Már amikor kirobbant a botrány, tudtam, hogy fogok írni Szepesi Niki „Én, a szexmániás” című könyvével kapcsolatban, de addig nem akartam, amíg el nem olvastam az egészet. Nos, ez a mai napon megtörtént, így közreadom a meglátásaimat az egész botrányról, benne az én, természetesen abszolút szubjektív véleményemmel. Előre bocsájtom, hogy amit a könyvben leírtakkal és arra való reakciókkal kapcsolatban megállapítok, az csupán vélelmezés, én is csak találgatok mi történhetett valójában.

A könyv már a megjelenése előtt is felkorbácsolta a közvéleményt, de arra nem sokan számítotak, hogy ennek az olvasmánynak nem az a lényege, hogy Szepesi Niki mikor, kivel, hol és hányszor kefélt. Egy férfi, ha annyi hódítással bír, akkor az apja büszkén veregeti a vállát, mondogatja, hogy „az én fiam”. Ha ugyanilyen esetben egy nőről hasonló dolog derül ki, azt gondolkodás nélkül lekurvázzák, az anyja sem emlegeti büszkén, hogy az „én lányom”. A nemi szerepek még nem egyenlítődtek ki, de az ezzel kapcsolatos történések és események határozottan ebbe az irányba tendálnak. Csak példaképpen, az én gyerekkoromban, ha úgy öltöztem át pizsamára, hogy közben teljesen meztelen voltam, a nagyapám azonnal rám szólt, hogy. „már megint disznólkodsz!”. Tehát akkor húzhattam le a gatyát, ha a felső már rajtam volt és fordítva. Eszembe jut egy filmrészlet, amiben azt mondja az egyik szereplő, hogy „nyolc gyermeket nemzettem neki, de még a köldökét sem láttam”.  Nos, ennek a világnak már vége, akkor is, ha egyeseknek ez nem tetszik. Korai tinédzserként a fiúk közül valaki kerített egy pornóképet egy széttárt lábú nőről, igen azt a pocsék minőségű, fekete-fehér, fénylő fotópapíron lévőt, ami már össze volt töredezve a gyakori használattól. Mindannyian akkor láttunk először vaginát. Voltunk vagy 12-13 évesek. Most az interneten, a televízióban tetszőlegesen lehet igény szerint ilyen képeket, filmeket nézni a nap 24 órájában. A mostani gyerekeknek ez már nem okoz problémát. El fog jönni az idő, hogy az ember a maga, illetve más nemi szervére is úgy fog tekinteni, mintha a karjára, az orrára vagy más testrészére tekintene. Ugyanis a szexualitást önmagában nem váltja ki a meztelenség, ahhoz kellenek egyéb kémiai folyamatok mindkét félnél. A naturistáknál sem halottam soha arról, hogy erőszakos cselekmények történtek volna a közösségükben.

A könyvben foglaltak miatt a bulvársajtóban számtalan cikk jelent meg. Az elektronikus sajtóban ugye megvan a kommentezés lehetősége, amivel élnek is sokan. A nicknevük mögé bújva gyalázkodnak, pocskondiáznak, közben igazán kíváncsi lennék rá, valójában kik is ők, milyen morális alapjuk van, hogy Nikit lekurvázzák. Biztosan vannak köztük úgynevezett bérkommentezők, akik csak a hangulatot korbácsolják fel, de el tudok képzelni leamortizált, irigy asszonyokat is, akiknek nem fér a fejükbe, hogy ez a lány hogy jött össze ennyi pokolian jól kinéző sztárral, akiknek ők is gondolkodás nélkül adnák oda magukat, közben nekik csak a mellettük horkoló és fingó mólés férjük jut, már ha egyáltalán nagyritkán hajlandóak rá.

A tévedés ott van, hogy a kurva ellenszolgáltatásért ad szexuális szolgáltatásokat, kurva az, aki férjhez megy, vagy csak együtt van egy olyan dúsgazdag, tehetős férfivel, aki az apja-nagyapja lehetne. Kurva az a beosztott, vagy titkárnő, aki az állásáért, előmeneteléért, jutalomért létesít szexuális kapcsolatot a főnökével. Kurva az a színésznő. aki a szereposztó díványt vesz igénybe az általa kívánt szerepért, valamint kurva az a feleség, aki csupán az ő anyagi biztonságáért fekszik le a már rég utált férjével. Valamit kurva, jelzem a legtisztességesebb kurva az összes eddig felsoroltak közül az a nő, aki pontosan elmondja, hogy milyen szexuális szolgáltatásért mennyi tiszteletdíjat kér, majd ennek átnyújtása után ezt végtelen profizmussal teljesíti is.

Szepesi Niki amiket tett, nem valamilyen haszonszerzés céljából tette. A merő élvezetért. Ebből adódóan Niki nem kurva, ez nyilvánvaló, a könyv címe is csak reklámfogás, szerintem nem szexmániás, Szepesi Niki egy tökös csaj, aki férfi szemmel tekint a szexualitásra, imád hódítani, ő afféle Donna Juanna.

Nyilván csak a hódítás vezérelte Nikit akkor is, amikor becserkészte magának a könyvben ugyan nem nevesített, nyilvánvalóan azonosítható Szabó Bencét, az egykori kardvívó olimpiai bajnokot. Amikor Szabó Bencét megkérdezték arról, hogy mit szól a könyvben leírt balatoni kalandhoz, azt válaszolta, hogy: „Engem nem érdekel egy volt harmadosztályú sportoló szánalmas kapálózása…”. Ez Szabó Bencére vall, ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy a leírt dolog igaz. Másik kérdés az, hogy hogyan merészel volt harmadosztályú sportolónak minősíteni egy Európa-bajnoki bronzémest, Magyarország örökös bajnokát. Ha az öreg kandúrnak kellett a fiatal punci, akkor ehhez úriemberként kellett volna hozzáállni. Ez nem megy nála mindig, sőt. Egy SportTV-ben leadott riportban Nagy László, egykori kiváló válogatott labdarúgónk beszélt 1997-ről, amikor kirúgták az Újpest kispadjáról. Szakmai dolgon vitatkoztak össze Szabó Bencével, aki akkor az Újpest FC ügyvezető igazgatója volt. Hogy hogyan kerül egy futballklub élére egy kereskedelmi és vendéglátóipari végzettséggel bíró egykori olimpiai bajnok vívó, az is megérne egy misét. Tehát összeszólalkozott Nagy László és Szabó Bence. Szabó Bence ezt kikérte magának és azt mondta Nagy Lászlónak, hogy így nem lehet vele beszélni, ő egy olimpiai bajnok, mire Nagy László közölte, hogy ő is olimpiai bajnok, csak nem egy olyan sportágban, amire 50 ember kíváncsi. Több dolgot le lehet szűrni ebből. Szabó Bencének fogalma sem volt, hogy Nagy László már akkor olimpiai bajnoki címet szerzett, amikor ő nyolcéves volt. Ha már Szabó Bence a szánalmas szót használta, így most én is azt használom azzal kapcsolatban, hogy nem tudta a beosztottjáról, hogy ő is olimpiai bajnok. Úgy látszik Szabónál az olimpiai mozgalom 1988-ban kezdődött és 1996-ban fejeződött be. Egy másik beszélgetős műsorban, szintén a SportTV-ben az Újpest futballcsapatáról volt szó, akkor azt kifogásolta, hogy minek igazolták oda az izraeli Zadin Yarist, mikor pontosan olyan fizikai paraméterei vannak, mint az ő fiának. Ez olyan vérlázító baromság, hogy csak kapkodtam a levegőt. A jövő eldöntötte a vitát, ifj. Szabó Bencét eltanácsolta az Újpest, a szezont a kieső Eger csapatában perememberként játszotta végig, még akkor is, amikor már edzéslehetőségük sem volt. Zadin Yaris pedig Belgiumba igazolt. A transfermarkt.de alapján Yaris ára 200 000 €, ifj. Szabó Bence 75 000 €. Ha Szepesi Niki harmadosztályú sportoló, akkor az ő fia hányad osztályú? Csak mellékesen tenném hozzá, hogy 1978-ban nekem és gyanítom még jó pár embernek is pontosan ugyanazok voltak a fizikai paramétereink, mint Törőcsik Andrásnak. Mégis Törőt vitte Baróti Lajos bácsi Argentínába. A megoldás egyszerű: Törő tudott focizni és ez a játék erről szól. Szabó Bencének vissza kellene venni ebből a gőgös, nagyképű modorból, ha valamit tett, azt vállalnia kellene, senki sem kövezné meg ezért, legfeljebb otthon kellene ezzel elszámolnia. Valamint ismerne kellene Magyarország olimpiai bajnokait, a sportágak örökös bajnokait, a világversenyek érmeseit, különös tekintettel azokra, akik mögé is került, na nem birkózó versenyen 1 pontért, hanem intim helyzetben. Minden sportoló, sportvezető és sportkedvelő magyar számára megnyugtató lenne, ha a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára nem lenne ennyire elszállva magától, még akkor sem, ha kevés embernek adatott meg, hogy háromszoros olimpiai bajnok legyen. Ez a feladat mást kíván. Alázatot és kevesebb, sokkal kevesebb egót.

Itt nagyjából véget is érne ez a poszt, ha csak ennyi lett volna ebben a könyvben. Sajnos nem csak ennyi volt. Az eddigiek csak egy babazsúrhoz volta hasonlíthatók.

„Volt egy stábtagunk, egy alacsony, kerti törpeszerű emberke, nagyjából ötven és hatvan között. Na most, ha azt mondom, hogy szexuális játékokat űzött velünk, akkor biztosan nem hiszed el, pedig így volt. Mentünk hozzá kezelésre, és ő a szájába vette a mellbimbónkat, szívta, szopogatta, nyalogatta, aztán csókolgatta, puszilgatta a puncinkat is. El tudod ezt képzelni? Elhiszed, hogy ez velünk, sportolókkal, ott az uszodában megtörténhet? Pedig megtörtént. Ez a kis nyáladzó, perverz férfi megkérdezte, hogy megcsókolhatja-e a mellemet. Azt hittem, rosszul hallok, de mire tiltakozhattam volna, már ott volt a szája, a nyála, ott lihegett, aztán levette a fürdőruhát, mintha abban legalábbis nem tudott volna masszírozni, a fenekemet simogatta, a nyelvével érintette, majd a puncimat nyalogatta.”

Eddig az idézet a könyvből, ami kis túlzással felfordította a világot. A leírás egyértelműen Bacsa Istvánra, alias Kicsi bácsira, az úszóválogatott, és a Bp. Spartacus gyúrójára illik. Természetesen, mint ahogy ez ilyenkor szokás, óriási volt az érintetteknél a felháborodás, a fenyegetőzés. Ellenben jelenkezett Kicsi bácsi unokahúga, akivel szintén a fenti idézetben leírt dolgokat csinálta gyúrás közben. Ügy nem lett belőle, de a család megszakította vele a kapcsolatot. A bulvársajtó keselyűként csapott le a dologra. Turi György mesteredző, a Cár, annyit nyilatkozott, hogy ő erről semmit sem tudott, aztán azt elismerte, hogy néha megverte Nikit, majd hallgatásba burkolózott. Nincs is rosszabb annál, amikor egy kívülről példás családi életet élő családról kiderül, hogy a köztiszteletben álló kedves papa brutálisan veri a feleségét és a lányait folyamatosan erőszakolja. Körülbelül ilyen hangulat alakult ki ezzel kapcsolatban. Napról napra valami új mindig kiderült, de semmi sem Bacsa és Turi érdekében, vagy védelmében történt. Lépni kellett. 22 úszó nyilatkozatot tett: „A levelet jegyző olimpikonok és válogatott sportolók mélységes felháborodásuknak és megdöbbenésüknek hangot adva deklarálni kívánták azt is, hogy "a megjelent rágalmak, az elferdített tények az igazságérzetünket sértik", s a legteljesebb mértékben kiállnak az őket "a múltban és/vagy a jelenben felkészítő és segítő szakemberek emberi és erkölcsi tartásáért és példamutatásáért".

Ennek a levélnek a stílusa, valamint a tartalma kísértetiesen hasonlít arra, amikor az átkosban a szovjet elvtársak parancsára az MSZMP KB Agit-Prop Főosztálya vagy Osztálya, vagy nem tudom mije, elkészítette a tiltakozást valami ellen. Mindenki tudta, hogy mi történt, de a szovjet elvtársaknak nem lehetett ellentmondani, így a „béketábor” tiltakozott.

Érdekes megnézni a tiltakozó úszókat, kik is írták alá a levelet. Kezdetnek annyi, hogy 14 férfi és 8 nő. A 14 férfi, köztük a két Pulai fiú, Turi nevelt fiai, Kovács Roland, aki Eindhovenben cigánykurvázta Nikit, valamint hű fegyverhordozója Kozma Dominik. Ők ketten, Nikit idézve, a gazdag fiúk, akiknek csak megszületni volt nehéz. Cseh László és Güttler Károly, akik nyilván úgy érzik, tartozásuk van Turi felé, valamivel kompenzálni kívánták az értük tett munkát, vagy ők ezt, lévén férfiak, nem tapasztalták. Bizony, kiborult a bili és most kollektívan kell felmosni a szart, A fiúkkal nem érdemes foglalkozni igazán nem bizonyítanak semmit, ha csak azt nem, hogy fiúkra nem gerjedt az öreg masszőr. A 8 nőt, akik szintén aláírtak, felsorolom: Molnár Erika, Kádas Vivien, Dobár Éva, Buth Zsuzsanna, dr. Ökrös-Fekete Szandra, Lipcsei Krisztina, Balyi Györgyi, György Réka. Bevallom őszintén, igazán a neve csak némelyiknek rémlik halványan. Egyre valószínűbb, hogy a fiúk aláírták a bajtársi szövetség jegyében, a lányokat meg valahogy összeszedték, talán olyanokat is, akiket Kicsi bácsi soha nem is gyúrt. Szánalmas egy próbálkozás. Kíváncsi lennék rá, hogy miért nem írt alá Kovács Ágnes, Egerszegi Krisztina, Dara Eszter, Risztov Éva? Egy biztos, csak a fiúk közül vannak olyanok, akik felnőtt világversenyen érmet nyertek. Arra is kíváncsi lennék, hogy Kovács Emese 2008 októberében Turihoz igazolt, majd miért ment vissza régi klubjához pánikszerűen 2009 márciusában. És persze ő sem írt alá. Lehet, ők azért nem írtak alá, mert tudták az igazságot és ebben a hazugságban nem akartak részt venni? Sok-sok titok megválaszolatlanul…

„Otthon persze szóltunk többen is, hogy itt valami nem stimmel, hogy ez nincs benne a kezelésben, hogy nem értjük, miért csinálja mindazt az a pici ember. Jöttek is a szülők, szóltak a Cárnak,s a perverz disznó egy időre abbahagyta a kéjelgést. Majd újrakezdte. Megint szóltunk a Cárnak, és nem hiszed el, de ő akkor azt mondta: „Hagyjátok már az állandó siránkozást, nem tudok mit csinálni, varrjátok be a pinátokat... Varrjátok be a pinátokat? Ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni, itt visszhangzik a fejemben, a lelkemben.”

Ennyit arról, hogy Turi nem tudott a dologról, de hogy ezt így reagálja le, azt minden határon túltesz. A kislányok már nem mertek otthon szólni, amikor szóltak, azzal sem értek el semmit, így hangtalanul tűrték a megaláztatást, a brutalitást, mert azt gondolták, ez az olimpiai arany ára, amire ők és a szüleik olyan nagyon vágynak.

„De nem csak a három pofon jelentette a szörnyűséges emléket. Egyszer, valamiféle gyakorlatot végeztem az edzőteremben, akkor már borotváltam a puncimat, így voltunk ezzel valamennyien, csajok. Lassan ifjú nővé cseperedtünk. Csináltam a gyakorlatot, odajött hozzám a Cár, egy korábbi úszóbajnok társaságában. Lehúzta a melegítőnadrágomat, félrehúzta a fürdőruhámat ott lent, és azt mondta neki: Nézd már, milyen szépen leborotválta a punciját...”

Már értem, miért nem lépett közbe Turi Kicsi bácsi pedofil tetteit megakadályozván. Mert ő sem volt sokkal különb. Igaz nem volt pedofil, de perverz igen. Ha ezt megcsinálta volna az ország bármelyik testnevelő tanára bármelyik diákjával, már aznap este az ügy a TV Híradókban szerepelt volna, majd valószínűleg eltiltják a tanári munkától, kvázi elveszik a diplomáját. Itt nem, itt mindent meg lehetett csinálni. Turi mindenkit megnyugtatott, már nem veri a sportolóit, ezt kivette a  pedagógiai eszköztárából. Ne felejtsük kis gyereklányokat vert brutálisan. Hát ez az ember ne beszéljen pedagógiáról, mert ezzel vérig sérti az ország összes testnevelő tanárát, akik ugyan bajnokokat nem nevelnek, de szívvel, lélekkel, szeretettel, hivatástudattal végzik a munkájukat minden áldott nap sokkal, de sokkal kevesebb pénzért, mint ő.

Kicsi bácsi 2003-ban vonult nyugdíjba, elmondása szerint annak idején még Rákosi elvtársnak is nyújtott masszázs szolgáltatást. Hogy miért őt választották, nem tudja. Én sejtem. Örültek nagyon, amikor találtak egy olyan masszőrt, aki még Rákosinál is kisebb. Bármi történt, már büntetőjogi felelősségre nem vonható. A felmerült bűncselekmények felső büntetési tétele 8 év szabadságvesztés. Amikor ezek történtek, Szepesi Niki 13 éves volt, tehát 13 éve volt, az ügy elévült. De attól még megtörténtek. Azt írták a huszonkettek, hogy Szepesi Niki könyve beláthatatlan károkat okoz a magyar úszósportnak. Szerintem az okozott beláthatatlan károkat a magyar úszósportnak, hogy ezek egyáltalán megtörténhettek, hogy ezeket kollektívan eltusolták és az asztal alá söpörték. Ezt 13 évvel ezelőtt kellett volna lerendezni véglegesen, de akik megtehették volna, nem tették. Nem tették, mert nem állt az érdekükben. És ez is bűncselekmény, és ez is elévült. Valamint lehetőleg hagyjuk azt a kommunista tézist, hogy amiről nem tudunk, vagy nem beszélünk, az nem is történt meg. Eleget szenvedtünk emiatt. Az is megengedhetetlen, hogy az úszóválogatott egyes kivételezett tagjai nyíltan rasszista módon viselkedjenek, ezt azzal megússzák, hogy SMS-ben, névtelenül bocsánatot kérjenek a sértettől. Ott is keményen küzdenek a rasszizmus ellen. Rasszizmus nem lehet az úszóválogatottban, kivéve a gyevi bírót.

Lehet, hogy Turi kiváló úszóedző, de én nem hinném hogy van épeszű szülő, aki a gyereklányát ezek után rábízná. Egy lánykának sincs szüksége arra, hogy az uszodában az edzője büdöskurvázza le, vagy az úszódresszét a nemi szervénél felnőtt férfiak előtt húzza oldalra, azt már szándékosan nem írom le, hogy megverje, mert az már kikerült a „pedagógiai eszköztárából. Elképesztő és felháborító, hogy ilyen megtörténhetett. Gyárfás Tamásnak is sok dolga lesz ezzel, mivel ez az egész történet már az ő elnöksége alatt történt. A néhai Napkelte SportPlusz rovatában előszeretettel izzasztotta a botrányba keveredett sportolókat, sportvezetőket. Most ezt a saját fészkében kellene csinálnia, már ha lenne Napkelte, illetve SportPlusz a tévében.

Szepesi Nikit megviselte az élet, már pici gyermekkorában megjárta a mennyországot és a poklot, egyik napról került a fényűző gazdagságból a mélyszegénységbe. Egész eddigi életében úszott, dolgozott keményen a céljaiért, tűrte a szexuális perverziókat a fizikai és verbális bántalmazásokat. Senki ne vesse meg, előbb talán képzelje magát az ő helyébe, már ha van egy kis intuitív képessége. Az hogy megírta ezt a könyvet, arra mindenképpen jó, hogy ilyen dolgok ne történhessenek meg soha a jövőben, hogy a sport egészséges embereket neveljen, a könyv többi része, hogy kivel, hányszor, mikor, na azzal törődjön a bulvármédia. Azt felbecsülni sem tudom, hogy ezeknek az úgynevezett Turi-féle „bevált pedagógiai módszereknek” köszönhetően hány gyerek hagyta abba az úszást, a szexuális zaklatás kiben okozott maradandó károsodásokat, kinek vannak mentális gondjai a mai napig is és kinek tették tönkre a szexuális életét a molesztálások. Lehet, hogy ezek az adatok is egyszer, ha apránként is, de nyilvánosságra kerülnek. Tudomásul kell venni, hogy nem minden gyerekből lesz bajnok, de a sport egészségre nevel. Neveljünk bajnokokat, de akikből nem lesznek azok, azokból is egészséges felnőtteknek kell lenni. Valamint a bajnokok se ilyen áron legyenek bajnokok.

Most kell a kuplerájt kisöpörni, kifesteni és új alapokra helyezve elkezdeni a munkát.