A 19 éves Havard Nielsen bepasszolja az első gólt a magyar kapuba

Kikaptunk a norvégoktól 2-0-ra ez a száraz tény, de aki látta a mérkőzést, az tudja, hogy hogyan. A játékunk volt elkeserítően rossz, még akkor is, ha a magyar válogatott játékának soha nem feküdt ez az északi típusú hajtós, harcos, elveszett labdát nem ismerő, foggal, körömmel küzdő stílus. A sokkal magasabb norvégok megnyerték a párharcokat és egy percig nem volt vitás a győzelmük, sőt az eredmény ránk nézve hízelgő. Az első félidő az igazi katasztrófa volt, gyakorlatilag a félpályán nem mentünk át, azonnal lekapcsolták minden próbálkozásunkat. Jellemző, hogy a 65. percben a csereként bejött Szabics Imre jóvoltából volt az első kapu felé tartó lövésünk, kaput eltaláló próbálkozásunk az egész mérkőzésen nem volt, ez azért sokat mond. Momentumunk sem volt addig, amíg Egervári Sándor hármas cserét nem hajtott végre. Utána feljavult a játékunk, a cserék hoztak egy kis tüzet, de ez csak arra volt jó, hogy annyira azért ne megalázóan kapjunk ki, illetve a norvég kapus ne fázzon meg a hűvös novemberi estén. A felívelgetéseink eleve hamvába holtak, ezeket a sokkal magasabb és fizikálisan is sokkal erősebb norvég védők könnyedén kapcsolták le. A mérkőzés végén elmondta a kapitány, hogy a földön kellett volna játszanunk. Meg is próbáltuk, de az erőszakos norvégok a passzainkhoz is valahogy mindig hamarabb értek oda, rengeteget futottak, láthatóan megzavarták a labdát felhozó középpályásainkat, akik bosszantóan sok átadási hibát követtek el. Igaz, ezek ki lettek kényszerítve, mert folyamatosan agresszíven letámadtak minket és ez egyáltalán nem ízlett nekünk. Ez viszont nem ízlés kérdése. Nagyon sok munka van még a szerethetővel és nem ártana a csapatot néhány játékossal megerősíteni, például Vass Ádám, Huszti Szabolcs és Tőzsér Dániel. Elgondolkodtató számunkra is, hogy a 19 éves Havard Nielsen, aki első válogatottságát góllal és remek játékkal ünnepelte nálunk, majdnem két góllal, mert az első próbálkozását Király Gábor nagy bravúrral védte. Nekünk is vannak briliáns tehetségeink ilyen korban, gondolok itt elsősorban a Videoton Kovács Istvánjára, aki már európai porondon is bizonyított, lassan be lehetne építeni a válogatottba, ezt már tavasszal meg lehetne kezdeni, nem a kor, a teljesítmény számít, az meg hétről-hétre remek a kis KoKo-nak. Ő képes nemzetközi szinten is olyan váratlan megoldásokra, ami itt ma nálunk abszolút hiányzott. Kezdjük meg a szokásos egyenkénti értékelést, amit érthetően nem olyan örömmel teszek most meg, mint a törökök ellen.

Király Gábor Rajta múlt, hogy nem kaptunk ki jobban. Bravúrokat mutatott be, a gólokról nem tehetett. Az első gólnál teljesen kiszolgáltatott helyzetben volt, a másodikat szerintem megfogja, ha Guzmics Richárd lábán nem pattan meg a labda. A magyar csapat legjobbja volt. Gratulálok 87. válogatottságához! Király Gábor most már a harmadk legtöbb válogatottsággal rendelkező magyar labdarúgó, már csak Fazekas László (92) és Bozsik József (101) előzi meg. Ő már most legenda.

Vanczák Vilmos Ma ő, akárcsak a védelem többsége, gyengén játszott. Az akarással nem volt baj, de a belépései nem sikerültek, az összjátékba nem nagyon tudott bekapcsolódni, az szokásos erőteljes előretörései teljesen elmaradtak.

Korcsmár Zsolt Az egész mérkőzésen nem nyújtott rossz teljesítményt, ő különösen bizonyítani akart kenyéradó országa ellen. A nagy lelkesedést, a rengeteg játékba kapcsolódást, a néhány labdaszerzését, mellyel a középpályásokat hozta játékba, jelentősen lerontotta az a tény, hogy mindkét norvég gólban erőteljesen benne volt.

Juhász Roland Látszik rajta, hogy nincs játékban, átlagos teljesítményt nyújtott, rutinból oldotta meg a feladatát, ennél sokkal többet tud. A második félidőben megúszott egy egyértelmű piros lapot, ki kellett volna állítani. A első norvég gólban azonos a felelősségük Korcsmár Zsolttal, valamelyiküknek el kellett volna rúgni a labdát onnan.

Kádár Tamás Ő volt a nagyon gyengén teljesítő védelem legjobbja. Ez viszont nem jelenti az, hogy jól játszott, csak nem olyan rosszul, mint a többiek. Ő legalább próbált az előre játékba bekapcsolódni, sokat szerelt, jól játszotta meg labdái egy részét, de nem a török formáját hozta. Egyébként úgy érzem, hogy a válogatott balhátvéd posztjára egyértelműen ő a jó megoldás.

Pintér Ádám Rajta is látszik, hogy nem játszik a Zaragozában. Valami baj van, nem tudni mi. Rengeteget futott, de ennek java része nem volt hasznos futás, sokszor csak nyomozta a labdát. Könnyedén átjátszották, ha szerelt, csak szabálytalansággal tudta megállítani a norvégokat. Ettől eddig csak jobban játszott a válogatottban. Cseréje jogos volt.

Varga József Tompán játszott, úgy, ahogy még soha sem láttam. Meg voltak a harcos labdaszerzései, ütközései, csak sokkal kevesebb, mint az előzőekben. Néha úgy éreztem, hogy légüres térben mozog. A passzai is sokkal kisebb arányban mentek jó helyre, mint eddig bármelyik válogatott mérkőzésén. A második félidőben, jobbhátvéd pozícióban már jobb teljesítményt nyújtott, azon az oldalon nem nagyon mentek el a norvégok. Azért látszik rajta, hogy a klubjában nincs minden rendben.

Hajnal Tamás Nála sajnos visszatért a régi rossz forma. Labdáit nem tudta megjátszani, rengeteg átadási hibája volt, ritka támadási próbálkozásaink sokszor rajta haltak el. Ha tudom, hogy becserélem Németh Krisztiánt, akkor én őt kapom le a pályáról, nem Komant.

Koman Vladimir Ahogy Riccardo Montolivo német édesanyja tiszteletére a német zászlót matricázta a cipőjére, úgy már a meccs kezdőrúgásánál lehetett látni az ukrán zászlót a cipőjén, amit nyilván ő az édesapja tiszteletére tett fel. Ettől függetlenül szinte ugyanazt írhatnám rá, mint Hajnalra. Németh Krisztiánnal együtt a pályán viszont akár eredményesek is lehettek volna.

Dzsudzsák Balázs az első félidőben egy húzásával becsapta a védőjét, gólhelyzetet teremtett, de az utolsó passz rossz volt. És ennyi, semmi több. Cseréje jogos volt.

Szalai Ádám játéka értékelhetetlen volt, de ez elsősorban a középpályások bűne, egyetlen használható labdát nem kapott, amíg a pályán volt. Birkózott a hatalmas norvég védőkkel, de ez számára teljesen kilátástalan harc volt. Az egész meccsen csak egyetlen egyszer tudta megtartani a labdát.

Pátkai Máté a félidőben jött be Vanczák Vilmos helyett. Jó csere volt, Varga József is jobban teljesített jobbhátvéd pozícióban és ő is sokkal jobban játszott, mint addig bárki a középpályán.  Sokkal jobban játszott mint a törökök ellen.

Szabics Imre fél órát kapott két társával együtt, ő Dzsudzsák Balázst váltotta. Nem okozott csalódást, jól mozgott, többször jól avatkozott játékba, az első kapu felé tartó lövés is az ő nevéhez fűződik a 65. percben. De ez nem az ő dicsérete, a többiek kritikája.

Elek Ákos Ő is a hármas csere egyik résztvevője volt. Pintér Ádámot váltotta. Nagy elánnal vetette magát a küzdelembe, szerelt, támadott, hajtott. Többször lövéssel veszélyeztetett, kis szerencsével akár gólt is szerezhetett volna. A legjobb magyar mezőnyjátékos volt, akkor is, ha csak fél órát játszott.

Koltai Tamás A harmadik a hármas cseréből. Koman Vladimir helyett lépett pályára. Németh miatt inkább Hajnalt hoztam volna le, mindegy volt, egyforma rosszak voltak Hajnallal, de Németh Krisztián miatt talán ő jobb megoldás lett volna ez esetben a pályán. Koltai is jó benyomást keltett, technikásan, ügyesen rövid passzokkal játszott. Egészen más lett a játékunk a hármas csere után, köszönhető mindhármuknak.

Németh Krisztián a 69. percben váltotta Szalai Ádámot. A pályán töltött bő húsz perc alatt egyedül több veszélyt okozott a norvég védelemnek, mint a válogatott addig összesen. Megérdemelne már több időt is a pályán, majdnem játszott az összes idei meccsen, de 15-20 percekkel nem lehet bizonyítani és alkotni. Valami megoldást kell találni a szerepeltetésére, mert életveszélyes a kapura.

Guzmics Richárd A 74. percben Juhász Rolandot váltotta, aki már egy piros lapot megúszott. Elfogódottság nélkül, ügyesen futballozott. Balszerencsés volt a második gólnál, az ő lábán pattant meg a labda, ami aztán így Királyt megtévesztette. Gratulálok az első felnőtt válogatottságához, remélem követi még sok.

Marijo Strahonja horvát játékvezető jól, kevés hibával vezette a mérkőzést. Ha tétmeccset játszunk, akkor lehet, hogy Juhász Rolandot kiállítja a második félidőben. Más hibájára a bírónak nem emlékszem, rá sem nagyon és ez a legnagyobb dicséret és elismerés a zágrábi fizika tanárnak.

Nincs jókedvem, mint senkinek, aki szereti a magyar labdarúgó válogatottat. Fogjuk fel ezt egy időben, jókor jött pofonnak. Nagyon sokat kell még dolgozni a csapatnak, de a mai vereség ellenére jó úton járunk. Ellenben van munka a csapattal. Elsősorban össze kell állítani a legerősebb magyar válogatottat. A téli szünet és az ünnepek alatt rendezni kell a vélt és valós sérelmeket, ellentéteket. Nem megoldhatatlan dolog szerintem ez Huszti Szabolccsal. Vass Ádámot és Tőzsér Dánielt pedig a keretbe kell hívni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy azok a románok várnak ránk márciusban, akik ma este azokat a belgákat verték meg Bukarestben 2-1-re, akiknél ugyan Eden Hazard nem játszott, de olyan világklasszisok igen, mint van Buyten, Kompany, Vertonghen, Witsel és Fellaini. Nagyon nehéz dolgunk lesz, a két nemzet közötti kölcsönös utálat pedig csak hab a tortán, nyilván a hangulat teljesen felfokozott lesz, lesznek innen-onnan üzengetések és lubickolhatnak majd mindkét oldalon a nacionalisták, pedig ez csak játék, nem háború.

Boldog újévet magyar labdarúgó válogatott, ami akkor lehet igazán boldog, ha sikerül ebben a selejtezőcsoportban valami nagy sikert elérni. Ehhez kívánok sok erőt, türelmet és sok szerencsét, mert az is egy nagyon fontos és elengedhetetlen tényező.

HAJRÁ MAGYAROK!!!