Egervári Sándor nyilatkozott a DigiSport Reggeli Start című műsorában. A nyilatkozatát boncolgassuk egy kicsit, nem igazán értek mindenben egyet a kapitánnyal.

„Nem lehet csak a pontok begyűjtésével, meg a világranglistás helyezés javulásával mérni azt, vajon az irányításom alatt mennyit lépett előre játékban a magyar válogatott. A csapatépítésben komoly fluktuáción keresztülmenve már megvannak a közösségünk meghatározó futballistái; kialakult a keret 60-70, néha 80 százaléka olyan 26 év körüli játékosokból, akik még nincsenek a csúcson. Van még perspektíva ebben a közösségben” - vélekedett a kapitány.

Hozzátette: "Tavaly a Norvégia elleni hazai vereség megmutatta, hogy vannak gondjaink a védekezésben és nem kifejezetten magukra a védőkre gondolok, hanem a csapatmozgásra, ebben tavasszal előrébb léptünk, a románoktól kapott meccsvégi gól ellenére is. A román és a török meccsen a védekezés egészével összességében elégedettek lehetünk, az egyre érettebb. Egyéni hibáink persze akadtak, kivoltunk téve a klubjaikban alulfoglalkoztatott védők problémáinak, az élen Juhász Rolanddal.”

Nos, valóban nem kell foglalkozni azzal, hogy ki hol áll a világranglistán, mindig a következő feladatra kell koncentrálni. A csapat valóban átment némi fluktuáción, Gerát visszakönyörögte, lemondott Fülöpről, Babosról, Bodorról, Bodnárról, Torghelléről, Horváth Gáborról, Vadóczról és sajnos Husztiról és Tőzsérről. Huszti mindenképpen kellene, valamint Vadóczot és Tőzsért sem kellene elfelejteni, a keretben mindenképpen helyük lenne. Helyettük került a keretbe Bogdán, Mészáros, Guzmics, Varga, Koltai, Szabics, Szalai, Kovács I. és Gyurcsó. Ez, a névsort nézve mindenképpen egy pozitív átalakulást jelentett a csapatnak, ez a keret jobb, de béke kellene Husztival.

„Hogy lehet-e a hibák után jó megoldásokat tanítani felnőtt, kész játékosoknak? A román egyenlítő gólnál a játékvezető nem fújt le egy támadó szabálytalanságot,de előtte két-három focistánk valóban bakizott. Mindez modellezhető: egyszerre léptek ugyanoda a védőink, nem segítve egymást. Lehet ezt tanítani: egy védelmi sornak tudnia kell mélységben is tagozódni. Videózunk, javítunk, minél hamarabb. A törökök ellen már jobbak is lettünk ebben” - mondta el Egervári.

„Nem a védekezésben érzem a lemaradást: Isztambulban például sokkal inkább a támadóharmadban mutatott teljesítménnyel voltam elégedetlen, több lehetőséget vártam a nyitott török védekezés ellen. Persze mindez ellenfél függő. Egyetértek, a törökök valóban bátrabban cseleztek nálunk, mi inkább biztonsági passzokat választottunk: azért ők minden mutatóban előttünk járnak, jobban is cseleznek a mieinknél, lefojtották a játékunkat. A románok sok erőt vettek ki belőlünk, a frissesség hiányzott a játékunkból” - elemezte a törökök elleni döntetlent.

De igen Sanyi bá’, a védekezésükben van lemaradás. Mészáros helyett stabil belső védő kell, remélem Juhász utoléri önmagát, ha nem, akkor Guzmicsban kell gondolkozni. Több lehetőséget várt a törökök ellen a támadóharmadban? Akkor mi a bánatnak hozta le Szalait és küldte be Eleket? Az alatt a rövid idő alatt játszott jól a csapat és biztos vagyok abban, hogy a meccset megnyerjük, ha maradnak mindketten, megspóroltuk volna a törökök egykapuzását. Támadásainkkal sokkal jobban védekezhettünk volna, hiszen elől a labda, röpke néhány perc alatt Böde és Szalai gólhelyzetek sorát alakította ki, a török védelem meg csak rohangált, mint pók a falon. Aztán sikerült őket magunkra húzni ezzel a cserével, amit talán csak a válogatott stábja értett, de talán ott sem mindenki. A képernyők előtt meg káromkodott az egész ország.

Arra a kérdésre, hogy miért a magyar csapat alkalmazkodik az ellenfelek játékához és mitől lesz ez fordítva, a kapitány úgy reagált: „ez nem feltétlenül van így, a románok ellen például mi uraltuk a meccs javát, a mi stílusunk dominált.Törekszünk az erényeink megjelenítésére, sajnos nem mindig sikerül.”

Edzői filozófiája kapcsán a szerepeket firtató kérdésre elmondta: „Vannak rutinos ,érett játékosok, ők minden közösség alappillérei, nem feltétlenül posztoktól függően, bár a tengelyben játszók a leglényegesebbek, akik szerveznek. Nálam például Király Gabi szerepe nagyon fontos mint kapuból éretten irányító személyiségé. Hogy ki a meghosszabbított karom a pályán meccs közben? Például Hajnal Tamás, Gera Zoltán és Juhász Roland.”

Igen, így van Sanyi bá’. A románok ellen egészen addig uraltuk a játékot, amíg elől tudtuk tartani a labdát. Ez egy csapásra megváltozott Szabics lecserélésével. Akkor húztuk magunkra a rémesen rosszul játszó románokat. Buktunk ezzel két pontot. Ugyanezzel a taktikával újabb kettőt Isztambulban, csak a taktikai csere volt fordított, ahogy kezdtünk jól játszani, vissza kellett állni bekkelni érthetetlenül. Ez mindkét mérkőzésen az Ön sara Kapitány Úr! Erényeink megjelenítése könnyebben menne a csapatnak, ha ennek megfelelő taktikával játszatná őket és a „csak nem kikapni” jelszót törölné a szótárából. Meghosszabbított karjai a pályán… Hát kezdem érteni, miért nem Bogdán védett. Gera sérült, az a Hajnal meg hogy a meghosszabbított karja? Azt az üzenetet hordozza, hogy játsszatok olyan pocsékul, mint én, mert ez így volt három-négy meccs kivételével az összes válogatottsága alatt. Juhászt pedig Sanyi bá’ hagyta ki, nincs játékban. Mészárost azért így is lefocizta volna rutinból is. Új karokat kell sürgősen keresni.

Arra, hogy Bukarest kockázatminimalizálást vagy merész taktikát hoz-e majd, Egervári így felelt: „Bátran kell kint játszanunk, sok múlik azon az eredményen. Fejjel nem rohanunk a falnak, de a játéknak arról kellene szólnia, amihez mi értünk jobban. Képesek vagyunk idegenben nyerni a románok ellen: nem is annyira a támadásokon, sokkal inkább az egységességen és a hiten múlik majd. Több, mint 50 százalék az esélyünk a pótselejtezős hely elérésére.”

Igen, bátran kell játszanunk, mert nyernünk kell. A pótselejtezőért mindenképpen. Sanyi bá’ cseréi tették ezt nekünk ilyen nehézzé. Ne azt figyelje a mester, hogy milyen piszok jó a statisztikája a válogatottnál, attól ő nem lesz sem Baróti Lajos, sem Illovszky Rudolf. Valóban képesek vagyunk nyerni Bukarestben, de nem bekkelő, hanem agresszívan támadó és letámadó csapattal. Ha megszereznénk ott a vezetést, akkor tovább is ezzel a taktikával kell tovább játszani, mert ha ismét megtelik Sanyi bá’ gatyája, lehozza a támadókat és védekező középpályásokat hoz be helyettük, akkor végünk van. A győzelem igenis a támadásokon fog múlni, amihez elengedhetetlen valóban a egységesség, és a hit. Az esélyünk a pótselejtezőhöz pedig nem több, mint 50 %, hanem pontosan annyi. Vagy odaérünk, vagy nem. Ez pont ötven.

Ennyi… Ha most lenne a meccs Bukarestben, én ezt a kezdőcsapatot küldeném a pályára: Bogdán – Vanczák, Juhász, Korcsmár, Kádár – Varga, Pintér – Kovács I., Dzsudzsák - Böde - Szalai. Cserének ott lenne a védelemben Guzmics, a védekező középpályán Elek és Pátkai, ők egyébként sem nagyon ússzák meg sárga nélkül, veszélyes őket kezdetni. Varga és Pintér játékában is benne a sárga, de itt is posztra cserélnék. A középpálya támadó szekciójában pedig ott áll készen Gyurcsó, Koman és Koltai. Ha pedig valamelyik csatárt kell lehozni, akkor is posztra cserélnék és Szabicsot küldeném be. Tele gatyával egész biztosan csak sajnálkozni lehet, hogy már megint nem sikerült. Kevés a döntetlen a románok ellen ezt kell igazából felfogni, az iksz lepkeszellentést sem ér. Bátran és emelt fejjel is ki lehet esni, de legalább megpróbáltuk… Ne így legyen, sőt nem is így lesz…

HAJRÁ FIÚK, HAJRÁ MAGYAROK!!