„Bébi ellen jó a koton, legjobb csapat a Videoton!” kiáltotta be minden áldott este többször 1976 nyarán a zamárdi Kék Tó étterem, amit a pór nép csak egyszerűen Tócsának hívott, fehérvári zenekarának a frontembere. Úgy szerettem volna azt írni ma este a Videoton Európa Liga csoportkörének első mérkőzése után is, amikor a Racing Genk otthonában kezdtük meg az összecsapásokat, hogy ez igaz a mai napig is. Sajnos nem, egészen sima 3-0-ás vereséget szenvedtünk, de úgy, hogy már a kezdő sípszó felharsanásakor sem volt semmi esélyünk. A tavalyi belga bajnok, amely a Bajnokok Ligájába is bejutott a tavalyi szezonban, jóval nagyobb játékerőt képviselt a mieinknél. Elgondolkoztató, hogy ennek a csapatnak az a Tőzsér Dániel volt a csapatkapitánya, aki jelenleg a Genoa-ban játszik a Serie A-ban, tehát innen is előrelépett, de nincs rá szüksége Egervári Sándornak a magyar válogatottban, mivel nem fér be az elképzeléseibe. Igaz, nagyon "jók" vagyunk. A pazarlás, amit a tehetségeinkkel művel a szövetségi kapitány, az viszont az én elképzeléseimbe nem fér bele és még nem említettem Huszti Szabolcsot és Vass Ádámot.

Ma nem játszott jól a Videoton. A játékban sok elképzelést nem láttunk, most a védelem sem működött úgy, ahogy azt például a Trabzonspor elleni meccsen láttuk. Nagyon sok labdát elszórtunk, a Genk folyamatosan jött előre, igazából epizódszereplők voltunk a meccsen. A szórványos támadásaink erőtlenek voltak, gondolom a cél az lehetett, hogy a két méternél is magasabb kapusnak lőjünk laposan, hiszen nehezebben ér le, magas lövés felesleges, ekkora ember mindenhová odaér felül. A cserékkel kissé ötletesebbek lettünk, de ez kevés volt ahhoz, hogy komolyabb veszélyt jelentsünk a Genk kapujára. Nikolic keveset játszott, Torghelle pedig ugyan becsülettel birkózott a védőkkel, de ez kevés volt.

Rá kell jönnünk, hogy az Európa Liga csoportkörébe való bejutás is erőn felüli teljesítmény volt, amit illik megsüvegelni. Itt már minden mérkőzés ajándék. Sok reményem már nincs, hiszen attól a Genktől kaptunk ki teljesen simán, akitől a csoport másik két tagja a Sporting Lisszabon és az FC Basel is véleményem szerint nagyobb játékerőt képvisel. Abban reménykedhetünk csak, hogy valaki ellen itthon esetleg elcsíphetünk egy jó eredményt és nagyon örüljünk annak, hogy a tál szélére már odafértünk, de csak a saláta jut, a finomabb falatok belül vannak, az erőnk még kevés, ahhoz, hogy oda is bebocsátást nyerjünk, még tapasztalatot kell gyűjteni. Ez volt a realitás, mégis fájó kimondani azt, amit egyébként is tudunk, Európa messze van.

Ha már a régi idézettel kezdtem a posztot, érdekességképpen ideírom a Videoton 1976-os, a Fradi elleni Üllői úti bajnoki döntő összeállítását és a mait is.

1976: Kovács L. – Végh, Baranyi, Fejes, Nagy III (Czeczeli) – Kovács J., Csongrádi, Nagy II – Májer, Karsai, Szalmásy (Wollek). Edző: Kovács Ferenc

2012: Bozovic – Brachi, Vinicius, Caneira – Mitrovic, Tóth B. (Kovács I.) – F. Oliveira (Gyurcsó), Sándor Gy., Walter Lee -  Torghelle (Nikolic) Edző: Paulo Sousa

Az összeállítások elolvasása után mindenkire rábízom, hogy mit kezd a gondolataival.