Csiszolódó gyémántok, ezzel a címmel indítok cikksorozatot, beszélgetek olyan fiatal magyar labdarúgókkal, akik hamarosan a magyar válogatott kulcsemberei lehetnek, és reményeim szerint kapós játékosok lesznek, lehetnek az európai topkluboknál is. Ismerjük meg egy kicsit jobban ezeket a nagyon tehetséges fiúkat, akik már mostanáig is sok mindent feláldoztak azért, hogy minél jobb labdarúgók legyenek. Klubjukban már úgyszólván kihagyhatatlanok, pedig még nagyon fiatalok. Övék a jövő, remélem hamarosan velük a magyar válogatott is komoly tényező lehet Európa és a világ futballjában.

Már én szégyellem magam, hogy megint Kassai Viktorral kell foglalkozni, de szombat délután Diósgyőrben megint történt valami, aminek nem kellett volna. A Diósgyőr - Honvéd mérkőzés 25. percében Vági András belerúgott Raffaele Alcibiade gyomrába, hasába. Kassai Viktor habozás nélkül kiállította a Diósgyőr védőjét. Ha ez egy hír, akkor minden rendben van. Csak tavasszal a Manchester United - Real Madrid Bajnokok Ligája negyeddöntő meccs visszavágóján történt egy óriási port felvert eset. Nani hasba rúgta Alvaro Arbeloát, a török játékvezető, Cüneyt Cakir kiállította Nanit, ezután a Real Madrid fordított és bejutott az elődöntőbe, a Manchester United kiesett. Sir Alex Ferguson lila fejjel szidta a sporit, teljes joggal. Azért hozom párhuzamba a két esetet, mert szinte ugyanaz történt. A játékosok, Nani, illetve jelen esetben Vági András a labdát figyelték, a labda levételére irányuló mozdulatot tettek, csak közben érkeztek a védők, Arbeloa, illetve Alcibiade. Egyik sem látta az érkező ellenfelet. Cakir hatalmasat hibázott, elítélte őt az egész európai szaksajtó, valamint májusban még Puhl Sándor is azt nyilatkozta a stúdióban a meccs után, hogy hibás döntés volt, ő legfeljebb sárgát adott volna, de azt sem feltétlenül. Nos, ha Cakir hibázott, akkor Kassai is, mert a két eset megszólalásig hasonlít egymáshoz.

A videókon meg lehet mindkét esetet tekinteni, csak azért, hogy mindkét esetet látva és összehasonlítva mindenki saját maga is eldönthesse a dolgot.

Az eset 1:27-nél kezdődik

Az eset 2:08-nál kezdődik

Nincs ezen mit szépíteni, a magyar labdarúgó válogatott kilátástalan játékkal súlyos és csúfos vereséget szenvedett Bukarestben. Ráadásul úgy, hogy egy pillanatig sem volt semmi esélyünk. A románok gyakorlatilag ránk néztek és azonnal összefostuk magunkat.

A hazaiak adtak a külcsínre, minden helyre tettek egy román zászlót, így a stadionban ötvenezer román zászló lengett. Kicsit posztkommunista vetülete volt ennek, nekem a Ceausescu-rendszert, vagy a „béketábor” szpartakiádjait idézte, de egy biztos, ha a megfélemlítésünkre találták ki, akkor sikerült a dolog. A magyar csapat megszeppent kisfiúk gyülekezete volt, már a himnuszok alatt lehetett látni, hogy fejben ezt a meccset már akkor elveszítettük. A jó versenyzőtípust doppingolja ez a környezet, de a magyar labdarúgó válogatott tagjai sajnos nem ilyenek.

Menjünk végig a csapaton:

Bogdán Ádám

Ádámot csak dicsérni lehet, rajta múlt, hogy ez a vereség csak csúnya lett és nem katasztrofális. Bravúrokkal járult hozzá ahhoz, hogy „csak” 3-0-ra kaptunk ki.

Vanczák Vilmos

Vilire tulajdonképpen sok panasz nem lehet, ami tőle telt, azt hozta, igaz ez Bukarestben ennyire volt elég. Szórványos támadásainkban benne volt, igaz a beadásai nem sikerültek.

Lipták Zoltán

Lipták most került vissza a válogatottba, gondolom azért, mert Mészáros kidőlt. Sajnos Lipták lassú és nehezen fordul. A védelmünk kritikus pontja volt, igazából csak néhány előreíveléssel vetette magát észre, amelyek célt tévesztettek. Egervári csak azért tette be, mert magasítani akarta a védelmet. Akkor talán a kosárlabda válogatottból is kereshetett volna olyat, aki gyorsabban fordul.

Guzmics Richárd

Most az ő fejét akarja mindenki venni, én nem fogom. Az első gól előtti szarvashibát ugyan ő követte el, gólt kaptunk a hibája következtében, de becsületre legyen mondva, igyekezett ezt jóvá tenni, sok kritikus helyzetben mentett. Ha mentálisan felkészül, a jövő válogatottjának a kulcsembere lehet.

Kádár Tamás

Kádár Tamás úgy játszott, mint Diósgyőrben, bármelyik bajnokin. Színtelenül és szürkén. Ez viszont a válogatott volt. Ritkán futott fel, a felpasszai java részét elszórta.

Koman Vladimir

Koman igyekezett összeszedni a labdákat, ez néha sikerült is, de a továbbításai rendre a románokhoz kerültek. Mint a csapat java része, ő sem játszott jól.

Korcsmár Zsolt

Zsolt szűrő feladatát nem tudta ellátni, a románok akadálytalanul rohantak át a középpályánkon. Korán lecserélték, de ez talán azért volt, hogy támadóbb legyen a csapat.

Varga József

Varga Józsi azt hozta, amit tud. Mindenbe belevetette magát, néha a józan ész határain túl is önfeláldozó volt. Ha nem is játszott igazán jól, azért a lelkesedése példamutató az egész válogatott számára.

Dzsudzsák Balázs

Balázs a meccs utáni nyilatkozatában legalább őszinte volt és nem akarta politikus módjára a mentségeket keresni, mint Egervári. Ő továbbra is nagy értéke a magyar labdarúgásnak, de Bukarestben a románok levették a pályáról akkor is, ha néha ő legalább próbálkozott.

Böde Dániel

Böde a középpályáról gyakorlatilag semmilyen támogatást nem kapott, így viszont nem lehet csatárt játszani, miután a labdák nem jutottak el hozzá, így visszajött, néha labdát szerzett, de ezt követően már csírájában halt el az egész.

Szalai Ádám

Róla is ugyanazt tudom írni, mint Bödéről. Nulla középpályás támogatás esetén ne várjuk a csodát a csatároktól.

Hajnal Tamás

Már a 34. percben váltotta Korcsmárt, gondolom azért, hogy az addig nem működő támadó középpályánknak segítséget nyújtson. Nos, ezután sem működött. Lövése után volt Tatarusanu kapus egyetlen komolyabb védése, de bravúrnak azért nem nevezném. A nulláról azért elmozdította Hajnal a középpályánkat, de az elégséges szintet azért nem érte e.

Lovrencsics Gergő

A harcban sebesült, minden tagját már fájlaló Varga Józsi helyett jött be. Volt néhány ügyes megmozdulása, de sokat nem tudott hozzátenni a csapat játékához.

Szabics Imre

Imre akkor jött be, amikor már románok, magyarok egyaránt várták, hogy mikor fújja már le a bíró a meccset. Eggyel nőtt válogatott mérkőzéseinek a száma.

Voltak némi félelmeim a meccs előtt. Nem jó ómen a csapatnak, ha ennyire felkorbácsolják a közvéleményt, különböző jelzőkkel illetik a meccset, a hollandok ellen is ugyanez volt, aztán a holland ifi kijózanított minket. Ugyanez volt a helyzet most is. Egy biztos, amit a „szerethető” szó népszerűsítése érdekében három évig tettek a válogatott PR-osai, az most 90 perc alatt a visszájára fordult.

Mészöly Kámán 1969 decemberében a marseille-i kudarc után 28 és fél évesen azt mondta, hogy: „a mi időnk lejárt”. Az a gyanúm, hogy néhány embernek is lejárt az ideje ebben a válogatottban is, és nem hagynak maguk után olyan űrt, mint Mészöly Kálmán. Most még az észtek ellen ez a társaság fog kedden játszani, kérdés mennyi néző előtt, mert olyan puskaporos a hangulat a magyar szurkolók háza táján, hogy a kommentekre hivatkozva, elkeseredésükben többen összetépték meglévő belépőjüket a meccsre és az egyik csoport arra agitál, hogy senki ne menjen ki a Puskásba kedden. A másik pedig azért. hogy kifejezze nemtetszését a csapat és főleg Egervári Sándor felé.

Én azt gondolom, hogy eljött az ideje ezt a válogatottat felfrissíteni, vissza kell hozni azokat az értékeket, akikről Egervári presztizsből könnyedén lemondott, valamint a fiatalok közül néhányat be lehet építeni a válogatottba. Vesztenivalónk nincs. Nem szabad viszont az egész csapatot elzavarni, mert akkor kiöntjük a gyereket a fürdővízzel. Magam is úgy látom, hogy Egervári ideje lejárt, hiszen a saját maga által kitalált és eléggé elcsépelt „szerethető” válogatottal elérte azt, hogy a szurkolók a pokolba kívánják és ennek valószínűleg kedden tanúbizonyságot is adnak.

A válogatott mellé kell egy profi pszichológus teamet is szervezni, akkor remélhetőleg az ilyen meccseket is fel fogják tudni dolgozni és fejben nem megy el a meccs már a kezdő sípszó előtt. Az, hogy arra nincs pénz, nem kifogás, van annyi léhűtő, sógor, koma, barát, valakinek a valakije jó pénzért a válogatott mellett, ezeket is felül kellene vizsgálni, hogy ott kinek mi a feladata, mit csinál, nem azt nézni, hogy kinek a pártfogoltja.

Vae victis, azaz jaj a legyőzötteknek, szól a szállóige, amely most nem a rómaiaknak szól, hanem a magyar labdarúgó válogatottnak. Egy korszak lezárult.

Ha kedd, akkor MLSZ Fegyelmi Bizottság. Retteghetnek klubok, hogy ugyan miért és milyen indokkal büntetik meg őket.

Nem kívánok arra kitérni, hogy a kiállított játékosokat hány mérkőzésre tiltják el, de arra igen, hogy a szurkolótáborok viselkedését és bekiabálásait hogyan mérlegelik, valamint, miket találnak ki, csak azért, hogy büntessenek. Az elmúlt hétvégén, már ami a televízióban is hallható volt, minden pályán voltak bekiabálások, rigmusok, amelyek az MLSZ vájtfülű ellenőreinek bánthatták a fülét. A facebookon elterjedt egy videó újra, ami a nagy európai bajnokságokban a szurkolók részéről történő rigmusokat és bekiabálásokat fogja át. Láthatjuk és hallhatjuk itt az olasz, a német, a spanyol, a holland, a francia, de még az angol táboroknak a véleménynyilvánítását saját szövetségük, ellenfeleik, valamint egyes játékosok szidalmazásait, aki nem ért az egyes nyelveken, azoknak a magyar feliratok segítenek. Azok a szövetségek ezekre ügyet sem vetnek, hiszen ők tudják, ez a meccsek velejárója. Itt aztán lubickolhatna az MLSZ Fegyelmi Bizottsága! Hamar meglenne az a pénz, amit előírtak nekik, hogy ezt bizony a klubokon be kell vasalni. A Fradi-Kecskemét meccsen még a mérkőzés kommentátora is megjegyezte, hogy ferencvárosi szurkolók szurkolása ezen a mérkőzésen példaértékű. Nem így gondolta viszont a mérkőzés ellenőre és az ő, a tőle elvárt tevékenység kapcsán ismét büntették a Fradit. A Fradi és a nagyobb szurkolótáborral rendelkező klubok tulajdonképpen az ő szemükben a behajtandó pénz forrása, biztosan találunk valamit, gondolják, amiért büntethetünk, ha már kell a lóvé. Félreértés ne essék, én is elítélem a rasszista rigmusokat és cselekedeteket, azok nem valók futballpályára, de amiért mostanában büntetnek az a nevetség kategóriájába esik. Senki ne gondolja, hogy a mérkőzésnek lenne bármi hangulata, ha a szurkolók hátratett kézzel ülnének a lelátón, mint a kisiskolások az iskolapadban. Amióta én meccsre járok, nem tegnaptól, az ellenfél zrikálása, kórusban való szidása mindig része volt a meccsnek, ha valamelyik tábor kitalált valami újat, azt az a tábor is nevette, akiknek szólt, majd a következő meccsen ők is beépítették a szurkolásukba. Ez így volt mindig, egészen addig, amíg ez a Fegyelmi Bizottság el nem kezdte „áldásos” működését. Jó lenne, ha az MLSZ tisztségviselői is tudomásul vennék, nem azzal fogunk közelebb kerülni Európa futballjához, ha minden bekiabálásért büntetnek, amolyan vaddisznó módjára, ha van rajta sapka azért, ha nincsen azért. Sok szurkoló a hangulatért jár meccsre, ezért például a Ferencváros és a Diósgyőr szurkolótábora, mert pompás hangulat alakul ki a nézőtéren, van aki a csapatáért kiabál, van, aki azért mert otthon nem teheti, az asszony kussba állította. Ezt öli az MLSZ tűzzel-vassal. Büntessenek, ha rasszista rigmusokat hallanak, büntessenek, ha rasszista cselekedeteket látnak, de ne büntessenek olyanokért, amelyek hozzátartoznak a meccsek hangulatához hosszú évtizedek óta és szerintem egyetlen szurkolótábor sem bánja, ha a másik tábor rigmusokban üzen nekik, hiszen ők ugyanezt teszik. Rá kellene jönni, hogy a futballmeccsek szurkolói nem elsőbálos szűzlányok, és óriási hiba megpróbálni azt csinálni belőlük. Amivel még lehetne emelni a nézők számát, az a belépőjegyek ára. A jelenlegi gazdasági helyzetben szerény véleményem szerint drágák a jegyek. Nem jobb lenne, lejjebb venni az árakat – tisztelt DVTK, akik Miskolcon aztán emeltek jócskán – akkor talán azok az emberek is kimennek a meccsre, akik szeretnének, de a jegy ára nem fér bele a szűkös családi költségvetésbe. Ha ezeket végiggondolnák a kluboknál, talán ismét telt ház előtt játszhatnának a csapatok. Ne arra gondoljanak, hogy Európában mennyi a belépő, mert az ottani fizetéshez mérve azt könnyedén ki lehet fizetni. Aránypár, egyszerű matematikai fogalom, simán kiszámítható, hogy például Dortmundban, ahol mindig telt ház van, mennyi a belépő és mennyi a melósok átlagjövedelme. Nálunk mennyi és ez alapján mennyinek kellene lennie a belépőnek. Észszerű megoldást kellene találni, hiszen a kevesebb sokszor több, meg kellene találni, mi az az ár, amit még a szurkolók nagy többsége ki tud fizetni.

A másik ügy, ami aztán végképp kiakasztott, hogy a Fradi a meccs előtt fellocsoltatta a pályát a Kecskemét beleegyezése nélkül. Ezt többször elolvastam, mert nem akartam hinni a szememnek. Kedves MLSZ Fegyelmi Bizottság. A hazai pálya azért hazai pálya, hogy ilyet meg lehessen csinálni. A labdarúgás sportág szabálykönyve azt tartalmazza, hogy mikor alkalmas egy pálya a mérkőzés lejátszására, a vonalak láthatóak, a zászlók kint vannak és szabályosak, a labdák és a kapuk szabályosak, a hálók nem szakadtak. Ha ebbe a locsolás belefér, valamint a játékvezető a pályát a mérkőzés lebonyolítására alkalmasnak találta, akkor szabályos körülményeket biztosított a házigazda, nincs miről beszélni. Majd a visszavágón ők is locsolhatnak, ha akarnak. Emlékezzünk, Real Madrid – Barcelona, Mourinho megtiltotta a fűnyírást, hogy nehezítse a Barcelona lapos passzjátékát. Régebben a Chelsea szántóföldhöz hasonlítható pályán fogadta szintén a Barcelonát a Stamford Bridge-en. De a pálya a játékvezető döntése alapján alkalmas volt még BL mérkőzés lebonyolítására is. A spanyol szövetség és az UEFA sem foglalkozott ilyen pitiáner dolgokkal, de majd mi! Akkor büntessék a klubot, ha olyan módon nyúlt bele a pálya állapotába mesterségesen, hogy azt a játékvezető nem találja mérkőzés lejátszásra alkalmasnak. Így legközelebb azért fog büntetni az MLSZ mindenható Fegyelmi Bizottsága, mert a hazai csapat gyúrója olyan büdöset szellent a játékoskijáróban, hogy ezzel elbódítja a vendégjátékosokat. Nevetséges és szánalmas, ami itt, nálunk ezzel kapcsolatban folyik. Szóval, javaslom, mindenki tegye a dolgát. Az MLSZ FB büntesse a kiállított játékosokat, edzőket, sportvezetőket az elkövetett vétségek függvényében, de ne bántsa a szurkolótáborokat, ha azok igyekeznek úgy szurkolni, ahogy azt a meccs hangulata megkívánja, nincsenek rasszista rigmusok és beszólások, valamint semmi nem veszélyezteti a személy- és vagyonbiztonságot. A kluboknak a belépők árát újra kellene gondolni és megállapítani a szurkolók anyagi lehetőségeinek a figyelembevételével, valamint az MLSZ-nek végre tudomásul venni, hogy a hétvégén a stadionban futballmeccs van, nem tánc- és illemtan óra és nem óvodai anyák napja.

Úgy szeretnék ismét tömött lelátókat látni, szeretném, ha már a hét közepén elővételben kellene a meccsjegyeket megvenni, mert a mérkőzés napján már a pénztárak ki sem nyitnak. De ehhez lépni kellene, sürgősen…

Tegnap este Prágában játszották a európai idénynyitót, ami a mindig a BL és az EL győztesének a csatája. Most ezt a Bayern München és a Chelsea vívta. Különleges meccs volt, hiszen Pep Guardiola és José Mourinho egyaránt új csapatával játszotta ezt az edzők személye miatt is jelentős presztizs mérkőzést.

Chelsea góllal kezdődött a meccs, egy remek kontra után. Schürrle kapott labdá a jobb oldalon, középre gurított, majd Torres legszebb napjait idézve. kicsit visszanyúlva jobbal, droppból a bal felsőbe bombázott. Ezt követően is nagyon jó meccset láttunk. Mint azt Guardiola csapatainál megszoktuk, jelentős labdatartási fölényt harcolt ki magának a Bayern, de mindent ki akartak passzolni, így gólveszélyes helyzetet inkább a Chelsea alakított ki magának a szórványos kontráiból. A második félidő elején a Bayern kezdett úgy, ahogy a Chelsea. Ribéry átlövésből egyenlített, talán ez volt az egész meccsen a bajorok első és egyetlen átlövése. A második félidőben végig dominált a Bayern, de vagy meghalt a passz hegyekben, vagy Cech védett fantasztikusan. A bíró is kissé belenyúlt a meccsbe, Ramirest második sárgával, véleményem szerint kissé szigorúan kiállították, így a Bayern emberelőnybe került. A 2x15 perces hosszabbítás váratlanul Chelsea vezetéssel kezdődött. A zseniális Eden Hazard jobb oldalról tolta a labdát beljebb és beljebb, majd kapura lőtt és a labda a mellé nyúló Neuer mellett a kapu közepébe vágódott. Innentől a Bayern támadott, de a Chelsea 10 emberrel hősiesen védekezett. A hosszabbítás hosszabbításában, talán néhány másodperc lehetett hátra, amikor szerencsésen pattant a labda Javi Martinez elé, aki kiegyenlített. Jöhettek a tizenegyesek. Innentől már nyugodtan mondhatjuk, hogy mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet, de nyilván csak egy nyerhetett. Kilenc tizenegyes így-úgy, volt hogy biztosan, volt, hogy szerencsésen, de bement. Lukaku volt az utolsó rúgó, ő volt az első, aki flegmán rúgta, meg is bűnhődött, Neuer védett és vége, a Bayern lett a győztes egy pompázatos, emlékezetes meccsen.

Kicsit a csapatokról. Az FC Bayern, a tavalyi szezonban nyújtott produkciója alapján számomra csalódást keltett. A Jupp Heynckes vezette bajorok szemkápráztató, gyors, biztos játékkal, mindent, ami létezik, megérdemelten zsebeltek be az elmúlt szezonban. Guardiola ezt a játéksítlust annulálta és a Barcelona-féle tiki-takát igyekszik megvalósítani itt is. Pedig ezen túlhaladt az idő, emlékezzünk, ezt a tavalyi Bayern 7-0-ás összesítéssel bizonyította a BL-elődöntőben. Millió labdaérintés, körömpasszok, mintha a 16-oson kívülről nem érne a gól, mindent be akarnak a gólvonalig vinni. Jellemző, hogy a Bayern egyenlítő góljánál Ribéry talán elfelejtette a szabályt, hogy távolról nem lövünk. Én úgy érzem, hogy ebben a játékrendszerben több Bayern játékos nem érzi jól magát, nem tudja azt hozni, amit igazából tud. Ha a továbbiakban is ezt a játékot erőlteti Guardiola, nem hinném, hogy bármit is nyer ebben a szezonban az FC Bayern, kivéve a decemberi klubvilágbajokságot, azt ugye európai csapatnak illik megnyerni, de veszélyben érzem a Bundeslga salátástálját is, nem beszélve a BL-ről, ahol valahol szerintem az egyenes kieséses szakaszban kihullik, kérdés mikor. Ez azért komoly csalódást fog jelenteni a müncheni klub rajongóinak. Érzésem szerint a tavalyi lendületes, remek Bayern gólokal nyert volna tegnap este, tehát ezt én visszalépésnek érzem.

A Chelsean már látszik Mourinho keze nyoma. A csapat lényegesen jobb lett, mint tavaly volt. Van egy káprázatos kapusa Petr Cech személyében, igaz volt is. David Luiz világklasszis játékot nyújtott, bolond lett volna Mourinho eladni, főleg a Barcelonának. Oscar és főleg Eden Hazard zseniális képességű játékosok, meccseket dönthetnek el. Már látom, miért igazolta le a Special One André Schürrlét. Gyors, labdabiztos, remekül ad be, az első gólban elévülhetetlen érdemeket szerzett, valamint az ellenfelet már a saját térfelén folyamatosan letámadja, űzi, hajtja. Ehhez jön még Samuel Eto’o, aki, ha kinyitja a gólzsákot, akkor a Chelsea ellenfeleinek lesz mitől tartania. Egyedül Willan helyzetét nem látom, nem tudom kinek a helyére férne be jelenleg, bár egy sérülésnél azonnal minőségi tartaléka van Mourinhonak a kreatív középpálya vonatkozásában.

Summáva a dolgokat, hiába nyerte a Bayern a Szuperkupát, igaz elképesztő mázlval, de ez most nem számít, a továbbiakban az európai klubfutballban a Chelseanek jósolok sikeresebb szezont. A Chelsea lényegesen jobb benyomást tett, mint tavaly, a Bayern viszont pont az ellenkezőjét. Nem tudom, hány Bayern-fan van, aki visszasírja Heynckest, de gyanítom nem kevés, annak ellenére, hogy nyertek tegnap. Még nem merem kimondani, de ha bejön, amit jósolok és a Bayern ebben a szezonban nem nyer semmit, akkor ki lehet mondani, hogy Guardiola tönkretette a tökéletes Bayern Münchent. Félek tőle, hogy ez így lesz. Kérdés, hogy mit lát a győzelem okozta rózsaszín szemüvegen keresztül Karl-Heinz Rummenigge, Uli Hoeness, vagy Kaiser Franz, azaz Franz Beckenbauer.

Úgyhogy a bajor győzelem ellenére szerintem München felett esőfelhők gyülekeznek…

Már néhányszor tettem kritikai megjegyzéseket a magyar televíziós futballközvetítésekre, de az falra hányt borsó volt. Ez vonatkozik mind a közszolgálati televízióra, mind a Sport TV-re. Most újra megteszem az észrevételeimet, hátha…

Nem tudom, hogy a közvetítések rendezői milyen szinten állnak a futballal, de, hogy nem úgy közvetítik a mérkőzéseket, mintha ők is azt akarnák látni, az biztos. Ezért gyanítom, hogy a közvetítések rendezői remekül megtanulták a szakmájukat az ezeket képző intézményben (Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szak?), vagy nem, de nem úgy rendezik azok közvetítését, ahogy azt a szurkolók is szeretnék látni. Gondolok most arra, hogy a visszajátszásokkal kényük-kedvük szerint szórakoznak, élvezik, hogy nyolc kameraállásból visszajátszhatnak teljesen lényegtelen eseményeket, miközben a meccs már megy. A hátvéd a labdát az oldalvonalon kívülre fejeli, vagy becsúszva szerel. Ezeket, és még sorolhatnám, a meccs szempontjából teljesen lényegtelen mozzanatokat visszajátszani, főleg hat kameraállásból, teljesen felesleges. Ezek után még eltett képeket is bejátszanak utána, hátvéd liheg, az edző felugrik a kispadról, vagy meredten figyel, közben meg zajlk a meccs. A néző pedig nem sokat kér, meccset szeretne nézni, ha hagynák. Lehet, hogy el voltunk kényeztetve a felejthetetlen Mahrer Emil kiváló közvetítésein, de ő két kamerával is úgy rendezte a közvetítést, hogy a tévénéző mindent látott. Az, hogy több kamera van, az mindenképpen jó, de nem arra való, hogy a rendező ezzel visszaélve játszadozzon, elvegye a nézőtől a meccs élményét. Ez eddig csak itthon, a magyar bajnokságban volt látható, de a szerdai magyar-cseh válogatott közvetítés kapcsán sikerült megmutatni Európának is, hogy nálunk nem meccset kell nézni, hanem azt, amit a rendező jónak lát. Bebizonyítottuk, hogy a közvetítésünk színvonala lejjebb van, mint a futballunké. Nem, mintha nagyon hiányzott volna a cseh gól, de arról majdnem teljesen sikerült lemaradni. A cseh futballszurkolóknak is meg lehet a véleménye. Javaslom, hogy akik ezzel a feladattal vannak megbízva, hogy futballmeccs közvetítését irányítsák, nézzenek meg, már ha nem esik nehezükre, egyetlen angol, német, spanyol, vagy holland bajnokit és azokon megláthatják, hogyan kell bánni a visszajátszásokkal úgy, hogy közben a közvetítés fő célját, a futballmeccset is lássuk. Ehhez az kellene, hogy a visszajátszásoknál arra ügyeljenek, ahogy ismét játékban a labda, a visszajátszást állítsák le, mert nálunk manapság az dívik, hogy egy szögletrúgást, amit a csatár öt méterrel melléfejel, nyolc szögből ismétlik, mire visszaérnek a meccsre, már a másik kapus végez el kirúgást. Ne a rendező döntse el, hogy a néző nézheti-e élőben a meccset, illetve abból mit. Nem tudom, hogy a nézettség alakulása mennyiben érdeke a csatornáknak, de megsúgom, van választék. Ha van még rajtam kívül néhány magyar szurkoló, aki magyar NB I-es meccset szeretne nézni, mert lehet „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”, és nem a párhuzamosan zajló angol, holland, spanyol német és hamarosan olasz bajnokság meccseit, akkor jó lenne megbecsülni ezeket a nézőket és kiváló közvetítésekkel itt tartani őket, mert ez így nem sokáig fog tartani. Csak egy gombnyomás és jobb meccset, de ami a lényeg nagyságrendekkel jobb, nézőbarát közvetítéseket láthatunk. Tehát még egyszer: nem kell mindent visszajátszani, legfeljebb gólhelyzeteket, gólokat, bravúros mentéseket, védéseket, kétes eseteket, de nem akkor, amikor megy a meccs. A üresjáratot meg kell várni, ha újra megy a meccs, azonnal vissza oda. A visszajátszandó eseteket pedig el kell raktározni és adandó alkalommal vissza lehet őket játszani, de nem kell nyolc kameraállásból. Olyan rendezőknek kellene rendezni a futballközvetítéseket, akik maguk is futballszurkolók és tudják, hogy mi a szurkoló igénye, elsősorban az, hogy lássa a meccset. Az a rendező pedig, aki ennek nem felel meg, rendezzen Big Brothert, vagy Való Világot, ott biztos nem marad le semmiről és számtalanszor visszajátszhatja a villalakók fingásait, vagy a magasröptű beszélgetéseket. Soha nem gondoltam volna, hogy visszasírom a kétkamerás közvetítéseket.

Néhány szó a kommentátorokról. Itt a Sport TV, az Eurosport és a Digi TV közvetítéseinél semmi gond, színvonalas közvetítéseket hallunk. A közszolgálati TV-ben már, finoman fogalmazva árnyaltabb a helyzet. Nagyon szeretem Knézy Jenőt, a Tour de France-t az áldott emlékű Sipos Jánossal világszínvonalon közvetítették, de ő sem engedhet meg magának olyan bakikat, mint azt a Győr-Fradi meccsen tette, elhiszem, hogy Arsenio Valpoort és Akeem Adams kívülről olyan, mint két tojás, de legalább a stábból valaki szólhatott volna neki, hogy az egyik hátvéd, a másik csatár. Mezei Dániel közvetítette vasárnap a Honvéd-Puskás Akadémia meccset, látható volt, hogy Kemenesen kívül arcról egyetlen Honvéd játékost sem ismer fel. Az pedig, hogy a PAFC Luque nevű játékosánál bemondja a Diósgyőr, már visszavonult José Juan Luque paramétereit, az nevetséges, ráadásul még csak nem is szólt senki rá, de a rendező ugyan honnan is tudta volna, el volt azzal foglalva, hogy melyik felszabadító rúgást ismételje nyolc kameraállásból. A csapból is a diósgyőri spanyolok folynak, ráadásul a két Luque, ami elég gyakori spanyol név, körülbelül úgy hasonlít egymásra, mint Hajnal Tamás és Böde Dániel. Menczer Tamásról már nem is írok, az ő tárgyi tévedéseiről - Lipták Zoltán Újpest, amikor már régen Győr volt, Dzsudzsák Balázs Lokomotív Moszkva Dinamo helyett stb., stb. – kisebb regényt lehetne írni. Talán picit jobban fel kellene készülni a kommentátornak, kommentátoroknak, persze itt is el voltunk kényeztetve, Vitray Tamás, id. Knézy Jenő stb., de ezeknek a színvonala, amiket manapság a közszolgálati televízióban látunk, hallunk, annak nincs párja a honi futballközvetítések történetében. Ezektől még Vitár Robi bácsi és Kopeczky Lajos futballközvetítései is nagyságrendekkel jobbak voltak, pedig őket aztán szidták rendesen.

Tapasztalom, hogy a mostani gyerekeknek nem magyar focisták a példaképei. Nekünk az Albert Flóri, a Varga Zoli, a Farkas Jancsi, a Bene Feri, később a Nyilasi Tibi, a Törő, a Kiss Laci, a Détári Döme volt az isten, klubhovatartozástól függően. Most a gyerekek is Barcelona, Real Madrid, Bayern München mezben fociznak téren, már ha van hol. Legalább az ő kedvükért tegyük meg, hogy ezekből a meccsekből nem csinálunk művészfilmet. Olyan jó lenne kis srácot Fradi, Újpest, vagy valamelyik más magyar csapat mezében látni focizni, legalább az esélyt kapják meg a magyar focisták és a srácok, de akkor változtatni kell.

Nagyon szeretnék magyar első osztályú meccseket, hangsúlyozom: a MECCSEKET látni, ha ezt nem hagyják nekem, akkor átváltok én is a külföldi bajnokságok meccseinek a közvetítéseire, hiszen bőven van választék. Tudom, nevetséges ez a fenyegetés, mert az, hogy én mit nézek, magas ívből le van ejtve, de talán van valaki akit mégis érdekel, akinek ez a dolga és többek között azért is kapja a fizetését, hogy én, és a velem egyetértő magyar futballszurkoló melyik meccset nézi és ha ezt nézi, azt igyekszik magas színvonalon kiszolgálni.

Néhány kánikulai nap, néhány szieszta és már itt is az NB I harmadik fordulója.

Pénteken késő délután az MTK és a Haladás csapott össze a Hungária körúton, a Hidegkuti Stadionban, Garami József 74. születésnapján. A kiváló mesternek ezúton kívánok én is nagyon jó egészséget és sok boldogságot. Úgy volt, hogy Radó nem játszik, de mégis tudta vállalni a játékot. A mérkőzés elején éppen ő egy csattanós kapufával vetette észre magát. A Haladás jól, az MTK kicsit tompán játszott. Az első félidő második felében Radó egy megkerülős csellel megverte a statikus Vukmirt, középre pörgetett és Ugrai Roland kapásból a hálóba belsőzött. Gyönyörű gól volt. A második félidőben is a Haladás dominált, de egy kontrából Vass Patrik is eltalálta ugyanazt a kapufát, mint Radó a meccs elején. 7 perces hosszabbítás volt, mert elindult a locsoló berendezés. Az utolsó pillanatban az előre futó Groppioni kapus még egalizálhatott volna, de Rózsa hárított. A Haladás véleményem szerint azzal nyerte a mérkőzést, hogy Kantát és Pölöskeit levették a pályáról. Kassai Viktor kiválóan, hiba nélkül vezette a mérkőzést.

Szombaton délután Kecskemétre látogatott a még gólt sem szerző Mezőkövesd-Zsóry. A kövesdiek eddig sem keltettek rossz benyomást, de két vereséggel indítottak. Az a gyanúm, hogy Bekő Balázs hiába figyelmeztette az eddig 100 %-os kecskemétieket, hogy vegyék komolyan a Kövesdet, nem hallgattak rá. Bognár szabadrúgást tekert középre, Szalai Vilmos csúsztatott és máris vezetett a Mezőkövesd. Nem sokkal később Bognár újabb szabadrúgást végzett el, amit Antal Botond a kapufára tolt, a kipattanót Gévay kapura lőtte, ezt Póti kézzel hárította, egyértelmű 11-es és piros lap. Melczer a büntetőt higgadtan értékesítette. A teljesen összezuhant Kecskeméttel már szórakozott a Mezőkövesd. Balajti-Bognár-Balajti kényszerítőzés után Balajti futsalosok módjára elhúzta Antal mellett a labdát és máris 0-3. Hatalmas hideg zuhany a kánikulában! Kicsit feltámadt a KTE, támadgattak és egy kapu előtti kavarodás után kaptak egy elég véleményes 11-est ezt Rajczi váltotta gólra. De, hogy annyira nyugodtan ne menjen szünetre a Kecskemét, a lefújás előtt még a mezőny legjobbja, Bognár István újabb gólt lőtt, így 1-4-el fordultak. A második félidőben közelebb jött a Kecskemét, újabb kapu előtti kavarodás után Koszó pöckölt a kapuba. Ezt követően még George Menougong és Olasz Dénes is betalált ezzel alakult ki a 6-2-es vendéggyőzelem, hatalmas meglepetés. Második sárga lappal még kiállította a második félidőben a játékvezető Patvaros Zsoltot és Hegedűs Csabát. Farkas Ádám játékvezető alapjában éve elvégezte a munkáját, talán annyi kifogásom lenne, hogy ez nem volt durva mérkőzés, ahol három pirosat kellene szórni, Patvaros és Hegedűs második sárgája is amolyan tucatszabálytalanság után esett, ezekért nem kellett volna sárgát adni, egyik belépő sem volt durva.

Ezt követően láttuk a Puskás Akadémia paksi vendégjátékát. A helyzet hasonló volt, mint az első mérkőzésen. A Puskásnak 0 pontja volt, a Paks 100 %-os. A meccs elején a Paks már gólt szerzett, beívelt labda után Kovács Gábor passzolt a kapuba, ezt követően Lubos Hajduch megsérült, mint kiderült, nyílt törése lett a hüvelyujján, jobbulást kívánok neki. Így újoncot avatott a Puskás, Somodi Bence érkezett a kapuba. A második félidőben a Puskás kapott egy ajándék tizenegyest, amelyet Tischler Patrik értékesített. A Paks ekkor jött rá, hogy ennek fele sem tréfa, megrázták magukat és az ügyeletes paksi gólfelelős Simon Attila mesterhármasa következett, még második sárgával Vaszicsku Gergőt állította ki a bíró második sárgával. Solymosi Péter játékvezetésére annyit lehet mondani, hogy mérkőzést befolyásoló hibát nem vétett, különösebben nem dicsérhető, de nem is marasztalható el, átlagos teljesítményt nyújtott.

A heti nem tévés meccs, amit ugye nem láttam, a Pápa-Kaposvár meccs volt. A tudősítások alapján azt hiszem, nagyon nem sajnálhatjuk, hogy nem láttuk. Addo öngóljával nyert a Pápa, valamint a történethez még hozzátartozik, hogy Marko Ranilovic kivédte Eszlátyi István büntetőjét, A mérkőzést Becséri Dániel vezette. A tavaly majdnem kiesett Pápa viszont váratlanul remekül rajtol, három forduló után 7 pontja van Tóth Bálint együttesének.

Este jött a forduló meccse, a Győri ETO-Fradi. Andó-Szabó Sándor sípjelére kezdődött a meccs, a Fradi abban a fekete felsőben játszott, amiben még tétmeccsen nem tudott nyerni, úgy néztek ki, mint a hatvanas években az Ózdi Kohász, vagy valamelyik bányászcsapat, például a Salgótarján, nagyon furcsa volt ezt látni. Állítólag lecseréltették velük a zöld-fehér csíkost a meccs előtt. Ebben a feketében javarészt kikaptak, döntetlen is csak itt-ott volt. Somalia sérülés miatt nem játszott, de a védelem tengelyében ott volt a héten igazolt Akeem Adams. Remekül futballozott a színes bőrű legény, nagy erőssége lehet a Fradinak, úgy kellett a védelembe, mint egy falat kenyér. Az első félidőben nagy taktikai csata folyt, de igen nagy iramban. Bödét buktatták a 16-oson belül, a síp néma maradt. Ricardo Moniz hangosan reklamált a negyedik bírónál, és Andó-Szabó elküldte a kispadról. Érdekes felfogás, mint később kiderült, az volt az oka, hogy elhagyta az edzői zónát. Ha ezért el lehet küldeni valakit, történetesen nem a kirohanásairól jellemző Monizt, akkor Pintér Attilának név szerinti széket kellene foglalni a díszpáholyban, de úgy látszik ő a gyevi bíró a magyar játékvezetők szemében. A második félidőben hamar vezetést szerzett az ETO. Bedobás után a védők elvétették a labdát és a berobbanó Varga Roland a hálóba bombázott. A Fradi nagyobb sebességre kapcsolt, egy formás támadás után Böde középre löbbölt, a védők kifejelték a labdát, azt pedig Holman Dávid gyönyörű mozdulattal, félfordulattal a bal felső sarokba lőtte. Ezt követően egy felpattanó labda után Trajkovic lőtt méteres lesről a hálóba, Pintér Attila erre hivatkozott, hogy az új szabályok szerint nem les. Ez nevetséges, egy felpattanó labdát nem lehet tudatosnak minősíteni, azzal nem akarja megjátszani a labdát a játékos, de hát Pintérre sosem volt jellemző a tárgyilagosság. A szemel láthatóan túlsúllyal küzdő, lassú Tuijp helyett Diallo szállt be, remekül. Éppen ő volt a részese a 76. percben egy sajnálatos sérülésnek. Ő ütközött teljesen vétlenül Sasa Stevanovic-csal, és a győri kapus elvesztette az eszméletét, mentő vitte kórházba a szimpatikus, deres hajú cerberust, de hála istennek nincs baja, ma már ő vezette ki a csapatot az FC Bayern ellen. Az ETO harmadik számú kapusa jött be, Nagy Gergely. Támadott a Fradi. Bal oldali beadás után Diallo kibújt Lang Ádám szorításából és nagy erővel a felső lécre fejelt. A 88. percben gyors ferencvárosi támadás után Böde Dániel készítette le a labdát Julian Jennernek, aki 17 méterről a bal felsőbe csavart. 1-2. Remek mérkőzésen győzött a Ferencváros. Andó-Szabó Sándor közepesen vezette a játékvezetői szempontből kifejezetten nehéz mérkőzést. Nem volt következetes és kiszámítható. Nagyvonalú volt a lapokkal, de olyan embert küldött el a kispadról, aki szinte sosem reklamál. Pintér szokás szerint végig tombolta a meccset, őt nem is figyelmeztette, lehet nem merte.

Vasárnap délután keleti rangadó, Debrecen-Diósgyőr. Kondás Elemérnek is pikáns a dolog, hiszen a Diósgyőrben is játszott játékosként. Egy végtelenül egyoldalú meccs volt, a Diósgyőrnek sansza sem volt pontot szerezni. Szépségdíjas góllal kezdődött, Bódi kapásgóljával, majd Dalibor Volas végre gólt szerzett, a nagyon sokadik ziccerét értékesítette. A második félidőben egy nagy védekezési hiba után Szakály Péter passzolt a kapuba, majd a meccs végén a novemberben már 40 éves kedvenc, Dombi Tibor fejelt(!) a kapuba. 4-0, sima liba, a DVTK-nak még momentumai sem nagyon voltak. A Loki három forduló után 100 %-os, de azt se felejtsük el, hogy eddig csak otthon játszottak. A gondok tavaly sem otthon voltak. Szabó Zsolt játékvezető hiba nélkül vezetett.

Ezt követően kezdődött a Videoton-Pécs meccs. Váratlanul a Pécs szerzett vezetést, Szöglet után Fröhlich Roland kapásból a hálóba lőtte a labdát, gyönyörű volt. Ezt követően Nemanja Nikolic ugrott ki, Eke Uzoma ütközött vele, piros lap, tizenegyes. Uzoma, most kapta azt meg, amit a Fradi ellen nem, Somaliával szemben nagyobb szabálytalanságot követett el, az tovább ment, ez nem. Nikolic belőtte a tizit. Hamarosan újra villant a piros lap. Vinicius lökte fel Grumicot, ősszeszólalkoztak, Grumic a földön fekve tett egy kapálózó mozdulatot a lábával. Ezt a játékvezető rúgási kísérletnek értékelte, így a pécsiek már csak kilencen maradtak. Vége lett a meccsnek, a továbbiaknak macska-egér játék folyt a pályán. Vinicius, Nikolic, Sándor György és Arturo Álvarez lőtt még gólt, így 5-1 lett a vége. Bognár Tamás játékvezető gyakorlatilag tönkretette a meccset. Valószínűleg valamennyi ítélete védhető, de az ítéletek ellenkezője is az lett volna. Uzoma szabálytalanságában nem vagyok biztos, kétes eset, majd Grumic kiállítása túlzás volt, elég lett volna szerintem neki is egy sárga, az a rúgó mozdulat elég kajla volt, másképp is lehetett volna értelmezni. Lehet az ítéleteket védeni, de ha ezt Európában produkálja, akkor többet nem hívják, tönkre teszi rengeteg ember szórakozását. Persze Puhl Sándor megvédte, de nem is vártam volna mást.

A forduló utolsó meccsén Újpesten vendégeskedett a Honvéd. A tavalyi bronzérmesnek még nem volt pontja és sokáig úgy tűnt nem is lesz. Az első félidőben egy Vécsei ballábas lövést kivéve a Honvéd teljesen veszélytelen volt a kapura. Balogh kiválóan futtatta lyukra Simon Krisztiánt, aki Kemenes mellett elhúzta a labdát és a hálóba passzolt. A második félidőben a Honvéd magára talált, bal oldali beadást Vécsei mellre vett, majd középre fejelt, de ebben a pillanatban Antón teljesen feleslegesen elütötte. 11-es, Vernes Richárd beverte. Ezt követően csak birkóztak egymással a csapatok, a győzelemhez az Újpest állt közelebb, de akár a Honvéd is nyerhetett volna. Vad II István jól bíráskodott.

Ennyi volt az NB I harmadik fordulója, de már várom a negyediket, bár indul a Premier League, egyre nehezebb lesz választani a meccsek közül, de kéznél lesz a távirányító.

Sokáig gondolkoztam, hogy a szokásos forduló után értékelésemben írjam-e le azt, amit ezzel kapcsolatban akarok, vagy írjak egy külön posztot. Az utóbbi mellett döntöttem, mert a bírálatra is külön cikket szántam, akkor a tisztesség úgy diktálja, hogy a dicséretre is ez dukál.

Kassai Viktor vezette a tegnap esti MTK-Haladás meccset. Már a mérkőzés elején olyan dolgot láttam a játékos kijáróban, amit régen, Kassai Viktor mosolygott. A mérkőzést gyakorlatilag hiba nélkül hozta le, a háttérben maradt, tartózkodott minden teátrális mozdulattól, a játékosok partnerek voltak, reklamációk alig-alig voltak az ítéletei után. Kassaitól képességei és a nemzetközi játékvezetői rangsorban eltöltött helye alapján ilyen színvonalú játékvezetést vár el a magyar futballtársadalom. A lécet ő emelte nagyon magasra, így az elvárások is sokkal nagyobbak irányában.

A profispori.hu oldal válaszolt a nyílt levelemre, abban kérdéseket tett fel arra igyekszem válaszolni:

A következő mondatok hogyan kapcsolódnak a Ferencváros-Videoton mérkőzéshez?

A bírálatok nem a Ferencváros-Videoton mérkőzéssel voltak kapcsolatosak, hanem általában, nem erre kell leszűkíteni a dolgot.

”Kassai nem tartozik az okos bírók közé, fél kiló zselével a haján, öntömjénező, magabiztos tekintetével saját magáról is elhiszi, hogy ő a tévedhetetlen, a bírók királya, hogy a meccset miatta rendezik.”

Kiragadott mondat, ez a szövegkörnyezettel együtt értendő, arra vonatkozik, hogy okos bíró ilyen kétséges helyzetet nem fúj be, (Juhász-Alempijevic affér), nem fokozza tovább a hangulatot, kifelé is ítélhetett volna szabadrúgást, de a legokosabb az lett volna, ha tovább engedi az egészet. A meglökéssel kapcsolatban értem a szankciókat, Leonardot is értem, amire Puhl Sándor hivatkozik, de a tavalyi szezon vége felé egy mérkőzésen Kanta is lökdöste Kassait egy sárga lap után, de újabbat nem kapott, az egésznek semmi következménye nem lett, ezt viszont nem értem.

“pszichológusra lenne szüksége, be kellene állítani a viselkedését a pályán, mert a nézőt is irritálja az a beképzelt metakommunikáció”

Ez a saját véleményem volt, egészen a tegnap esti meccsig, ha világklasszis sportolók is igénybe veszik pszichológusok segítségét, akkor a egy menő játékvezetőnek sem kell emiatt szégyenkezni.

verbális terrorban tartja, hecceli és provokálja a játékosokat..

Kassai nem tiszteli a játékosokat, viszont elvárja, hogy mindenki hasra essen előtte.

Ez a tavalyi bajnokság során, ha visszanézik a mérkőzés után nyilatkozatokat, több edző nyilatkozata alapján szűrtem le, ehhez szorosan kapcsolódnak azok a metakommunikációs jelek, amiket a néző kívülről is lát. A testbeszéd sokat elmond mindenkiről.

Az oldal írja, hogy ő is megkerestek több NB I-es játékost, akik nyomatékosan cáfolták Kassai lekezelő stílusát. Nos, az edzők pont ezt kifogásolták, a játékosok pedig az edzőjüknek panaszkodnak, ezekről van konkrét tudomásom, de egy játékost és edzőt sem fogok kiadni, nem is szükséges, ott vannak a meccs utáni nyilatkozatok. Aktív játékos a retorziótól félve kevés merne másképp nyilatkozni, nem tudom mire számítottak. A civil életben sem célszerű a dolgozónak a felső vezetés kérdésére bíráni a munkahelyi vezetőjét, mert könnyen az utcán találhatja magát.

Kritikát meg lehet fogalmazni minden játékvezető működésével kapcsolatban, azonban azokat tényszerűen kell megtenni és nem olyan mondatokkal, amelyek valótlanok és csak tovább hergelik a nézőket, játékosokat.

Az, hogy mi valótlan és mi nem, azt sem a profispori.hu, sem én nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hiszen én állítottam valamit, ők cáfolják, döntetlen. Ha valaki véleményt formál, az a saját tapasztalatai, a meglátásai, megérzései, az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokból, a személyesen beszerzett információkból, valamint a megjelent sajtótermékek közlései alapján teszi. Én is így tettem. Az pedig, hogy a kollégájuk véleménye volt a bosszúból befújt büntető, azt el lehet olvasni a kommentek között, tehát a komment az tény. Nem hiszem egyébként, hogy ez nem igaz. A bírók is teljesen másképp beszélnek esetekről civilben, a fehér asztal mellett, mint hivatalosan, ez viszont a saját tapasztalatom..

Az, hogy a profispori.hu azt állítja, hogy én annak szurkolok, hogy Kassai szúrjon el valamit, az viszont rosszindulatú állítás, csúsztatás. A normális ember azért üt meg kritikus hangot valamivel kapcsolatban, ha azt szeretné, hogy valami jobb legyen. Ha valakit kritika ér, azért nem kell megsértődni, nem kell visszatámadni, nem kell mindenáron a mundér becsületét védeni, valamint a kritikát és a bírálatot nem kell még ezek után is nagy fekete betűkkel gyalázkodásnak nevezni. Fel kellene végre fogni, a játékvezetők sem szentek és sérthetetlenek, hiszen tudjuk, a magyar bírók közül is többet vitt el bilincsben a rendőrség. Ez nyilván nem vonatkozik mindenkire, ezzel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy a bírók lepedője sem hófehér. Nem örülök senki kudarcának, nem csak a futballpályán, a civil életben sem. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy én is feltettem kérdéseket, a profispori.hu-nak, ajánlottam, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzanak, de ezek valahogy megválaszolatlanul maradtak, miután lezárták az ügyet, azok is maradnak.

Nem tudom, hogy Kassai Viktor olvasta-e ezt a nyilatkozatháborút, nem hiszem, hogy nem tudott róla, mert a profispori.hu nyilván felhívta, SMS-t küldött stb. és biztosította arról, hogy majd ők megvédik. Kassai Viktornak semmi szüksége a profispori.hu védelmére, nincs szüksége fogadatlan prókátorokra, önállóan is csattanós választ tud adni. Az MTK-Haladás meccset világszínvonalon vezette, senki semmi kivetnivalót nem találhat benne. Nehogy valaki azzal jöjjön, hogy ez csak egy magyar bajnoki volt, hiszen nem biztos, hogy egy magyar bajnokit könnyebb hiba nélkül lehozni, mint egy BL mérkőzést, sőt. Kassai teljesítményének nagyon örülök, hiszen ez lehet az a meccs, amitől kezdve ismét a régi Kassait láthatjuk a pályán, hogy ahol ő a játékvezető, ott biztosított a korrekt bíráskodás.

Őszintén kívánom, hogy ebben a szezonban minél több ilyen teljesítményt nyújtson, mind a magyar bajnokságban, mind a nemzetközi porondon, mert akkor a brazíliai VB részvétele biztosra vehető. Már most nagy bíró, egy hajszál választja el attól, hogy legenda legyen. Az, hogy többet hagyatkozzon a megérzéseire, ne bízzon vakon a segítőiben, hiszen javarészt eddig is ők vitték az erdőbe. Gondolok itt olyanra, mint az 1994-es VB döntő, ahol Puhl Sándor egy brazil gólhelyzetet állított meg lesen úgy, hogy a paraguay-i partjelző nem jelzett. Amikor megkérdezték, hogy tudta-e hogy les volt, azt válaszolta, hogy fogalma sem volt, de érezte. Na, ez tesz legendává valakit. Ezt kívánom Kassai Viktornak is.

A Kassai-ügyet ezennel a magam részéről lezártnak tekintem.

Tisztelt profispori.hu!

A kedden, 2013. augusztus 6-án este általam írt „Kassai Viktor, akinek sikerült a csoda…” című blogbejegyzésemre a mai napon az Önök oldalán megjelent írásra, vádaskodásra az alábbiakban válaszolok.

Felháborító gyalázkodás, írják Önök, valamint megvádoltak személyiségi jogok megsértésével. Néhány fogalmat ezekkel kapcsolatban szükségesnek tartok tisztázni.

Semmilyen személyiségi jogot nem sértettem meg, amit leírtam, azok meglévő tények, edzők, játékosok, mérkőzések utáni nyilatkozatai, újságcikkek, illetve a meglévő tapasztalataim alapján a saját véleményemet tükrözik. Önök valószínűleg nincsenek tisztában a sajtószabadság fogalmával, de tájékoztatásként ezt is közlöm Önökkel:

„Sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtótermékekben milyen tartalom jelenik meg. Ebben a cikkben a „sajtó” a szó tágabb értelmében a nyomtatott és az elektronikus hírközlő eszközöket, az ezek által szolgáltatott tartalmakat és az ezen tartalmakat előállító személyeket jelöli.”

Ennek megfelelően ez a fogalom nyilván Önökre is vonatkozik.

Magyarország Alaptörvénye IX. CIKK

(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.

Ezen kívül szükségesnek tartok még idézni egy jogi tanulmányból, amely a közszereplők emberi méltóságának, becsületének és jó hírnevének védelme témájában született, ugyanis Kassai Viktor is közszereplő:

„A határozat rögzíti továbbá, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartamára tekintet nélkül védi. Az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a véleménynyilvánítás alapjoga. A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak, azt az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja.”

Ha részletesen elolvasták a blogbejegyzést, abból világosan kiderül, hogy én Kassai Viktort nem vádolom semmivel, nem gyaláztam, nem sértettem meg a személyiségi jogait. Mindössze a pályán való viselkedését, az általa adott metakommunikációs jelek, valamint a labdarúgás sportág többi szereplőjének nyilatkozatai – ugyanis azok is vannak, nem csak a játékvezetők – alapján bírálatot fogalmaztam meg. Azt elhiszem, hogy ez nem kellemes, de az előrelépés érdekében célszerű ezeket is megfogadni. Bármennyire is furcsa, ez az írás nem Kassai Viktor ellen, hanem az ő érdekében íródott, ugyanis szilárd meggyőződésem, hogy nem felejtett el bíráskodni, de a sok hiba miatt, amit az utóbbi időben elkövet, arra könnyen rámehet az a fényes karrier, amit jósoltak neki. Reméltem, hogyha elolvassa a cikket, elgondolkodik, hogy mások hogy látják őt és ezen változtatni fog. A tavalyi EB után valami megtört a pályafutásában, és ezen nem tud túllépni. Ez pedig további hibákat generál. Tatabányai lévén, ha élne Emsberger Gyula bácsi, ő már biztosan segített volna neki, túl lenne ezen az egészen, hiszen, mint említettem, nem felejtett el bíráskodni, ennek mentális okai lehetnek.

Önök segíthetnének neki a legjobban, de az nem segítség, ha azt támadják, aki bírálatot fogalmaz meg. A kádári alaplózungok egyike volt, hogy: „amiről nem beszélünk, az nincs is”, ezzel a kirohanással Önök ennek felelnek meg, miután jogi lépésekkel fenyegetnek. Manapság már nem kell félni semmilyen retorziótól, ha valaki a saját véleményét fogalmazza meg, nem a kommunista rendszerben, hanem demokráciában élünk.

Az előrelépés érdekében javaslom Önöknek, hogy azt vizsgálják meg, hogy minek köszönhető az az elképesztő népszerűség vesztés, ami Kassai Viktor személyét érte. Vizsgálják meg, hogy minek köszönhető az az elképesztő utálat, fröcsögés és ott már tényleg gyalázkodás, ami a vele kapcsolatos cikkek kommentjeiben jelenik meg. Valamint a szolidabbak közül, egy tatabányai spori, az Önök kollégája, aki ismeri Kassait, ő mondta a kommentezőnek, a blogom oldalán megtalálható, hogy a Fradi ellen a tizenegyest bosszúból fújta be, mert anyázta a Fradi tábor. Ha ez így van, ez a szégyenteljes és ezen háborodjanak fel, nem én mondtam, az Önök kollégája. Valamint azt se felejtsék el, hogy a futball a nézőkért és a játékosokért van, nem a játékvezetőkért. Gondolják át azt is, hogy az elmúlt napon ez a cikk több internetes honlapon megjelent és a kommentezők jóindulattal 1 %-a sem képviseli az Önök véleményét, a maradék az enyémet. Valamint, ha már profi játékvezetésről beszélünk, abba is gondoljanak bele, hogy az Önök tiszteletdíjának a töredékéért mentenek a magyar orvosok életeket. Elvárható lenne ez alapján a minőségi munka Önöktől. Önök szerint miért maradt ki Kassai Viktor a Konföderációs Kupa bírói keretéből és küldték helyette az U 20-as VB-re, ez az ő esetében nyilván visszalépés, hiszen már BL döntőt is vezetett. Úgy gondolom, ha ezeket átgondolják, próbálnak rá válaszokat keresni, már egy lépéssel előrébb tartunk.

Én lennék a legboldogabb, ha jövőre a brazíliai világbajnokságon Kassai Viktor és csapata részt venne és olyan teljesítményt nyújtana, hogy a döntö vezetésére is esélyes lenne. A jelen helyzetben azonban véleményem szerint, már a részvétel is kétséges. Nem fizikális, mentális okokból, amelyben Önök tudnak neki a legtöbbet segíteni.

Üdvözlettel: a szerző

http://interistapancho.blog.hu/media/image/2013-08-09/8297538/interistapancho_blog_nepsport.hu

Elérhetőség a blogoldalon.