Elöljáróban elmondom, hogy elfogult vagyok pozitív irányban Pintér Attilával, de megpróbálom ezt a cikket tárgyilagosan megírni, hogy mit gondolok az ő szövetségi kapitányi kinevezéséről.

Valamikor a nyolcvanas évek második felében tartózkodtam egy helyiségben Pintér Attilával. Egy Fradi győzelem után tértünk be késő este Budán, a Villányi úton a Tropicana nevű bárba egy nagyon kedves barátommal néhány Cuba Libre elfogyasztása céljából, aki történetesen annyira Honvéd szurkoló, mint én Fradi. Azaz a gyökerektől. Törőcsik András már ott volt fehér atlétatrikóban és lila klottgatyában. Kicsit később Pintér Attila is betért, rendkívül elegánsan, majd a Törővel kezdett a pultnál beszélgetni, - kivel mással - megivott néhány sört, a Törőben már jóval több volt és egy nem teljesen dekoratív lányt kezdett piszkálni azzal, hogy „szia E.T.”, de vagy hússzor. Majd hangosan közölte, hogy „én vagyok a Törő”, erre Pintér azt közölte kevésbé hangosan, hogy „én vagyok a Pinyő”, majd megitta a maradék sörét és csendben távozott. Ezt csak azért írtam le, hogy tudatosítsam minden fiatalabb olvasómmal, hogy ezeket az embereket a szurkolók mennyire szerették, senki nem botránkozott meg, mindenki arra nézett, ahol ez a két focista volt. Pintér néhány évvel az utánpótlás EB győzelme után immár a Fradi oszlopos tagjaként és Törő, aki a Törő, a zseni, igaz ő már túl néhány komoly sérülésen és a zeniten, de még nem az utolsó, a pályafutását befejező sérülésen.

Az MLSZ Egervári Sándor leváltása, vagy lemondása - teljesen mindegy - után elmondta az elvárásait, külföldi kapitány lesz, aki már vitt ki válogatottat nemzetközi tornára. Ezután jöttek a találgatások, szóba került Guus Hiddink, Sven-Göran Ericsson, Otto Rehhagel, Paulo Sousa és sokan mások, köztük Bölöni László, aki közölte, hogy alapjaiban reformálná meg a magyar labdarúgást. Na, ez nagyon nem tetszhetett az MLSZ-nek, sokan félthették jól fizető állásukat, ahol sok mindent nem kell csinálni, de azt piszok sok pénzért. A múlt hét csütörtökön bejelentette az MLSZ, hogy péntek délelőtt bemutatják a magyar labdarúgó válogatott új szövetségi kapitányát. Általános elképedésre Pintér Attilát mutatták be, akire senki sem számított. Mitől változhatott meg a dolog? Túl sokba kerültek volna a külföldi kapitányok, valamint mindegyik türelmi időt kért? Nos, türelmi idő, az nincs. Akkor kezdhettek el magyar kapitányban gondolkozni. Gondolom, Mészöly Géza neve is felmerült, de a szakértelmét elismerve, ő nem olyan habitusú ember, aki fel tudta volna rázni ezt a válogatottat. Tornyi Barnabás neve a véres ronggyal egyenlő, Kiss Lászlóé nemkülönben, igaz az övé teljesen más okból, már akikre én gondolok, hogy szóba kerülhettek, olyat pedig, aki már volt, nyilván nem akartak.