A péntek délutánt és kora estét azzal töltöttem, hogy megnéztem a Paks - Eger, majd utána az MTK - Újpest NB I-es bajnoki labdarúgó mérkőzéseket.

Olyan dolog történt a paksi meccsen, amit nem látunk gyakran. A partjelzők a meccs előtt bemennek a két kapuba, a zászlóikkal, a kezükkel megbökdösik, megvizsgálják a hálót, majd békésen a szolgálati helyükre, az oldalvonalra kocognak. Itt viszont az egyik partjelző nem ment el az egyik kapuból, jelezte, hogy a hálóval nincs minden rendben. 10 percet késett a meccs, mert valószínűleg a bemelegítésnél kiakadt a háló a felső saroknál. A gond nem is ez volt, az, hogy senki sem jött javítani, biztos a pályamunkásnak lejárt a munkaideje. Aztán a partjelző és néhány játékos segítségével visszapattintották a helyére a hálót és kezdődhetett a forró kánikulában a meccs.

Arra gondoltam, hogy a közjáték miatt lekéssük az MTK - Újpest elejét, de legnagyobb meglepetésemre ott is úgy kezdődött a közvetítés, hogy mindkét partjelző a kapuban állt, itt is gond volt a hálóval, de ez nem kiakadt, az olyan lyukas és szakadozott volt, mint a megye II-ben játszó falusi csapat serdülő meccsén a kiszuperált „gyakorló” háló. Itt is valahogy összedrótozták cellux-szal és az orvos táskájából kölcsönvett leukoplast-tal. Szégyen és nevetséges, de nem meglepő, és nem mulatságos, lopva egy kicsit Friderikusztól.

Ez 2012 OTP Bank liga Magyarország. A Hidegkuti Nándorról  elnevezett Hungária körúti pályán egy első osztályú tévés mérkőzésen olyan botrányos állapotban voltak a hálók, hogy nem lett volna szabad a mérkőzést ezekkel elkezdeni. A nagy szerencse az volt, hogy a gólok nem okoztak olyan pusztítást, - nem olyan helyre mentek a labdák a góloknál – hogy szétszakítsák az egykor jobb sorsra érdemes kék-fehér zsinegekből kötött hálót. Félek, hogy ezek után az MLSZ jó szokásához híven meg fogja büntetni a csapatokat „rendezési hiányosság” miatt. Pedig jó lenne szembenézni a ténnyel. Valószínűleg nem azért volt olyan háló a Hungária körúton a kapukon, amiket jobb helyeken már a kölyök csapat edzésein sem használnak, mert ezt akarták feltenni, valószínűleg nincs másik, újra meg nincs pénz. Közben az MLSZ olyan feltételeket igyekszik teremteni, mintha a Bundesliga lenne az OTP Bank liga.

Ezért tartom sportszerűtlennek, borzasztónak és nevetségesnek egyszerre, hogy szerencsétlen egrieket azért nem engedik otthon játszani, mert nincsen villanyvilágítás. Ugyanis a többi hiányosságot még a rajt előtt elhárították, sőt szerintem ott a háló is ép. Olyan időpontban kellene Egerben játszani, amikor még nem kell villanyfény. Októberre pedig készen lesz. A fair play azt diktálná, hogy nem szabadna senkit, főleg egy újonc csapatot olyan mínusz hendikeppel elindítani az első osztályban, hogy a kiesése borítékolható az elején. Igaz az Egri FC mindent megtesz ennek ellensúlyozására, szimpatikus társaság. Úgyhogy a mai magyar NB I jelmondata így is szólhat: Rongyos hálóval villanyfényben...  Az egész mizéria olyanhoz hasonlít, amikor a szomjhalál küszöbén a Szaharában beesik a vándor az oázisba, de megtiltják neki, hogy igyon, mert a víz még nincs bevizsgálva nitrát tartalomra. Azért remélem, hogy az MTK vezetése ad annyit magára, hogy a következő hazai mérkőzésig befektet egy pár új hálóra, ha már Hidegkuti Nándor nevét viseli a stadion.

A másik problémám pedig a közvetítéssel van. Nem mostantól, az elejétől fogva. Jó lenne tudatosítani a közvetítések rendezőjével, hogy a visszajátszó berendezés nem azért van, hogy szórakozzanak vele, minden jelenetet nyolcszor, különböző szögből visszajátsszanak. Csak azokat, amelyek arra érdemesek és azt is olyankor, amikor áll a játék. Most azt is látjuk különböző kameraállásokból, hogy a hátvéd taccsra passzolja a labdát. Miután nyolcszor megnéztük - közben persze megy a meccs – még láthatjuk premier plánban a bekk erőfeszítéstől eltorzult arcát, miután egy hegyeset pök és a fejéről lesepri a verítéket - a meccs továbbra is megy – és utána még az edző reakcióját, ahogy megvakarja a fejét és meredten nézi a meccset. Na, mi nem nézzük, csak amikor a közvetítés rendezője erre méltónak talál minket és elégedetten kiélvezte művészi hajlamait. Így lemaradunk több akcióról, már gólról is majdnem sikerült, miközben egy gyönyörű taccsot láttunk nyolcféle szögből. Lehet, hogy ez a szakmában különös elismerést jelent, hogy milyen csodás képeket kaptak el, de könyörgöm, én a meccs miatt ültem le a TV elé, nem művészfilmet nézni. Ha azt akarok, akkor előveszek egy olyan DVD-t és megnézem. Emlékszem, a ’78-as VB-re való kijutásért játszottunk interkontinentális selejtezőt Bolíviával, de rég is volt, de szép is volt, és 6–0-ra nyertünk. Egy rendezői hiba miatt Zombori Sanyi góljáról lemaradtunk, majdnem palotaforradalom lett belőle, ez folyt utána a médiából, értem ezt akkoriban a TV két csatornájára és az újságokra.

Szumma szummárum, nagyon örülnék, ha a focikedvelő tévénézőkre is gondolnának a közvetítések vezetői és itt ugyanúgy értem a Sport TV és az MTVA közvetítéseit is. Szelektálják a visszajátszásokat és csak azokat játsszák vissza, amik valamiért érdekesek, figyelemreméltóak és ha a játék időközben elindult, akkor azonnal hagyják abba. Legfeljebb később vissza lehet térni rá. Több szögből pedig csak a különösen szép dolgokat, gólokat esetleg kirívó durvaságokat, vitás eseteket kérnék. Nem becsúszást, taccsot, vagy szögletre kifejelt labdát. A meccs életképeit pedig össze lehet gyűjteni és a szünetben két percben leadni, akit ez érdekel, biztosan akkor is szívesen megnézi. A játékosokra pedig ne vadásszanak, ne adják be a fejüket akkor, amikor kiállítják őket és abban a helyzetben pontosan és hosszan idéznek a szódáskocsis szótárból. Szegény Kemenes Szabolcs ennek az áldozata, négy meccset nem érdemelt, de például Kabát Péter sem József Attila Ódáját szavalja lemenetel közben, miután felmutatták neki a piros lapot és még sorolhatnám. Ne ezeket idézzék a gyerekek, ne erről jusson az eszükbe kedvenc focistájuk, ha még esetleg létezik olyan magyar gyerek, aki nem külföldi játékosért rajong.

Köszönöm, ha ezt a posztot valaki olyan is elolvassa, aki tehet érte és tesz is.