Az egész magyar sajtó és a közvélemény tele van Janić Natašával, a csapból is ő folyik, elmondják mindenféle hálátlan embernek, és ezzel még az enyhébb kritikákat idéztem, de ennek a jó részét a magyar média mesterségesen gerjesztette. Nekem teljesen más a véleményem, mint a divatból köpködőknek, én megértem Natašát.

Kezdjük az elejéről. Nataša még a régi Jugoszláviában született, édesapja Milan Janić az 1984-es los-angelesi olimpia ezüstérmese a K-1 1000 m-es számban, valamint ugyanebben a számban még szerzett Jugoszláviának világbajnokságokon 3 arany és 3 ezüstérmet is. Tehát a tehetség, az „von Haus” megvolt Natašának, na és a bátyjainak Mišonak és Stjepannak, akik horvát színekben kajakoznak, bár ennyire komoly eredményeket nem értek el, mint húguk. Jugoszlávia darabokra hullásakor, illetve a háború alatt a három Janić gyerek azt sem tudta, hogy hová tartozik, mivel az édesapjuk szerb, az édesanyjuk horvát és ez a két nemzet abban az időben halomra gyilkolta egymást. Rengeteg családnak volt ez a problémája és akkor még nem beszéltünk a bosnyák nemzetről, a vegyes házasságokat akkoriban nem nézték jó szemmel, finoman fogalmazva.

Minden idők egyik, ha nem a legnagyobb kenusa Wichmann Tamás együtt edzett legnagyobb ellenfelével a jugoszláv Matija Ljubek-kel, valószínűleg ezért nem nyert soha olimpiát. Ez jelenti a sportemberi nagyságot, Wichmann Tamás nem nyújtott be számlát Matija Ljubek-nek az olimpia megnyerése után, hanem kissé magának is érezte későbbi tragikus sorsú barátja aranyát, együtt tudott vele örülni. Ezzel csak azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a jugoszláv és a magyar kajakozók, kenusok között több volt, mint egyszerű sportbarátság, a két szövetség remek és önzetlen viszonyt ápolt egymással.

Ennek volt köszönhető, hogy Milan Janić, felismerve lánya istenadta tehetségét, megkereste Fábiánné Rozsnyói Katalint, hogy megkérdezze, edzhet-e a lánya a csoportjában, hiszen tudta, a töretlen fejlődése érdekében erre van szükség, otthon nincsenek meg arra sem a feltételek, sem a viszonyok, sem a lehetőségek, hogy a tehetségéhez mérhető sportkarriert fusson be. Kati néninek nem volt semmi kifogása, így Nataša 1999-ben, 17 évesen elkezdte vele az edzéseket. 2000-ben még jugoszláv színekben indult, igen akkor még két taggal létezett Jugoszlávia, csak 2003. februárjában alakult át Szerbia és Montenegró államközösséggé. A sydney-i olimpián negyedik lett, EB hatodik és ifi Európa-bajnok. 2002-ben, ugyan még nem volt magyar állampolgár a Jugoszláv Kajak-kenu Szövetség engedélyével, tetszik érteni?, indulhatott magyar színekben. Jugoszlávia ingyen és bérmentve lemondott olimpiai helyezettjéről Magyarország javára. Az EB-n Nataša egy ezüst, a VB-n egy aranyérmet szerzett a négyes tagjaként 200 méteren, immár Magyarországnak. 2003-ban a VB-n a négyes tagjaként 1000 méteren szerzett világbajnoki címet. 2004 januárjában tette le az állampolgársági esküt, így megnyílt az út előtte az athéni olimpián magyarként indulni. Athénban K-1 500 méteren, K-2 500 méteren Kovács Katalinnal olimpiai bajnok lett, két aranyérmével ő lett a magyar olimpiai csapat legeredményesebb versenyzője. 2004 végén őt választották Magyarországon az év sportolónőjének. Ezt követően Nataša ahol elindult, ott gyakorlatilag nyert. 2007-ben szakított edzőjével Fábiánné Rozsnyói Katalinnal. Ez csak pici törést okozott pályafutásában, a 2008 évi pekingi olimpián K-2 500 méteren Kovács Katalinnal megvédték olimpiai bajnoki címüket, K-4 500 méteren az ezüstérmes csapat tagja volt. Ezt követően szintén ahol elindult, ott éremeső volt a magyar kajakosoknak.

2011 szeptemberében megszülte kislányát Milanát, aki Nataša sajnálatosan korán elhunyt édesapja emlékére kapta a nevét, és bejelentette, hogy indulni szeretne a londoni olimpián. Szülés után egy hónappal már edzésbe állít és keményen dolgozott. A londoni olimpia csalódást hozott neki, aranyat nem sikerült nyerni, Kovács Katival nem tudták a címüket K-2 500 méteren újra megvédeni, csak az ezüst sikerült. Aztán a K-1 200 méteren csak a bronz jött össze, ez nagyon nem tetszett az önmagával maximalista Natašának, bizony a könnyek is kicsordultak a szeméből az eredményhirdetésen, de ezek nem az öröm könnyei voltak.

Nataša második házasságában él, az első nagyon rövidre sikeredett, a második férje Andrian Douchev egykori olimpiai bronzérmes bolgár kajakos, Milana édesapja.

Bő egy hónappal ezelőtt Nataša bejelentette, hogy a továbbiakban szerb színekben szeretne versenyezni, azóta folyik ez a méltatlan huza-vona. A Magyar Kajak-kenu Szövetség közölte, hogy 150.000.- € ellenében engedélyezi Nataša országváltását, ellenkező esetben két év eltiltás vár rá. Közben a média által egy lejárató kampányt indítottak ellene, feltüzelve a magyar sportkedvelőket, akik közül sokan nem tudják, hogy mit kezdjenek ezzel a tündéri, szőke, szeplős mindig mosolygó vadóccal, nagy kedvenccel, akit évek óta imádnak. Már az önmagában felháborító, hogy Janić Natašát beárazták, mint egy kiló parizert, jó hogy a fenekére nem ragasztottak vonalkódot. Hogy azt hány közgazdász, hogyan és mennyi tiszteletdíjért számolta ki, hogy 150.000.- €, arra kíváncsi lennék, de az biztos, hogy a mérleg egyik oldalába nem tettek semmit, abba, ahová azt kellett volna tenni, amit Nataša Magyarország hírnevének öregbítéséért az asztalra tett. Akik ezt a döntést hozták, tettek ennyit, mint Nataša? Összesen a döntéshozóknak van annyi érmük, mint Natašának egyedül?

Janić Nataša, mint az előzőekből kiderült, 17 évesen érkezett Magyarországra, ahol viszonylag hamar elsajátította a magyar nyelvet. Édesapja horvát, édesanyja szerb, tehát hiába a vajdasági otthon, ő nem magyar származású. Magyarországnak szerzett 3 olimpiai, 18 világbajnoki és 17 Európa-bajnoki címet és még a többi érmet nem is említettem. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét, 2006-ban a Prima díjat sport kategóriában, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét és a Pro Unversitate díjat, 2012-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét a csillaggal. Nem tudom van-e még sportoló a világon olyan, aki ennyi dicsőséget szerzett egy más nemzetnek, egy olyan nemzetnek, amelynek ő nem a szülöttje, nem a gyermeke, sőt igazából semmi felmenői köze nincs hozzá.

Az, hogy ő haza akar menni és a saját nemzetének szeretne a továbbiakban dicsőséget szerezni, az teljesen érthető emberi dolog. Az már kevésbé érthető, hogy azokat a dicsőségeket, amit Nataša szerzett Magyarországnak, azt a Magyar Kajak-kenu Szövetség aprópénzre igyekszik váltani. Ez mind Natašára, mind a magyar sportra, mind Magyarországra méltatlan és szégyenteljes. Igen valóban pénzbe került a felkészítése és a versenyeztetése, de ezt ő az országnak és a szövetségnek busásan megfizette eredményeivel, öregbítette hazánk hírnevét szerb-horvát létére. Más kajakosok-kenusok felkészítésére is költöttek jócskán pénzt, ami eredmények híján sehol sem térült meg. Velük esetleg nem kívánják visszafizettetni a költségeket? A Jugoszláv Kajak-kenu Szövetség anno ingyen engedélyezte Nataša magyar színekben való indulását, pedig akkor már olimpiai helyezett volt, a lovagiasság szabályai szerint ezt a gesztust feléjük illene visszaadni. De nem, inkább lejáratják Natašát ország-világ előtt, feledvén a rengeteg címet, amelyek után a mostani vezetők is nyújtották a markukat nem kevés summáért Nataša eredményei után. Pénzt kérnek a szerbektől és ezzel lejáratják saját magukat is, illetve ezen keresztül véleményem szerint ártanak az ország megítélésének. Ezzel sikeresen földbe döngölték a két ország kajakosai, kenusai között évtizedek óta tartó önzetlen barátságot, amelyet oly sok nagyság kiépített. Meg is értem Vlade Divac-ot, a Szerb Olimpiai Bizottság elnökét, az egykori kosárlabda fenomént, a Los Angeles Lakers volt szupersztárját, hogy értetlenül áll az események előtt. Rengeteg bajnoki címet szerzett Janić Nataša Magyarországnak, most pedig, amikor már hazamenne, már nem 17 éves csitri, hanem egy 30 éves nagy bajnok, családanya, az összes címét nekünk szerezte, akkor ezt az érthetetlen, kicsinyes eljárást kapja ettől az országtól. Tessék már tudomásul venni, hogy, aki szerb-horvát, nem magyar, az egy idő után a saját hazájában szeretne élni, most már a családjával, túl a zeniten, talán még néhány verseny benne van, de nyilván már Nataša nem az a Nataša, aki Athénban volt, sőt azóta sem láttuk olyan formában egyszer sem, igaz, akkor a világnak nem volt semmi esélye ellene. Most is világklasszis, de már vannak, akik felveszik vele a versenyt, főleg a fiatalabbak. Jó lenne, ha a Magyar Kajak-kenu Szövetség azzal foglalkozna, hogy Magyarországon született, magyar nemzetiségű kajakosok, kenusok miért menekülnek el itthonról. Világbajnokok, Európa-bajnokok pánikszerűen húznak el az országból, ki a férje országában szeretne tovább sportolni, ki egyszerűen csak hazát cserél. Ezután új hazájuknak fognak dicsőséget szerezni, nem nekünk. Nem ártana a szövetségnek egy alapos önvizsgálat, mielőtt még nem késő, mert áldásos tevékenységük következtében elfogynak a tehetségeink. Ha ezt a tendenciát nem tudják megállítani, a miérteket nem tudják orvosolni, akkor a magyar kajak-kenu sport érdekében fel kell állni és átadni annak a helyet, aki alkalmas ezt a megtisztelő pozíciót jól és felelősségteljesen betölteni. Lehetőleg még addig, amíg nem teszik gallyra az egész magyar kajak-kenu sportot. Ez a szövetség belügye, nem szivárog ki semmi egyenlőre, de hogy valami nagyon nincs rendben, az biztos, valaki nagyon nem jól végzi arrafelé a munkáját. A gond itt van és nem ott, hogy Nataša hazatelepül a családjával.

Én szeretlek Nataša Douchev-Janić, köszönöm Neked azt a sok boldog percet, a sok-sok győzelmet, az örömöt, amit ezzel becsempésztél a mindennapjainkba. Kívánom, hogy légy boldog immáron otthon, a Tieid között, a Te hazádban, és maradjon meg ez az itt töltött 13 év jó emlékezetedben. Ezeket nem nekem kellett volna mondani, hanem a Magyar Kajak-kenu Szövetségnek, ha ők erre képtelenek, elmondom én. Nataša, ne a keserűségre emlékezz rólunk, azt felejtsd el, emlékezz ránk, akik megértenek, szeretnek és tisztelnek annak ellenére is, hogy egyesek igyekeznek besározni a neved és Téged akarnak anyagiasnak beállítani, holott saját magukról beszélnek. Ne vezessen félre az ellened mesterségesen gerjesztett hecckampány!

Én szeretlek és megértelek Nataša Douchev-Janić!