Ma este a festői Pireneusokban, Andorra la Vella-ban, az Estadio Comunal-ban, azaz a Közösségi Stadionban játszották le a futballtörténelem első felnőtt válogatott mérkőzését Andorra és Magyarország között. Ez egyben világbajnoki selejtező is volt, a 2014-es brazíliai VB-re való kijutásért léptek pályára a csapatok. Miután 1986 óta a magyar válogatott nem tudott túljutni a selejtezőkön, mindig izgatottan várjuk, hátha most sikerül.

Felnőtt egy generáció anélkül, hogy látta volna világbajnokságon szerepelni a mieinket. Pedig annak idején nélkülünk nem nagyon volt világbajnokság. Nemzeti tragédia volt az 1970-es mexikói VB-ről való kipottyanásunk, akkor volt a marseille-i dráma, 1-4 a csehszlovákok ellen, majd négy évvel később itthon kellett volna győznünk a svédek ellen az 1974-es VB-ért, az volt a 3-3, szegény Bicskei Berci egyetlen válogatottsága és az az Edström fejes, ami a rémálmainkban néha előjön. Legalábbis az én futballszerető korosztályomnak.

Térjünk vissza a ma estéhez. 5 - 0 arányban nyert a magyar válogatott és ez nagyon örömteli esemény. Ellenben azt sem lehet elhallgatni, hogy ennek az andorrai válogatottnak a játékereje nem ér fel a Duna TV-n délután látott NB II-es Ferencváros II – Kazincbarcika mérkőzés egyik csapatának a játékerejével sem.

Egyre azonban nem számítottunk. Az andorrai válogatott kisebb játékerejét alattomos durvaságokkal igyekezett kompenzálni. Csupán a nagy szerencsének köszönhetjük, hogy senki sem sérült meg komolyabban ezen a mérkőzésen, legalábbis nagyon remélem, hogy így van. A bosnyák játékvezető sem fogta meg időben a durvaságokat, ennek köszönhető Vales kiállítása is, igaz a Juhász Roland ellen elkövetett alattomos gyomorszájas ütésért egyből piros járt volna, nem sárga. Egészében közepes alá teljesítményt nyújtott a bíró, Szalai Ádám teljesen szabályos gólját nem adta meg a harmadik percben, későn fogta meg a durvaságokat, valamint nagyon sok apróbb hibája volt a mezőnyben is, fordított ítéletekkel tarkítva.

A játékvezető finoman fogalmazva nem nyújtott felejthetetlen teljesítményt a mérkőzésen, de ezt is mélyen alulmúlta Menczer Tamás ma esti kommentálása. Az Izrael elleni mérkőzés utáni posztomban már feltettem vele kapcsolatban egy kérdést, hogy megtiltotta-e a főnöke, hogy bírálja a bírót, ha nekünk téved. Ma este rájöttem, nem. Menczer Tamás nincsen tisztában a labdarúgás alapvető szabályaival, valamint a magyar játékosokból is bosszantóan felkészületlen. Szalai Ádám meg nem adott góljánál azt mondta, les volt Szalai előbb volt a két védőnél. Innen súgom meg neki, hogy miután a gyep csíkozásából jól lehetett látni, a labda Gera lábán a rúgás pillanatában jóval előbb volt, így szó sem lehetett lesről. Itt ugyanis a labda vonala számít, az pedig ez esetben a dombon ülő kutyát nem érdekli, hogy Szalai előbb volt-e mint a védők. A másik okossága azzal volt kapcsolatban, amikor az andorrai játékos aláfeküdt Komannak, aki így magasan a levegőbe repült és a hátával, derekával, csípőjével csapódott a gyepbe. Menczer Tamás megtekintette a visszajátszást, majd közölte, hogy az eset nem volt szabálytalan. Az volt, sőt sárga lapot érően volt az, igaz a derék bosnyáknál a sárga elmaradt. Aki kommentátorként szerepelhet a magyar labdarúgó válogatott mérkőzésein, bár lehet, hogy én vagyok túl igényes egy Vitray, Knézy, Faragó, Hajdú, Gundel Takács után, az legalább a játékosokhoz tartozó adatokkal jó lenne, ha tisztában lenne. Akkor valószínűleg nem mondhatnám azt, hogy a magyar válogatott játékosaival kapcsolatos tájékozatlansága felháborító. Ezúton tájékoztatom Menczer urat, hogy Dzsudzsák Balázs nem a Lokomotiv Moszkva, hanem a Dinamo Moszkva, Lipták Zoltán pedig már nem az Újpest, hanem a Győri ETO játékosa. Talán ezek minimális ismerete elvárható lenne a magyar futballválogatott mérkőzésének kommentátorától. Most pedig kezdjük a játékosok egyenkénti értékelését.

Bogdán Ádámnál látszik, hogy megkezdődött a bajnokság. Nem sok dolgát hibátlanul látta el, látszott rajta a magabiztosság. Érezhető volt, hogy ma este nem kap gólt.

Vanczák Vilmos kiválóan játszott. Gyakori felfutásai kivétel nélkül veszélyesek voltak, a második gólunk előtt őt buktatták 11-est érően, majd a harmadik gólunk előtt ő varázsolta Szalai Ádám fejére a labdát.

Lipták Zoltán eleinte kissé bizonytalan volt néhány labdát eladott, de a második félidőre feljavult a játéka, pazar gólpasszt adott Priskinnek a negyedik gólunk előtt.

Juhász Roland játéka nagyon sokat javult az izraeli mérkőzés óta, igaz volt honnan. Megadta a mérkőzés alaphangját a fejesgóljával. Remélem, hamarosan teljesen visszatér önmagához, azt az igényes, kiváló játékot nyújtja a következő mérkőzéseken, amit megszoktunk tőle. Látható, hogy még nem 100%-os, de a javulás számottevő. Gólja a lelkének olyan lehetett, mint éhezőnek egy falat kenyér. Csak így tovább!

Laczkó Zsolt véleményem szerint továbbra is a leggyengébb láncszem a csapatban. Igaz, lőtt egy kapufát, kis szerencsével nagy gól lehetett volna, de a gond nem ez. Az ő gyengébb játéka miatt féloldalas a csapat, így Dzsudzsákhoz is ritkábban jut el a labda, mert inkább a jobb oldalt erőltetjük. Halmosi balhátvéd játékán is el lehetne gondolkozni, vagy időszerű lehetne behívni erre a posztra Korhut Mihályt. Van még egy harmadik alternatívám is, ami az első lenne igazából, de erről később.

Koman Vladimir ma is hozta szorgalmas, ötletes játékát, szemfüles gólt is szerzett, de kissé tompának éreztem, benne ettől sokkal több van. Németh Krisztián becserélése után vártam, hogy megint jön a kettőjük közötti tiki-taka, de ez elmaradt, el tudom azt is képzelni, hogy fájt az oldala a nagy esése után.

Korcsmár Zsolt szűrőként játszott ma, nem okozott csalódást, de nyugodtabb lennék, ha Lipták helyett belső védőt játszana, az az igazi posztja. A meccs első tíz percében az andorraiak szanaszét rugdosták, dicséretre méltó, hogy nem veszítette el a fejét.

Hajnal Tamás ugyanazt hozta, mint a válogatott mérkőzésein általában. Semmi különös, ott volt ő is, nem is játszott rosszul, de igazán jól sem. Megérne egy misét, vagy egy sportpszichiáteri vizsgálatot, hogy miért nem tudja meg sem közelíteni azt a játékot, amit a klubcsapatában produkál.

Gera Zoltán hosszú sérülése után került vissza a válogatottba mindenki nagy örömére. Adott egy gólpasszt Szalainak, tökmindegy, hogy a szabályos gólt nem adták meg, attól az volt, a 11-est védhetetlenül helyezte a jobb alsóba, közel a kapufához. Jól osztogatott, jól tartotta a labdát, jó volt, hogy a pályán volt. Remélem Egervári Sándor nem sérülés miatt cserélte le félidőben, hanem azért, mert félt, hogy a favágó andorraiak lerúgják.

Szalai Ádám az izraeli mérkőzés után újabb metamorfózison esett át, a külseje ismét a régi, hála istennek, rúgott két gólt, itt is mindegy, hogy az egyiket tévesen nem adták meg. Az ő lelkének is jót tettek a gólok, főleg a megadott. Remélem, most indul be igazán ezek után. Nem okozott csalódást, jól játszott, látszik, hogy lehet rá számítani.

Dzsudzsák Balázs ma is jól játszott, a kevés kapott labdáját jól megjátszotta, semmi gond nem volt vele, csak a gól hiányzott a mai napi produkciójából, de üsse kő, ez sem baj, ha a többiek ötöt rúgnak.

Priskin Tamás Gera helyett szállt be a második félidőre, így kétcsatáros játékra tértünk át. Minden megmozdulásában benne volt a gól, lőtt is egyet, plusz egy kapufát, kis szerencsével az is gól. Bár a kapufát kiemelve, arra mondják, hogy az is mellé, csak nem nagyon. Semmilyen panasz nem érheti.

Elek Ákos játékán látszott a kihagyás, de hatalmas lelkesedéssel vetette be magát a játékba, a nagy lelkesedésbe néhány szabálytalanság is becsúszott, remélhetőleg él az újabb behívóval és hamarosan utoléri régi önmagát.

Németh Krisztián bő 10 perc játéklehetőséget kapott, vártam néhány váratlan megoldást vele és Komannal párban, de ez most elmaradt, nem feltétlenül Németh hibájából. Eggyel növelte válogatottságainak a számát.

Mielőtt még elvinne a hurráoptimizmus csalóka rózsaszín köde, annyit még mindenképpen el kell mondanom, hogy most játszottunk a csoport messze leggyengébb csapatával. A védelem elkövetett néhány olyan hibát, amit komoly ellenfél azonnal büntet. Szeretnék olyan védelmet látni, mint a svédek elleni itthoni győzelem alkalmával, de attól még messze járunk. Remélem a szakmai stáb is látja, hogy attól, hogy ma nem kaptunk gólt, nem jó a védelem, hiszen többet is kaphattunk volna ettől a harmatgyenge csapattól is. A védelem játékát össze kell hangolni, mert ez a mai produkció nem csak a hollandok, hanem a románok és a törökök ellen is kevés lesz. Sürgősen rendbe kell hozni a válogatott bal oldali védekezését. Laczkó Zsolt hiába egy példaértékű harcos, szorgalmas, szimpatikus srác, de ő nem megoldás. Vészbalbekknek akár Halmosi Pétert is el tudom képzelni, de mindenképpen behívnám Korhut Mihályt akkor is, ha még nem játszik. A legfontosabb viszont az lenne, hogy rendezzék az ellentéteket és a történteket Huszti Szabolccsal. Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Bundesligában pazarul és bombaformában játszó Husztit egy „haragszomrád” miatt száműzünk a válogatottból. Ha Gera Zoltánhoz ki lehetett menni Londonba visszahívni a válogatottba, ugyanis ő is lemondta nem csak Huszti, és rendezni a történteket, ugyanezt Huszti Szabolccsal is meg lehet, sőt kell tenni egy hannoveri látogatással egybekötve. Nyilasi Tibor is visszavonult a labdarúgástól 1979 októberében, de Szepesi György és Mészöly Kálmán hathatós rábeszélésének következtében csak visszatért és még jó pár remek produkcióval örvendeztette meg a publikumot, még az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is, pedig akkor még ettől összehasonlíthatatlanul erősebb válogatottunk volt. Tehát Csányi Sándor és Egervári Sándor ne tartsa megalázónak a hannoveri kiruccanást, hiszen ők azért kell dolgozzanak, hogy a válogatottunk minél erősebb legyen. Nem mondhatunk le Huszti Szabolcsról, különösképpen úgy, hogy pont azon a helyen lyukas a csapat, ahol ő remekül tudna játszani. Ezzel Dzsudzsák Balázst is többször be lehetne vonni a játékba, így nem lenne féloldalas a támadásunk, így sokkal nehezebb lenne védekezni is ellenünk. Nem igazán értem azt sem, hogy Tőzsér Dániel miért nem tagja a keretnek. Nem hiszem, hogy a Serie A-ban sztenderd kezdő játékosra nincsen szüksége a magyar válogatottnak. Nem azt mondom, hogy egyből kezdetni kell, de vele mindenképpen bővülne a taktikai repertoár is. Tehát a keretet is át kellene értékelni. Ettől egy sokkal erősebb keretet is össze lehetne állítani, csak lejjebb kellene adni az arcból és a felesleges büszkeségből. Aki tud a magyar válogatotton segíteni, arra számítani kell és múltban történteket el kell felejteni és tiszta lapot adni a „renitens”nek, illetve annak, aki csak remekül játszik az olasz élvonalban. Tőzsér ennél többet nem tehet, de Szakály Péternél mindenképpen jobb megoldás lenne, de szerintem a válogatottban hosszú ideje szenvedő Hajnal Tamásnál is. Félre a büszkeséggel és állítsák össze a legjobb magyar válogatott keretet azok, akiknek ez a dolga. Hívják be Huszti Szabolcsot, aki szerintem örömmel jönne. Ne kövessük el még egyszer azt a hibát, mint Szabics Imrével, akit válogatott szinten elfelejtettek vagy tíz évre. Ha ezek a változások meglennének, talán Egervári mesternek is lenne valami olyan eredménye, amire méltán büszke lehet, mert az utánpótlás VB bronzérem nem az ő érdeme, hanem Sisa Tiboré. Csak neki nem hagyták, hogy a művét befejezze és ennek gyümölcsét kiélvezze, odaajándékozták Sisa sikerét Egervárinak, nehogy már a palóc sikere legyen, mikor a Sanyinak még nem nagyon van semmije. Ugyanis az akkor MTK-val és a Dunaferr-rel szerzett bajnoki címek nem voltak túl nagy edzői durranások, úgyszólván borítékolhatóak voltak. Sürgősen el kellene dönteni, hogy mi a fontosabb, a saját büszkeségem, vagy a magyar válogatott érdeke.

Ezek, amiken itt elmélkedtem, akkor is érvényesek lesznek, ha legyőznénk kedden a hollandokat, bár úgy lenne. Előre kedden a győzelem reményében, de ha esetleg döntetlen lenne, akkor sem fogok nagyon keseregni.

HAJRÁ MAGYAROK!!!