Napvilágra került az a hír, hogy Kenneth Karim Otigba lemondta a magyar U-21-es válogatottságot, mivel jelenleg a klubjára a holland SC Heerenvenre kíván összpontosítani. Itt Kenny teljes mértékben élvezi edzője Marco van Basten bizalmát. Ezt meghálálva, a holland első osztályban, az Eredivisie-ben a kiváló belső védő játéka mellett 12 mérkőzésen már 3 gólt is szerzett, pedig nem a góllövés a feladata.

Kenny nem lehet ismeretlen a magyar szakemberek előtt, hiszen 2000-ben a nigériai Kaduna United FC után Magyarországon a Gyulai Termál FC-ben kezdte pályafutását. Pályára lépett 14 éves korától az összes korosztályos magyar válogatottban. 2008-ban, akkor már a Békéscsaba játékosaként próbajátékon vett részt Liverpoolban, ahol a vörösök akkori edzője Rafa Benítez 3 éves szerződést kínált neki. Ezt megköszönve mégis a holland SC Heerenven ajánlatát fogadta el. Végigjárva a szamárlétrát immár az első csapat stabil tagja.

A korosztályos válogatottság lemondása számomra nyilvánvaló. Miután felnőtt válogatott tétmérkőzést Kenny nem játszott Magyarországon, így szabadon dönthet arról, hogy melyik állampolgárságát választja a felnőtteknél. Erre eklatáns példa Diego Costa, az Atlético Madrid gólfelelőse, aki a brazil válogatottságot dobta el a spanyolért úgy, hogy ő nem spanyol egyáltalán, hanem brazil, mindössze magkapta az állampolgárságot. Kenny Nigériában született, az édesapja nigériai, az édesanyja magyar. Mint tudjuk, mi, mint rendesen, ismét lemaradtunk a brazíliai világbajnokságról. Nigéria gyakorlatilag kijutott, az afrikai selejtező play-off-jában Etiópiában is nyertek a Szuper Sasok 2-1-re, nem kell túl nagy kockázatot vállalnunk ahhoz, hogy a jövő héten, a visszavágón, hazai pályán, Lagosban ki fogják harcolni a brazíliai repülőjegyet. Egyértelmű, hogy ha Kenny ígéretet kap arra, hogy bekerül az utazó keretbe, akkor Nigériát fogja választani.

Több okból. Akárhogy papolunk Magyarországon a rasszizmus létező probléma, ami ellen süket duma kivételével nem tesz senki semmit. Amikor Kenny az édesanyjával nyolcévesen megérkezett Magyarországra, biztosra veszem, hogy sok sérelem érte a bőrszíne miatt, gonoszak a gyerekek és azt mondják, amit otthon hallanak. Kenny sokszor sírhatott és vágyhatott vissza Nigériába, ahol senki sem nézett rá másképpen, valamint senki sem csúfolta, gúnyolta. Akkor melyik ország a kedvesebb számára? Nigériai válogatottként, VB szereplés után az árát és a fizetését kb. megtízszerezi, a nigériaiak úgy játszanak a topbajnokságokban, hogy ők valóban meghatározó emberek a klubjukban. Őket tisztelik, nem intézik el egy kézlegyintéssel, mint a magyarokat, tisztelet a kivételnek. Nigéria az elmúlt 20 évben, amellett, hogy olimpiát, korosztályos világbajnokságokat is nyert, javarészt ott volt a világbajnokságokon, ahol jól, és nagyon jól szerepelt, olyan játékosokat adott a világnak, a teljesség igénye nélkül, mint Nwankwo Kanu, Jay-Jay Okocha, Stephen Keshi, Sunday Oliseh, Finidi George, Rashidi Yekini. A maiak sem ismeretlenek: Joseph Yobo, Vincent Enyeama, Obafemi Martins, John Obi Mikel, Peter Odemwingie, Ikechukwu Uche. Csak összehasonlításképpen, ha ezt a képet a magyarok legjobbjaira vetítem, beírhatom az elejére a már levezető Détári Dömét. Esetleg még befér a mi felsorolásunkba Király Gábor, Juhász Roland, Dzsudzsák Balázs, Huszti Szabolcs, Gera Zoltán és Szalai Ádám. Óriási a különbség ugye.

Nehéz az ember helyzete ezzel kapcsolatban, hiszen Kenny jövője a tét. Nyilván magyarként azt szeretném, ha a magyar válogatottat választaná. Amennyiben Kenny a gyerekem lenne, akkor viszont mindenképpen Nigériát javasolnám neki, hiszen így futhat be a világon fényes karriert. Kicsit hasonlít ahhoz a dolog, amikor az ember gyereke úgy dönt, hogy elhagyja Magyarországot, hogy máshol, más országban fusson be karriert és 2013-ban tanult emberhez méltó életet éljen. Az ember szíve fáj, hogy ritkán látja a gyerekét, az unokáját. De borzasztóan önző dolog, ha mindezért érzelmi húrokkal játszva, zsarolva itthon tartjuk a gyerekünket, tudva, hogy itthon, az ottani életszínvonalának a tizedét sem éri el úgy sem, ha megszakad a munkában, hiszen itthon a babért soha nem az aratja le, aki megdolgozott érte. Büszkék vagyunk Nobel-díjasainkra, de azt elfelejti mindenki, hogy egyikük sem Magyarországon élve kapta a megtisztelő kitüntetést. Nagy változásoknak kell történni ahhoz, nem szövegelni róla, tenni, nem csak a futballban, hogy az értékeinket itthon tudjuk tartani.

Az pedig, hogy Kennyt ettől függetlenül mégis itthon lehetett volna tartani, az nyilvánvaló. Nem szép dolog belerúgni a döglött hiénába, de ezt már Egervárinak és stábjának kellett volna lerendezni. Akkor játszatni, például Andorra ellen, amikor már tökmindegy volt. Ne jöjjön senki azzal, hogy az U-21-ben volt rá szükség, mert józan ember nem gondolhatja komolyan, hogy ebből a csoportból több esélyünk lenne továbbjutni, mint a VB selejtezős csoportból. Az indok más lehetett. Guzmicsot, Mészárost és Devecserit jó pénzért el kell adni külföldre, így nekik kell játszani. Pont. Vladan Filipovic és még néhány csókos által menedzselt játékosokat kell játszatni, mert azokból történhet visszaosztás. Mutyiország mutyi labdarúgása. Egy nagy űr, és a magyar válogatott érdeke ez után következhetett. Amikor Egervári a hollandok elleni első meccsen elkövette azt a szarvashibát, amit nem lehet, Elek Ákos balhátvéd játékára gondolok, akkor eszébe sem jutott például a bombaformában játszó Leandrot behívni. Az csak most merült fel bennem, hogy Egervárinak sosem voltak színesbőrű játékosai, legalábbis én nem emlékszem rá, ha igen javítsatok ki. Ezzel semmiképpen nem szeretném azt inszinuálni, hogy Sanyi bá’-ban mocorog némi rasszizmus, de ez mindenképpen elgondolkodtató. Ha Kenny Otigba Nigériát választja, akkor az is elmondható, hogy Egervári Sándor dilettáns előre nem látása vette el a magyar labdarúgástól.

Kedves Kenny, bárhogy választasz, én a továbbiakban is fogok Neked szurkolni, kívánom, hogy fényes labdarúgó karriert fussál be minél nagyobb klubban, valamint válogatott szinten akár meggypiros szerelésben, akár a Szuper Sasok zöldjében.