Már néhányszor tettem kritikai megjegyzéseket a magyar televíziós futballközvetítésekre, de az falra hányt borsó volt. Ez vonatkozik mind a közszolgálati televízióra, mind a Sport TV-re. Most újra megteszem az észrevételeimet, hátha…

Nem tudom, hogy a közvetítések rendezői milyen szinten állnak a futballal, de, hogy nem úgy közvetítik a mérkőzéseket, mintha ők is azt akarnák látni, az biztos. Ezért gyanítom, hogy a közvetítések rendezői remekül megtanulták a szakmájukat az ezeket képző intézményben (Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szak?), vagy nem, de nem úgy rendezik azok közvetítését, ahogy azt a szurkolók is szeretnék látni. Gondolok most arra, hogy a visszajátszásokkal kényük-kedvük szerint szórakoznak, élvezik, hogy nyolc kameraállásból visszajátszhatnak teljesen lényegtelen eseményeket, miközben a meccs már megy. A hátvéd a labdát az oldalvonalon kívülre fejeli, vagy becsúszva szerel. Ezeket, és még sorolhatnám, a meccs szempontjából teljesen lényegtelen mozzanatokat visszajátszani, főleg hat kameraállásból, teljesen felesleges. Ezek után még eltett képeket is bejátszanak utána, hátvéd liheg, az edző felugrik a kispadról, vagy meredten figyel, közben meg zajlk a meccs. A néző pedig nem sokat kér, meccset szeretne nézni, ha hagynák. Lehet, hogy el voltunk kényeztetve a felejthetetlen Mahrer Emil kiváló közvetítésein, de ő két kamerával is úgy rendezte a közvetítést, hogy a tévénéző mindent látott. Az, hogy több kamera van, az mindenképpen jó, de nem arra való, hogy a rendező ezzel visszaélve játszadozzon, elvegye a nézőtől a meccs élményét. Ez eddig csak itthon, a magyar bajnokságban volt látható, de a szerdai magyar-cseh válogatott közvetítés kapcsán sikerült megmutatni Európának is, hogy nálunk nem meccset kell nézni, hanem azt, amit a rendező jónak lát. Bebizonyítottuk, hogy a közvetítésünk színvonala lejjebb van, mint a futballunké. Nem, mintha nagyon hiányzott volna a cseh gól, de arról majdnem teljesen sikerült lemaradni. A cseh futballszurkolóknak is meg lehet a véleménye. Javaslom, hogy akik ezzel a feladattal vannak megbízva, hogy futballmeccs közvetítését irányítsák, nézzenek meg, már ha nem esik nehezükre, egyetlen angol, német, spanyol, vagy holland bajnokit és azokon megláthatják, hogyan kell bánni a visszajátszásokkal úgy, hogy közben a közvetítés fő célját, a futballmeccset is lássuk. Ehhez az kellene, hogy a visszajátszásoknál arra ügyeljenek, ahogy ismét játékban a labda, a visszajátszást állítsák le, mert nálunk manapság az dívik, hogy egy szögletrúgást, amit a csatár öt méterrel melléfejel, nyolc szögből ismétlik, mire visszaérnek a meccsre, már a másik kapus végez el kirúgást. Ne a rendező döntse el, hogy a néző nézheti-e élőben a meccset, illetve abból mit. Nem tudom, hogy a nézettség alakulása mennyiben érdeke a csatornáknak, de megsúgom, van választék. Ha van még rajtam kívül néhány magyar szurkoló, aki magyar NB I-es meccset szeretne nézni, mert lehet „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”, és nem a párhuzamosan zajló angol, holland, spanyol német és hamarosan olasz bajnokság meccseit, akkor jó lenne megbecsülni ezeket a nézőket és kiváló közvetítésekkel itt tartani őket, mert ez így nem sokáig fog tartani. Csak egy gombnyomás és jobb meccset, de ami a lényeg nagyságrendekkel jobb, nézőbarát közvetítéseket láthatunk. Tehát még egyszer: nem kell mindent visszajátszani, legfeljebb gólhelyzeteket, gólokat, bravúros mentéseket, védéseket, kétes eseteket, de nem akkor, amikor megy a meccs. A üresjáratot meg kell várni, ha újra megy a meccs, azonnal vissza oda. A visszajátszandó eseteket pedig el kell raktározni és adandó alkalommal vissza lehet őket játszani, de nem kell nyolc kameraállásból. Olyan rendezőknek kellene rendezni a futballközvetítéseket, akik maguk is futballszurkolók és tudják, hogy mi a szurkoló igénye, elsősorban az, hogy lássa a meccset. Az a rendező pedig, aki ennek nem felel meg, rendezzen Big Brothert, vagy Való Világot, ott biztos nem marad le semmiről és számtalanszor visszajátszhatja a villalakók fingásait, vagy a magasröptű beszélgetéseket. Soha nem gondoltam volna, hogy visszasírom a kétkamerás közvetítéseket.

Néhány szó a kommentátorokról. Itt a Sport TV, az Eurosport és a Digi TV közvetítéseinél semmi gond, színvonalas közvetítéseket hallunk. A közszolgálati TV-ben már, finoman fogalmazva árnyaltabb a helyzet. Nagyon szeretem Knézy Jenőt, a Tour de France-t az áldott emlékű Sipos Jánossal világszínvonalon közvetítették, de ő sem engedhet meg magának olyan bakikat, mint azt a Győr-Fradi meccsen tette, elhiszem, hogy Arsenio Valpoort és Akeem Adams kívülről olyan, mint két tojás, de legalább a stábból valaki szólhatott volna neki, hogy az egyik hátvéd, a másik csatár. Mezei Dániel közvetítette vasárnap a Honvéd-Puskás Akadémia meccset, látható volt, hogy Kemenesen kívül arcról egyetlen Honvéd játékost sem ismer fel. Az pedig, hogy a PAFC Luque nevű játékosánál bemondja a Diósgyőr, már visszavonult José Juan Luque paramétereit, az nevetséges, ráadásul még csak nem is szólt senki rá, de a rendező ugyan honnan is tudta volna, el volt azzal foglalva, hogy melyik felszabadító rúgást ismételje nyolc kameraállásból. A csapból is a diósgyőri spanyolok folynak, ráadásul a két Luque, ami elég gyakori spanyol név, körülbelül úgy hasonlít egymásra, mint Hajnal Tamás és Böde Dániel. Menczer Tamásról már nem is írok, az ő tárgyi tévedéseiről - Lipták Zoltán Újpest, amikor már régen Győr volt, Dzsudzsák Balázs Lokomotív Moszkva Dinamo helyett stb., stb. – kisebb regényt lehetne írni. Talán picit jobban fel kellene készülni a kommentátornak, kommentátoroknak, persze itt is el voltunk kényeztetve, Vitray Tamás, id. Knézy Jenő stb., de ezeknek a színvonala, amiket manapság a közszolgálati televízióban látunk, hallunk, annak nincs párja a honi futballközvetítések történetében. Ezektől még Vitár Robi bácsi és Kopeczky Lajos futballközvetítései is nagyságrendekkel jobbak voltak, pedig őket aztán szidták rendesen.

Tapasztalom, hogy a mostani gyerekeknek nem magyar focisták a példaképei. Nekünk az Albert Flóri, a Varga Zoli, a Farkas Jancsi, a Bene Feri, később a Nyilasi Tibi, a Törő, a Kiss Laci, a Détári Döme volt az isten, klubhovatartozástól függően. Most a gyerekek is Barcelona, Real Madrid, Bayern München mezben fociznak téren, már ha van hol. Legalább az ő kedvükért tegyük meg, hogy ezekből a meccsekből nem csinálunk művészfilmet. Olyan jó lenne kis srácot Fradi, Újpest, vagy valamelyik más magyar csapat mezében látni focizni, legalább az esélyt kapják meg a magyar focisták és a srácok, de akkor változtatni kell.

Nagyon szeretnék magyar első osztályú meccseket, hangsúlyozom: a MECCSEKET látni, ha ezt nem hagyják nekem, akkor átváltok én is a külföldi bajnokságok meccseinek a közvetítéseire, hiszen bőven van választék. Tudom, nevetséges ez a fenyegetés, mert az, hogy én mit nézek, magas ívből le van ejtve, de talán van valaki akit mégis érdekel, akinek ez a dolga és többek között azért is kapja a fizetését, hogy én, és a velem egyetértő magyar futballszurkoló melyik meccset nézi és ha ezt nézi, azt igyekszik magas színvonalon kiszolgálni.