Huszti Szabolcs 2010 szeptemberében kiadott egy közleményt, amelyben 51 válogatott szereplés után lemondott a válogatottbeli szerepléséről. Most közreadom a teljes szövegét Huszti közleményének, amelyet boncolgathatunk, mi történt az elmúlt pontosan két év alatt.

Íme a közlemény teljes egészében:

"Elszomorít, hogy azt olvastam egyik-másik internetes sportoldalon, hogy kedden földúltan távoztam a Szusza Ferenc Stadionból, azt pedig egyenesen fölháborítónak tartom, hogy a pepsifoci.hu azt állítja cikkében: azért voltam feldúlt, mert nehezen dolgoztam fel a mellőzöttséget. Elhiszem, sokakat meglepett a döntésem, pedig nem hirtelen felindulásból határoztam el, hogy lemondom a válogatottbeli szereplést. Nem a moldávok elleni meccs után született ez a döntés, ha a pályán vagyok s – mondjuk – két gólt szerzek, akkor is ugyanígy teszek.

Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor az angolok elleni mérkőzést megelőző edzésen a szakvezetés azzal vádolt, hogy motiválatlan vagyok. Rólam, aki mindig a maximális odaadásra törekedett, azt feltételezte Egervári Sándor, hogy lélektelenül készülök. A barátságos összecsapás után már jeleztem néhány társamnak, hogy nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk.

Tiszta a lelkiismeretem, mert a véleményemet – amit eddig, s amit a következőkben elmondok – személyesen Egervári Sándorral is megosztottam. A Moldova elleni összecsapás után jeleztem a kapitánynak, hogy szeretnék néhány percet az idejéből. Négyszemközt beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy sajnos az utóbbi időben kevés szerepet kapok a klubcsapatomnál, ezért a jövőben a Zenitre kívánok koncentrálni, ott kiharcolni, hogy stabil csapattag legyek – ezzel pedig megkönnyítem az ő dolgát is, nem kell, hogy számoljon velem a kerethirdetéseknél, nem kell, hogy megmagyarázza, mi az oka a mellőzésemnek…

Sanyi bá’ a meccshiánnyal magyarázta, hogy nem jut nekem főszerep a válogatottnál, amit el is fogadok, ugyanakkor azt nem tartom korrekt húzásnak, hogy több társamnál nem veszi figyelembe, milyen és mennyi szerep jut az adott futballistának az egyesületében. Való igaz, az utolsó két Zenit-mérkőzésen nem kerültem a keretbe, de majd száz Bundesliga-, körülbelül húsz francia és jónéhány orosz bajnoki s nemzetközi találkozó van a hátam mögött – míg aki kezdőként jut szóhoz a válogatottnál, sosem játszott külföldön, vagy még felnőtt meccse se nagyon van. Mondjuk érdemes megnézni, Van der Vaart, vagy Huntelaar úgy húzóember a hollandoknál, hogy az elmúlt évben perceket kaptak a klubjukban. Klose pedig úgy volt gólzsákja Németországnak a világbajnokságon, hogy nem volt stabil helye a Bayernben, de Podolski válogatottbeli szerepe sem attól függött, milyen szerep jutott neki annak idején a müncheni együttesben.

Ezért mondom, fura, hogy egy Hajnal Tamást, akinek eddigi teljesítményét Németországban nagyra értékelik; egy Vanczák Vilmost, aki évek óta alapember Svájcban; vagy éppen egy Huszti Szabolcsot, akit minden állomáshelyén megbecsültek, olyanok helyettesítenek, akik a gyengébb színvonalú magyar bajnokságban szerepelnek. Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. Azt hiszem, mindezt alátámasztja, hogy a Vidit egy Maribor simán kiejtett az Európa-liga selejtezőköréből, a Basel pedig könnyedén átgázolt a Debrecenen – hogy csak a jelenlegi állapotokra mutassak rá.

Én mindig híve voltam a pozitív hozzáállásnak, éveken át hangoztattam, az eredményhez szüksége van a válogatottnak a szurkolók és a média felöl érkező támogatásnak, de ami most zajlik, annak köze nincs a realitáshoz. Az hülyítés. Az nevetséges. Simán kikapunk Svédországban, de dicsérjük az első félidőt, miközben momentumunk sincs – a házigazdáknak pedig ziccerei egymás után. A meccset közvetítő riporter dicshimnuszokat zeng a produkcióról, egekbe emel játékosokat, a stúdióban ülő szakkommentátorok pedig fényezik az edzőt és fejlődésről beszélnek. Szerencsével, kínkeservesen megverjük Moldovát és elégedetten értékelünk. Tavaly, amikor oda-vissza felülmúltuk a moldávoknál jelentősen nagyobb erőt képviselő Albániát, akkor természetesnek vettük a sikert. És hiába álltunk helyt becsülettel Svédországban, s játszottunk jobban egy félidőn át ellenfelünknél a vb-selejtezőn, kizárólag a végeredmény, a 2-1-es vereség volt a téma. Holott aközött a stockholmi és a múlt pénteki negyvenöt perc között hatalmas volt a differencia. Persze, tiszta sor, hogy egy külföldi trénernek nehezebb elfogadtatni magát egy idegen országban, de Erwin Koemant végig bírálták, most, hogy magyar edzőnk van, most aztán határtalan a türelem.

Azt is elmondtam Egervári Sándornak, hogy érdekesnek találom Mezey György szerepét. Amikor hazaértünk Stockholmból, gratulált a Vidi-játékosoknak, majd meglátta Cvitkovics Pétert, tőle azzal búcsúzott: „Magának majd a keddi meccs után”. Aztán Peti valamiért kezdőként kapott helyet a gárdában, úgy, hogy az azt megelőző két meccsen még a keretbe se került. Angliában azzal indokolta a kihagyását a kapitány, hogy nála az értékrend számít, és abban Hajnal és Huszti előrébb áll... Állt – ezt már én mondom…

Amikor ezt felhoztam, Sanyi bácsi azt mondta, hogy ez csak véletlen egybeesés. Arra viszont szerintem nincs magyarázat, hogy amikor én otthagytam a válogatottat, akkor féléves büntetést szabott ki rám a szövetség, Gera Zolit pedig nagy csinnadrattával hívta vissza az MLSZ – miután csapatkapitányként otthagyta Dániában a társaságot. Ráadásul Juhász Rolandtól hirtelenjében elvették a karszalagot és az visszakerült Zolihoz. És most még véletlenül sem Gerzson ellen szólok, ő régóta barátom, átbeszéltem vele ezt a témát, ismertettem vele a véleményemet, pusztán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a válogatottnál jelenleg nem azonos a mérce.

Szóval bőven akad olyan dolog, ami véleményem szerint nem normális, és sajnos rajtam kívül több játékosnak is feltűntek ezek az érdekességek – más kérdés, hogy én úgy határoztam, ezt nem tartom magamban. Nem szeretném, hogy a döntésemmel lavina indulna el, ugyanakkor azon sem lepődnék meg, ha a jövőben más is felállna.

Aki ismer, tudja, milyen fontos szerepet töltött be az életemben a válogatott, büszke vagyok az eddigi ötvenegy meccsemre, különösen, hogy az ötvenediket a Wembleyben értem el, ugyanakkor sajnálom, hogy ilyen körülmények között, ilyen módon fejezem be a nemzeti csapatban való szereplést. Átgondolt, megfontolt döntést hoztam, mert úgy vélem: karrieremből így tudom a maximumot kihozni, ráadásul úgy ítéltem meg, ha rávilágítok a csapat háza táján lévő problémákra, azzal a magyar futball ügyét is szolgálom."(forrás pepsifoci.hu)

Ennyi lett volna a közlemény és essünk neki a boncolgatásnak.

Mint Huszti Szabolcs elmondta, közleményével a magyar futball ügyét kívánja szolgálni. Tehát kár őt szapulni, Gerától sokkal korrektebb módon távozott. Most nézzük meg, mit hasznosítottak belőle. Megérte-e? Azért mindenképpen igen, mert ezzel a magyar futballszerető társadalom megtudja, hogy mi folyik a válogatott holdudvarában. Ez olyan főbenjáró bűn volt, hogy innentől a nevét is csupa kisbetűvel írták, mint Nemecsek Ernőnek, valamint hallani sem akartak róla a magyar futball irányítói, hiszen a szennyest kiteregette. Gyorsan felejtsük el Husztit, szólt a jelszó, de arra Egerváriék legsötétebb álmukban sem gondoltak, hogy szentpétervári száműzetése után visszatér korábbi sikereinek színhelyére Hannover-be, ahol  pazar játékot mutat.

„A bundesliga.de internetes oldalon a szurkolók a 2. és a 3. kör után is a legjobbnak választották, azaz öt kör alatt harmadszor kapta a legtöbb voksot a drukkerektől, ráadásul a negyedik fordulóban eltiltása miatt nem léphetett pályára. Ezúttal a szavazatok 43,03 százaléka érkezett rá, s az Eintracht Frankfurt japán futballistáját, Takashi Inuit (36,72) és a Bayern München német válogatott középpályását, Bastian Schweinsteigert (9,09) előzte meg. A hétközi fordulóban egy góllal és két gólpasszal vette ki a részét a Hannover szerda esti, Nürnberg felett aratott 4-1-es győzelméből, amellyel csapata feljött a tabella harmadik helyére. A Kicker című szaklap osztályzatai alapján magasan a mezőny legjobbja eddig, továbbá a kanadai táblázatot is vezeti. Előbbi rangsorban 1,17-es átlag osztályzatával - a Kickernél az 1-es a lehető legjobb értékelés - a Hamburg kapusát, René Adlert (1,80) és Schweinsteigert (1,88) előzi meg, míg utóbbiban három góljával és hét gólpasszával a 2006-os világbajnokság aranycipősét, az eddig százszázalékos Bayernt erősítő, a négy-négy gólnál és előkészítésnél járó Thomas Müllert utasítja maga mögé.”(forrás: atv.hu)

Azt gondolták Egerváriék, hogy visszamegy Szentpétervárra és a magyar futballistákra jellemző módon megunja a mellőzést, aztán hazajön és levezet, úgyis szarrá kereste magát. De Szabi nyakas borsodi legény, összeszorította a fogát és mellőzés ide, mellőzés oda, edzett és készült, ha játszott a Zenitben, ha nem, de sokkal jobb játékosként, rengeteg rutinnal felvértezve tért vissza Németországba, ahol az egész Bundesligának a szája tátva maradt. Biztos vagyok benne, hogy ilyen teljesítménnyel Joachim Löw figyelmét is felkeltette volna a német válogatott összeállításánál, már ha német lenne. Más kérdés, hogy a „világverő” magyar válogatott nem tart igényt a szolgálataira. Mert a válogatottnál uralkodó állapotokra fel merte hívni a figyelmet. Az érdekes az a dologban, hogy a közleménnyel kapcsolatban senki sem cáfolt semmit. Tehát ez igaz. De térjünk rá a közlemény elemzésére. Ugye az első vád a vezetés részéről az volt, hogy Huszti „motiválatlan” volt az angolok elleni mérkőzés előtt. Nos, ez akkora baromság, hogy szóhoz sem jutok. Mutasson nekem valaki egy futballistát, aki az ötvenedik válogatott fellépésére készül, ami a Wembley-ben lesz és motiválatlan. Ez kellőképpen felháboríthatta a mindig szorgalmas Husztit. Szerintem más volt ennek az oka. Szabolcs helyére már volt jelentkező, akiben a stáb és a súgók pénzt láttak és keresték a kifogást, hogy milyen indokkal mellőzzék. Tiszta Huszti lelkiismerete, mert négyszemközt beszélte meg a véleményét Egervárival. Na, ezt nem kellett volna, mert Egervári csúnyán visszaélt ezzel a bizalommal. Huszti meccshiányával magyarázta azt, hogy miért is fogja kihagyni. Rágta a küszöböt a következő húsból és vérből álló pénzeszsák, aki arra volt hivatott, hogy egyesek zsebét teletömje, hiszen a meccshiány csak Husztinál számított, másnál nem. Biztosan az is piszkálta a vezetést, hogy a magyar bajnokságról enyhén szólva dehonesztálóan szólt, csak mondani nem lehetett rá semmit, mivel az eredmények őt igazolták, ahogy kiléptünk ez európai porondra, csúfos vereségek jártak nekünk osztályrészül. Nehogy valaki most azt mondja, hogy bezzeg most a Videoton, a fehérvári csapatban a válogatott tehetséges fiatal csatára Gyurcsó Ádám is csak kiegészítő ember, a sztenderd játékosok a portugál második vonalból, illetőleg a zeniten régen túlhaladott egykori portugál és más nemzetiségű válogatott játékosokból állnak.

Kitért arra Huszti Szabolcs, hogy a moldáviai győzelem után dicshimnuszokat zeng a közvetítő riporter a csapatról. Nem ismerős ez valakinek? Menczer Tamás gyomorforgató közvetítése, ami a Rákosi-rendszer Magyar Filmhíradóira emlékeztetett? Tartok tőle, hogy ez a közvetítési stílus parancsba lett adva, ha nem, akkor a riporter vak és annyit ért a futballhoz, mint a magyar futballtársadalom a kriketthez.

Mezey szerepe… Na, itt is belenyúlt Szabi a darázsfészekbe. Czvitkovics játéka, Mezey (Stirlitz után szabadon) már tudta, hogy kezdeni fog kedden. Ő nyilván a portékák között volt. Sikerült is eladni a hatalmas belga klubnak a Kortrijk-nek, ahol 19 meccset játszott, majd hazajött Debrecenbe. Még ugyan nincs formában(?), de nem lepődnék meg, ha már a válogatott keretben találná magát. Igen ő kell ide, nem az áruló Huszti. Czvitkovics Péter Belgiumban megméretett és könnyűnek találtatott, de valakiknek a zsebét biztosan megtömte a szerződésével, már csak azt kellene tudni, ki mennyi jutalékot vett fel érte. Tőzsér Dániel is megméretett és egyáltalán nem találtatott könnyűnek, a BL-be vezette a Genk-et csapatkapitányként, most a Serie A-ban sztenderd kezdő a Genoa-ban, még csak le sem cserélik. De ő sem kell, nem fér bele Sanyi bá’ elképzeléseibe, biztosan belőle már nem lehet pénzt csinálni, lehet, rá haragszanak, mert nem az ő zsebükön keresztül szerződött külföldre, meg arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy a kapitány milyen elképzelésébe nem fér be. Tessék mondani, van valami nálunk, ami nem a lenyúlásokról szól? Most, hogy ezeket írom, és szembesítem az eseményeket Huszti két évvel ezelőtti közleményével, komolyan mondom, nem hiszem el ezt az egészet. Egervári Czvitkovics szereplésével kapcsolatban azt mondta, hogy ez véletlen egybeesés. Persze. A kiváló pedagógusnak aposztrofált Egervári a cél és amit mondanak neki, annak érdekében hajlandó úgy hazudni, mint a vízfolyás.

Közös mérce. Igen Huszti féléves büntetést kapott, amikor otthagyta mezei játékosként a csapatot, elismerem, ez hiba volt, viszont Gera csapatkapitányként hagyta ott a gárdát Dániában, ő nagy csinnadrattával tért vissza úgy, hogy még a karszalagot is visszakapta. Pedagógia? Egyenlő bánásmód? Gyomorforgató az egész.

Most térjünk rá arra, hogy Huszti távozása után milyen eredményeket ért el a válogatott és kik ellen. EB selejtezőn legyőztük San Marino-t oda-vissza, Finnországot idegenben, ugye Dzsudzsák gólja az utolsó utáni pillanatban, Moldovát és Svédországot itthon, nagy gólkülönbséggel kikaptunk a hollandoktól oda-vissza, majd döntetlen itthon a finnekkel. Barátságos mérkőzésen legyőztük itthon Litvániát, Izlandot, Liechtensteint, semleges pályán Azerbajdzsánt. Idegenben győztünk a csehek ellen az EB előtti utolsó felkészülési meccsen, kikaptunk a lengyelektől. Itthon döntetlent játszottunk Bulgáriával, Írországgal és hatalmas bírói segédlettel Izraellel. VB selejtezőn idegenben lemostuk a BLASZ II. színvonalán játszó Andorrát, majd a csúfos vereség itthon a holland „korosztályos” válogatottól. Egyértelműen látszik, hogy ebből csak a csehek elleni idegenbeli, illetve a svédek elleni itthoni győzelem az, ami számít is valahol, de a csehek elleni is csak korlátozott szorzóval. Ellenfelet választani tudni kell, hatalmas önámítás azt hinni, hogy a világranglistán elfoglalt helyünk a valós helyzetet tükrözi. Tétmérkőzésen csak a svédek elleni győzelem az, ami megsüvegelendő, az összes többi olyan, akik ellen szégyen lett volna nem nyerni. A parasztvakítás folyik, pedig a bolgárok elleni győri meccsen is piszok nagy mázlink volt, az EB-n semmilyen teljesítményt nem nyújtó írek ellen sem volt több esélyünk, mint nekik, bár helyzeteink voltak. Az Izrael elleni döntetlent viszont megköszönhetjük a bíróknak, nem hagyták, hogy nyerjenek ellenünk. Ez a válogatott szerethető, ez a szlogen, nem is a csapattal van gond, azzal, hogy hogyan és miért állítják össze.

Lehet, hogy én vagyok túlságosan szentimentális, de úgy szeretném, ha a magyar válogatottat egy olyan szövetségi kapitány állítaná össze a stábjával, aki ténylegesen a legjobb magyar játékosokat hívja a keretbe, az ott lévő játékosokhoz szabja a taktikát. Szót ért a keret tagjaival, igazságos és következetes, igazat mond a játékosainak, mindent alárendel a csapatnak és a sikeres szereplésnek. Egervári Sándor a fenti elemzés alapján nem ilyen. Ő egy sértődékeny és befolyásolható ember, aki Győrben a kirúgása után az elnöke asztalára naiv népi rajzzal nyilvánítja ki a véleményét, péniszt rajzol és azt írja a herékre, hogy „ENNYIT ÉR ITT A SZAKMA”. Ugyan tagadja a kapitány, hogy ő volt, de aki az írását ismeri, az pontosan tudja, hogy ő volt-e, vagy sem. Másnak viszont ezt tenni Tarsoly Csaba asztalára semmi oka nem volt. A szavahihetőségéről pedig már az előzőekben is tájékozódtunk. Azt látom, hogy az egész magyar futballtársadalom megmozdult Huszti Szabolcsért, ennek kapcsán Tőzsér Dánielért  és Vass Ádámért is. A makacs Egervárinak viszont esze ágában sincs felülbírálni az eddigieket. Ez újabb néhány évre visszavetheti a válogatottunkat. Évek óta semmi fejlődés nincs, az nem fejlődés, hogy biztosan verjük San Marino-t, Liechtensteint, Andorrát.  Nincs ok a hurráoptimizmusra, amit mesterségesen gerjesztenek a csapat körül, meg kell nézni,  hogy milyen válogatottak ellen van ez a jó mérleg.

A Hollandia elleni nevetséges szarvashibákra azzal reagált a kapitány, hogy személyi konzekvenciái lesznek a vereségnek. A gond az, hogy nem a játékosok a hibásak, hanem az, aki odaállította őket. Jellemtelen dolog a saját dilettantizmusát arra kenni, akik csak végrehajtották a „taktikáját”.

Nagyon féltem a csapatot az elkövetkezendő két mérkőzéstől. Észtország nagyon jó benyomást tett a törökök ellen, a véleményes kiállításig abszolút pariban volt a törökökkel, sőt, helyzetük is több volt. Tehát nagyon nehéz dolgunk lesz. A sztárokkal felálló török válogatottról már nem is beszélek. Ezzel a garnitúrával már az egy pont is bravúrnak számítana. Én még mindig hiszek a józan észben, hogy talán most békét lehet kötni a csúcsformában játszó Husztival, ki lehet hagyni a Győrben is óriási bakikkal játszó Liptákot, ha nem, be kell hívni Matthäus után Takács Ákost is, az ETO-ban ő takarít utána, remekül, valakinek őt is kell figyelni, mindig benne van a váratlan hiba, gólpassz az ellenfélnek. Be lehet hívni a bal oldalra Leandro-t és Korhutot is és nem azzal a vérlázító és nevetséges kifogással kell élni, hogy a válogatott keret zárt.

Ha így kikapunk, semmi gond, legalább megpróbáltuk, de, ha ezzel a „zárt” kerettel bőgünk le, akkor Sanyi bá’ hegyezheti az irónt, előveheti az A4 formátumú famentes másolópapírt és újabb remekművét immáron Csányi Sándor asztalára helyezheti.

Megállapíthatjuk, hogy Huszti távozása után a válogatott semmit sem javult, attól az egytől eltekintve, hogy Szabics Imrét ismét behívták a keretbe. Két éve gyakorlatilag semmi nem történt. Jó eredmények szinte csak Európa pofozógépei ellen voltak, ez aztán szépen fel lett turbózva és abba a tévhitbe ringatta a magyar közvéleményt, hogy tényleg jó a válogatottunk. Komoly tétmérkőzésen semmi esélyünk, ugyanúgy tele a gatya már a kezdőrúgás pillanatában, mint évekkel ezelőtt folyamatosan. A kivétel, ami erősíti a szabályt, az a svédek elleni 2-1. Huszti Szabolcs közleménye pusztába kiáltott szó, amit leírt, annak megváltoztatására semmit nem tesznek, nem is akarnak, akkora az összefonódás, személyes anyagi érdekek dominálnak a mai napig is, itt a válogatott sorsa huszadrangú kérdés, lényeg a zsebek teletömése.

Távol álljon tőlem, hogy bárkivel is személyeskedni akarnék, csupán ezzel a poszttal azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ebben az országban nem mindenki hülye, akivel ezt a maszlagot meg lehet etetni, amit igyekeznek velünk  minden nyilatkozattal, megrendelt újságcikkel, pátosszal teli riportsorozattal. Írásomat csak a válogatott és Magyarország iránti szeretet inspirálta, hiszem, hogy lehet esélyünk kijutni Brazíliába, de abban biztos vagyok, hogy ezzel az úgymond „zárt” kerettel annyi az esélyünk, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán.

HAJRÁ MAGYAROK!!!