Magyarország  Izrael  1 – 1   (0 – 0)

2012. augusztus 15. Budapest, Puskás Ferenc Stadion

Volt szerdán este egy labdarúgó mérkőzés. Trendi új nevén nem barátságos, felkészülési labdarúgó mérkőzés. Tudnám ki mondta azt, hogy nincs többé barátságos mérkőzés, felkészülési van mától kezdve és punktum. Hiszen angolul továbbra is a „friendly” szót alkalmazzák.

Volt több ilyen meccs, a németek az argentinokkal, a svédek a brazilokkal, Puerto-Rico a spanyolokkal mérkőzött. Minket azonban egy meccs érdekelt igazán. A mi fiaink Izraellel játszottak a Puskás Ferenc stadionban. Az elmúlt évtől egy 1986 óta nem érzett kellemes érzés járja át a magyar futballszurkolók szívét. Elkezdték szeretni ezt a válogatottat. Ez az érzés remek, a mostani fiatalság sosem élte még át. Várjuk a VB-selejtezőket, Nagyon régen nem adtak ennyi esélyt a brazíliai VB-re való kijutásra válogatottunknak, mint most. A magyar futballszurkoló felveszi nemzeti mezét, kimegy a stadionba, vagy leül TV-készülék elé, várja, hogy hogyan fociznak a kedvencek.

Nos, ez a szerdai meccs nagyon nem jött össze. Nagyon tompa volt a csapat, nem voltak kellőképpen felpörgetve a mérkőzésre, vagy mi történt, nem tudom, de kizárólag azért nem kaptunk ki, mert a szlovák bírók bizony a mi vállunkat fogták. Nem tudom, hogy Menczer Tamás a kommentálásához milyen instrukciókat kapott a főnökétől, de vagy vak a kommentátor, vagy nem szabad neki akkor bírálni a játékvezetőt, ha a javunkra téved. Egy biztos, két abszolút tiszta 11-est nem kapott meg Izrael. Egyet az első percekben, amikor Juhász Roland egyszerűen kirúgta az izraeli csatár támaszkodó lábát, Menczer Tamás szerint nem volt fizikai kontaktus, a másikat pedig már 1–1 után, amikor az izraeli csatárt a 16-oson belül lerántották a mezénél fogva. Nyúlt a mez látszott a többszöri ismétlésen. A kommentátor szerint helyesen nem ítélt 11-est a bíró. A védelmünk ma nagyon gyenge napot fogott ki. Egy holland szintű válogatott itt a Puskás Stadionban akár 7-8 gólt mért volna ránk. Nem tudom, hogy jobb lett volna-e az, ha kikapunk, de az, hogy nem nyertünk, mindenképpen el kell, hogy gondolkoztassa a szakmai stábot. Nézzük egyenként játékosainkat:

Bogdán Ádám bizonytalanabb volt a szokottnál, igaz voltak bravúrjai is, de csúcsformában a gól előtti labda nem jön ki róla.

Varga József hozta szokásos csupaszív játékát, feltűnt a pálya minden szegletén és kétszer góltól mentette meg a csapatot. Rá nem lehet panasz, abszolút alapember.

Mészáros Norbert úgy játszott, mint Debrecenben szokott, csak az ellenfél csatárai voltak kissé gyorsabbak és képzettebbek. Nehéz dolgát ugyan hibákkal együtt, de megoldotta.

Juhász Rolandot még ilyen gyengén soha nem láttam játszani. Hogy a sérülése miatt még nem érte utol magát, vagy más gondja vannak arról nem, szól a fáma, de ilyen formában a védelem közepén játszatni életveszélyes.

Laczkó Zsoltot elnézve mindig elgondolkodik az ember, hogy ő-e az igazi balbekkje a válogatottnak. Véleményem szerint nem, nagyon nem. Játszik, hajt ő becsülettel, de a képességei behatároltak. Szívesebben látnám Korhut Mihályt ezen a helyen. Vagy Halmosi Pétert a kezdőben ezen a poszton, vagy ki kellene már békülni Huszti Szabolccsal. Azért mert megírta a frankót, azért nem kellene száműzni, Száműzzenek mindenkit, aki egyetértett vele az szerintem az egész válogatott volt, de a Szabi volt egyedül tökös gyerek. Annyira nem vagyunk gazdagok, hogy Husztiról lemondjon a magyar labdarúgó válogatott. De ez az én véleményem.

Pintér Ádám az első félidőben egyedüli szűrőként játszott, nem rosszul, de volt már sokkal jobb is. Amiikor Vanczák bejött, akkor Varga Józsival ketten szűrtek, de az izraeli egyenlítés után kellett is, mert majdnem kikaptunk.

Gyurcsó Ádám játéka alapvetően értékelhetetlen volt, kevés olyan megmozdulása volt, ahol jól avatkozott játékba, a beadásai egy kivételével rosszak voltak, pattant el tőle a labda.

Szakály Péter sem tud debreceni létén igazán túllépni. Időnként mintha az ifiben játszana és meglepődik, ha a labda hozzákerül, máskor zseniális megoldásai vannak. A válogatottban ettől több kell, sokkal több.

Koman Vladimirnak sem tett jót az orosz bajnokság. Nyilván nyelvi problémái nincsenek, de nem az ő játékkultúrája az orosz bajnokság, igaz a Dzsudzsáké sem. A meccsen nem játszott rosszul, de jól sem. Németh Krisztián becserélésétől feljavult a játéka a sérüléséig. Szemmel látható, hogy becsukott szemmel tudják Németh Krisztiánnal egymásról, hogy hol vannak.

Dzsudzsák Balázs lendületesen, jól játszott gólt lőtt, olyat, amit már előtte Szalai, aztán Németh is elhibázott. De valakinek be kellett rúgni. Vele semmi probléma nem volt.

Szalai Ádám gyengén futballozott, igaz egyedüli csatárként birkózni nem könnyű, a baj az, hogy a kevés helyzetét is elbénázta. Játéka is olyan metamorfózist ért meg, mint a külseje. Sajnos.

Németh Krisztián jó csere volt. Koman játéka is sokkal jobb lett, ők ketten a hóembert is meghülyítik. Ott volt mindenütt, megjátszható volt, kapufája balszerencsés volt, szerencse, hogy utána Dzsudzsák betalált.

Vanczák Vilmos azért jött be, hogy kiváltsa Varga Józsi helyét jobbhátvéd pozícióban, ő pedig be tudjon lépni második szűrőként Pintér mellé. Kevés dolgát jól oldotta meg. De annyira nem volt aktív, mint Varga Józsi.

Koltai Tamás Koman sérülése miatt kapott játéklehetőséget. Nem mozgott rosszul, volt a végén egy nagyon precíz passza, sajnos a helyzet kimaradt. Nem okozott csalódást.

Halmosi Péter Pintér Ádám helyett jött be, szerintem Laczkó Zsolt helyett kellett volna. Néhány labdaérintéstől eltekintve sokat nem tudott hozzátenni a meccshez.

Szabics Imre eggyel növelte válogatott mérkőzéseinek a számát, olyan utolsó percekre szállt be, amikor a magyar csapat a kapujához volt szögezve.

Összességében ez a felkészülési mérkőzés nagyon hasznos volt, a szakmai stábnak látni kell a hibákat. Az Andorra elleni meccset nem számítva három hét van az itthoni Hollandia elleni VB-selejtező mérkőzésig. Kevés az idő. Pedig azt a meccset meg kellene nyernünk ahhoz, hogy komolyan gondoljuk a kijutást a brazíliai VB-re. Főleg úgy, hogy a hollandok is kaptak egy jókora pofont a belgáktól. Van Gaal újabb debütálása nem sikerült, az hogy a hollandoknál is gond van, az már az EB-n is nyilvánvaló volt, ezzel nekünk élni kellene, mert nem hiszem, hogy Hollandia betlizései sokáig tartanának.

Sajnos nem mehetünk el szó nélkül a közönség viselkedésén. Végigfütyülték az izraeli himnuszt, „mocskos zsidók”, „Palesztina” rigmusokat lehetett a TV közvetítésébe is behallani, pedig biztos vagyok benne, hogy a hangmérnökök mindent megtettek azért, hogy ezeket legalább a tévénézők ne hallják. Nyilvánvaló, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus egyre nagyobb teret hódít az országban. Ez alapjában sem egy jó hír. Az is nyilvánvaló, hogy Izrael és Palesztina helyzetét sok ember teljesen másként ítéli meg, viszont a sportnak semmi köze a politikához. A sportban sportemberek küzdenek meg egymással a jobb eredmény elérése érdekében politika nélkül. Jó lenne, ha egy sportrendezvényen nem a küzdőtéren sportoló emberek vallásával, bőrszínével, országának politikai hovatartozásával foglalkozna a nagyérdemű, hanem a sportteljesítményével. Ez viszont az Úr 2012-ik esztendejében hiú ábránd. Ez a viselkedés Magyarország szégyene, így a miénk is egytől egyig, pedig a domináns többség futballmeccsre ment ki a Puskás Ferenc Stadionba, nem igazán érdekelve, hogy éppen Izrael, vagy bárki más az ellenfél. Hangsúlyozom, a domináns többség. A domináns kisebbség pedig igyekezett olyan hangulatot kelteni, mintha az 1936-os berlini olimpián lett volna.

Ezek után nagyon kíváncsian várom, hogy mennyit sikerül válogatottunknak az éles meccsekre javulni. Most kell megragadni a lehetőséget, élni vele és ezzel ismét örömkönnyeket lehet csalni a sikerekre oly régen váró magyar futballszurkolók szemébe. De azért engedtessék meg nekem még egy mondat ezzel kapcsolatban csendben reménykedve, felhasználva a Color együttes egykori nagy slágerének utolsó sorát:

Magyar labdarúgó válogatott: „Tudom, már, hogy mit jelent, hogy féltelek, úgy féltelek.”

HAJRÁ MAGYAROK!!!