sokkal magasabb norvégok megnyerték a párharcokat és egy percig nem volt vitás a győzelmük, sőt az eredmény ránk nézve hízelgő. Az első félidő az igazi katasztrófa volt, gyakorlatilag a félpályán nem mentünk át, azonnal lekapcsolták minden próbálkozásunkat. Jellemző, hogy a 65. percben a csereként bejött Szabics Imre jóvoltából volt az első kapu felé tartó lövésünk, kaput eltaláló próbálkozásunk az egész mérkőzésen nem volt, ez azért sokat mond. Momentumunk sem volt addig, amíg Egervári Sándor hármas cserét nem hajtott végre. Utána feljavult a játékunk, a cserék hoztak egy kis tüzet, de ez csak arra volt jó, hogy annyira azért ne megalázóan kapjunk ki, illetve a norvég kapus ne fázzon meg a hűvös novemberi estén. A felívelgetéseink eleve hamvába holtak, ezeket a sokkal magasabb és fizikálisan is sokkal erősebb norvég védők könnyedén kapcsolták le. A mérkőzés végén elmondta a kapitány, hogy a földön kellett volna játszanunk. Meg is próbáltuk, de az erőszakos norvégok a passzainkhoz is valahogy mindig hamarabb értek oda, rengeteget futottak, láthatóan megzavarták a labdát felhozó középpályásainkat, akik bosszantóan sok átadási hibát követtek el. Igaz, ezek ki lettek kényszerítve, mert folyamatosan agresszíven letámadtak minket és ez egyáltalán nem ízlett nekünk. Ez viszont nem ízlés kérdése. Nagyon sok munka van még a szerethetővel és nem ártana a csapatot néhány játékossal megerősíteni, például Vass Ádám, Huszti Szabolcs és Tőzsér Dániel. Elgondolkodtató számunkra is, hogy a 19 éves Havard Nielsen, aki első válogatottságát góllal és remek játékkal ünnepelte nálunk, majdnem két góllal, mert az első próbálkozását Király Gábor nagy bravúrral védte. Nekünk is vannak briliáns tehetségeink ilyen korban, gondolok itt elsősorban a Videoton Kovács Istvánjára, aki már európai porondon is bizonyított, lassan be lehetne építeni a válogatottba, ezt már tavasszal meg lehetne kezdeni, nem a kor, a teljesítmény számít, az meg hétről-hétre remek a kis KoKo-nak. Ő képes nemzetközi szinten is olyan váratlan megoldásokra, ami itt ma nálunk abszolút hiányzott. Kezdjük meg a szokásos egyenkénti értékelést, amit érthetően nem olyan örömmel teszek most meg, mint a törökök ellen.

Király Gábor Rajta múlt, hogy nem kaptunk ki jobban. Bravúrokat mutatott be, a gólokról nem tehetett. Az első gólnál teljesen kiszolgáltatott helyzetben volt, a másodikat szerintem megfogja, ha Guzmics Richárd lábán nem pattan meg a labda. A magyar csapat legjobbja volt. Gratulálok 87. válogatottságához! Király Gábor most már a harmadk legtöbb válogatottsággal rendelkező magyar labdarúgó, már csak Fazekas László (92) és Bozsik József (101) előzi meg. Ő már most legenda.

Vanczák Vilmos Ma ő, akárcsak a védelem többsége, gyengén játszott. Az akarással nem volt baj, de a belépései nem sikerültek, az összjátékba nem nagyon tudott bekapcsolódni, az szokásos erőteljes előretörései teljesen elmaradtak.

Korcsmár Zsolt Az egész mérkőzésen nem nyújtott rossz teljesítményt, ő különösen bizonyítani akart kenyéradó országa ellen. A nagy lelkesedést, a rengeteg játékba kapcsolódást, a néhány labdaszerzését, mellyel a középpályásokat hozta játékba, jelentősen lerontotta az a tény, hogy mindkét norvég gólban erőteljesen benne volt.

Juhász Roland Látszik rajta, hogy nincs játékban, átlagos teljesítményt nyújtott, rutinból oldotta meg a feladatát, ennél sokkal többet tud. A második félidőben megúszott egy egyértelmű piros lapot, ki kellett volna állítani. A első norvég gólban azonos a felelősségük Korcsmár Zsolttal, valamelyiküknek el kellett volna rúgni a labdát onnan.

Kádár Tamás Ő volt a nagyon gyengén teljesítő védelem legjobbja. Ez viszont nem jelenti az, hogy jól játszott, csak nem olyan rosszul, mint a többiek. Ő legalább próbált az előre játékba bekapcsolódni, sokat szerelt, jól játszotta meg labdái egy részét, de nem a török formáját hozta. Egyébként úgy érzem, hogy a válogatott balhátvéd posztjára egyértelműen ő a jó megoldás.

Pintér Ádám Rajta is látszik, hogy nem játszik a Zaragozában. Valami baj van, nem tudni mi. Rengeteget futott, de ennek java része nem volt hasznos futás, sokszor csak nyomozta a labdát. Könnyedén átjátszották, ha szerelt, csak szabálytalansággal tudta megállítani a norvégokat. Ettől eddig csak jobban játszott a válogatottban. Cseréje jogos volt.

Varga József Tompán játszott, úgy, ahogy még soha sem láttam. Meg voltak a harcos labdaszerzései, ütközései, csak sokkal kevesebb, mint az előzőekben. Néha úgy éreztem, hogy légüres térben mozog. A passzai is sokkal kisebb arányban mentek jó helyre, mint eddig bármelyik válogatott mérkőzésén. A második félidőben, jobbhátvéd pozícióban már jobb teljesítményt nyújtott, azon az oldalon nem nagyon mentek el a norvégok. Azért látszik rajta, hogy a klubjában nincs minden rendben.

Hajnal Tamás Nála sajnos visszatért a régi rossz forma. Labdáit nem tudta megjátszani, rengeteg átadási hibája volt, ritka támadási próbálkozásaink sokszor rajta haltak el. Ha tudom, hogy becserélem Németh Krisztiánt, akkor én őt kapom le a pályáról, nem Komant.

Koman Vladimir Ahogy Riccardo Montolivo német édesanyja tiszteletére a német zászlót matricázta a cipőjére, úgy már a meccs kezdőrúgásánál lehetett látni az ukrán zászlót a cipőjén, amit nyilván ő az édesapja tiszteletére tett fel. Ettől függetlenül szinte ugyanazt írhatnám rá, mint Hajnalra. Németh Krisztiánnal együtt a pályán viszont akár eredményesek is lehettek volna.

Dzsudzsák Balázs az első félidőben egy húzásával becsapta a védőjét, gólhelyzetet teremtett, de az utolsó passz rossz volt. És ennyi, semmi több. Cseréje jogos volt.

Szalai Ádám játéka értékelhetetlen volt, de ez elsősorban a középpályások bűne, egyetlen használható labdát nem kapott, amíg a pályán volt. Birkózott a hatalmas norvég védőkkel, de ez számára teljesen kilátástalan harc volt. Az egész meccsen csak egyetlen egyszer tudta megtartani a labdát.

Pátkai Máté a félidőben jött be Vanczák Vilmos helyett. Jó csere volt, Varga József is jobban teljesített jobbhátvéd pozícióban és ő is sokkal jobban játszott, mint addig bárki a középpályán.  Sokkal jobban játszott mint a törökök ellen.

Szabics Imre fél órát kapott két társával együtt, ő Dzsudzsák Balázst váltotta. Nem okozott csalódást, jól mozgott, többször jól avatkozott játékba, az első kapu felé tartó lövés is az ő nevéhez fűződik a 65. percben. De ez nem az ő dicsérete, a többiek kritikája.

Elek Ákos Ő is a hármas csere egyik résztvevője volt. Pintér Ádámot váltotta. Nagy elánnal vetette magát a küzdelembe, szerelt, támadott, hajtott. Többször lövéssel veszélyeztetett, kis szerencsével akár gólt is szerezhetett volna. A legjobb magyar mezőnyjátékos volt, akkor is, ha csak fél órát játszott.

Koltai Tamás A harmadik a hármas cseréből. Koman Vladimir helyett lépett pályára. Németh miatt inkább Hajnalt hoztam volna le, mindegy volt, egyforma rosszak voltak Hajnallal, de Németh Krisztián miatt talán ő jobb megoldás lett volna ez esetben a pályán. Koltai is jó benyomást keltett, technikásan, ügyesen rövid passzokkal játszott. Egészen más lett a játékunk a hármas csere után, köszönhető mindhármuknak.

Németh Krisztián a 69. percben váltotta Szalai Ádámot. A pályán töltött bő húsz perc alatt egyedül több veszélyt okozott a norvég védelemnek, mint a válogatott addig összesen. Megérdemelne már több időt is a pályán, majdnem játszott az összes idei meccsen, de 15-20 percekkel nem lehet bizonyítani és alkotni. Valami megoldást kell találni a szerepeltetésére, mert életveszélyes a kapura.

Guzmics Richárd A 74. percben Juhász Rolandot váltotta, aki már egy piros lapot megúszott. Elfogódottság nélkül, ügyesen futballozott. Balszerencsés volt a második gólnál, az ő lábán pattant meg a labda, ami aztán így Királyt megtévesztette. Gratulálok az első felnőtt válogatottságához, remélem követi még sok.

Marijo Strahonja horvát játékvezető jól, kevés hibával vezette a mérkőzést. Ha tétmeccset játszunk, akkor lehet, hogy Juhász Rolandot kiállítja a második félidőben. Más hibájára a bírónak nem emlékszem, rá sem nagyon és ez a legnagyobb dicséret és elismerés a zágrábi fizika tanárnak.

Nincs jókedvem, mint senkinek, aki szereti a magyar labdarúgó válogatottat. Fogjuk fel ezt egy időben, jókor jött pofonnak. Nagyon sokat kell még dolgozni a csapatnak, de a mai vereség ellenére jó úton járunk. Ellenben van munka a csapattal. Elsősorban össze kell állítani a legerősebb magyar válogatottat. A téli szünet és az ünnepek alatt rendezni kell a vélt és valós sérelmeket, ellentéteket. Nem megoldhatatlan dolog szerintem ez Huszti Szabolccsal. Vass Ádámot és Tőzsér Dánielt pedig a keretbe kell hívni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy azok a románok várnak ránk márciusban, akik ma este azokat a belgákat verték meg Bukarestben 2-1-re, akiknél ugyan Eden Hazard nem játszott, de olyan világklasszisok igen, mint van Buyten, Kompany, Vertonghen, Witsel és Fellaini. Nagyon nehéz dolgunk lesz, a két nemzet közötti kölcsönös utálat pedig csak hab a tortán, nyilván a hangulat teljesen felfokozott lesz, lesznek innen-onnan üzengetések és lubickolhatnak majd mindkét oldalon a nacionalisták, pedig ez csak játék, nem háború.

Boldog újévet magyar labdarúgó válogatott, ami akkor lehet igazán boldog, ha sikerül ebben a selejtezőcsoportban valami nagy sikert elérni. Ehhez kívánok sok erőt, türelmet és sok szerencsét, mert az is egy nagyon fontos és elengedhetetlen tényező.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

2012. november 14-én szerdán 20:30-kor, a Puskás Ferenc Stadionban kezdődik az év utolsó válogatott mérkőzése a magyar válogatott számára. Tétmérkőzés csak jövőre, ez a barátságos még belefér, főleg azért, mert a norvégokba ugyan sokszor belebotlottunk, de utoljára 1981. október 31-én nyertünk ellenük 4-1-re, akkor a tét a spanyolországi VB-re való kijutás volt, ezután már biztossá vált a részvételünk. Ezen mérkőzés előtt, alatt, utána készült Mészöly Kálmánról az a híres portréfilm, ami a káromkodások miatt erősen megosztotta a közvéleményt. Emlékeztetőül a magyar csapat összeállítása: Mészáros Ferenc – Martos Győző, Bálint László, Garaba Imre, Tóth József – Sallai Sándor, Müller Sándor (Csapó Károly 69’), Nyilasi Tibor – Fazekas László, Törőcsik András, Kiss László. Gólszerzők: Bálint László (12’), Kiss László (60’, 85’), Fazekas László (79’), illetve Tom Lund (35’). Ez egy nagyon jó magyar válogatott volt, már elmúlt 31 éve, hogy utoljára megvertük a norvégokat. Azóta 8 mérkőzésen 5 döntetlen, 3 vereség, ráadásul 1984. május 23-tól 1991. október 30-ig zsinórban négy 0-0, ebből 2 itthon, 2 idegenben. Itt az ideje, hogy a szerethető átírja ezt a kellemetlen statisztikát.

A norvég labdarúgó válogatott

Norvégia válogatottja a VB selejtezők európai E csoportjában szerepel Svájc, Albánia, Izland, Szlovénia és Ciprus társaságában. Hát, nem egy halálcsoport, mit mondjak. A VB selejtező nem túl jól kezdődött a norvégoknak, az első fordulóban 2-0-ra kikaptak Izlandtól idegenben. Ám az azt követő három meccs jobban sikerült, nevezetesen: Szlovénia ellen 2-1 otthon, Svájccal 1-1 idegenben és Ciprus ellen 3-1 idegenben. Ez kifejezetten jó, ráadásul a négy mérkőzésükből hármat idegenben játszottak, ezek közül különösen az EB előtt közvetlenül a németeket verő svájciak elleni 1-1 a megsüvegelendő. Egil Olsen szövetségi kapitány játékosként 16 mérkőzést játszott a norvég válogatottban, ebből két EB selejtezőt ellenünk, mindkettőn vereséggel hagyta el a pályát. Drillo Olsen volt a beceneve, a „Drillo” nyilván azt takarja, hogy nagy cselgép volt a 70 éves mester a maga idejében. Nagyon fiatal csapattal jött Budapestre Drillo Olsen, de ez senkit se tévesszen meg. A VB selejtezőinek keretéből öt játékost nem hívott meg a kapitány, de ezek közül csak Espen Ruud, az Odense játékosa alapember, ő azért maradt ki, mert eltiltás miatt nem játszhat a következő tétmérkőzésen. A remek U 21-es korosztályos válogatottból bátran meríthet Drillo Olsen, ők már ki is jutottak a korosztályos EB-re. Innen került beválogatásra Tore Reginiussen, Alexander Tettey és Vegard Eggen Hedenstad. A legújabb információk szerint egy 19 éves ifjú is a keretben van, bizonyos Havard Nielsen. Jó ismerősök is vannak a keretben, Brede Hangeland, a Fulham védője, Daniel Braaten a Toulouse középpályása, Mohammed Abdellaoue, Huszti Szabolcs csapattársa, a Hannover csatára, valamint itt van Joshua King, a Manchester United csatára, aki a Premier League-ben még nem kapott szerepet, de a Ligakupában már egyszer csereként játszott. A legnevesebb játékos a norvég válogatottban minden bizonnyal John Arne Riise, a Fulham védője, ő már ezt megelőzően a Monaco, a Liverpool és a Roma játékosa is volt. Riise egy nemzetközi klasszis, rendkívül gólerős ballábas, baloldali védő, bombaerős lövéseire, szabadrúgásaira nekünk is nagyon kell ügyelni, vigyázni kell, hogy ne jussanak a norvégok a kapuhoz közeli szabadrúgáshoz, valamint meg kell akadályozni, hogy Riise lövőhelyzetbe kerüljön. Vegyes kerete van Olsennek, fiatal és idősebb játékosok keveréke. Kérdés, hogy milyen arányban kerülnek a csapatba a fiatalok, mert nem hiszem, hogy Drillo budapesti kirándulásra hozta volna őket el.

A törökverő magyar válogatott

Egervári Sándor nem taktikázik, gyakorlatilag ugyanaz a keret, mint a törökök ellen volt. Ez nem feltétlenül gond. Ne felejtsük el, hogy legendás egykori szövetségi kapitányunk Baróti Lajos formától függetlenül az általa elképzelt alapcsapatot játszatta akkor is, ha néhányan közülük formán kívül voltak, soha nem forgatta fel a csapatot, akkor sem ha valaki más hirtelen formába lendült, nála a bizalom volt az első. Lajos bácsi ezért sok bírálatot kapott, de az eredmények mindig őt igazolták. A mostani keretből Takács Ákos kimaradt, ő Vanczák Vilmos helyére került a keretbe, de az arccsonttörést szenvedett Vanczák már a törökök ellen végigjátszotta a meccset. Lipták Zoltán, Gera Zoltán, Szakály Péter és Gyurcsó Ádám sérülés miatt nincs a keretben. A keretbe egyedül a nagyon tehetséges 190 cm magas szombathelyi védőt, Guzmics Richárdot hívta be a kapitány. Debreceni András nyilván azért nem kapott meghívót, mert száműzték a Honvéd NB II-es csapatába, George Hemingway egy tévéinterjúban azt nyilatkozta, hogy nem lát esélyt arra, hogy Debreceni visszakerüljön az első csapathoz. A pletyka szerint az a gond, hogy Debreceni nem volt hajlandó aláírni az újabb szerződését. Hogy ezt miért, azt nem tudni. Egy biztos, Mr. Hemingway azt a pénzt, amit a Budapest Honvédba invesztált, viszont szeretné látni valamilyen formában. Debreceninek, ha lejár a szerződése, ingyen mehet, ezzel anyagi kárt okozva a tulajdonosnak.

Nézzük, hogyan játszanak klubjaikban, már ha játszanak a kerettagjaink. Menjünk sorba:

Bogdán Ádám (Bolton Wanderers) Remekül véd csapatában, kihagyhatatlan, imádják arrafelé is.

Király Gábor (1860 München) Alapember a csapatában, vakon bíznak benne.

Megyeri Balázs (Olympiakos Pyreus) Védett a csapata BL mérkőzésein, de az utóbbi időben a bizalmat a rutinos, 35 éves, egykori Manchester United és észak-ír válogatott kapuvédő Roy Carroll kapta meg, aki folyamatosan, hosszú évek óta súlyos szerencsejáték- és alkoholfüggőséggel küzd. Nem tudom ezzel hogy áll most, valószínűleg jól, másképp biztos nem védene.

Guzmics Richárd (Szombathelyi Haladás) A remek felépítésű fiatal szombathelyi védő kihagyhatatlan ember a Haladásban, megbízható teljesítményt nyújt folyamatosan, a meghívó már kijárt neki.

Halmosi Péter (Szombathelyi Haladás) Mostanában nem nagyon játszott, sérült is volt, de az utóbbi meccseken eltiltás miatt hiányzott (nagyon) a Haladás csapatából. Hatalmas rutinnal rendelkező játékos, aki több poszton is bevethető. Ugyan a gyorsasága már nem a régi, de ezt kiváló helyezkedéssel pótolja.

Juhász Roland (Anderlecht) Vele súlyos gondok vannak, nem az a kérdés, hogy játszik-e, vagy sem, hanem az, hogy a keretben van-e, vagy sem. Sajnos, leginkább az utóbbi. Télen sürgősen megoldást kell találni. Az Anderlecht tartozik annyival Juhász Rolandnak, hogy méltányos összegért elengedje.

Kádár Tamás (Roda) Az utolsó három mérkőzést végigjátszotta a klubjában, ez azt jelenti, hogy formában van és bíznak benne. A Törökország elleni produkcióját nyilván látta az edzője is, beállította és bent ragadt. Ez nagyon jó jel.

Korcsmár Zsolt (Brann Bergen) Alapember a klubjában. Az utolsó mérkőzést vélhetően sárga lapok miatt kihagyta, de előtte végigjátszotta a meccseket. Az más kérdés, hogy az utolsó négy mérkőzést zsinórban bukták, így most a hatodik helyen állnak a norvég bajnokságban. Klubjában folyamatosan bal oldali belső védőt játszik, szerintem is ezen a poszton képes a legtöbbre. Csapattársai közül senkit sem hívtak be a válogatottba, Drillo Olsen leginkább a Molde játékosaira épít otthonról.

Mészáros Norbert (DVSC-TEVA) Az előző néhány mérkőzésen sérülés és betegség miatt nem állhatott Kondás Elemér, a DVSC-TEVA vezetőedzőjének a rendelkezésére. A hét végén játszott a Fradi ellen az Albert stadionban. A 88. percben az ő fegyelmezetlensége révén szenvedett vereséget a csapata. Én most nem kezdetném. Nincs jó passzban.

Vanczák Vilmos (FC Sion) A svájci Super League harmadik helyén áll a csapata. Arccsontsérülése dacára az utolsó 5 mérkőzésen játszott, gólt is szerzett, valamint a védelem minden posztján játszatták. Univerzális védőjátékos, akiben a klubjában maximálisan bíznak.

Dzsudzsák Balázs (Dynamo Moszkva) Klubjának egyik legértékesebb játékosa, gólokat lő, gólpasszokat ad. Dan Petrescu-nak esze ágában sincs kihagyni egyik leghasznosabb játékosát a csapatból. Ugyan itthonról, vélhetően irigységből sokan szapulják, Balázs az orosz évek alatt sokat fejlődött, erősödött, sokkal jobb játékos lett, mint amikor a PSV-ből Dagesztánba igazolt az Anzsi Macskakajába (sic!). Ennek megfelelően a magyar válogatott meghatározó játékosa.

Elek Ákos (Diósgyőri VTK) Alapember Diósgyőrben, összeszedte magát és fizikálisan is utolért mindenkit. Egész meccsen brusztol, küzd, néha tisztátalanul, ezért szinte borítékolható, hogy már az első félidőben sárga lapot kap. Jó nézni, amikor hatalmas lendülettel megindul a szerzett labdával az ellenfél kapuja felé. Ugye emlékszünk Helsinkire? Na úgy.

Hajnal Tamás (VfB Stuttgart) Klubjában nem alapember, de szinte mindig becserélik. Neki fontos a bizalom, nem igazán tud élni a kapott 10-15 percekkel. Reméljük a válogatottban még kitart a Tallinn óta tartó lendülete és jó játéka.

Koltai Tamás (Győri ETO) Az idei ősz igazi felfedezettje. Bombaformában, gólerősen játszik Győrben. Régebben még a beválogatását sem nagyon értették sokan, most azt hiszem, mindenki rájött, a válogatottban a helye.

Koman Vladimir (FK Krasnodar) Vele sem tudni mi van, hol kezdő, hol a keretben sincs, aztán pad és becserélik, teljesen változatos, de nem alapember az FK Krasnodarban, ami azért valljuk be, nem az orosz labdarúgás eleje. El kellene neki is gondolkodni a jövőn, sőt a közeljövőn, kell-e neki így Krasnodar, illetve az orosz bajnokság, hiszen a töretlen fejlődéséhez állandó játéklehetőség és bizalom kellene, még nagyon fiatal.

Pátkai Máté (Győri ETO) Nagyon jó játékos, tavaly is volt egy remek időszaka, most is van, a válogatott meghívó ennek köszönhető, príma védekező középpályás, aki pompás labdákkal segíti az előre játékot is, viszont le kell higgadnia. A hatalmas bizonyítási vágyával, lelkesedésével majdnem elment rajta a török meccs, a tizenhatoson belül emberesen felrúgta Nuri Sahint, de a sors és az olasz bíró most visszaadta a törökországi Gera-féle esetet.

Pintér Ádám (Real Zaragoza) Legyen akár vasárnap déli 12 óra, mindig leülök a TV elé megnézni a Real Zaragoza bajnokiját, tulajdonképpen Pintér Ádám miatt. Nem tudom, hogy mi történhetett, de újabban a keretben sincs bent, vagy ha bent ott van, nem cserélik be. Nyilván nem sérült, de akkor mi történt, mert eddig folyamatosan játszott, ha a bizalom rendült meg irányában, a télen el kell igazolni.

Varga József (DVSC-TEVA) Ő is részese klubja mostani mélyrepülésének, ilyen vereségi sorozathoz nem szoktak hozzá Debrecenben. Hajt, küzd, piócaként tapad az ellenfélre, nagyon hasznos játékos. Én inkább jobbhátvédben játszatnám, mint középpályásként.

Németh Krisztián (Roda) Klubtársához, Kádár Tamáshoz hasonlóan ő is alapember a klubjában, folyamatosan kezdő. Igaz őt általában lecserélik, nem úgy, mint Kádár Tamást, de csak a meccs végén, ilyenkor a csatárokat cserélik általában le.

Szalai Ádám (Mainz) Jelenleg a Bundesliga legnagyobb sztárjai között emlegetik a nevét. 8 góllal Mario Mandzukic-csal társbérletben vezetik a Bundesliga góllövőlistáját, sőt az európai álomcsapatba is beválasztották. Akkor hajrá Ádám, Gitározz nekünk többször is szerda este!

Szabics Imre (Sturm Graz) Sérülése után klubjában is visszakerült a kezdőbe. Nagyon bíznak benne, hiszen ismerik. Ausztriában jobban ismerik, mint itthon. Pedig nem volt túl messze, csak nem érdekelt senkit. Ez azért gyalázatos. Azért érdemes végignézni, hogy abban a Szabics-mentes 5 évben kik játszottak csatárként a magyar válogatottban. Akinek nem inge, ne vegye magára, én meg nem írom ki a neveket, nem bántok meg senkit. Akit érdekel, a netes foci-adattárban megtalálja.

Csak egy pici apróság a mezeken. Örülnék, ha a névfeliratok nem a 2006-os németországi VB adidas mezein látható elképesztően csúnya, stilizált felirataira hajazna, némi finomítással. Az adidas szerelésében játszó válogatottak már más betűtípust alkalmaznak egy ideje, az sokkal tetszetősebb, meg lehet nézni a német válogatott feliratait. Váltani kellene nekünk is. Sok válogatottnál, az adidas-nál is, válogatott mérkőzésre egyedi módon készítik a mezt, a mezen a címer alatt a mérkőző felek zászlói láthatók, alatta felirat. Ez nem kerülne sokba, de manapság már magára valamit adó válogatott ad a külsőségekre is. Ha már ilyen szép helyen állunk a világranglistán, adjunk mi is ezekre. A megítélésünk is más lehet, Magyarország vagyunk, nem Moldova például, elnézést Moldovától, csak nekik névfeliratuk sincs. Ez csak egy pici, nem fontos észrevétel, de nagyon örülnék neki, ha így látnám a válogatottunkat kifutni a zöld gyepre.

Marijo Strahonja, a mérkőzés horvát játékvezetője

A mérkőzés játékvezetője a 37 éves horvát Marijo Strahonja. 2006-tól tagja a FIFA játékvezetői keretének. A zágrábi fizika tanár horvátul, angolul és németül beszél. Kapott korábban is nemzetközi, főleg barátságos mérkőzéseket, de most, ebben az őszi szezonban kapták fel igazán. Augusztus 12-én ő vezette a Kobenhavn-Lille BL selejtezőt (1-0), majd október 2-án övé lett a Nordsjaelland-Chelsea BL csoportmeccs (0-4). 10 nappal később, október 12-én ő vezette az Örményország-Olaszország VB selejtezőt (1-3). November 6-án az Olympiakos Pyreus-Montpellier BL csoportmeccs (3-1) jutott neki, és most jövünk mi, elég sűrű ősze van, hiszen közben folyamatosan vezet a horvát első osztályban is. Ebben az évben ez lesz a 16. mérkőzése, amit vezet. Érdekesen bánk a lapokkal. A nemzetközi meccseken óvatosan szórja a lapokat, de otthon, a horvát bajnokságban javarészt sárga és piros lap eső kíséri a tevékenységét. Nemzetközi meccsen nem állított ki senkit, de néha sok sárgát szórt. Lehet, hogy ez nála hangulatfüggő, de pl. a  Nordsjaelland-Chelsea-t lap nélkül hozta le, addig tavaly novemberben egy Zadar-Osijek meccs termése 11 sárga egy piros volt. Idén a legutóbbi meccse, az Olympiakos Pyreus-Montpellier hozott 8 sárgát, kérdés milyen napja lesz szerdán, jó lesz figyelni, hol a határ. Nyilván szeretne jól bíráskodni, benne van a 2014-es VB keretben, szeretne elmenni Brazíliába. Ha a játékos segít neki, azt a bíró respektálja. Valószínűleg nem tűri a reklamálást, ezt érzem az otthoni sok sárgán, nem olyan durva a horvát első osztály, azaz, a 1. HNL.

HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!!

Azt igazából nem is sejtem, hogy Drillo Olsen milyen összeállításban akarja a csapatát kiküldeni ellenünk, valószínűleg ad bizonyítási lehetőséget a fiataloknak. Egervári Sándor azt nyilatkozta, hogy lesznek meglepetések a kezdőben. Én a Bogdán – Vanczák, Juhász, Korcsmár, Kádár – Varga, Pintér – Koltai, Hajnal, Dzsudzsák – Szalai kezdőt valószínűsítem. Na, biztos nem ez lesz, ebben semmi meglepetés. Esetleg Juhász helyett Mészáros, Vanczák helyett Varga, akkor a szűrő középpályás Pintér mellett Pátkai, vagy Elek. Ha nem Koltai, hanem Koman kezd, akkor elképzelhető Németh a támadó, bár Szalait ebben a formában nem hiszem, hogy ki lehet hagyni, esetleg akkor két csatárral játszunk. Több variációs lehetőséget nem nagyon érzek, nem tartom valószínűnek, hogy Guzmicsot kapásból a kezdőbe állítaná a kapitány. Mindegy, a 31 éves norvég átkot meg kell törni, ez a legjobb alkalom. A sikeres VB selejtezők után az önbizalom is megvan, néhányan csúcsformában, mikor, ha nem most.

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Egyetértek az MLSZ-szel. Létezik jeles, jó, közepes, elégséges és elégtelen érdemjegy. Ebben az esetben az elfogadható egyértelműen az elégségessel ekvivalens, így megállapíthatjuk, hogy a magyar játékvezetés kettes érdemjegyet kapott. Ennek azért annyira nem kell örülni, láttál már kisdiákot boldogan a kettes érdemjeggyel? Az én gyerekkoromban ezért még verés is járt mellékbüntetésként. Ellenben legyünk rá büszkék. Minden a viszonyítás kérdése. Ha a magyar bajnokság játékvezetése elfogadható, azaz kettes, akkor a spanyol, az angol és az olasz foci játékvezetése egyértelműen elégtelen.

Ezeket boncolgassuk kissé alaposabban, próbáljuk a miérteket megkeresni.

Itthuralde Gonzalez fegyelmez egy Barca - Valencián

Kezdjük a spanyol bajnoksággal. A La Liga-ban a játékvezetőket egy szóval lehet jellemezni. Borzasztóak. Okkal, ok nélkül szórják a lapokat, nagyon tisztelik a nagy csapatokat, különösen a Barcelonát, és a Real Madridot, de a lapokat nekik is nagy teátrális mozdulatokkal mutatják fel. Úgy ugrálnak, mint egy ló, az olimpia díjlovagló versenyein. A nagy klubok ezt ki is használják, a játéktérre varázsolják a Katalán Nemzeti Színházat, a bírók ezeket be is fújják, az ellenfélnél sárga, piros lapokat osztogatnak a semmiért, ezzel elősegítve a Barca győzelmét. A Realnál Cristiano Ronaldo többet fekszik, mint egy futó kurva, és ha esetleg nem fújnak be valamit, indul a előzőekben említett hölgy fürdős változatához kapcsolható hisztéria. A spanyol játékvezetés színvonala jelenleg olyan minősíthetetlen, hogy nem volna szabad FIFA jelvényt adni egyetlen spanyol bírónak sem, annak dacára sem, hogy ők a világbajnokok, igaz nem bíráskodásban, labdarúgásban. Elhiszem, hogy a két nagynak kétes helyzetekben befújnak másokkal szemben, de ez inkább beidegződött dolog, nem csalnak, ilyen botrányosan rosszak.

Mark Clattenburg elégedetten teszi el a piros lapot

Az angoloknál újabban vannak gondok. A sokáig tévedhetetlen angoloknál a krach a németországi világbajnokságon ütött be, Graham Poll a horvátoknál két sárga után elfelejtett kiállítani, csak a harmadikra esett le a tantusz. Ez Poll karrierjébe került, de jöttek az újak, többek között Howard Webb és Mark Clattenburg. Ők már semmit sem bíznak a véletlenre, nevük már összeforrt a Manchester Uniteddel, ha ők fújnak, a vörösök győzelme és ehhez való bírói hozzásegítése szinte teljesen garantált. Félő, hogy a háttérben Sir Alex Ferguson keze van és időben lerendezi, hogy ki vezesse a meccset a csapatának. Ferguson ugyanis nem egy angol úriember, hanem egy részeges skót, aki piszok jó edző, de a fair play olyan messze áll tőle, mint lókupec cigánytól a Lordok Háza. Már mindkét bírót beöltöztette a média Manchester United mezbe, és ezen röhög fél Európa. De ezekre a bírókra is rájár a rúd. Webbet ugyan még elkerülte a vizsgálat, de Clattenburg belenyúlt a darázsfészekbe. A hírek szerint a Chelsea – Manchester United mérkőzésen, amit több, jó érzékkel való meccs belenyúlással csalt el a United-nek, leniggerezte John Obi Mikelt és lespanishthugozta Juan Matát. Bizonyíték nincs, de nem volt Luis Suárez negritózása és Terry blackcockozása után sem, mégis eltiltották őket. Na, most mi lesz? Az angol bírók bojkottálni akarják a Chelsea-t, mert merészelte feljelenteni Clattenburg-öt. Hát bojkottálják, a Chelsea, lehet, hogy jól járna egy igazságos bíráskodással, csak spanyol és olasz bíróktól kíméljék meg őket. Mindenki vár a döntésre, az FA mit fog lépni? Mi várható még, mi lesz, ha például Yossi Benayoun-t lezsidózzák? Az érzékenyen érintheti az FA elnökét David Bernstein-t is. Tehát Angliában igen képlékeny a dolog, Egyedit nem tehetnek, nem hagyhatják szó nélkül a Clattenburg-ügyet, mivel hasonló esetekben már keményen büntettek. Ha most nem fognak, azzal beismerik, hogy diszkriminatívak. Ezzel egyértelművé válna, hogy játékos nem niggerezhet, de a bíró igen, játékos nem blackcockozhat, de bíró spanishthugozhat. A vonalat valószínűleg a zsidózásnál lehet behúzni, nem hiszem, hogy Bernstein ennél nagyobb bűnt el tud képzelni a ködös Albionban. Ez ugyanis egy kaszttal és büntetési tétellel feljebb van, vélhetően az ő elmélete szerint. Lehet ez lesz a vége a nagy angol rasszista fociháborúnak. Ki tudja, mert a fegyverek még ropognak.

Andrea Gervasoninak valami nagyon nem tetszik

Az olaszoknál, mint rendesen, egészen elképesztő módon csalnak a bírók. Már a Juventusnak olyan szinten, hogy fanatikus bianconero barátom és kollégám, már könyörögve mondta valamelyik reggel, hogy miért kell csalni, miért nem lehet becsületesen vezetni a meccseket, ahol győz a jobbik. Nos, azért nem, mert ők olaszok. Ahol a volt miniszterelnököt, egyben az AC Milan tulajdonosát megvádolták többek között komoly maffiakapcsolatokkal, így, mire lehet számítani? Don Silvio két unga bunga party között felhívja az általa favorizált meccs bíróját és közli vele, kinek kell nyerni. A bíró meg vagy teljesíti a parancsot, vagy többet nem vezet. A Juventus 49 meccsen nem kapott ki olasz bajnokin zsinórban. Nem tudom a tízet meghaladta volna-e csaló bírók nélkül. A jókor befújt, vagy nem befújt tizenegyesek, a nem észrevett, vagy „tévesen” beintett lesek, az ellenfélből lehetőleg kiállítani stb. A Juventusnál a világon senki sem bundázott többet, vagy legalábbis nem bukott le vele. Többször tiltották el, rakták ki az első vonalból őket, a zebracsíkos szerelés pedig szellemes, ha lesittelik őket, jó a régi ruha. Aztán felálltak, jól játszottak, bajnoki címet nyertek, újra esélyesek lettek és ismét csaltak. Sokat gondolkoztam azon, hogy Torinóban miért szeretik az emberek sokkal, de sokkal jobban a bordó bikákat, a Torinot, a város kevésbé kvalifikált futballklubját, amelyik totál őszinte focit játszva ingázik a Serie A és a Serie B között. Azt hiszem, már tudom. Ha valaki esetleg azt gondolja, hogy csak a Juventusnak csalnak, az bizonyára téved, Csak nem mindenki bukik le, mert biztosan vannak, akik okosan csinálják és nem pofátlanul.

Németh Ádám egyezkedik Sándor Györggyel

Ez eddig az elégtelen, tehát osztályismétlésre küldetett ligák bírói voltak. Most jön az eminensnek ugyan nem mondható, de legalább átcsúszó magyar bajnokság játékvezetői. Amit most kitalált az MLSZ, abban van jó, de van olyan ötlet is, aminek megvalósításához elmeszakértőt kellene kirendelni.

Mindenképpen üdvözlendő dolog a profi futballbírók alkalmazása, a játékvezetői életpálya favorizálása. A jelenleg 80.000.- Ft-os mérkőzésenkénti tiszteletdíj a vezető bírónak, európai mércével mérve nevetséges aprópénz, ha profi bírókat akarunk, akkor ezt minimum 1.000.- €-nak megfelelő forint körüli összegre kellene emelni. Ezt viszont nem tudom, hogy a templom egere szintjén lévő magyar futballklubok hogyan fogják tudni megfizetni, mivel a mostani bírói költségeket is csak nagyon nehezen, vagy sehogy sem tudják kigazdálkodni. Ami viszont számomra megdöbbentő, az, hogy meg akarják tiltani a klubok és alkalmazottjaik részére a játékvezetők értékelésének, minősítésének minden formáját. Ez röviden azt jelenti, hogy kifizetem a bírót, tehát megveszem a szolgáltatását, ha viszont nem vagyok megelégedve a szolgáltatásért, azt szóvá sem tehetem. Ez nonszensz. Ez kb. olyan, mintha Kovács József közfoglakoztatott kubikosnak ki kellett volna ásni heti 17.000.- Ft-ért mondjuk 50 méter árkot, de nem ásta ki, akkor nem lehet értékelni, minősíteni a munkáját. Vagy kikérek egy sört, kifizetem, de pocsék, döglött sört hoztak ki. Miután nem minősíthetem, mosolyogva, jó képet vágva igyam meg, vagy öntsem ki. A helyzet az, hogy az rendeli a muzsikát, aki fizet a cigánynak. Innen egyértelmű, hogy a klubok is kérhessék számon a rosszul végzett munkát a játékvezetőkön, ha már ők fizetik őket. Ezt természetesen kulturált formában gondoltam, de ettől eltiltani a klubokat és alkalmazottjaikat, az antidemokratikus intézkedés. Kulturált formában tehát lehetne bírálni, az előre is vinné a dolgot talán. Ezzel egyébként számtalan fegyelmi ügyet lehet generálni, az amúgy sem nyugis bajnokságban, minden szerdán majd lehet olvasni a Sportban, hogy kit, mennyire tiltottak el, mert nem tetszett neki a bíró munkája, ténykedése. Az egyértelmű, hogy valamennyi mérkőzést több kamera kísér figyelemmel, így a játékvezetői munka minőségét is azonnal meg lehet ítélni. Nyilván nem lehet hiba nélkül vezetni, emberek vagyunk, de törekedni kell rá. Azok a bírók járjanak jól, akik kevés hibával vezetnek és azok rosszabbul, akik sokat hibáznak. Ne fizessenek egyformán jó és rossz ténykedésért. Ez a profizmus lényege. Akik jól vezetnek, legyenek profik, akik rosszul, kerüljenek az amatőr keretbe és vezessenek az NB III-ban, vagy még lejjebb, sokkal kevesebb pénzért. Ez talán motiválná a bírókat, nem azt törvénybe iktatni, hogy mindenki fegyelmi felelősséggel tartozik a saját munkájáért, hibázásaiért köteles fogadni a kritikát, kivéve a magyar futballbírót, no és a gyevi bírót, mert a magyar futballbíró szent és sérthetetlen. Mozogjon a bírói díj és a kifizetés a teljesítményével arányos legyen.

Az a bizonyos ukrán gól, amit Vad II István nagyon elnézett

Az UEFA ajánlásával legyen 5 bíró az eddigi 3 helyett. Azt már mi kitűnően tudjuk, hogy az alapvonalon walkie-talkie-val szteptáncoló bírók legfeljebb a tizenhatoson, divatos szóval a nagy téglalapon belüli szabálytalanságok megítélésében tudnak eredményesen segíteni, látják azt a holt teret, amit a vezetőbíró és az asszisztens nem nagyon lát. Ami miatt viszont kitalálták őket, tehát, hogy a labda a gólvonalon áthaladt-e, vagy sem, abban fingot sem érnek. A képen látszik, hogy Vad II István nézi mereven a helyzetet és nem látja, hogy a labda áthaladt teljes terjedelmével a gólvonalon. Más kérdés, hogy Vad II nem jó helyen állt. Nem a gólvonal elejét, hanem a végét kellett volna figyelnie szerintem. Így csak azt látta, hogy elhagyta a gólvonal elejét, de azt csak sejtette, hogy a végét nem. Hát igen, volt is belőle emberes botrány, Kassainak szerintem az EB döntőjébe került. Értem én, hogy az UEFA miért ajánlja azt, ami már Ukrajnában megbukott. Sepp Blatter a FIFA elnöke teljes felsőtesttel a technikai újdonságok mellett van, a jövőre aktuális brazíliai Konföderációs Kupán már debütál a technikai gólbíró. A játékvezető óráján 2 másodpercen belül megjelenik az, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon, ha igen, azt jelzi. Michel Platini viszont a legnagyobb ellensége a technikai újításoknak, nem akarja, hogy a bírói ítéletek minél pontosabbak legyenek. Az csak feltételezés, hogy kinek a segítségével sikerült az UEFA élére kerülni, gyanítom ebben nagy segítségére volt az orosz és az ukrán alvilág is, nem véletlenül kapta az idei EB-t nagy meglepetésre Lengyelország mellett Ukrajna, de nyilván erősen lobbizott az oroszországi VB odaítélésében is. A számlát pedig valamikor vissza kell fizetni, ha mással nem, csalással. Azt viszont a kifinomult technika nem tud. Mármint csalni, mert a foci nagy üzlet, és az üzleti érdekek már átírják azokat a sportteljesítményeket, amiért a naiv sportkedvelő leül a TV elé, vagy kimegy a stadionba szurkolni.

A magyar labdarúgás vezetőinek már csak azt kell eldönteni, hogy a technikai újdonságokra hajazva, lassan ezt kívánják-e bevezetni, már csak azért is, mert magyar szabadalom is van köztük, a szabadalom tulajdonosa nem túl sok pénzért felszerelné valamennyi NB I-es pályára, vagy hallgatnak Platinire és piszok jó az 5 bíró. Lesarkítva, kinek a valagát akarják fényesebbre nyalni, Blatterét, vagy Platiniét, mert nekünk, magyaroknak, már évszázadok óta valakiét muszáj nyalni.

Az egész magyar sajtó és a közvélemény tele van Janić Natašával, a csapból is ő folyik, elmondják mindenféle hálátlan embernek, és ezzel még az enyhébb kritikákat idéztem, de ennek a jó részét a magyar média mesterségesen gerjesztette. Nekem teljesen más a véleményem, mint a divatból köpködőknek, én megértem Natašát.

Kezdjük az elejéről. Nataša még a régi Jugoszláviában született, édesapja Milan Janić az 1984-es los-angelesi olimpia ezüstérmese a K-1 1000 m-es számban, valamint ugyanebben a számban még szerzett Jugoszláviának világbajnokságokon 3 arany és 3 ezüstérmet is. Tehát a tehetség, az „von Haus” megvolt Natašának, na és a bátyjainak Mišonak és Stjepannak, akik horvát színekben kajakoznak, bár ennyire komoly eredményeket nem értek el, mint húguk. Jugoszlávia darabokra hullásakor, illetve a háború alatt a három Janić gyerek azt sem tudta, hogy hová tartozik, mivel az édesapjuk szerb, az édesanyjuk horvát és ez a két nemzet abban az időben halomra gyilkolta egymást. Rengeteg családnak volt ez a problémája és akkor még nem beszéltünk a bosnyák nemzetről, a vegyes házasságokat akkoriban nem nézték jó szemmel, finoman fogalmazva.

Minden idők egyik, ha nem a legnagyobb kenusa Wichmann Tamás együtt edzett legnagyobb ellenfelével a jugoszláv Matija Ljubek-kel, valószínűleg ezért nem nyert soha olimpiát. Ez jelenti a sportemberi nagyságot, Wichmann Tamás nem nyújtott be számlát Matija Ljubek-nek az olimpia megnyerése után, hanem kissé magának is érezte későbbi tragikus sorsú barátja aranyát, együtt tudott vele örülni. Ezzel csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a jugoszláv és a magyar kajakozók, kenusok között több volt, mint egyszerű sportbarátság, a két szövetség remek és önzetlen viszonyt ápolt egymással.

Ennek volt köszönhető, hogy Milan Janić, felismerve lánya istenadta tehetségét, megkereste Fábiánné Rozsnyói Katalint, hogy megkérdezze, edzhet-e a lánya a csoportjában, hiszen tudta, a töretlen fejlődése érdekében erre van szükség, otthon nincsenek meg arra sem a feltételek, sem a viszonyok, sem a lehetőségek, hogy a tehetségéhez mérhető sportkarriert fusson be. Kati néninek nem volt semmi kifogása, így Nataša 1999-ben, 17 évesen elkezdte vele az edzéseket. 2000-ben még jugoszláv színekben indult, igen akkor még két taggal létezett Jugoszlávia, csak 2003. februárjában alakult át Szerbia és Montenegró államközösséggé. A sydney-i olimpián negyedik lett, EB hatodik és ifi Európa-bajnok. 2002-ben, ugyan még nem volt magyar állampolgár a Jugoszláv Kajak-kenu Szövetség engedélyével, tetszik érteni?, indulhatott magyar színekben. Jugoszlávia ingyen és bérmentve lemondott olimpiai helyezettjéről Magyarország javára. Az EB-n Nataša egy ezüst, a VB-n egy aranyérmet szerzett a négyes tagjaként 200 méteren, immár Magyarországnak. 2003-ban a VB-n a négyes tagjaként 1000 méteren szerzett világbajnoki címet. 2004 januárjában tette le az állampolgársági esküt, így megnyílt az út előtte az athéni olimpián magyarként indulni. Athénban K-1 500 méteren, K-2 500 méteren Kovács Katalinnal olimpiai bajnok lett, két aranyérmével ő lett a magyar olimpiai csapat legeredményesebb versenyzője. 2004 végén őt választották Magyarországon az év sportolónőjének. Ezt követően Nataša ahol elindult, ott gyakorlatilag nyert. 2007-ben szakított edzőjével Fábiánné Rozsnyói Katalinnal. Ez csak pici törést okozott pályafutásában, a 2008 évi pekingi olimpián K-2 500 méteren Kovács Katalinnal megvédték olimpiai bajnoki címüket, K-4 500 méteren az ezüstérmes csapat tagja volt. Ezt követően szintén ahol elindult, ott éremeső volt a magyar kajakosoknak.

2011 szeptemberében megszülte kislányát Milanát, aki Nataša sajnálatosan korán elhunyt édesapja emlékére kapta a nevét, és bejelentette, hogy indulni szeretne a londoni olimpián. Szülés után egy hónappal már edzésbe állít és keményen dolgozott. A londoni olimpia csalódást hozott neki, aranyat nem sikerült nyerni, Kovács Katival nem tudták a címüket K-2 500 méteren újra megvédeni, csak az ezüst sikerült. Aztán a K-1 200 méteren csak a bronz jött össze, ez nagyon nem tetszett az önmagával maximalista Natašának, bizony a könnyek is kicsordultak a szeméből az eredményhirdetésen, de ezek nem az öröm könnyei voltak.

Nataša második házasságában él, az első nagyon rövidre sikeredett, a második férje Andrian Douchev egykori olimpiai bronzérmes bolgár kajakos, Milana édesapja.

Bő egy hónappal ezelőtt Nataša bejelentette, hogy a továbbiakban szerb színekben szeretne versenyezni, azóta folyik ez a méltatlan huza-vona. A Magyar Kajak-kenu Szövetség közölte, hogy 150.000.- € ellenében engedélyezi Nataša országváltását, ellenkező esetben két év eltiltás vár rá. Közben a média által egy lejárató kampányt indítottak ellene, feltüzelve a magyar sportkedvelőket, akik közül sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek ezzel a tündéri, szőke, szeplős mindig mosolygó vadóccal, nagy kedvenccel, akit évek óta imádnak. Már az önmagában felháborító, hogy Janić Natašát beárazták, mint egy kiló parizert, jó hogy a fenekére nem ragasztottak vonalkódot. Hogy azt hány közgazdász, hogyan és mennyi tiszteletdíjért számolta ki, hogy 150.000.- €, arra kíváncsi lennék, de az biztos, hogy a mérleg egyik oldalába nem tettek semmit, abba, ahová azt kellett volna tenni, amit Nataša Magyarország hírnevének öregbítéséért az asztalra tett. Akik ezt a döntést hozták, tettek ennyit, mint Nataša? Összesen a döntéshozóknak van annyi érmük, mint Natašának egyedül?

Janić Nataša, mint az előzőekből kiderült, 17 évesen érkezett Magyarországra, ahol viszonylag hamar elsajátította a magyar nyelvet. Édesapja horvát, édesanyja szerb, tehát hiába a vajdasági otthon, ő nem magyar származású. Magyarországnak szerzett 3 olimpiai, 18 világbajnoki és 17 Európa-bajnoki címet és még a többi érmet nem is említettem. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban a Prima díjat sport kategóriában, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét és a Pro Unversitate díjat, 2012-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. Nem tudom van-e még sportoló a világon olyan, aki ennyi dicsőséget szerzett egy más nemzetnek, egy olyan nemzetnek, amelynek ő nem a szülöttje, nem a gyermeke, sőt igazából semmi felmenői köze nincs hozzá.

Az, hogy ő haza akar menni és a saját nemzetének szeretne a továbbiakban dicsőséget szerezni, az teljesen érthető emberi dolog. Az már kevésbé érthető, hogy azokat a dicsőségeket, amit Nataša szerzett Magyarországnak, azt a Magyar Kajak-kenu Szövetség aprópénzre igyekszik váltani. Ez mind Natašára, mind a magyar sportra, mind Magyarországra méltatlan és szégyenteljes. Igen valóban pénzbe került a felkészítése és a versenyeztetése, de ezt ő az országnak és a szövetségnek busásan megfizette eredményeivel, öregbítette hazánk hírnevét szerb-horvát létére. Más kajakosok-kenusok felkészítésére is költöttek jócskán pénzt, ami eredmények híján sehol sem térült meg. Velük esetleg nem kívánják visszafizettetni a költségeket? A Jugoszláv Kajak-kenu Szövetség anno ingyen engedélyezte Nataša magyar színekben való indulását, pedig akkor már olimpiai helyezett volt, a lovagiasság szabályai szerint ezt a gesztust feléjük illene visszaadni. De nem, inkább lejáratják Natašát ország-világ előtt, feledvén a rengeteg címet, amelyek után a mostani vezetők is nyújtották a markukat nem kevés summáért Nataša eredményei után. Pénzt kérnek a szerbektől és ezzel lejáratják saját magukat is, illetve ezen keresztül véleményem szerint ártanak az ország megítélésének. Ezzel sikeresen földbe döngölték a két ország kajakosai, kenusai között évtizedek óta tartó önzetlen barátságot, amelyet oly sok nagyság kiépített. Meg is értem Vlade Divac-ot, a Szerb Olimpiai Bizottság elnökét, az egykori kosárlabda fenomént, a Los Angeles Lakers volt szupersztárját, hogy értetlenül áll az események előtt. Rengeteg bajnoki címet szerzett Janić Nataša Magyarországnak, most pedig, amikor már hazamenne, már nem 17 éves csitri, hanem egy 30 éves nagy bajnok, családanya, az összes címét nekünk szerezte, akkor ezt az érthetetlen, kicsinyes eljárást kapja ettől az országtól. Tessék már tudomásul venni, hogy, aki szerb-horvát, nem magyar, az egy idő után a saját hazájában szeretne élni, most már a családjával, túl a zeniten, talán még néhány verseny benne van, de nyilván már Nataša nem az a Nataša, aki Athénban volt, sőt azóta sem láttuk olyan formában egyszer sem, igaz, akkor a világnak nem volt semmi esélye ellene. Most is világklasszis, de már vannak, akik felveszik vele a versenyt, főleg a fiatalabbak. Jó lenne, ha a Magyar Kajak-kenu Szövetség azzal foglalkozna, hogy Magyarországon született, magyar nemzetiségű kajakosok, kenusok miért menekülnek el itthonról. Világbajnokok, Európa-bajnokok pánikszerűen húznak el az országból, ki a férje országában szeretne tovább sportolni, ki egyszerűen csak hazát cserél. Ezután új hazájuknak fognak dicsőséget szerezni, nem nekünk. Nem ártana a szövetségnek egy alapos önvizsgálat, mielőtt még nem késő, mert áldásos tevékenységük következtében elfogynak a tehetségeink. Ha ezt a tendenciát nem tudják megállítani, a miérteket nem tudják orvosolni, akkor a magyar kajak-kenu sport érdekében fel kell állni és átadni annak a helyet, aki alkalmas ezt a megtisztelő pozíciót jól és felelősségteljesen betölteni. Lehetőleg még addig, amíg nem teszik gallyra az egész magyar kajak-kenu sportot. Ez a szövetség belügye, nem szivárog ki semmi egyenlőre, de hogy valami nagyon nincs rendben, az biztos, valaki nagyon nem jól végzi arrafelé a munkáját. A gond itt van és nem ott, hogy Nataša hazatelepül a családjával.

Én szeretlek Nataša Douchev-Janić, köszönöm Neked azt a sok boldog percet, a sok-sok győzelmet, az örömöt, amit ezzel becsempésztél a mindennapjainkba. Kívánom, hogy légy boldog immáron otthon, a Tieid között, a Te hazádban, és maradjon meg ez az itt töltött 13 év jó emlékezetedben. Ezeket nem nekem kellett volna mondani, hanem a Magyar Kajak-kenu Szövetségnek, ha ők erre képtelenek, elmondom én. Nataša, ne a keserűségre emlékezz rólunk, azt felejtsd el, emlékezz ránk, akik megértenek, szeretnek és tisztelnek annak ellenére is, hogy egyesek igyekeznek besározni a neved és Téged akarnak anyagiasnak beállítani, holott saját magukról beszélnek. Ne vezessen félre az ellened mesterségesen gerjesztett hecckampány!

Én szeretlek és megértelek Nataša Douchev-Janić!

Mark Clattenburg kiállítja Fernando Torrest

Kapcsolódván a „Terry, Ferdinand, rasszizmus, FA” posztomhoz, vasárnap késő délután volt a Stamford Bridge-en egy Chelsea - Manchester United Premier League rangadó, ahol a United hamar kétgólos vezetésre tett szert. Ezt az előnyt a Chelsea kínkeservesen, példásan harcolva, a második félidő elejére egalizálta. Ezt követően kemény harc folyt a pályán, jó mérkőzést láttunk. Mindkét együttes küzdött a győztes gólért. Branislav Ivanovic a gólhelyzetben kitörő Ashley Young-ot buktatta, Mark Clattenburg játékvezető – helyesen – kiállította a Chelsea szerb védőjét. Néhány perccel később Fernando Torres lendületesen tört kapura, Jonny Evans becsúszott, Torres elesett. Evans tájékozatta Clattenburg-öt, hogy ő bizony nem szabálytalankodott. Ez elég volt a bírónak, hogy második sárgával kiállítsa Torrest. Ez nem volt egyáltalán életszerű, hiszen, ha Torres nem esik el, rávezethette volna De Gea-ra a labdát, azzal, hogy elesett, ő került hátrányosabb helyzetbe. A lassításokból kiderül. hogy Jonny Evans bizony odataposott Torres lábfejére. Súlyos bírói hiba, nem láthatta Clattenburg hátulról érkezve, hogy volt-e kontaktus a két játékos között. De pontosan tudta, hogy Torresnek ez a második sárgája lesz, mert már a sárga után egyből húzta elő a pirosat a zsebéből, nem egyeztetett, hogy ez hányadik Torresnek, tudta, pedig ilyenkor mérlegel az a bíró, aki nem akarja a meccset saját maga eldönteni. A Chelsea 8 mezőnyjátékossal próbálta legalább az ikszet megmenteni. Clattenburg azonban nem hagyta. Elkövette a következő, súlyos, mérkőzést döntően befolyásoló újabb hibáját. Van Persie ballábas, sarokra tartó lövését Petr Czech hatalmas bravúrral a kapufára tolta, az ott termő Chicharito visszakotorta a labdát a mezőnybe, majd beesett a kapuba, Rafael visszalőtte a labdát, amely a kapuból éppen kiigyekvő, abszolút lesen álló Chicharito-ról a kapuba került. Clattenburg megadta, ezzel a habot feltéve a tortára, az elfogadhatatlan játékvezetői produkciójára. Nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, de már a Manchester United kevésbé elvakult szurkolói is foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy Sir Alex Ferguson-nak akarnak a bírók megfelelni, nem az FA Játékvezetői Bizottságának. Visszagondolva én nem emlékszem arra, hogy mikor tévedtek a Manchester United kárára a bírók, biztos volt ilyen, majd felhomályosít valaki United-fan. Az viszont fordulóról fordulóra látszik, hogy amikor a United játszik, a bírók minden kétes ítéletet a vörösök felé fújnak be. Emlékezzünk vissza, anno Cristiano Ronaldo hány műesését fújták be tizenegyesnek, ebben nagy művész mostanság Nani is, már amikor szerepet kap. Úgyhogy azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy, amikor a Manchester United bárkivel játszik a Premier League-ben, a bírók nem biztosítanak egyenlő feltételeket az ellenfélnek, bárki is legyen az Angliában. Ezért érthető, hogy a nemzetközi kupákban már jobban bukdácsol a United, ott már nem indulnak hendikeppel. Ettől függetlenül a Manchester United remek csapat tele világklasszissal, önmagától is képes lenne, és képes is Bajnokok Ligáját és Premier League-t nyerni, csak a borkedvelő skót lovag, edzőlegenda vélhetően nem bíz semmit a véletlenre, legalábbis Angliában. Ezen már csámcsog a brit és az európai sajtó is, erre szokás mondani nálunk, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Juan Mata, Mark Clattenburg és John Obi Mikel

És, hogy miért kapcsolódik ez a rasszizmusról írott posztomhoz. Újsághír: „A londoni kékek ugyan Clattenburg ítéleteinek jogosságát is vitatják, de nem ezért tettek panaszt, hanem a játékvezető nem megfelelő viselkedésmódja miatt. A londoni csapat két külön incidenst sérelmez – a BBC Sports úgy tudja, Clattenburg az egyik során rasszista megjegyzést is tett a találkozón. Újabb újsághír: A Chelsea hivatalosan csak annyit közölt, hogy a bíró megengedhetetlen hangnemben kommunikált a játékosokkal. Az angol lapok szerint John Obi Mikel és Juan Mata volt a sértett”. "A Chelsea hivatalosan panaszt tett Clattenburg ellen, mert a bíró állítólag „spanyol gengszternek” (Spanish thug) nevezte Juan Matát, továbbá leniggerezte John Obi Mikelt, a londoniak nigériai középpályását." Most jön az a mondat, amit leírtam a múltkor, az FA kiengedte a szellemet a palackból. Ha ezt nyilatkozta a spanyol, tehát latin Juan Mata és a színes bőrű, nigériai John Obi Mikel, hogy velük rasszista hangnemben beszélt, rasszista módon viselkedett Mark Clattenburg, márpedig a fentiek elég kemény vádak, akkor az FA jó szokásához híven kell, hogy eljárjon. Bizonyíték nem kell, elég a gyanú, meg kell büntetni a bírót, el kell tiltani hosszú időre, valamint azonnal ki kell vágni a FIFA-keretből. Kicsit túlozva, nyilvánosan, a Stamford Bridge-en David Bernstein az FA elnöke letépi a FIFA Referee feliratú, pajzs alakú, valamint az angol bírói testület oroszlános emblémáját Clattenburg fekete bírói mezéről és eltiltja a játékvezetéstől addig, amíg a Temze partján nem nőnek pálmafák a mediterrán melegben. Sőt, bíróság előtt kell felelnie arról, hogy valójában rasszista-e, mint John Terry-nek. Terry ellen pont annyi bizonyíték volt, mint most van Clattenburg ellen, tehát, ha következetesek, akkor Clattenburg sem ússza meg bírósági tárgyalás nélkül, felelnie kell azért, hogy mit és hogyan mondott Matának és Obi Mikelnek. Valamint nem tudni, hogy ez igaz-e, vagy az egész csak a Chelsea bosszúja, ezt a labdát az FA dobta fel, és a Chelsea csapta le először, ha a vádak nem igazak. De a labda továbbra is fent van a levegőben, és bárki, bárki ellen, bármikor továbbra is lecsaphatja, senki sincs biztonságban.

Na, ettől féltem, hogy a Terry és Ferdinand közötti „vihar egy lavór vízben” ügynek ilyen folyományai lehetnek, és lám, már pedzik is a dolgot, de ezt az FA egyes-egyedül saját magának köszönheti. Ezekkel kapcsolatban előzményként ajánlom a „Terry, Ferdinand, rasszizmus, FA” című posztomat, elérhető itt a http://interistapancho.blog.nepsport.hu linken, valamint a "Gondolatok a sportról" című facebook oldalamon is, ez akkor készült, amikor ezt az esetet még nem is sejthette senki.

Egyébiránt ez a hétvége az európai labdarúgásban sem kedvezett a bíróknak. Még ugyancsak Angliában az Everton – Liverpool meccsen Andre Marrinar csak sárgával torolta meg Luis Suárez szándékos, alattomos durvaságát, beletaposott Sylvain Distin achillesébe. Aztán ezt kompenzálva (?) a 94. percben nem adta meg Suárez teljesen szabályos gólját. Olaszországban a Juventus körül folyik ugyanolyan összeesküvés-elmélet, mint a Manchester Unitednél Angliában. Igaz a Juvét már bunda, bírók lefizetése, befolyásolása miatt kétszer kizárták az első osztályból, így ezek a sejtések talán alaposabbak, mint a Ferguson elleni vádak. Tény, hogy a hétvégén a Catania egy olyan gólját annulálták a bírók, nevezetesen Andrea Gervasoni, ami olyan durván nem volt les, hogy nem is tudom, hogy lehetett elnézni, ha egyáltalán el lett nézve, először meg is adták, aztán az Juve cserejátékosok, Simone Pepe és Emanuele Giaccherini letámadták a partjelzőt, erre az beintette a lest. A Juventus gólja előtt Nicklas Bendtner egyértelmű lesen állt, az ő lövését még védte a kapus, de a kipattanót már Arturo Vidal belőtte. Ezt a lest ugyanaz a partjelző nem intette be. Ez azért több, mint elgondolkodtató, áll is miatta a bál Itáliában. Ez már kezd arra hajazni, mielőtt legutóbb kizárták a Juvét és egy évre mehetett a Serie B-be, abban az elcsalt évben emlékszem egy meccsre, az istennek nem tudott gólt lőni a Juve. Patrick Vieira még ott játszott és a 89. percben úgy ugrott fejest a tizenegyes pontra, hogy másfél méterre senki nem állt mellette, persze tizenegyes és 1 - 0-ra győztek.

Az interneten már fut ez a kép, hála a PhotoShop által nyújtott szolgáltatásoknak

Érezhető általában, hogy a bírók a kétes helyzetekben mindig a nagy csapatoknak kedveznek. A nagy csapatoknál vannak olyan magas pozíciójú és hatalmú emberek, akik az egész pályafutásukat befolyásolhatják. Ők pedig egyrészt szeretnek és szeretnének bíráskodni, másrészt nem szívesen mondanának le arról a szép summáról sem, amit a meccsek levezetésért kapnak. Arról, hogy a Bajnokok Ligájában mennyi a játékvezető díjazása, nem tudom, nem találtam róla semmi hivatalosat a neten. De az európai topligákban, Angliában: 1.170 € (331.157.- Ft.), Spanyolországban: 6.000 € (1.698.240.- Ft.), Németországban: 3.600 € (1.018.944.- Ft.), Olaszországban: 3.400 € (962.336.- Ft.) egy első osztályú bajnoki levezetéséért járó tiszteletdíj. Zárójelben feltüntettem forintban, a mai 283,04.- Ft-os középárfolyamot figyelembe véve. Ehhez képest nálunk az NB I-ben a vezetőbíró 80.000.- Ft-ot kap. Ez ugye azért nevetséges. Pénzt a mi bíróink csak akkor keresnek, ha külföldön vezetnek. Pedig a spanyolok, a legjobban fizetettek, botrányosan rosszak, az olaszok jók, vagy rosszak, nem tudom, hogy annak függvényében-e, ha csalnak, vagy, ha nem csalnak. Érdekes, hogy az angoloknál a legszerényebb a díjazás. Ha átlagot vonunk, akkor elmondhatjuk, hogy a mi első osztályú bíróink, igen Kassai Viktor is, ha hazajön és levezet egy NB I-es meccset, akkor kerekítve a tizenharmad! részéért csinálják, mint európai kollégáik. Lehet, hogy időnként szidjuk őket, de ne szidjuk, ezek az emberek megszállottak, és semmivel sem rosszabbak, mint a kintiek, sőt szerintem jobbak, a spanyoloknál például az egész NB I-es bírói keret sokkal jobb.

Tehát az előzőekben csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nem véletlen, hogy „egészen véletlenül” a nagy csapatok ellen a kis csapatok terhére „tévednek” a bírók. Ha a nagy csapat nagy hatalmú elöljárója elégedett a bíróval, akkor a következő kanyarban is vezet ennyi pénzért, sőt az európai ligákban, gyanítom, ennek többszöröséért, ha nem elégedett, könnyen kigolyózhatják. Olyan ez, mint az élet, széllel szemben nem célszerű pisálni. A Manchester United-re visszatérve, Sir Alex szava ezerszer többet ér, mint Roman Abramovich-é, bármennyi pénze is van, Angliában Abramovich mindig csak egy bunkó orosz, egy "very wealthy foreigner" marad, akivel az előkelő és sznob angoloknak nem túl trendi akár baráti kapcsolatban is lenni, őt soha nem fogja sem az UEFA, sem a FIFA beengedni azon futballhatalmasságok közé, akiknek szavuk van bármilyen ügy eldöntésében. Ennek megfelelően Clattenburg is úgy fújt, ahogy a saját érdeke diktálta. Kíváncsi vagyok, hogy hasonló helyzetben, ahogy Torrest kiállította, ugyanígy kiállította volna-e például van Persie-t is, biztos vagyok benne, hogy nem.

Kíváncsian várom, hogy ezzel a Clattenburg esettel mit kezd az FA. Gondolom, törik is a fejüket, ugyanis Mark Clattenburg egy nemzetközileg elismert FIFA-bíró. Nem könnyű a helyzet, igazából nincs jó megoldás, csak rossz, de ezt a helyzetet saját maguknak teremtették, megérdemlik, egyáltalán nem sajnálom őket, most az a kérdés, hogy melyik rossz megoldást fogják választani, olyat-e, amivel még marad némi respektjük, vagy olyat, amivel teljesen nevetségessé teszik magukat.

Vegyünk egy nagy levegőt és állapítsuk meg, hogy a sport sem igazságos, ahogy az élet sem, mindig az erősebb kutya csinál kiskutyát. A szurkolóknak pedig nem érdemes egymással veszekedni, vitatkozni, verekedni, anyázni, a fociban is minden a pénzről szól és mindig az győz, akinek ebből a legtöbb van és ennek kapcsán kellő hatalmat is tudott magának kiépíteni az országos, illetve a nemzetközi labdarúgásban, vagy legalábbis majdnem mindig az győz. És én úgy szeretem a majdnem mindigeket...

Ismét jelentkezem ezzel a régi poszttal, régen frissítettem, itt az ideje. Egervári Sándor kapitánysága idején, még az itthoni zárt kapus, románok elleni mérkőzés előtt jártunk utoljára, azóta történt egy s más.

Azok a szövetségi kapitányok kerülnek szóba, akikre én személyesen emlékszem. Miután nekem az első válogatott mérkőzés, amire tisztán emlékszem 1965. május 5-én volt, a Wembley-ben kaptunk ki Jimmy Greaves góljával 1:0-ra az angoloktól. A lista elég hosszú lesz, ahol igyekszem úgy emlékezni a volt szövetségi kapitányokra, ahogy az akkori sajtó, szóbeszéd, média értékelte. Ezeket dominánsan figyelembe véve, igazából az én teljesen szubjektív véleményem lesz olvasható az alábbiakban, remélem lesz, aki egyetért velem, valamint lesz, aki nem, kérek mindenkit, a kommentben írja meg, ha valamit kihagytam, vagy van egy érdekes sztorija, vagy egyetért velem, vagy nem ért egyet velem, tehát bármit.

Baróti Lajos (1957-1966)

Lajos bácsi már jóval hamarabb szövetségi kapitány volt, minthogy én örök szerelembe estem a focival. Vele egyébként is elfogult vagyok, hiszen ő az egyetlen labdarúgó szövetségi kapitány, akivel személyesen találkoztam. Miután Lajos bácsi szegedi volt, az én édesapám szintén, kortársak voltak, egy gimnáziumba jártak Szegeden, a piaristákhoz, így nagy örömmel köszöntötték egymást 1968 március végén Miskolcon, az MVSC-pályán, a Kubik-ban, ahogy a miskolciak hívják, ott játszott akkor a DVTK, ez időben építették át a diósgyőri pályát. DVTK - Újpesti Dózsa meccs volt, 1:1 lett a vége, az utolsó percben egyenlített a Diósgyőr szegény Szucsányi Bandi találatával, ő volt az, akit később MTK játékosként a villám csapott agyon a pályán, edzésen. edzőtáborban. Én a kisfiú csodálkozásával néztem a történteket, láttam, hogy Lajos bácsi és az édesapám mennyire örülnek a találkozásnak, én addig autogram vadászatba fogtam, az akkori trendi szerinti szürkéskék fedelű vonalas füzetbe szereztem többek között Göröcstől, Dunai II-től, Solymositól, Fazekastól aláírást, meg persze Lajos bácsitól is.

Úgyhogy beestem Baróti Lajos első szériájának utolsó 13 válogatott meccsére, de ezek a meccsek egy életre meghatározták azt számomra, hogy foci nélkül nem kerek a világ. Furcsa úgy visszaemlékezni erre az időszakra, hogy gyerekfejjel csak a rajongás volt az, ami a focihoz kötött, hogy a meccsen mi miért van, azt még nem nagyon értettem. Az 1966-os angliai VB, az felejthetetlen élmény volt, képek villódznak előttem, fekete-fehéren, csalódás a portugálok elleni vereség miatt, aztán a fantasztikus 3:1 a brazilok ellen, Bene kígyózása a fekvő brazil védők között, Farkas kapásgólja, Mészöly felkötött keze. Miután a negyeddöntőben 2:1-re kikaptunk a szovjetektől, így semmi sem mosta le a csapatról azt, hogy szándékosan kellett lefeküdni nekik, úgymond pártutasításra, ezt mondta mindenki. Mindenesetre a mérkőzés után Baróti Lajos 9 évi munka után lemondott, ezzel véget ért magyar szövetségi kapitányságának első fejezete. Ugyan a statisztikát zsigerileg gyűlölöm, de fogok minden szövetségi kapitány mellé írni.

Baróti Lajos első kapitányi időszaka alatt 80 mérkőzést játszott a válogatott. 43 győzelem, 18 döntetlen, 19 vereség volt a mérleg. Ez ennyi meccsen egészen kiváló 65 %-os teljesítmény.

Illovszky Rudolf (1966-1967)

Illovszky Rudolfnak nem volt könnyű a helyzete, Baróti Lajos után nem volt túl hálás dolog szövetségi kapitánynak lenni. Rudi bácsi viszont mindig a kemény munkában bízott, valamint jó anyagot is örökölt. Albert Flóri élete formájában, Bene Ferit az egész világ csodálta, Farkas Jancsi szintén élete formájában. Varga Zoli a fiatal zseni, Mészöly Kálmán a Szőke Szikla. Rudi bácsi első kapitányi időszaka alatt legyőztük a hollandokat, a jugoszlávokat, a dánokat, az osztrákokat, az NDK-t. A tízedik meccsen kaptunk ki először az NDK-tól Lipcsében 1:0-ra miután Illovszky Rudolf lemondott.. Képzeljük el, hogy manapság egy ilyen sorozat után lemondana-e a kapitány? Ugyan már, mindenki ünnepelné, akkor még más világ volt. Most még vereség után is ünneplést várnának.

Illovszky Rudolf első kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez pazar, 85 %-os teljesítmény.

Sós Károly (1968-1969)

Illovszky Rudolf lemondása után került képbe Sós Károly, aki akkor az NDK szövetségi kapitánya volt, immár 6 éve. Sikerült hazacsalogatni. Ugyan a statisztikai mutatói nem rosszak, de erősen megosztotta a közvéleményt és a szakmát is a személye. Neki tulajdonítják az akkor óriási csalódást, hogy az 1970-es mexikói VB-re nem sikerült kvalifikálni magunkat, ez akkoriban főben járó bűn volt, csapatunk egészen idáig mindig ott volt. Ebben van is valami, de én nem a rémálmaimban előjövő 1969 decemberi marseille-i dráma (1:4) miatt bírálom Sós Károlyt, hanem a prágai 3:3 miatt. 3:1-es vezetésünknél, bő félórával a vége előtt Mészöly Kálmán helyett behozta Juhász Istvánt. Ezzel instabillá vált a védekezésünk és kiegyenlítettek a csehszlovákok. Nem Juhász Pistát bántom, csak a középhátvéd helyett támadó középpályást behozni 3:1-es vezetésnél idegenben, több mint baklövés. Ha Mészöly marad, akkor minden bizonnyal nincs Marseille, nincs „jönnek a csehszlovákok”, viszont ott vagyunk 1970-ben Mexikóban. Marseille után nem is tehetett mást Sós Károly, lemondott a kapitányi megbízatásról.

Sós Károly kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 5 győzelem, 4 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 70 %-os teljesítmény.

Hoffer József (1970-1971)

Ugyan Hoffer József ezt megelőzően a magyar ifjúsági válogatott szövetségi edzője volt 14 évig, folyton azt a jelzőt kapta, hogy újságíró, mivel az MTI sportrovat vezetője is volt. Így könnyebben ki tudták kezdeni, ismerve a magyar futball közeget, mindig az a rossz, aki most éppen ott van. Az elvárások nagyok voltak, a csapat gyengült, végül az elődjeihez híven szintén 10 meccs után mondott le, egy kiábrándító szófiai 0:3 után, Bulgária gyakorlatilag alázva verte a magyar válogatottat, ehhez akkoriban nem szokott hozzá a magyar focirajongó.

Hoffer József kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 4 győzelem, 3 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 55 %-os teljesítmény.

Illovszky Rudolf (1971-1974)

Rudi bácsi második szériája, mai divatos szóval élve keményen kezdődött. Az első meccs a Maracana-ban volt a fantasztikus világbajnok brazilok ellen, akik csikorgatták a fogaikat ellenünk, ugyanis még sosem győztek le bennünket, sőt, pontot sem szereztek. Az most sikerült, 0:0-lal úsztuk meg riói kalandot, ami világszenzáció volt és a magyar válogatott respektje nagyot emelkedett ezen 90 perc következtében. Ezt követően jöttek az EB selejtezők. Itthon 2:0-ra vertük Bulgáriát, majd Párizsban Franciaországot szintén 2:0-ra. Ez volt Zámbó Sándor élete mérkőzése, világklasszis játékával az őrületbe kergette a franciákat. Ezután itthon 4:0-ás söprés a norvégok ellen, majd jöttek a románok. Nem sikerült nyerni, csak 1:1 lett, így a továbbjutáshoz nyerni kellett volna Bukarestben. A 36. percben már 2:1-re vezettünk, Szőke, Dobrin és Kocsis Lajos góljával, plusz Kocsis Lajos egy tizenegyest is kihagyott. Sokáig vezettünk, de Neagu a 81. percben egyenlített, 2:2 lett a vége. Így a kijutásért, semleges pályán, Belgrádban, egy mérkőzésen kellett dönteni. A marseille-i kudarc után ez nem sok jót jelentett nekünk. A csapat viszont kiválóan játszott. Kocsis Lajos góljával hamar vezetést szereztünk, de nem sokkal később Neagu egyenlített. Innentől a meccs bármelyik oldalra eldőlhetett volna, de mind Rothermel Ádám, mind Raducanu parádésan védett. Aztán eljutottunk a 87. percig amikor a román 16-os előtt egy bepasszt követően Kű Lajos átlépte a labdát, jött Szőke István és jobb külsővel egy nagy kiflivel kilőtte Raducanu mellett a jobb alsó sarkot. Ezzel, azóta is utoljára az EB, akkor még négyes döntőjébe jutottunk, utazhattunk Belgiumba. A Szovjetunió várt ránk. Az egész meccsen sokkal jobban játszottunk. Az 52. percben viszont Konhkov egy kipattanó labdát meglőtt kapásból a 16-ostól nem messze, és ez meglepte Géczit, ezzel vezettek a szovjetek. Kaptunk utána egy tizenegyest. Ekkor már a csapatból senki nem merte rúgni, folyamatosan hagytuk ki a büntetőket. Zámbó Sanyinak volt annyi vér a pucájában, hogy odaállt. Rudakov kivédte a pocsékul rúgott tizit, így maradt a bronzmeccs, a házigazda belgákkal. Akkoriban a belga labdarúgás a magyarhoz képest jóval lejjebb volt értékelve. A szovjetek elleni vereség morálisan nem tett jót a csapatnak, és persze jött a régi jól bevált szlogen, itthon mindenki azt mondta, hogy le kellett feküdni a ruszkiknak. A belgák a 23. percben Lambert góljával megszerezték a vezetést a boldog hazai szurkolók előtt. Öt perccel később egy teljesen ártalmatlan helyzetben a bal oldalról gurult a labda az ötösön keresztbe. Géczi szólt Páncsicsnak, hogy hagyd. Páncsics átugrotta a labdát, Géczi elvétette és az ott sertepertélő Van Himst elé került, aki köszönte szépen, 2:0. Ezután a csapat nem omlott össze, támadott tiszta erőből, de csak egy tizenegyesre futotta az 52. percben. Ekkor már tényleg senki sem bízott abban, hogy valaki is képes tizenegyesből gólt lőni nálunk. Képes volt. Odaállt Kű Lajos és bebombázta a labdát a belga kapuba. Azóta is ez volt az utolsó magyar gól, ami EB döntőben született. Akkoriban ez csalódás volt, csak negyedikek lettünk Európában. Búslakodásra azonban sok idő nem volt, jött a müncheni olimpia. Itt az elvárás az aranyérem volt, hiszen az előző két olimpiát a magyar válogatott nyerte. Nem sikerült. A Deyna-t, Lubanski-t, Gadocha-t szerepeltető lengyel válogatott nyert 2:1-re, pedig a félidőben még Várady Béla góljával vezettünk a szakadó esőben. A következő feladat a németországi VB-re való kijutás volt. Minden remekül alakult. Csak itthon a vélhetően kisebb játékerőt képviselő svédeket kellett volna legyőzni. Bicskei Bertalan első válogatottságára készült, Pazar formában védett. Viszont az edzőtáborban akadtak problémák, amelyre utólag nyugodtan foghatjuk kiesést. Juhász Péter, az Újpesti Dózsa játékosa Európa egyik, ha nem a legjobb balhátvédje volt akkoriban. A történet szerint ultiztak a fiúk a meccs előtti edzőtáborban, Tatán. Juhász Péternek jó lapja volt, nem figyelt arra, hogy Rudi bácsi megérkezett. Kérdezett valamit tőle a szövetségi kapitány, amire Juhász csak azt válaszolta, hogy: „a faszom tudja”. Ezután Rudi bácsi szó nélkül kiment a szobából. A csapathirdetésnél mindenki megrökönyödésére azt a Szűcs Lajost jelölte balhátvédnek, aki még az életében nem játszott ezen a poszton. Csak annyi megjegyzést tett az összeállításra, hogy: „Juhász miért nem játszik? Juhásznak a fasza tudja”. A meccs 3:3 lett, háromból 2 gólt a balhátvéd, Juhász Péter elárvult helyéről kaptunk. Így nem jutottunk ki a ’74-es VB-re. Apró félreértés, büszkeség és sértődés miatt. Nem ismerős ez valakinek? A mai napig sem változott semmi a válogatott háza táján. Személyes vitákat, ellentéteket, sértődéseket nem tudtak rendezni, így inkább a jobb szereplést áldozták be, illetve áldozott be Illovszky mester. Sajnos. A kiesést követően még néhány előre lekötött barátságos mérkőzést lejátszott a magyar válogatott Illovszky Rudolf vezetésével. Székesfehérváron 1974. május 29-én nem csak Illovszky Rudolf búcsúzott a magyar válogatott-tól, Albert Flóriánnak is ez volt a búcsúmérkőzése.

Illovszky Rudolf második kapitányi időszaka alatt 29 mérkőzést játszott a válogatott. 12 győzelem, 9 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 57 %-os teljesítmény.

Bozsik József (1974)

Az egész ország nagy várakozással tekintett Cucu, a zseni szövetségi kapitányi kinevezéséhez. Sajnos a sors csak egy válogatott mérkőzést engedélyezett neki, azon Bécsben a sógoroktól kikaptunk 1:0-ra. Ezt követően már rendetlenkedett a szíve, ami sajnálatos korai halálát is okozta, így egy mérkőzés után egészségügyi okok miatt le kellett, hogy mondjon a posztjáról.

Bozsik József kapitányi időszaka alatt 1 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg.Ez 0 %-os teljesítmény.

Moór Ede (1974-1975)

Őt nevezték ki Bozsik József után szövetségi kapitánynak. Nem volt túl hálás feladat. A tovább gyengülő válogatottól ugyanolyan jó eredményt vártak, mint a korábbi, sokkal jobb erőből álló csapattól. Hatodik mérkőzése után, amikor Bécsben az osztrákokkal 0:0-t játszottunk, menesztették. Ez nagyon megviselte, ezt követően a Tatabánya edzője lett, 1976 decemberében önkezével vetett véget életének.

Moór Ede kapitányi időszaka alatt 6 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Szőcs János (1975)

A kiváló zalaegerszegi edző megbízott szövetségi kapitányként működött. Miután egyetlen, általa irányított válogatottunk Walestől a Népstadionban EB selejtezőn 2:1-re kikapott, nem marasztalták tovább.

Szőcs János kapitányi időszaka alatt 1 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 0 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 0 %-os teljesítmény.

Baróti Lajos (1975-1978)

Lajos bácsit nem kisebb feladat várta, az 1978-as argentínai világbajnokságra kellett kivezényelni a válogatottat, két sikertelen selejtezősorozat után. A szovjetekkel és a görögökkel kerültünk egy csoportba, ennek megnyerése után még egy interkontinentális selejtezőt is nyerni kellett egy akkor még nem ismert dél-amerikai válogatott ellen, így válhatott szabaddá az út Argentínába. A szerencse az volt, hogy beérett egy új generáció. Nyilasi Tibor, Törőcsik András korosztálya. A legnagyobb feladat az volt, hogy a fiatalokat be kellett építeni a csapatba. Nyilasinak nem kellett sok, ötödik válogatottságán stílszerűen öt gólt vágott Luxemburgnak, ezután senki sem kérdőjelezte meg a fiatalok beválogatásának jogosságát. Ide tartozik még Ebedli Zoltán is, akit kebelbarátjával Törőcsik Andrással a repülőtéren csempészéssel kaptak el. Ennek mi értelme volt nem tudom, miután minden magyar focista csempészett korábban és annak idején is, és utána is, tehát tutira mehettek a vámosok, nyilván valaki jóakaró elvtársnak az utasítására. Nagy ügy nem lett belőle, de parancsba érkezett, hogy ezek ketten nem szerepelhetnek együtt a válogatottban, nyilván a cél is ez volt. Lajos bácsi elkeseredve ugyan, de Törőcsik Andrást választotta. Így a válogatottból kiszedték azt a fegyvert, amit Nyilasi, Ebedli és Törőcsik együttesen okozott az ellenfél védelmeinek. Egyszer korábban Baróti Lajos egy interjúban kijelentette:”A középpálya adott: Nyilasi, Ebedli, Zombori”. Így került be Pintér Sándor, aki mindenki helyett futott. A csapat fizikálisan erősebb lett, de az a szellemesség, amit hárman Ebedlivel nyújtottak, már jóval kevesebb lett, viszont a válogatott így is ütőképes volt. A VB-selejtezőkön idegenben egy iksz a görögökkel, vereség a szovjetektől, itthon mindkét riválisunkat vertük. Miután a görögök megtették azt a szívességet, hogy megverték a szovjeteket Görögországban, így megnyertük a csoportot és várhattuk Bolíviát az interkontinentális selejtezőn. Budapesten egy 6:0-lal, sziporkázó játékkal már az első mérkőzésen biztosítottuk a helyünket. A visszavágó csak formalitás volt, de a nagy magaslaton a visszavágót is 3:2-re megnyertük. Az Argentínába vezető út viszont rögös volt. A felkészülés alatt az adidas műfüvén megsérült Várady Béla, majd útközben lopáson kapták Törőcsik menyasszonyát és Fazekas feleségét Londonban. Ezen a morális mélyponton a VB-re nem kijutó angolok 4:1-re vertek minket, ki tudja, mi szükség volt erre a meccsre közvetlenül a VB előtt? A nyitómeccsre viszont elképesztően összekapta magát a csapat. A későbbi világbajnok, házgazda Argentína ellen hamar vezetést szereztünk Csapó Károly révén. Az argentinok szanaszét rugdosták a mieinket minden következmény nélkül. A portugál Garrido játékvezető, akinek a neve hallatán Nyilasi Tibor zsebében még mindig kinyílik a bicska, gondoskodott róla, hogy nehogy meglepetést okozzunk. Törőcsik a földhöz vágta a labdát a nagyon sokadik brutális belépő után, erre a bíró kiállította. Ezt követően Nyilasi szemei előtt nem a jótékony köd szállt le. A következő argentinba, nevezetesen Passarellába, beleszállt. Ő is megkapta a pirosat. Így is csak 2:1-re kaptunk ki, de a csapat összezuhant, kikaptunk az olaszoktól és a franciáktól is. Így végződött a legnagyobb magyar labdarúgó szövetségi kapitány pályafutása, aki még ott Argentínában benyújtotta a lemondását.

Baróti Lajos második kapitányi időszaka alatt 37 mérkőzést játszott a válogatott. 19 győzelem, 9 döntetlen, 9 vereség volt a mérleg. Ez 77 %-os remek teljesítmény.

Kovács Ferenc (1978-1979)

A világbajnokság után Baróti Lajos segítője, pályaedzője kapta a szövetségi kapitányi megbízást. A klubhűség élő szobra, Kovács Ferenc, akinek a neve összeforrt az MTK-val, nagyon nagy feladatot kapott. Egy romokban álló csapatot kellett valahogy összeszedni, miközben még itthon is az „okosok” még Törőcsiket és Nyilasit megbüntették, mert a világbajnokságon nem „szocialista emberhez” méltó módon viselkedtek. Lehet, hogy ez most nevetséges, de akkor nagyon nem volt az. A csapatot nem sikerült felrázni, tétmérkőzésen csak a Szovjetuniót sikerült itthon 2:0-ra legyőzni. Közben idegenben kikaptunk a finnektől, a görögöktől, itthon pedig csak döntetlenekre telt, így Kovács Ferenc munkáját is idő előtt megköszönték az illetékesek.

Kovács Ferenc kapitányi időszaka alatt 8 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 4 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Dr. Lakat Károly (1979-1980)

Már régen várható volt, hogy Dr. Lakat Károly szövetségi kapitány lesz egykor, még sokkal korábban. Ő a mai napig az egyetlen edző, aki magyar csapattal, a Ferencvárossal, európai kupát tudott nyerni. Finoman fogalmazva nem volt az elmúlt rendszer híve, így amikor szóba kerülhetett a neve, valamelyik elvtárs nyomban lehúzta a listáról. 59 évesen viszont a Tanár Úr valahogy bizalmat kapott. Nagyon nehéz dolga volt, a magyar labdarúgás az argentínai kudarc utáni életét élte. Nyilasi Tibor a kapitánysága alatt döntött úgy, hogy abbahagyja a labdarúgást, még szerencse, hogy később meggondolta magát. Nem is sikerült úgy a dolog, ahogy szerette volna, idő előtt megköszönték neki is a munkáját, ebben nyilván segítettek azok is, akik az első pillanattól nem látták szívesen a doktort a szövetségi kapitányi székben. Terjesztették azt, hogy nagyon szereti a hegy levét, Rizling doktornak neveztette a suttogó propaganda. Ha így is lett volna, akkor is szégyenteljes volt az eljárás azzal az edzővel, tanáremberrel, aki olyan sikert ért el magyar edzőként, magyar csapattal, megnyerte a mai Európa Ligának megfelelő Vásárvárosok Kupáját a Ferencvárossal, amit ki tudja, mikor tud majd valaki valamikor beállítani. Egyhamar biztosan nem.

Dr. Lakat Károly kapitányi időszaka alatt 6 mérkőzést játszott a válogatott. 3 győzelem, 0 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Mészöly Kálmán (1980-1983)

Lakat doktor pályaedzőjét, segítőjét, a 39 éves Mészöly Kálmánt nevezték ki a szövetségi kapitányi tisztségbe. Mészöly nagyon jó megoldásnak látszott, nem volt túl nagy korkülönbség a csapat és a kapitány között, valamint a habitusa miatt nagyon szerették a játékosai, világklasszis játékos múltja miatt pedig őszintén tisztelték. Az első mérkőzések elég vegyesen sikerültek, de az, hogy élvezte a bizalmat, kamatostul fizetett. Kivezényelte a válogatottat a spanyolországi VB-re. Akkor készült róla az a nevezetes portréfilm, ahol ugyanúgy káromkodott a kamerák és mikrofonok előtt is, mint egyébként. Ez megosztotta a futballszerető közvéleményt, de aki emiatt bármi rossz szót szólt, szól rá, az a véleményem szerint merően sznob és prűd. Összehozott egy remek válogatottat, amivel minimum a továbbjutás volt az előre meghatározott cél. Az első meccsen 10:1-re vertük Salvador csapatát, ez máig élő VB csúcs. A második mérkőzésen viszont Argentína ellen egy támadást feladó, teljesen defenzív csapatott állított össze Mészöly. Pedig nyilvánvaló volt mindenki előtt, hogy Maradonáék ellen bekkelve csak kikapni lehet. 4:1-re ki is kaptunk, így az argentinokat a nyitómérkőzésen 1:0-ra verő belgákat kellett volna megverni a továbbjutáshoz. Nem sikerült. Varga József góljával sokáig vezettünk, de egyenlítettek a belgák, ez viszont a repülőjegyet jelentette a csapat számára. Még egy évig élt a bizalom Mészöly irányában, de az eredmények elég vegyesek voltak. Miután 1983-ban egymás után három EB selejtezőt buktunk el az angolok, a görögök és a dánok ellen, így Mészöly Kálmán első kapitánysága is lejárt.

Mészöly Kálmán első kapitányi időszaka alatt 31 mérkőzést játszott a válogatott. 13 győzelem, 6 döntetlen, 12 vereség volt a mérleg. Ez 52 %-os teljesítmény.

Mezey György (1983-1986)

Szokás szerint Mészöly Kálmánt is pályaedzője, Mezey György követte a szövetségi kapitányi poszton. Legfőbb cél a mexikói világbajnokságra való kijutás volt. A kinevezését követően nagy lendülettel vágott bele a munkába. Támaszkodott az előző válogatott stabil tagjaira, de újakat is beépített, leginkább az akkor legjobb magyar csapatra a Bp. Honvédra épített. Akkoriban új stratégiát dolgozott ki, a csapat az egész pályán letámadott, az ellenfelek nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a játékmodorral. A csapat ázsiója egyre feljebb kúszott. 1985-ben Mezeyt Európa legjobb szövetségi kapitányává választották, volt, amikor a világranglistán is az élen álltunk. Megvertük a törököket, a hollandokat, az NSZK-t, a brazilokat, Bécsben egy felejthetetlen 3:0 a Hanappi-stadionban, a meccs utolsó perceiben a magyar közönség ritmusra kiáltotta a Mexikó, Mexikó-t. Tömeghisztéria alakult ki a válogatott körül, mindenki alig várta Mexikót. 1986. június 2-án elérkezett az első mérkőzésünk a Szovjetunió ellen. 1953 novemberében volt utoljára, hogy kollektívan az egész ország akkor a rádió, most a televízió előtt ült. Ha valaki a mérkőzés kezdetekor kiment a hűtőhöz egy sörért, mint én, az nem látta az első gólt, amit kaptunk, viszont a sör felbontása után az első kortynál már a másodikat láthattuk. Néhány perc alatt a padlóra kerültünk, a szovjet válogatott játszott a ténfergő magyar játékosokkal, mint macska az egérrel. 6:0 lett a vége, amint azt mindenki tudja, ezt bánta néhány TV készülék is az országban, amelyeket a szurkolók tehetetlen dühükben az utcára hajítottak. A magyar futball történelmében a szörnyű vereségek és az ide tartozó városok nevének említésekor is a magyar focirajongókon lúdbőrözést okozó helyek száma eggyel bővült, Bern és Marseille után Irapuato is feliratkozott a sorba. Ezt követően legyőztük Kanadát 2:0-ra, de a franciáktól egy sima 3:0 keretében megkaptuk a repülőjegyet hazafelé. Sokan nyilatkoztak arról, hogy mi történhetett a csapattal. A játékosok nem tudták mi van velük, csak annyit észleltek, hogy lépni sem tudnak, ők a sikerek után vakon hittek edzőiknek, a felkészítő stábnak. Az eltelt idő után tisztult a kép, először a tésztaevés volt a fő bűnbak, de kiderült, nem ez volt a gond. Igazán az, hogy szarvashiba volt a magaslatra az alpesi magaslaton készülni, hiszen, a levegő összetétele teljesen más, mint a mexikói magaslaton. Valamint, amikor a többi csapat késő este edzett, a nappali borzasztó kánikulát kerülték, addig mi a meccs időpontjában, ottani idő szerint déli 12:00 órakor edzettünk, állítólag az ellenfelek finoman fogalmazva is megmosolyogtak minket, sajnos nekik volt igazuk. Nyilvánvaló, hogy ez merítette le a játékosokat teljesen. Elhibázott edzőtábor, elhibázott felkészülés volt a kudarc oka, ez bizony Mezey György és stábja számlájára írandó. Mezeynek és stábjának az elmúlt három évben minden bejött, bármit léptek, ha vakon is, bejött. Az a lépés, ami a VB-re való közvetlen felkészülést érinti, nagyon nem jött be, sőt végzetes hibának bizonyult. Mezey György még Mexikóban lemondott.

Mezey György első kapitányi időszaka alatt 30 mérkőzést játszott a válogatott. 18 győzelem, 5 döntetlen, 7 vereség volt a mérleg. Ez 67 %-os teljesítmény.

Komora Imre (1986)

A Bp. Honvéddal sikert sikerre halmozó olimpiai bajnok, EB bronzérmes labdarúgó, Komora Imre vette át a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját. Ebben nagy segítségére volt az, is, hogy az akkoriban kimagaslóan legjobb magyar futballista, Détári Lajos a veje volt. Komora Imrére nehezen lehet mondani, hogy a szavak embere, egy-egy interjújában a körmondatai között lámpással sem nagyon lehetett összefüggést találni. Ami a Honvédnál remekül bejött, a válogatottnál nem. Három meccset ért meg Komora, ebből egy döntetlent sikerült felmutatni. A kudarcot érő meccsek után a nyilatkozataiban csak közhelyeket tudott mondani némi hebegéssel, igazán a csapat mentségére semmi értelmeset nem tudott felhozni. Mint az előzőekben említettem, Komora nem a szavak embere, igaz a válogatottban a tetteké sem volt. Nem okozott meglepetést a menesztése, az egész ország a mágust, Verebes Józsefet követelte szövetségi kapitánynak.

Komora Imre kapitányi időszaka alatt 3 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 17 %-os teljesítmény.

Verebes József (1987)

Mindenki Verebestől várta a megváltást. A nyolcvanas évek elején a Győrrel parádézó Verebes szókimondásáról volt híres. Nem ápolt jó viszonyt a Mészöly-Mezey vonulattal, így a támadási felülete is meglehetősen nagy volt. Ugyan nagy csalódást nem okozott, játszottunk a lengyelekkel a kapitánysága idején egy 5:3-as parádés EB-selejtezőt, itt rúgta Détári élete gólját kicsivel a szögletzászló mellől a hosszú felső sarokba, de utána Lipcsében az NDK elleni meccs előtt az óriási kánikulában Verebes rövid nadrágban szállt le a repülőgépről. Ez volt olyan mérhetetlen vétek, hogy szinte azonnal eltávolították a szövetségi kapitányi posztról. Ezen az NDK-beli mérkőzésen lépett életében egyetlen egyszer pályára felnőtt válogatott mezben a tatabányai Plotár Gyula, aki elképesztő csatártehetség volt, de utána azonnal elfelejtették, ki tudja miért. Már akkor is két kézzel szórtuk ki az ablakon a tehetségeinket.

Verebes József első kapitányi időszaka alatt 4 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 62,5 %-os teljesítmény.

Garami József (1987)

Verebes után a higgadt pécsi tanárembert bízták meg a szövetségi kapitányi teendők ellátásával. Garami József hatalmas stratéga, kiváló pedagógus, valamint remek természetéből adódóan mindenkivel kiváló kapcsolatot ápolt. Így a munka és a nyugalom lett úrrá a válogatott háza táján. Az eredmények viszont ennek ellenére nem jöttek. Azonnal két vereséggel kezdett a Garami csapat, de utána a görögöket egészen pazar játékkal vertük 3:0-ra a Népstadionban, ez volt Bognár György pályafutásának legjobb, legemlékezetesebb válogatott-beli játéka, káprázatosan, szellemesen játszott, extraklasszis gólt rúgott.

Miután már az elején kikötötték, hogy Garami József csak ideiglenes jelleggel vállalja a megbízatást, így 1987 decemberében egy Ciprus elleni győzelem után ezt a megbízatást lejártnak tekintették.

Garami József kapitányi időszaka alatt 5 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Bálint László (1988)

Kevesebb, mint öt évvel az utolsó játékosként történő válogatott szereplése után Bálint Lászlót nem szövetségi kapitánnyá, hanem szakmai igazgatóvá nevezték ki. A közgazdász végzettségű Báróról, aki mindenhol, mindig úgy jelent meg, mintha a divatlapból lépett volna ki, azt gondolta az MLSZ vezetése, hogy a 76 válogatott fellépés, az első legálisan nyugati klubba szerződött játékos tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy a válogatottat irányítsa. Ez az ötlet sem volt világra szóló. A válogatott élén töltött ideje több volt, mint felejthető, tétmérkőzést nem vívott vele a csapat. Leváltása után még néhány klubnál vezető beosztást vállalt, majd kiszállt a futball vonatából, vele együtt a szakmai igazgató beosztás is megszűnt a válogatottnál, visszatért a jó öreg szövetségi kapitányi megnevezés.

Bálint László szakmai igazgatói ténykedése alatt 6 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 50 %-os teljesítmény.

Mezey György (1988)

Bálint László eltávolítása után visszatért a mexikói kudarcot feledvén Mezey György. Akkor még mindenki értetlenül állt, mi történhetett Mexikóban, mi lehetett az érthetetlen gyenge produkció oka, hiszen előtte végigvertük a világot príma játékkal. Mezey hozzáfogott második szövetségi kapitányi megbízatásához, ami lényegesen gyengébbre sikerült, mint az előző. Az 1990-es olaszországi VB-re szerette volna kivezényelni a válogatottat. Néhány barátságos mérkőzéssel melegített a csapat a VB-selejtezőkre. Az első VB-selejtezőn sokkoló 3:0-s vereséget szenvedtünk Athénban a görögöktől, majd a Népstadionban egy kiábrándító 2:2 Máltával. Ez volt Mezey György hattyúdala a magyar válogatottnál.

Mezey György második kapitányi időszaka alatt 5 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg. Ez 60 %-os teljesítmény.

Bicskei Bertalan (1989)

A VB-selejtezők közepette jó megoldásnak tűnt a Moszkvában 1984. júniusában utánpótlás Európa bajnok magyar labdarúgó válogatott szövetségi edzőjét kinevezni a felnőttekhez. Bicskei sem tudott csodát tenni. A válogatottnak semmi esélye nem volt kijutni az olaszországi VB-re. Voltak jobb pillanatok, de az utolsó VB selejtezőn Spanyolországban kilátástalan játékkal 4:0-ra kikaptunk, ezt követően Bicskeinek is megköszönték a munkáját.

Bicskei Bertalan első kapitányi időszaka alatt 9 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 44 %-os teljesítmény.

Mészöly Kálmán (1990-1991)

Bicskei után visszatért a „Kazinczy-díjas”, ahogy a közvélemény hívta a már az előzőekben említett portréfilm kapcsán Mészöly Kálmánt. A Szőke Sziklára volt szükség, hogy kissé felrázza azt a posványt, ami abban az időben jellemezte labdarúgásunkat. Ne felejtsük, akkor még a sikerek élénken éltek a szurkolók emlékezetében és nagy fájdalommal látták azt, hogy labdarúgásunk olyan mélyre süllyed, hogy már egy Málta szintű válogatottat sem sikerül még a Népstadionban sem legyőzni. Mészöly sok barátságos mérkőzést kötött le, ezeken váltakozó teljesítményt nyújtottunk, de némi javulás látszott. Így futottunk neki az EB selejtezőknek. Itt már látszott, hogy hiába a javulás, a csapatnak jottányi esélye sincs kijutni a soron következő Európa bajnokságra. Zsinórban három mérkőzésen kikaptunk. Szovjetuniótól, Olaszországtól és Írországtól, ebből kettő EB selejtező volt. Így utaztunk, immár tét nélkül az utolsó EB selejtezőnkre a Szovjetunió ellen Moszkvába. Már mindenki tudta, hogy a következő válogatott mérkőzésen nem Mészöly Kálmán irányítja a csapatot. A csapat kitett magáért, 2:2-es döntetlent ért el, a repülőgépen hazafelé sírva búcsúzott a válogatott szövetségi kapitányától.

Mészöly Kálmán második kapitányi időszaka alatt 18 mérkőzést játszott a válogatott. 8 győzelem, 3 döntetlen, 7 vereség volt a mérleg. Ez 53 %-os teljesítmény.

Glázer Róbert (1991)

Átmenetileg Mészöly pályaedzője lett megbízva a szövetségi kapitányi teendőkkel. A politikával is kacérkodó Glázer, miután nem sikerült a rendszerváltás idején parlamenti mandátumot szerezni, visszatért a foci világába. Négy mérkőzés adatott neki, gyakorlatilag tiszta bukta volt az egész, ahol bravúr kellett volna, ott kikaptunk, ahol a papírforma szerint győznünk kellett volna, csak izzadtságszagú döntetlen volt az eredmény. 1:1-re játszottunk azzal a Salvadorral, akiket kilenc évvel korábban a spanyolországi VB-n még 10:1-re aláztunk, és nem Salvador lett jobb, mi lettünk ennyivel rosszabbak. Várható volt, hogy Glázer csak szükségmegoldás, lázasan keresett az MLSZ vezetése olyat, akinek neve van a futball világában, aki képes a válogatottunkat valamelyest felrázni, mert a futballunk színvonala közelített a bányabéka ülepéhez.

Glázer Róbert kapitányi időszaka alatt 4 mérkőzést játszott a válogatott. 0 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség volt a mérleg. Ez 25 %-os teljesítmény.

Jenei Imre (1992-1993)

Az erdélyi magyar Jenei Imre igazi nagy igazolásnak tűnt. BEK-et nyert a Steaua Bucuresti csapatával, román szövetségi kapitány is volt, világszerte elismert, ünnepelt szakember. Azon kevés romániai magyar közé tartozott Jenei, akit a románok is megsüvegeltek és tisztelték, tisztelik a mai napig is. Egy erdélyi magyar nem utasíthatja vissza a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját, más jár a lelkében, amikor romániai magyarként hallja a magyar himnuszt nem ellenfélként, ezt mi igazán nem tudjuk, nem érthetjük, csak sejthetjük, hogy így van. Csak, nem tudta hová jön. Teljesen más taktikát igyekezett megtanítani a magyarokkal, ez az itteni játékosoknak merőben szokatlan volt. Nem engedte például felívelgetni a labdát, a kapus hosszan nem rúghatta ki, a földön kellett volna rövid, pontos passzokkal felhozni. Ez elméletben nagyon rendben volt, csak a magyar játékosok nem voltak annyira képzettek, hogy ezt a taktikát rendesen végre tudják hajtani, gyakorlatilag így megtartani sem tudták igazából a labdát, ez azt jelentette, hogy már a saját térfelünkön elvesztettük, ez viszont az óbudai jósnők szerint sem vezet sok jóra. Jenei valamelyest felrázta a magyar futballt, de miután az 1994-es egyesült államok-beli VB-re nem sikerült kivezetni a válogatottat, kikaptunk itthon a görögöktől, megunta a szélmalomharcot és lemondott.

Jenei Imre kapitányi időszaka alatt 14 mérkőzést játszott a válogatott. 6 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség volt a mérleg. Ez 57 %-os teljesítmény.

Puskás Ferenc (1993)

Puskás Ferenc akkor már itthon élt, a magyar válogatott utazó nagyköveteként járta a világot a csapattal együtt, ő szállt ki először a repülőgépből. Neki köszönhető, hogy bárhová utazott akkoriban a csapat, tömegek, a média fokozott figyelemmel várta. Jenei nagy név volt a szakmában, akkor kellene egy másik, adta magát a dolog, már csak az Öcsi bácsit kellett befírolni. Edzőkent is nagyon sikeres volt, a Panathinaikos-t BEK döntőig vezette. Görögországban, és a világ számtalan helyén, mint azt a Puskás – Hungary filmből tudhatjuk, istenként tisztelték. Az egész világgal nagyon jóban volt, önzetlen, remek természete miatt mindenhol tömegesen voltak barátai. Az, hogy bevállalta a szövetségi kapitányi posztot, az is a kiváló emberi mivoltát fémjelzi, pontosan tudta mire vállalkozik, hiszen együtt élt a csapattal. Nem törődött a saját nimbuszával, igaz ez soha életében nem foglalkoztatta, haláláig az a kispesti vagány maradt, aki a haverjaival elkezdett focizni a grundon, majd a szomszédos Kispesti AC pályán. Ezzel a játékos anyaggal ő sem tudott csodát tenni, négy mérkőzésre korlátozódott a tevékenysége. Ezalatt egy meccset sikerült nyerni, Írországban 0:2-es félidő után 4:2-re sikerült fordítani, Hamar István a félidőben szállt be, rúgott két gólt, neki nyilván ez volt élete meccse a válogatottban.

Puskás Ferenc kapitányi időszaka alatt 4 mérkőzést játszott a válogatott. 1 győzelem, 0 döntetlen, 3 vereség volt a mérleg. Ez 25 %-os teljesítmény.

Verebes József (1993-1994)

Puskás Ferenc után ismét elővették Verebes Józsefet, akit a mondvacsinált rövid nadrágos ügy miatt csináltak ki, erről már volt szó az előzőekben. Igaz, akkor már teljes gőzzel a rendszerváltás rózsaszín köde borította el a fejeket. Senkit nem érdekelt Hobo figyelmeztetése: „Másik Magyarország, félek tőled”. Ami néhány évvel ezelőtt történt, az mind rossz volt, ami meg akkor, az minden csodálatos. Ma már tudjuk, hogy ez mennyire nem volt igaz. Verebes Józsefet viszont nem érdekelte a politika, szokása szerint elhitette a játékosokkal, hogy ők a világ legjobbjai, majd tőlünk lényegesen jobb válogatottakkal kötött le barátságos meccseket, a már bukott VB selejtező maradék két mérkőzésével nem foglalkozott. Pszichésen lehet, hogy hatott valamennyire a játékosokra, de a játéktudásukat nem tudta varázsló módjára feljavítani. Ez azt jelentette, hogy fél Európa önbizalom növelő mérkőzéseken vert minket cipóra. 1994 nyarán egy hollandiai 1:7, majd egy belgiumi 1:3 után Verebes mesternek megköszönték a szolgálatait.

Verebes József második kapitányi időszaka alatt 10 mérkőzést játszott a válogatott. 1 győzelem, 2 döntetlen, 7 vereség volt a mérleg. Ez 20 %-os teljesítmény.

Mészöly Kámán (1994-1995)

Ha Verebesnek nem ment, jöjjön az ellenpólus, a Szőke Szikla harmadszor, gondolták az illetékesek. Nem tudom mennyi kedve volt Mészöly Kálmánnak átvenni ezt a romhalmazt, de becsületére váljon, legalább megpróbálta. Úgy gondolta, hogy ő annyit kapott a magyar futballtól, hogy a tartozását felé még nem egyenlítette ki. Bemelegített egy a törökök elleni 2:2-vel, majd egy németek elleni 0:0-val. Igaz itthon volt mindkét meccs, de legalább nem kaptunk ki, ez is újdonság volt. Aztán jöttek az EB selejtezők. Teljes bukta, egy eredmény kifutott, 1:0-ra megvertük a svédeket itthon, de kikaptunk Izlandtól, Izraeltől, a törököktől és Svájctól. Reykjavik-ban, az izlandiak elleni meccsen közel lehetett a zajmikrofon a magyar kispadhoz, így ismét lehetett hallani Mészöly Kálmán taktikai utasításait a magyar szódás kocsis szótár legcifrább elemeivel bővítve. Knézy Jenő üzent a félidőben: „Szóljatok a Kálmánnak, hogy minden behallatszik a mikrofonba, amit mond”, így a második félidőben ezt már nem élvezhettük, pedig szórakoztatóbb volt, mint a meccs. A magyar labdarúgás soha nem látott mélységbe zuhant, a pokol legmélyebb bugyrába, ahol legfeljebb Málta, Ciprus, San Marino képességű együttesekkel léphettünk pályára papíron esélyesként.

Mészöly Kálmán harmadik kapitányi időszaka alatt 11 mérkőzést játszott a válogatott. 2 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség volt a mérleg. Ez 20 %-os teljesítmény.

Csank János (1996-1997)

Egy nyugodt hangú, nem kapkodó, a játékosaival nem bizalmaskodó, konzekvensen magázódó szakembert neveztek ki szövetségi kapitánynak. Csank János többször bizonyított, teljesen leírt játékosokat gyűjtött össze a Vác FC-Samsung csapatához és azokkal bajnokságot nyert, kétszer hajszállal lett második. Adva volt a feladat, megkísérelni a lehetetlent, kivívni valahogy a franciaországi világbajnokságra a kijutást, bár erre kevesebb esély volt a selejtezők indulásakor, mint prérifarkasnak az X-Faktor győzelméhez. Szisztematikus munkával kiemelte a csapatot a posványból, önbizalmat adott nekik, elhitette velük, hogy nem ők a legkutyábbak az egész futballvilágban, ahogy ezt a magyar közvélemény fájdalmas arccal legyintve állította. Kedvező sorsolást kaptunk, Norvégia, Svájc, Finnország és Azerbajdzsán csapataival kerültünk egy selejtező csoportba. Szerencsés körülmények között, de leginkább elképesztő mázlival, a finnországi néhány perces hosszabbításban egy finn felszabadítás után a védő lábáról visszapattant a labda a finn kapuba, ezzel a góllal sikerült Norvégia mögött a második helyen végezni és ez pótselejtezőt ért. A jugoszlávok vártak ránk. Az Üllői úton, a Fradi pályán beleszaladtunk egy 7:1-es vereségbe, majd másfél héttel később Belgrádban egy sima 5:0-ba. Itt már semmi sem segített, a tudásbeli különbség kijött, macska-egér harcot hozott mindkét meccs.

Ezt követően Csank mester lemondott. Akkor még ő sem sejtette, hogy ez követően még 2012-ben is azt mondhatjuk, ilyen közel a magyar labdarúgó válogatott világversenyre való kijutáshoz nem állt. Ebből következik az, hogy az eredmény, amit Csank János ezzel a játéktudású csapattal elért, az mindenképpen sikertörténet, remek munkával sokkal többet hozott ki belőlük, mint ami bennük volt, de a csúnya befejezés miatt ezt sokan elfelejtik, pedig manapság is lehetne emlékezni erre.

Csank János kapitányi időszaka alatt 16 mérkőzést játszott a válogatott. 6 győzelem, 2 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 44 %-os teljesítmény.

Bicskei Bertalan (1998-2001)

Bicskei Bertalan már egy morálisan más csapatot kapott, mint Csank János. A pótselejtező kudarcában szereplő idősebb játékosokról lemondott, és bátran nyúlt a fiatalokhoz. Első mérkőzésén egy remek találkozón Bécsben 3:2-re vertük az osztrákokat, akkor debütált egy fiatal, tehetséges szombathelyi kapus Király Gábor. Pazarul védett, tizenegyest hárított, ezzel megalapozta hosszú, a magyar válogatottban és az európai klubfutballban is dicséretes karrierjét. Bicskeivel jöttek a régen várt eredmények, igaz ezek gyengébb játékerőt képviselő válogatottak ellen, de a sikerre, győzelemre szomjas magyar futballszurkolónak már ez is elég volt a boldogsághoz. Sajnos az EB selejtezők mutatták meg a csapatunk igazi erejét, vagy nem erejét, Kikaptunk Portugáliától, Romániától, Szlovákiától, így a 2000-ben a belga-holland közös rendezésű Európa bajnokságra nem jutottunk ki. Azonban a bizalom tovább élt Bicskei felé, vele kezdhettük meg a 2002-es Japán-Dél-Korea közös rendezésű világbajnokságra a selejtezőket. Itt viszont már nem jöttek az eredmények. Volt egy kifutott eredmény, Kaunasban, Litvániában 6:1-re nyertünk, többek között az áldott emlékű Fehér Miki mesterhármasával. Itthon viszont már csak 1:1-re futotta ellenük. Aztán kikaptunk a románoktól, majd a grúzoktól. Ez pecsételte meg Bicskei Bertalan második kapitányságát. Az mindenképpen említést érdemel, hogy egy kapitányság alatt az elmúlt 50 évben egyedül Baróti Lajos vezette több mérkőzésen a válogatottat. Lajos bácsi kétszer is.

Bicskei Bertalan második kapitányi időszaka alatt 36 mérkőzést játszott a válogatott. 13 győzelem, 15 döntetlen, 8 vereség volt a mérleg. Ez 57 %-os remek teljesítmény.

Gellei Imre (2001-2003)

Bicskei után ismét egy csendes, halk szavú, a közös munkában hívő szakember vette át a csapatot. A tét nélküli VB-selejtezőket már az ő irányításával játszotta a válogatott. Itthon kikaptunk a románoktól, majd 1:0-ra Parma-ban az olaszoktól. Váltakozó eredményekkel melegítettünk a soron következő EB selejtezőkre, amelyek már Portugáliába irányítottak volna minket. Itt viszont ismét elbuktunk. Ugyan San Marino-nak két meccsen nyolc gólt rúgtunk, de édeskevés volt az üdvösséghez. A san-marino-i 5:0 után zsinórban kikaptunk idegenben a szlovénoktól és a lettektől, itthon a lengyelektől és az észtektől. Ez már sok volt, Gelleinek is megköszönték az eddigi tevékenységet.

Gellei Imre kapitányi időszaka alatt 23 mérkőzést játszott a válogatott. 8 győzelem, 3 döntetlen, 12 vereség volt a mérleg. Ez 41 %-os teljesítmény.

Lothar Matthäus (2004-2005)

Nagy titkolózás volt az MLSZ háza táján. Kellő csinnadrattával jelentették be, hogy a német világbajnok, világklasszis játékos Lothar Matthäus lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Igazából nem tudom, hogy mit vártak tőle, edzőként még különösebb eredményt nem mutatott fel, azt viszont mindenki tudja, hogy aki jó játékos volt, nem feltétlenül válik jó edző is belőle. Ha végigtekintünk az elmúlt ötven év szövetségi kapitányain, láthatjuk, hogy Puskás Ferenc és Mészöly Kálmán kivételével említésre méltó labdarúgó karrierje senkinek sem volt, de ha a világ labdarúgását nézzük, Mario Jorge Lobo Zagallo, Giovanni Trapattoni és Franz Beckenbauer kivételével igazából a nemzeti válogatottaknál nagyon sikeresen és eredményesen dolgozó trénerek közül senkinek sem volt világra szóló futballista karrierje. Matthäus-nak kiváló PR-t biztosított az MLSZ. Az ország egyik fele nagy várakozással, a másik szkeptikusan várta a jövőt. Kiváló kapcsolatai révén olyan válogatottakat hozott Magyarországra, amelyek egyébként biztosan nem jöttek volna hozzánk, vagy csak olyan nagy pénzért, amit nem tudtunk volna megfizetni. Igaz kikaptunk tőlük, de anyagilag biztosan megérte, a brazilok és az argentinok megtöltötték a már Puskás Ferenc nevét viselő stadiont. Ellenünk volt akkor először válogatott Lionel Messi, egészen kettő és fél percig, miután pofán csapta a lendítő karjával Vanczák Vilit, a szigorú német fogorvos, Markus Merk kiállította. Matthäus nagy szavakat használt, ígérte, hogy kijuttatja a magyar válogatottat a 2006-os németországi világbajnokságra. Ez a kijelentés természetesen minden realitást nélkülözött, de akartunk hinni neki és a remény hal meg utoljára. Két év alatt lejátszott 28 válogatott mérkőzést, igen csak sűrűre szabta a programot. A VB-selejtezők úgy alakultak, ahogy általában az elmúlt tizennyolc évben. Svédország, Horvátország és Bulgária kemény diónak bizonyult, partiban csak Izlanddal tudtunk lenni, pontosan az előzetes papírforma szerint. A VB búcsú után még Matthäus-szal kikaptunk a görögöktől Athénban, majd előre lekötött két meccset még le kellett játszanunk az Egyesült Államokban, állítólag gimnáziumi futballpályákon voltak a „nagy” derbik. Mexikótól kikaptunk, viszont elmondhatjuk magunkról, hogy 100 %-os a mérlegünk Antigua & Barbud

Viv Anderson, az angol válogatott első színes bőrű játékosa

Hosszú idő telt el 1978. szeptember 7-e óta, amikor Ron Greenwood, Anglia labdarúgó válogatottjának akkori szövetségi kapitánya a pályára küldte Viv Andersont. Ez csak egy statisztikai szösszenet lenne, de ekkor lépett a pályára a Wembley-ben, egy erősen felejthető 0-0-ás mérkőzésen Csehszlovákia ellen Anglia történetének első színes bőrű játékosa háromoroszlános szerelésben. Ekkor volt vége az argentínai világbajnokságnak, még a francia válogatottban sem szerepelt a világbajnokságon, az egy szem Marius Tresor kivételével egyetlen színes bőrű játékos sem. Nem hiszem, hogy a rasszizmus miatt lett volna ez, egyszerűen rajta kívül senki sem fért be a keretbe. A játékos megfigyelők ekkoriban indultak el a volt gyarmatokra játékos keresőbe, nem is eredménytelenül, rendkívül sok kiváló atletikus felépítésű fiatalt találtak, akiket már csak focizni kellett megtanítani. A hollandok Suriname felé vették az irányt, az 1975 óta független egykori gyarmatra, ahol még a holland a hivatalos nyelv a mai napig is. Azóta sok víz folyt le a Temzén, a Szajnán, az Amstelen, de még a Dunán is. Mára már megszoktuk, hogy az európai válogatottakban jelentős mennyiségben szerepelnek színes bőrű játékosok. Pedig eleinte furcsa volt. Élen jártak az egykori gyarmatok, Anglia és Franciaország, valamint Hollandia. Az Oranje szerelését felöltötte bizonyos Simon Tahamata, az Ajax játékosa, aki indonéz származású volt, de ő Hollandiában született. Később Németország válogatottjában is bemutatkozott a ghanai születésű Gerald Asamoah, elég vicces volt az ébenfekete legény a Nationalelf fehér-fekete szerelésében. Nálunk Sowunmi Thomas, aki ugyan Nigériában született, de az ő édesanyja magyar. A hollandoknál színes bőrű világsztárok játszottak: például: Ruud Gullit, Frank Rijkaard, Edgar Davids, ők viszont már a suriname-i kontingenst képviselték, igaz közülük csak Davids született Suriname-ban, a másik kettő Amszterdamban. Látszólag semmi probléma nem volt a játékosok között, de néha a holland csapatnál hallható volt, hogy a fehérek külön étkeztek a színesektől a De Boer ikrek vezetésével, de különösebb visszhangja nem volt a dolognak, hiszen az eredmények jöttek, a pályán nem látszott meg az ellentét. Ez időben kezdett elharapózni az az elítélendő szurkolói magatartás, ami kollektív huhogásban nyilvánult meg, ezzel demonstrálták a szurkolók, hogy majmoknak tekintik az ellenfél színes bőrű játékosait. Egyszer még a Fradi Ajax elleni budapesti Bajnokok Ligája mérkőzése után kelt ki magából Louis Van Gaal, az Ajax akkori edzője, hogy a Fradi közönség huhogott. Ez így volt, a mai napig is dívik ez a szokás, az MLSZ egyáltalán nem foglalkozik vele, lehet becsukják a szemüket, befogják a fülüket.

Az Újpest által készített videón, ami a youtube-on látható, remekül hallható, hogy a Kazincbarcikával szemben, ez év szeptember 26-án elveszített Magyar Kupa mérkőzést az újpesti tábor gyakorlatilag végighuhogta, ezzel próbálván befolyásolni a Kazincbarcika öt színes bőrű játékosát. Nem tudom, hogy az ő játékosuk, a kongói Bavon Tsibuabua hogy érezte magát ennek hallatán.

Volt egyszer Angliában, amivel a továbbiakban bővebben foglalkozunk, egy szerencsétlen eset, Ron Atkinson, az angol válogatott egykori szövetségi kapitánya szakkomentátorként tevékenykedett a BBC stúdiójában, természetesen futballmérkőzést közvetítettek. A meccs végén, már elbúcsúztak a nézőktől, de még láthatóak voltak a levonuló játékosok. A mikrofont viszont elfelejtették kikapcsolni, így az egész Egyesült Királyság hallhatta a volt mester véleményét Marcel Desailly-ról a Chelsea és a francia válogatott színes bőrű világbajnok középpályásáról: "fucking lazy fat nigger". Ez körülbelül azt jelenti: "Elbaszott lusta, kövér nigger". Ron Atkinson soha többé nem volt sehol szakkomentátor, eltüntették az angol labdarúgás környékéről is, pedig nagy szerepet vállalt annak idején a színes bőrű labdarúgók integrálásában.

Ezzel a kis bevezetővel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy mára teljesen elfogadott, a pályán egyáltalán nem ritka, ha a játékosok között kaukázusi, afrikai, ázsiai embertípust is szinte minden mérkőzésen találunk. Ez egyáltalán nem baj, hiszen mindenki egyformának születik, nincs helye megkülönböztetésnek és ez így van jól.

Luis Suárez és Patrice Evra afférja

Angliában viszont a rasszizmus, mint fogalom teljesen más megvilágításba került. Az FA kampányt hirdetett „Le a rasszizmussal” jelszóval. A jelszó szép, csak véleményem szerint átestek erősen a ló túlsó oldalára. Kezdődött a színdarab a tavalyi Liverpool – Manchester United mérkőzéssel, ahol Patrice Evra szerint Luis Suárez vele rasszista módon viselkedett. Ez mondta azt követően, hogy az egész mérkőzésen gyakorlatilag folyamatosan hol alattomosan, hol nyíltan, szétrúgta a francia az uruguayi-t. Persze alattomosság mentességgel a világért sem szeretném jellemezni Luis Suárez-t, hiszen nála alattomosabb és zsiványabb labdarúgó kevés rúg labdába hetente a Premier League-ban. A lényeg nem itt volt, hanem ott, hogy Suárez „negrito”-nak nevezte Evra-t. Suárez először igazából nem is értette, hogy itt mi a probléma. A negrito a dél-amerikai spanyolban körülbelül azt jelenti, hogy barátocskám. Ez viszont a habzó szájú Evra-t és szomorú, de az FA-t sem érdekelte. Ugyan az elhangzottakra csak összesen annyi bizonyítékuk volt, amit Evra mondott, mégis némi huza-vona után nyolc mérkőzésre eltiltották az uruguay-i focistát. Mint várható volt, ez elindított egy olyan tendenciát, amiben a színes bőrűek csak nyerhetnek, a fehér bőrűek csak veszíthetnek. A FA elvetette a sulykot, ha egy szegény, elnyomott, heti 30.000.- fontot kereső hátrányos helyzetű színes bőrű focista rámutat valakire, hogy ez ezt, meg azt mondta nekem, máris áll a bál.

Anton Ferdinand és John Terry afférja

Az újabb áldozat John Terry az angol labdarúgó válogatott és a Chelsea csapatkapitánya volt. Az előzményhez hozzátartozik, hogy Terry-nek volt egy szexuális kalandja a volt csapattárs, Wayne Bridge ex-barátnőjével. Pont egy éve, 2011. október 23-án volt egy Queens Park Rangers – Chelsea Premier League bajnoki labdarúgó mérkőzés, amikor John Terry ütközött a 16-oson belül Anton Ferdinand-dal. Ferdinand odaszólt Terry-nek, hogy: „Kelj fel, nem volt tizenegyes”. Erre Terry Ferdinand arcába mászott és „fasz”-nak nevezte. Ferdinand vissza„fasz”ozta, mire Terry Ferdinand szája előtt legyező mozdulatokat tett. Ekkor szólt oda a QPR védője: „Te nevezel engem fasznak, mikor kúrod a csapattársam barátnőjét?”, majd a szexuális aktusra utaló széles kézjeleket, mozdulatokat mutatott Terry felé. Erre válaszolva azt mondta Terry, hogy: „Kopj le, kibaszott fekete fasz, kibaszott faszfej.” A meccs végén még John Terry megkérdezte Anton Ferdinand-ot, hogy ugye nem gondolja, hogy rasszista módon becsmérelte. Erre a QPR színes bőrű védője nemmel válaszolt. Így is volt, a helyzet hozta a szöveget. Ellenben Ferdinand hazament, megnézte a meccs felvételét a barátnője társaságában és akkor úgy döntött, hogy vele szörnyen rasszista módon viselkedtek. Az én olvasatomban az lehetett, hogy a rafkós, pénzéhes, finoman fogalmazva, menyecske, cherchez la femme, jó pénzt látott ebben és felhergelte a nem éppen IQ bajnok Anton Ferdinandot. Biztos szegény csaj nyomorgott és kenyérre kellett volna a pénz. Ennyi a történet, aki kicsit is ismerős a zöld gyep világában és a játékosok egymás közötti kommunikálásában, az tudja, hogy ez a közjáték a pályán, az illedelmes napközisek visszafogott párbeszédére hasonlítható leginkább.

Itt a borzasztó, főbenjáró bűn az volt, hogy John Terry kiejtette a száján a „fekete” jelzőt. Ezt viszont nem szabad, mert ezzel a csúnya szóval belerondított szegény Anton Ferdinand patyolattiszta lelkivilágába.

Ezzel az egészen pitiáner, szóra sem érdemes üggyel Anton Ferdinand az egész angol labdarúgásba belenyúlt és keményen befolyásolta az ezt követő történéseket. Rasszizmus miatt vádat emeltek, röhej, de igaz, John Terry ellen. Az FA prejudikálva 2012. február 3-án John Terrytől elvette az angol válogatott csapatkapitányi karszalagját. Mint később kiderült, ez is nagy hiba volt. Azt sem vette figyelembe az FA, hogy mind a válogatottban, mind a Chelsea-ben jelentős mennyiségű színes bőrű játékos játszik, ha Terry valóban rasszista lenne, az már vagy a klubjában, vagy a válogatottban biztosan kijött volna. Fabio Capello, az angol válogatott olasz szövetségi kapitánya lemondott, mivel egy olyan ügyben, ahol csak ő adhat és vehet el bármelyik játékostól, a megkérdezése nélkül átnyúltak a feje fölött. Anton Ferdinand számító barátnője jókora szart kavart. Ezzel elérte azt is, hogy a bátyját, Rio Ferdinandot, a Manchester United védőjét, az utód szövetségi kapitány Roy Hodgson, nem jelölte a nyári lengyel-ukrán közös rendezésű  EB-re utazó keretbe.

Howard Riddle a rasszista vád bírója egyértelmű ítéletet hozott: John Terry NEM RASSZISTA. Ezt az eléje tárt bizonyítékok egyértelműen alátámasztják. Miután tisztázta magát, úriemberhez méltóan John Terry 78 felnőtt válogatott mérkőzés után lemondott a válogatottságról. De nehogy azt higgye valaki, hogy ezzel vége van. Az FA, mint az Egyesült Királyság Független Bíróságának felügyeleti szerve, legalábbis annak képzelvén magát, John Terryt eltiltotta négy mérkőzéstől és 220 ezer font befizetésére is kötelezte. Ez már tényleg kabaréba való, de még ezzel sincs vége, elérkeztünk a mostani hétvégéig.

Jason Roberts, aki kevesli Terry büntetését

Jason Roberts a Reading színes bőrű csatára úgy gondolja magáról, hogy ő is semmibe veszi a bíróságot, de még az őket körömszakadtáig védő FA-t is, és azt nyilatkozta, hogy: „ez a büntetés korántsem egyezik az elkövetett cselekmény súlyával. Most már a Chelsea-n a sor, hogy alaposan megbüntesse Terryt, ahogy ez minden „normális" munkahelyen bekövetkezne.” Jason Roberts egyébként azt tervezi, hogy nem vesz részt a szövetség rasszizmus elleni akciójában, és a hétvégi bajnoki előtt nem fogja viselni a rasszizmus elleni harcot hirdető pólót. Ehhez az akcióhoz csatlakozik, természetesen, Anton & Rio Ferdinand is. Én egyébként a menedzserük helyében azt mondanám nekik, hogy nincsen partizánakció, ha nem veszik fel a pólót, akkor nem is kell levetkőzni, hétfőn pedig jelentkezzenek a tartalékcsapat edzésén. Az már csak hab a tortán, hogy a két Ferdinand és néhány barátja, amikor a Chelsea-vel játszanak, a meccs előtti parolázásnál az eset óta nem fognak kezet Terry-vel. Ez kellőképpen jelzi az "agrárproletár" mivoltukat. Ez is az FA-nak köszönhető, hogy ők megtehetik, megtehetnek mindent mindenféle elmarasztalás nélkül.

FA - a megoldás kulcsa náluk

Tehát még mindig nincs vége, a gumicsontot tovább rágják. Hosszú évek alatt senki sem okozott akkora morális kárt az angol labdarúgásnak, mint Anton Ferdinand. Persze ehhez kell, az önmagát törvényen kívül helyező FA is. Látják a színes bőrű játékosok, hogy bármit mondanak az FA csak nekik hisz, mindenkit eltiltathatnak, csak azt kell mondaniuk, hogy az ellenfél valamelyik játékosa rasszista szöveget mondott valamelyiküknek, rasszista módon viselkedett velük, bizonyíték nem kell. Ezzel keményen visszaélve már két eset is volt, a másodikkal kigolyózták az angol válogatott csapatkapitányát. A határ a csillagos ég. Az FA-nak kell lépni, mert hamarosan elszabadul a pokol. A fehér bőrű játékosok csak a színes bőrűek tisztességében bízhatnak, ha nem azok, mint Anton Ferdinand és barátai, akkor senki sincsen biztonságban. A híres angol fair play a bányabéka valaga alá került, ezt akár taktikai fegyvernek is bevethetik a jövőben, eltiltatjuk az ellenfél legjobb játékosát. Valaminek történnie kell. A kulcs az FA tisztségviselőinek a kézében, csak ők már annyira vének és szenilisek, hogy remegő kézzel nem tudják a kulcsot a zárba illeszteni.

Egyre azért még kíváncsi lennék. A színes bőrű játékosok a fehéreket előszeretettel „white pig”, azaz „fehér disznó” jelzővel szokták illetni. Mit fog tenni az FA, ha valamelyik fehér bőrű játékos feljelent egy színes bőrűt rasszizmusért? Ha nem lépnek, hamarosan újabb követelésekkel fognak a színesek előállni, meghatározott számú színes bőrű képviselő az FA-ba, a Premier League csapatok edzői székébe, a játékvezetők közé, meghatározzák, hogy az angol válogatottba hány színes bőrűt kell beválogatni, stb. Miért van az, hogy csak fehér lehet rasszista? A tisztességtelen színes bőrűek ezzel élnek vissza és amíg lehet nekik, addig ezt ki is fogják használni.

Távol álljon tőlem mindenféle rasszizmus, csak azt szeretném, ha mindenkinek a szava ugyanannyit érne. Minden játékos egyforma és igazságos megítélésben részesülne. Visszatérne a fair play minden vonatkozásban az angol futballba. Mert úgy tűnik, hogy az FA-nál most vannak egyenlők és még egyenlőbbek.

Az a veszély is fenyeget, hogy az eddig kiváló viszonyban lévő játékosok, csak azért, mert más a bőrszínük, elkezdenek nem bízni egymásban, ezzel kezdődik, aztán már nem keresik egymás társaságát, elkezdik először egymás háta mögött, majd nyíltan utálni egymást, indokolatlanul egymást fogják vádolni minden vélt és valós faji kérdéssel bőrszíntől függetlenül, és ez az FA elmebeteg és minden józan észt, törvényt figyelmen kívül hagyó intézkedéseinek lesz köszönhető. Na annak a neve lehet kőkemény rasszizmus, ami ebből kifejlődhet, elfajulhat, ha nem vetnek véget ennek az egésznek. Nehogy egyszer még vissza legyen sírva az a light-os nem is rasszizmus, csak az FA által annak mondott valami, ami Suárez és Evra, valamint Anton Ferdinand és Terry között volt.

Az FA kieresztette a szellemet a palackból. Nem kellett volna. A szellemet nekik kell visszapréselni valahogy, mert veszélyben a nagybecsű angol Premier League tisztasága, komolysága. Ha nem lépnek, milliók szórakozását fogják elrontani. Vissza kellene venni az FA-nak az arcából és elfoglalni a helyét a hierarchiában, oda, ahová valók. Nem képzelni magukat a bíróság felett álló szervnek és tévedhetetlennek. Még szerencse, hogy a királyi családból senki sem futballozik, mert el tudom képzelni, hogy ez esetben még a királyi családot is bírálnák, megbüntetnék és fölé is helyeznék magukat. Pedig azt még a Hyde Parkban sem szabad.

Amiben csak a legszebb álmaikban reménykedtünk, valóra vált. A kiábrándító hollandok elleni meccset követően a magyar válogatott mindkét hátralévő idei mérkőzését megnyerte. Jellemző, hogy itt az oldalon az észt meccset megelőzően tippelni lehetett, hogy hány pontot szerzünk a két VB selejtezőn. Senki sem szavazott arra, engem is beleértve, hogy 6 pontot szerzünk. Kishitűek voltunk valamennyien, de a csapat nagyszerűen ránk cáfolt. A szerethető a hollandok elleni fiaskó után bizonyított mindenkinek. Van a csapatban tartás, hátrányban sem omlanak össze, meg tudják fordítani vesztett helyzetből a meccset. Biztosan sokan voltak az országban, akik a bekapott gól után legyintettek egyet, és „ennek a meccsnek annyi” felkiáltással talán el is kapcsoltak és valami párhuzamosan futó meccsben várták a vigaszt. Azoknak volt igazuk, akik tovább nézték a mi meccsüket. Azt nyilatkozták többen, benne a kapitányokkal, hogy döntő jelentősége lesz annak, hogy ki rúgja az első gólt. Volt is, csak senki sem gondolta, hogy teljesen másképp. Ugyanis a török gól előtt csak a törökök voltak a pályán, onnantól meg javarészt csak mi. Az értékeléskor nem fogom figyelembe venni a magyar védelem teljesítményét a török gólig. Addig mindenki bizonytalan volt, kapkodtunk, a gól előtt a teljes védelmünk közelről nézte az eseményeket és hozta Bogdánt kilátástalan helyzetbe. Ennek a továbbiakban történtek miatt nincs jelentősége, de tanulságként kell szolgálnia mindenképpen.

Értékeljük tehát szokás szerint a fiúkat:

Bogdán Ádám egy bizonytalanságtól eltekintve, kicsúszott a kezéből a labda kis galibát okozva, remekül védett. A gólról nem tehetett, nagyon közelről passzolták neki sarokra, még ugyan abba is beleütött, de már védeni nem tudta. Összességében biztos ura volt a védelemnek.

Vanczák Vilmos egy csinos arcmaszkban lépett pályára, amit az arccsonttörése miatt kellett hordania. Rajta a VV monogram nyilván nem a Való Világ című reality-show-t reklámozta, azt, hogy ő a Vanczák Vili és ő játszik jobbhátvédet a törökök ellen. Az, hogy zavarná ez az eszköz, a játékán nem látszott meg, a feladatát kitűnően oldotta meg, volt jó néhány remek szerelése és a támadásokat is tudta segíteni. Jól játszott.

Korcsmár Zsolt magabiztosan, jól játszott. Véleményem szerint belső védőként lényegesen jobb teljesítményt nyújt a válogatottban, mint szűrőként. Nem mintha bántani akarnám, hiszen szűrőként is hatalmas szívvel játszik, rengeteget fut, ütközik, de úgy érzem, ott jobban tudják mások pótolni, mint belső védőként. Lassanként kihagyhatatlan ember a csapatból.

Kádár Tamás ismét remekül játszott. Nagyon hasznosan védekezett, rengeteget futott, valamint pazar gólpasszt adott Szalai Ádámnak. Most játszott eddig legjobban válogatott fellépései közül, azt hiszem megvan a megnyugtató megoldás a balhátvéd pozíciójára.

Varga József nem tudom hány tüdővel rendelkezik. Végigbrusztolta az egész mérkőzést, feltűnt a pálya minden szegletében, hol gólhelyzetben mentett, hol gólhelyzetben csak szabálytalanul szerelték, igaz a büntetőt nem fújták be.  Igaz, hogy nem játszik látványosan, de biztos vagyok benne, hogy ő a csapat leghasznosabb, kihagyhatatlan embere.

Elek Ákos egy félidőt kapott. Nem okozott csalódást, jó benyomást tett rám, szerintem azért cserélte le a kapitány, mert félt, hogy kiszórják, mivel az első félidőben jogos sárgát kapott. Egy méterre a bírótól úgy alárúgott Emre Belözoglu-nak, hogy az majdnem Föld körüli pályára került. Volt sok jó közbelépése, jó szokása szerint többször lendületből vitte kapu felé a labdát, de itt az utolsó passzok nem sikerültek.

Gera Zoltán csapatkapitányhoz méltóan űzte, hajtotta az egész csapatot megállás nélkül, hatalmas lelkesedéssel. Ő csúszott, mászott, felszántotta a pályát, ha kellett, ha szükség volt rá. Most a passzai java része is sikerült, sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint Tallinn-ban. A büntetőt magabiztosan értékesítette.

Hajnal Tamás 51. válogatott mérkőzésén a második legjobb teljesítményét nyújtotta. Jobb felső sarkos lövését bravúrral szedte ki Volkan Demirel. Sokat volt nála a labda, azokat jól megjátszotta. Ő adta be remekül a labdát a tizenegyesnél. Jól játszott, nem lehet rá semmi rosszat mondani.

Koman Vladimir összehasonlíthatatlanul jobb teljesítményt nyújtott, mint a hollandok ellen. Nagy lökést adott a csapatnak az egyenlítő gólja, ami ugyan szerencsés körülmények között született, nagy Volkan Demirel potya volt, de ez semmit nem von le az értékéből. Bebizonyosodott, hogy lövésből lesz a gól. Ez őt is felszabadította, ez után már színezte a játékot, róla ítéltek tizenegyest, csapat egyik legfontosabb, leghasznosabb tagja volt.

Szalai Ádám egy remekbe szabott gólt szerzett, kitűnően érkezett Kádár centerezésére. Remekül tartotta meg a labdát elől, nagyot harcolt a török védőkkel és sokszor sikeresen, pedig ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. Azt, hogy gólt fog szerezni, Knézy Jenő és Mészöly Kálmán is megérezte, nem okozott csalódást sem nekik, sem senkinek. Ilyen megalkuvást nem tűrő teljesítményt várunk tőle.

Pátkai Máté a félidőben újoncként lépett pályára Elek Ákos helyett. Érezhető volt rajta a drukk, a lámpaláz. Ha azért cserélte be Egervári Sándor, mert félt, hogy Eleket kisárgázza az olasz bíró, ez a nyugalom csak hét percig tartott, akkor ő is hatalmas rúgással küldte a levegőbe Hamit Altintop-ot. Jogos volt a sárga lap. Aztán a jó Isten és az olasz bíró is velünk volt. A 16-oson belül akkorát rúgott Nuri Sahin-ba, hogy nem is tudom, hogy nézhette ezt el Orsato. De nem fújt, egyszer nekünk is lehet szerencsénk. Az viszont biztos, hogy, ha a bíró megadja a jogos 11-est és kiállítja Pátkait második sárgával, ez lett volna a helyes ítélet, akkor nem biztos, hogy ilyen jókedvűen írnám most ezt a posztot. Be kell valljuk, rajta elmehetett volna a meccs. Válogatott rutint kell szereznie, a norvégok ellen, ha rajtam múlna, én végigjátszatnám vele a meccset.

Koltai Tamás Koman Vladimir helyett jött be a pályára, húsz percet kapott. Volt néhény ügyes megoldása, ő is jól tartotta a törökök térfelén a labdát. Bizonyította, hogy lehet rá számítani.

Pintér Ádám a sántikáló Hajnal Tamás helyett jött be, bő negyedórát kapott. Ezalatt rombolt, sokat futott, nálam kezdő lett volna, szerintem ő a magyar válogatott keretének legjobb védekező középpályása. Most sem okozott csalódást, amit ennyi idő alatt meg lehet tenni, azt megtette.

Daniele Orsato, az olasz bíró két súlyos hibát vétett. Nem adott meg a törököknek egy tizenegyest, ezzel  egy időben Pátkai Mátét ki kellett volna állítani, valamint nekünk sem adott meg egyet, amikor Varga Józsit gólhelyzetben fellökték. De jó volt ez így nekünk. Lehet, hogy a meccs FIFA ellenőrének már kevésbé, de az már az ő baja.

Négy forduló alatt 3 győzelem 0 döntetlen 1 vereség 10-5 - ös gólkülönbség. Megsüvegelendő teljesítmény. Nagy örömet szerzett ezzel a magyar válogatott az egész magyar futballtársadalomnak. Lesz még egy barátságos mérkőzésünk az idén Norvégiával, mint Mészöly Kálmán tájékoztatott minket, annak az eredménye nem fontos. Márciusban jönnek a románok, akik szintén 4-1-re kaptak ki otthon a hollandoktól, akárcsak mi. Meg kell őket is verni. Addig még vannak ünnepek, sok idő, remélem, hogy a szövetségi kapitány megbékél Huszti Szabolccsal is, mert nagyon nagy szükség lenne a játékára. Igaz megy ez sztárok nélkül is. Az utolsó ehhez hasonló siker komoly tétmérkőzésen Svédország ellen volt, az itthoni 2-1. Csak halkan súgom meg, ekkor sem játszott sem Juhász Roland, sem Dzsudzsák Balázs. Lehet, hogy ez a győzelem titka? Ez csak vicc volt. A magyar válogatott keretében szerepelni kellene a legjobb magyar labdarúgóknak. Attól, hogy most örülünk a csapatunknak és boldogok vagyunk az eredmény miatt, attól még erről nem kellene elfelejtkezni. Valakinek meg kellene szervezni a békítő tárgyalásokat Husztival, Tőzsért pedig be kellene hívni. Figyelni kellene Vadócz Krisztiánt is, akiről remek hírek jönnek Dániából. Legyenek Egervárinak kellemes gondjai. Így még magasabb céljaink lehetnének.

Ma este a labdarúgó válogatott nagy örömöt szerzett az egész magyar futballtársadalomnak. A szívüket, a lelküket kitették a fiúk, aminek meg is lett az eredménye. Gül Baba rózsái leszakítva, Buda visszafoglalva, törökök hazazavarva. Ez jó mulatság, férfimunka volt!

SZÉP VOLT FIÚK!!

2012. október 16-án kedden este búcsúzik az évtől és a közönségétől a magyar labdarúgó válogatott. 2012-ben a csapat utolsó hivatalos mérkőzése következik, Törökország ellen játszunk VB selejtezőt. Nem szeretném a sorsdöntő kifejezést használni, mivel elcsépelt, de ennek a mérkőzésnek a kimenetele sok mindenről fog dönteni. Elsősorban arról, hogy mit ér a Tallinn-ban elért győzelem. Ha nyerünk, sokat, ha döntetlen, keveset, ha kikapunk, semmit. Gyakorlatilag ez a helyzet. Egy sebzett, bizonyítani akaró török válogatott érkezik hozzánk, akik a világbajnoki selejtezőket nem az általuk elvárt eredményekkel kezdték. Az első mérkőzésen nagyon jól játszva, gólokkal verhették volna idegenben Hollandiát, de a kihagyhatatlant is kihagyták. Aztán a hollandok találtak egy gólt, majd a legvégén, amikor az egész török csapat kitámadott, megkapták a másodikat. Igen, azzal a Hollandiával játszottak így, akik néhány nappal ezután megalázó vereséget mértek ránk itthon. A második mérkőzésen otthon verték 3-0-ra az észt nemzeti tizenegyet, egy korai észt kiállítás után gyakorlatilag bedarálták őket. Ezt követte otthon a románok elleni 0-1 egy olyan mérkőzésen, ahol a törökök, ha másnap reggelig játszanak, akkor sem lőttek volna gólt. Ez óriási csalódás volt a válogatottnak és a török közvéleménynek egyaránt. Most jövünk mi. Ha itt is kikapnak, akkor talán haza sem mernek menni a népharag miatt. Nem jött ez jókor nekünk. A feladat adott a mi csapatunknak, meg kell oldani legjobb tudásuk szerint.

A török labdarúgó válogatott

A török válogatott hemzseg a nemzetközi szinten is elismert labdarúgóktól és sztároktól. A csapat alapvetően a Galatasaray-ra és a Fenerbahce-re van építve, ez garantálja az összeszokottságukat. Otthon játszik már az egyik legismertebb török játékos: Hamit Altintop (Galatasaray), aki a Schalke 04 és a Bayern München játékosa is volt, légiósként keresi a kenyerét Arda Turan és Emre Belözoglu (mindkettő Atletico Madrid), Ömer Toprak (Bayer Leverkusen), Nuri Sahin (Liverpool), aki a Real Madrid játékosa, kölcsönben van a Mersey partiaknál, Mehmet Ekici (Werder Bremen), Sercan Saraer (Greuther Fürth), Mevlüt Erdinc (Rennes) és Tunay Torun (VfB Stuttgart). Sérülés miatt nem utazik Budapestre Mehmet Topal (Fenerbahce), Selcuk Inan (Galatasaray) és Burak Yilmaz (Galatasaray). Helyettük Abdullah Avci szövetségi kapitány két játékost hívott be a keretbe: Serdar Kurtulust, a Gazientepspor védőjét, valamint Jem Paul Karacant a Reading középpályását. Sérült, de utazik Arda Turan (Atletico Madrid) és Gökhan Gönül (Fenerbahce). Ne kételkedjünk abban, hogy játszani fog a mai török labdarúgás talán legnagyobb sztárja Arda Turan (Atletico Madrid), akinek a képességeiről meggyőződhettünk az UEFA szuper kupa döntőjében, és láthatjuk hetente a spanyol bajnokságban. Egészen kivételes tudású játékos. Szerintem, aki utazik, az felépül keddre, és egész biztosan Abdullah Avci szövetségi kapitány rendelkezésére fog állni. Eddig mindhárom meccsükön Emre Belözoglu (Atletico Madrid) kezdett és Nuri Sahin (Liverpool) váltotta egyszer félórát kapva, kétszer bő tíz percet. Ebből is látszik, hogy milyen erős keret a törököké. Az viszont mindenképpen jellemző rájuk, hogy a teljesítményük ingadozó, a világon bárkit képesek megverni, viszont képesek bárkitől ki is kapni. Ha hagyjuk őket játszani, akkor végünk van, ha elrontjuk a játékukat, mint a románok, nyerhetünk. Álszent dolog volna nem elismerni, hogy a török keret nagyságrendekkel erősebb, és értékesebb, mint a miénk. De a labda gömbölyű, nem mindig az erősebb csapat nyer. Az eddigi három selejtező mérkőzés alapján a török kezdőcsapatot a következőképpen tippelem: Volkan Demirel (Fenerbahce) – Gökhan Gönül (Fenerbahce), Hasan Ali Kaldirim (Fenerbahce), Semih Kaya (Galatasaray), Ömer Toprak (Bayer Leverkusen) – Arda Turan (Atletico Madrid), Emre Belözoglu (Atletico Madrid), Hamit Altintop (Galatasaray), Sercan Saraer (Greuther Fürth) – Umut Bulut (Galatasaray), Tunay Torun (VfB Stuttgart).

A magyar labdarúgó válogatott

A mi válogatottunknál a legnagyobb gondot Juhász Roland (Anderlecht) és Dzsudzsák Balázs (Dynamo Moszkva) két sárga lapos eltiltása okozza. A két sztenderd kezdő ember, mondhatni, a csapat sztárjátékosai nem játszhatnak. Ebből igazán Dzsudzsák Balázs esete a dühítő, mert kellő fegyelemmel mindkét sárga lapot megspórolhatta volna. Példát vehetne Cristiano Ronaldoról, aki a fél spanyol bajnokságot 4 sárga lappal játszotta végig, fegyelmezte magát és nem kapott többet. Nem attól lesz sztár valaki, hogy kakaskodik, folyamatosan reklamál a bírónál. Az ezekből kapott sárga lapok az igazán bosszantóak. Ha gólhelyzet megakadályozásáért valaki pirosat kap, vagy taktikai faultért a középpályán sárgát, benne van a pakliban, de ezek nem. Némi önvizsgálattal ez a továbbiakban orvosolható, biztosan Cristiano Ronaldonak sem volt könnyű leküzdeni a temperamentumát, ha neki sikerült, Balázsnak is fog. Korcsmár Zsolt sérülése okozhat még némi fejfájást Egervári Sándor szövetségi kapitánynak, de őszintén remélem, hogy ez keddre meggyógyul, játékra jelentkezhet Korcsmár Zsolt. Juhász Roland távollétében nagy szükség lesz rá belső védőként, őszintén remélem, hogy a kapitány nem Lipták Zoltánban gondolkodik, mert szerintem akkor végünk. Több variációs lehetőség is lehet. Lehet egy Varga, Vanczák, Korcsmár, Kádár védelem, de egy Takács, Mészáros, Korcsmár, Kádár is, viszont Egervári Sándor nem egy kísérletező típus, főleg nem ilyenkor, meglépi azt, ami egyszer már csődöt mondott, de már volt, vagy amit súgnak neki. A középpályán kell a két szűrő. Pintér, Elek, vagy Pátkai, Pintér védekező középpályás párost tudok elképzelni. Isten ments egy szűrővel kimenni, mint Tallinn-ban, ezek nem az észtek, ha kapunk két gólt, már az elején, akkor már késő fogni az ősz, kopaszodó fejet. Az várható, hogy a törökök nekünk fognak esni, minél hamarabb gólt akarnak lőni. A középpálya annyiban módosulna, hogy Gera Zoltánt tenném Dzsudzsák Balázs helyére, nem ismeretlen neki a baloldali támadó középpályás poszt. Ha az ék Németh Krisztián. akkor Koman Vladimir játszana, ha Szabics Imre, vagy Szalai Ádám, akkor Koltai Tamás. Összességében a következő kezdőcsapatot tippelem a mieinknél: Bogdán Ádám (Bolton Wanderers) – Varga József (DVSC-TEVA), Vanczák Vilmos (FC Sion), Korcsmár Zsolt (Brann Bergen), Kádár Tamás (Roda Kerkrade) – Pintér Ádám (Real Zaragoza), Elek Ákos (Diósgyőr) – Koman Vladimir (Kuban Krasnodar), Hajnal Tamás (VfB Stuttgart), Gera Zoltán (West Bromwich Albion) – Németh Krisztián (Roda Kerkrade). Aztán innen több variációs lehetőség adódik cseréknél.

Daniele Orsato, a mérkőzés olasz játékvezetője

Beszéljünk néhány szót a mérkőzés játékvezetőjéről. Daniele Orsato lesz a vezetőbíró, egy montecchio-maggiore-i születésű közel 37 éves olasz villamosmérnök. Megint sikerült kifogni egy komoly kártyajátékost. 2010-től tagja az olasz FIFA-keretnek. Ebben az évben eddig 16 mérkőzést vezetett, ennek túlnyomó többségét a Serie A-ban. Ebből van kettő Coppa Italia mérkőzés, valamint a román kupadöntőt is ő vezényelte le, itt a Rapid Bucuresti és a Dinamo Bucuresti küzdött meg egymással a kupáért. Csak a teljesség kedvéért, a Dinamo Bucuresti nyert 1-0-ra, Orsato 4 sárga lappal hozta le a meccset. Nemzetközi szinten van egy Európa Liga mérkőzése, augusztus 31-én a Rosenborg – Legia Warszawa (2-1 ; 5 sárga lap), egy Bajnokok Ligája meccs, szeptember 18-án a Dinamo Zagreb - FC Porto (0-2 ; lap nélkül). Jutott neki egy barátságos válogatott mérkőzés, augusztus 15-én a Franciaország – Uruguay (0-0 ; 5 sárga lap). Ebben az évben az eddig levezetett 16 mérkőzése alatt 87 sárga és egy piros lapot osztott ki. Ez meccsenként átlag 5 sárga. Egy meccse volt lap nélkül, mint az előzőekben látható, pont a BL Dinamo Zagreb – Porto. A Juventus - Milan bajnokin viszont 10 sárgát szórt. Pirosat nem nagyon ad, de ez nem volt mindig így. 2010 előtt hasonló ütemben szórta a pirosakat is, mint a sárgát. Valószínűleg szólhattak neki, hogy nem feltétlenül neki kellene a meccseket eldönteni, ez lehetett a FIFA-kerettagság ára. Ez a szokása erősen csitult, de a sárga kártya azóta is nagyon könnyen kijön a zsebéből. Mindenképpen ügyelni kell rá és fel kell készülni a játékvezető felfogására és ezt kéretik a játékosoknak be is tartani.

A törökök eddig összesen két sárga lapot kaptak, mindkettőt a hollandok ellen, nevezetesen Hasan Al Kaldirim (Fenerbahce) és Tunay Torun (VfB Stuttgart). A másik két meccsüket lehozták lap nélkül. Nálunk Juhász Roland és Dzsudzsák Balázs két sárgás eltiltását tölti, a veszélyeztetettek: Koman Vladimir, ő Andorra ellen kapta, valamint Korcsmár Zsolt, ő Hollandia ellen.

Ez lesz a 12. mérkőzésünk Törökországgal. 6 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség az eddigi mérlegünk. Az első mérkőzésen 1952. július 24-én Kotkában az aranycsapat 7-1-re győzött. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány vezetésével a mieink a következő összeállításban játszottak: Grosics Gyula - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Bozsik József, Zakariás József - Csordás Lajos, Kocsis Sándor, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. A gólszerzők: Palotás Péter (18'), Kocsis Sándor (22', 72'), Lantos Mihály (48'), Puskás Ferenc (64', 90'), Bozsik József (70') illetve Gürdal (57'). Az utolsó 3 mérkőzést viszont úgy veszítettük el, hogy még csak gólt sem tudtunk rúgni. Utolsó győzelme a csapatunknak több, mint 22 éve volt, 1990. szeptember 7-én, a Megyeri úton barátságos mérkőzésen 4-1 arányban győztünk. Arról volt ez a mérkőzés nevezetes, hogy hosszú-hosszú idő után először játszhatott a válogatott a koronás címerrel díszített mezben, kicsit kezdetleges módszerrel, minden mezre külön varrtak fel egy fehér textilt, rajta a koronás címerrel. Igen, ez az idő a rendszerváltás hajnala volt. A magyar válogatott Mészöly Kálmán szövetségi kapitány irányításával a következő összeállításban lépett pályára: Petry Zsolt - Aczél Zoltán, Garaba Imre, Limperger Zsolt, Mónos Tamás - Kozma István (Urbányi István 66'), Bücs Zsolt (Eszenyi Dénes 80'), Marozsán János (Petres Tamás 60'), Szalma József (Keller József  45') - Kiprich József, Kovács Kálmán. A gólszerzők: Kovács Kálmán (3'), Kozma István (5'), Kiprich József (8', 75'), illetve Colak (54'). Utolsó gólunkat a török válogatott ellen 1994. szeptember 7-én a Népstadionban, egy 2-2-re végződő mérkőzésen Halmai Gábor szerezte, ennek is már több, mint 18 éve. Ez EB selejtező mérkőzés volt, érdekesség, hogy a bíró szintén olasz volt, bizonyos Pierluigi Pairetto.

Hajrá magyarok!!! Mindent bele!!!

Kedden este a 20:30 órakor kezdődő mérkőzésre a Puskás Ferenc Stadion remélhetőleg dugig megtelik, az ország apraja és nagyja leül a TV-készülékek elé, a helyszínen hatalmas hangzavarral, otthon pedig fehéredő kezekkel szurkolva meglehet az újabb győzelem. Ehhez viszont nagyon okosan és taktikusan kell játszanunk a lényegesen nagyobb játékerőt és értéket képviselő török válogatott ellen. Végig koncentrálva, türelmesen és fegyelmezetten játszva lehetünk csak sikeresek. 150 évig itt „vendégeskedtek” a törökök nálunk, akkor is kizavartuk őket, most csak pár napra jönnek, zavarjuk haza most is őket vereséggel és keseregjenek ők, ne mi. Az évzáró legyen ünnep. A szurkolókon nem múlik, most a játékosokon a sor.

HAJRÁ MAGYAROK!!!