Volt tegnap este egy európai szuperkupa döntő Monaco-ban a Bajnokok Ligája győztes Chelsea és az Európa Liga győztes Atletico Madrid között. Ha valaki végignézte a Honvéd - MTK meccset, akkor az első gólról máris lemaradt, akárcsak én, igaz a szünetben és a meccs után többször is újra láthattuk az első csodát.

Radamel Falcao Garcia Zaráte 1986. február 10-én született a kolumbiai Santa Marta-ban. A Falcao nevet az édesapjától kapta, aki rajongásig szerette a brazil futballválogatott penge, világklasszis középpályását Paulo Roberto Falcao-t. Uramatyám, micsoda középpálya volt: Zico, Falcao, Socrates, de a csúcsra nem érhettek fel egy bizonyos Paolo Rossi nevű olasz úr akadályozta meg őket ebben 1982-ben a spanyolországi VB-n. A kis Radamel sorsa így már pici korában eldőlt, focista lesz a gyerekből, akárki meglássa. És az lett, nem is akármilyen. Tehetségére jellemző. hogy már 14 évesen elvitte az akkoriban még jó napokat látó argentin szuperklub, a River Plate. 2005-ben, 19 évesen profi szerződést kapott tőlük, ott pallérozódott tovább, majd 2009-ben megvette az FC Porto. Itt már bizonyította tehetségét, az Európa Ligát az ő góljával nyerte meg a Porto 2011-ben. Akkor már mindenki figyelt rá. Az őszi szezont már az Atletico Madridban kezdte és játszotta végig kitűnően, valamint a pompás játékával és két góljával a következő szezonban is Európa Ligát nyert immáron a matracosokkal. Az a remek teljesítmény még azonban kevés volt ahhoz, hogy a csapból is ő folyjon. Remek játékos, tudta mindenki, de a formája az Atletico Madrid hektikus teljesítményével együtt váltakozott.

Elérkezett 2012. augusztus 31-e. Először kora délután nyújtott kitűnő teljesítményt, ő sorsolta ugyanis az Európa Liga csoportbeosztását, majd jött a felejthetetlen este.

Az Atletico Madrid egészen káprázatos futballal lemosta a Bajnok Ligája győztesét, az angol Chelsea-t. De úgy, hogy a londoniaknak szemernyi esélyük sem volt a végig eksztázisban futballozó madridiakkal szemben. A 4-1 nem tükrözte a különbséget, sokkal nagyobb arányban is nyerhetett volna az Atletico. Szemet gyönyörködtetően, szellemesen játszottak az az egész meccsen, Diego Simeone valami olyan taktikát dolgozott ki, amelyhez egyszerűen semmi válasza nem volt az angol szuperklubnak. Míg a spanyol oldalon Diego Simeone végigtáncolta a meccset az edzői zónában, addig Roberto Di Matteo megsemmisülten, összeroskadva ült az angol kispadon. Ennyit változik a világ 3 hónap alatt, legnagyobb örömére a meccset végigtomboló piros-fehér csíkos rengetegnek és hazánk legismertebb Aletico fan-jának Ganxsta Zoleenak.

Csak azt nem értem, hogy ha az Atletico Madrid így tud focizni, azt a La Ligában miért nem látjuk? Ennek a teljesítménynek egy viszonylagos tartóssá tételével a spanyol bajnokság kétesélyesből azonnal háromesélyessé válhatna. De az a baj a matracosokkal, hogy nagy pénzben nem merné senki még ezek után sem lefogadni, hogy a jövő hétvégén a Vicente Calderon-ban egyáltalán megverik a Rayo Vallecano-t.

Radamel Falcao európai kupadöntőben klasszikus mesterhármast ért el, pazarul játszott, tarthatatlan volt. Ha ez a meccs nem az átigazolási szezon lezárása előtt másfél órával fejeződik be, biztos vagyok benne, hogy csillagászati ajánlatokkal bombáznák a klubot Falcao leigazolása érdekében. És tudjuk, van az a pénz. És tudjuk, vannak klubok, akiknél ez abszolút nem számít, a tulajdonosok olajmiliárdosok.

Péntek este egy kolumbai fiatalember beért oda, ahol csak a legnagyobbak vannak. Ha eddig a világ, a sajtó, a média leginkább Lionel Messi-re, Cristiano Ronaldo-ra, Wayne Rooney-ra figyelt hatványozottan, most ebbe nagyon szűk elitbe meggyőződésem szerint odakerült egy 26 éves kolumbiai futballzseni, nevezetesen Radamel Falcao Garcia Zaráte, röviden Falcao, akinek nagy névadója előtt egyáltalán nem kell szégyenkeznie.